Zalai Hírlap, 1980. január (36. évfolyam, 1-25. szám)

1980-01-03 / 1. szám

2 ZALAI HÍRLAP -------------------------------------------—— Pravda-cikk Ifganisztánról ! Afgán kormánynyilatkozat Moszkva (MTI): A Pravda december 31-i számában „Az afganisztáni eseményekről” címmel Alekszej Petrov cikkét közli. A cikk egyebek közt rámutat: Az imperialista erők semmivel sem igazolható beavatkozása Afganisztán belügyeibe, az állandó külső fegyveres betörések nagy veszélyt hoztak az országra. Az afgán kormány 1978—1979-ben többször kért támogatást a Szovjetuniótól, a többi köpött katonai segítséget, válaszul az imperialista erők fegyveres beavatkozására. A reakció népellenes elképzelései megvalósításához a demokratikus Afganisztán vezetőségén belül cinkostársra lelt. Ez volt Hafizullah Amin. Csalással és intrikákkal kézben tartotta az állam irányítását,, majd megdöntötte Taraki törvényes elnököt és fizikailag megsemmisítette őt. Amin bűnös cselekedeteivel, a törvényesség és a jogrend durva megsértésével, kegyetlenségével és a hatalommal való viszszaélésével befeketítette és aláásta az áprilisi forradalom eszményképeit. Az afgán kormány a rendkívüli körülmények folytán ismét a Szovjetunióhoz fordult azzal a sürgető kéréssel, hogy nyújtson haladéktalan segítséget és működjön közre a külső agresszió elleni harcban. A Szovjetunió úgy döntött, eleget tesz ennek a kérésnek, s Afganisztánba irányít egy korlátozott létszámú csapatkontingenst, amelyet kizárólag kívülről jövő fegyveres beavatkozás visszaverésében való együttműködésre használnak. A szovjet kontingenst teljes egészében vissza fogják vonni Afganisztánból, amint az akciót elkerülhetetlenné tevő okok megszűnnek — hangsúlyozza a Pravda cikke. A Szovjetunió e döntés meghozatalakor abból indult ki, hogy ködösek Afganisztán és országunk érdekei a biztonság kérdéseitilletően -íramint azt az 1978-as barátsági, jószomszédsági és együttműködési szerződés rögzítette —, valamint közösek a térség békéjének megőrzését célzó érdekek. Kabul (TASZSZ): Az afgán kormány nyilatkozatot tett közzé, amelyben hangoztatja, hogy az országnak nyújtott szovjet katonai segítség szükségessége abban a pillanatban megszűnik, amint véget érnek a külföldről indított fegyveres beavatkozások és provokációk. A kormánynyilatkozat Pakisztánt jelöli meg, mint a demokratikus Afganisztán ellen irányuló amerikai fegyveres felforgató akciók kiinduló pontját. Az új afgán kormány nyilatkozatában megbélyegzi az imperializmus és a nemzetközi reakció rágalomhadjáratát, amelyet a bátran harcoló afgán nép ellen kezdett. E kampány ürügyéül az szolgál — mutat rá —, hogy az afgán kormány az 1978. december 5-én aláírt afgán—szovjet szerződés alapján segítségért fordult ,a Szovjetunióhoz. „Az Afganisztáni Demokratikus Köztársaság kormánya ismételten és határozottan kijelenti, hogy a segítségkérésre azért volt szükség, mert az afgán nép külső ellenségei, az imperializmus növekvő méretekben folytatták fegyveres beavatkozásaikat és provokációikat, fenyegették forradalmunk vívmányait.” — hangoztatja a nyilatkozat, amely az afgán nép legfőbb ellenségének és a kampány kezdeményezőjének, az Egyesült Államokat nevezi. Kabul (TASZSZ): Együttes ülésen emlékezed meg az Afganisztáni Népi Demokratikus Párt megalakulásának 15. évfordulójáról a párt központi bizottsága, a Forradalmi Tanács elnöksége és az Afganisztáni Demokratikus Köztársaság kormánya. Babrak Karmai, az Afganisztáni Népi Demokratikus Párt Központi Bizottságának főtitkára, az Afganisztáni Demokratikus Köztársaság Forradalmi Tanácsának elnöke, miniszterelnök az ülésen elhangzott beszédében nagyra értékelte a pártnak az ország életében betöltött szerepét. A párt — mondotta — az ország érdekeinek valódi védelmezőjeként küzd az imperializmus és a reakció ellen, a kizsákmányoló eszély felszámolásáért, a demokráciáért, a haladásért és a társadalmi igazságosságért. Népünk legfontosabb feladata, hogy megvédje a forradalmat mind a belső reakcióval, mind az imperialista beavatkozással szemben. Ennek a feladatnak a megoldásában is az Afganisztáni Népi Demokratikus Párté a vezetői szerep — állapította meg Babrak Karmai. Nagyra értékelte az Afganisztáni Demokratikus Köztársaság és a Szovjetunió népei közötti baráti kapcsolatokat és hangsúlyozta, hogy a Szovjetunió által a haladás és a fejlődés, a demokrácia, a nemzeti függetlenség és a területi egység védelme érdekében Afganisztánnak nyújtott széles körű — gazdasági, műszaki, politikai és katonai — segítséget az afganisztáni nép őszinte elismeréssel fogadta. Moszkva (TASZSZ): A Szovjetunió Kommunista I Pártjának Központi Bizottsága I táviratban üdvözölte az Afga- Inisztáni Népi Demokratikus I Pártot fennállásának 15. évs fordulója alkalmából. Az SZKP Központi Bizottsága kiemelkedő sikereket kíván Afganisztán dolgozó és baráti népének abban a harcban, amelyet a belső és külső reakció ellen vív az áprilisi forradalom vívmányainak megszilárdításáért, a hazafias és haladó erők tömörítéséért. A Morning Star jubileuma Alapításának 50. évfordulóját ünnepelte a brit kommunisták lapja, a Morning Star. 1930. január 1-énjelent meg először, akkor még Daily Worker címmel, s a londoni East End egyik régi áruházában nyomták. Carneiro kormánya Franesco da Cartieira, az új portugál miniszterelnök ismertette kormánya névsorát. A decemberi választásokon győztes jobboldali pártkoalíciót képviselő kabinet a kormányfővel együtt 15 tagú. A miniszterelnök szociáldemokrata pártja a kormányfői poszt mellett még nyolc miniszteritárcát kapott. A koalíció másik pártját, a Demokratikus Centrumpártot (CDS-t, őt bildísztér képviseli a kabinetBen Egy független tagja is ött 4 kwtinUjuaS, amelyet______ - t csütörtökön iktatnak be hivatalába. A jobboldali kabinet hat fős többségre számíthat a nemzetgyűlésben. Kabuli kormánylap Kabulban kedden megjelent az „Áprilisi Forradalom Igazsága” című napilap első száma Az Afganisztáni Demokratikus Köztársaság kormányának lapja húszezres példányszámban kerül az olvasókhoz: első száma a kormány nyilatkozatát s a forradalmi tanács és a kormány tagjainak fényképét közli. Földrengés az Azori szigeteken A Richter-skála szerinti 8-as erősségű földrengés volt kedden délután a Portugáliához tartozó Azori-szigeteken. Egyes források úgy tudják, hogy a földmozgásnak több mint ötven halálos és mintegy háromszáz sebesült áldozata Magyar Kormánykirndittség utazott Kambodzsába A Kambodzsai Nemzeti Egységfront és a Kambodzsai Népi Forradalmi Tanács meghívására — a kambodzsai népnek a Pol Pot—Yeng Sary rendszer felett aratott győzelme első évfordulója alkalmából rendezendő ünnepségekre — dr. Markója Imre igazságügyminiszter vezetésével szerdán magyar kormányküldöttség utazott Phnom Penh-be. Vádirat a Maro-ügyben Róma (AP): Másfél éves vizsgálat után a római államügyész megszerkesztette vádiratát Aldo Moro kereszténydemokrata pártelnök elrablása és meggyilkolása miatt, és továbbította a törvényszékre. Az államügyész — Guido Buasco — azt kéri, hogy hat személy ellen Mono elrablása és meggyilkolása miatt emeljenek vádat. Hét személy ellen — közülük három nő — csupán az emberrablásban való részvétel miatt kéri az eljárás lefolytatását. További öt személyt ,,polgárháború kirobbantását célzó fegyveres, államellenes összeesküvéssel” vádol az államügyész. Waldheim Teheránban Khomeini nem enged a kémkedés vádjából Teherán (MTI): Kurt Wald-heim, az Egyesült Nemzetek Szervezetének főtitkára kedden délben Teheránba érkezett. Az ENSZ főtitkárát a teheráni repülőtéren Ghatbzadeh iráni külügyminiszter fogadta, aki újságíróknak kijelentette: kizárólag arról lehet szó, hogy Waldheim ott-tartózkodása során megismerkedjék az irájni álláspont részleteivel és az amerikaiak felforgató tevékenységére, valamint a volt uralkodó bűnösségére vonatkozó bizonyítékokkal. A túszok ügyéről azonban Irán nem hajlandó az ENSZ főtitkárával tárgyalni. Waldheim hivatalos ténykedését azzal kezdte Teheránban, hogy megbeszélést folytatott Pakisztán teheráni nagykövetével. New York (TASZSZ): Amennyiben az Egyesült Államok kormánya a katonai beavatkozás és a gazdasági blokád politikáját választja, soha nem talál megoldást az iráni—amerikai kapcsolatok jelenlegi válságára — jelentette ki a Times hírmagazin számára adott nyilatkozatában Khomeini ajatollah. Khomeini leszögezte, hogy az irániak felháborodása nem az amerikai nép, hanem kifejezetten a kormány ellen irányul. „Amikor az Egyesült Államokat bíráljuk, soha nem az ország népére, mindenkor vezetőire gondolunk” — mondotta. Az iráni vezető hírszerzési adatokra hivatkozva beszámolt arról, hogy az Egyesült Államokban széles körű Iránellenes propagandakampány folyik, s a cionista körök is átfogó tevékenységet fejtenek ki annak érdekében, hogy a közvéleményt Irán ellen hangolják. Khomeini kifejtette, hogy megítélése szerint Cartert egyetlen cél vezérli: az, hogy újból betölthesse az Egyesült Államok elnöki posztját, s e cél elérése érdekében hajlandó az amerikai nemzet becsületét is feláldozni. Az amerikai nagykövetség megszállásáról, a túszok fogigatartásáról szólva, Khomeini megismételte, hogy a rendelkezésére álló adatok bizonyítják: a nagykövetségen kiterjedt kémtevékenység folyt, az amerikai ügynökök összeesküvéseket szőttek és fegyveres konfliktusokat provokáltak az ország különböző részein. Teherán (MTI): Szerdán délelőtt megtartotta, első tanácskozását Szadegfi Ghotbzadeh iráni külügyminiszter és a közvetítői feladattal Iránban tartózkodó Kurt Waldheim ENSZ-főtitkár. A megbeszélés részleteiről semmit sem közöltek. Az elmúlt hét végén „ellenforradalmi tevékenység” vádjával letartóztatták Ahmed Alizadehet, a Kelet-azerbajdzsáni Bázisú Párt, a mohamedán nép Iszlám Köztársaság Pártja főtitkárát — közölték szerdán a párt teheráni főhadiszállásán. A hatóságok nem erősítették meg a hírt, de nem is cáfolták. Ugyancsak az iráni fővárosból jelentették, hogy Tabrizban, Kelet-Azerbajdzsán székhelyén szerdán szabadon bocsátották azokat az ,,iszlám forradalmi gárdistákat”, akiket múlt csütörtökön ejtettek túszul, és azóta az Iráni Iszlám Népi Köztársaság Pártja helyi székházában tartottak fogva. Az iráni belügyminisztérium kedden nyilvánosságra hozta a december 2-án tartott népszavazás hivatalos eredményét. Eszerint a mintegy 22 millió szavazásra jogosult iráni közül 15 680 329 szavazott igennel az iszlám köztársaság alkotmánytervezetére, 78 516 pedig ellene. Az Iszlám Köztársasági Párt, amely Khomeini ajatollah híveit tömöríti, Dzsalaleddin Farszi egyetemi professzort, a párt központi bizottságának tagját indítja hivatalos jelöltjeként a januárban tartandó elnökválasztásokon. Farszi a sah uralkodása idején 8 évet töltött Libanonban száműzetésben és igen jó kapcsolatok fűzik a PFSZ-hez. A jelölést Beheszi ajatollah, a forradalmi tanács, titkára jelentette. Az amerikai túszok problémájáról folytat tárgyalásokat Teheránban az ENSZ főtitkára. Képünkön: Kurt Waldheim (jobbra) Sadegh Ghatbzadeh iráni külügyminiszter társaságában. (Telefotó: AP—MTI—RS) 1980. január 1. Az ország építésének terve Harminc évvel ezelőtt, 1950. január 2-án kezdték el az első ötéves terv megvalósítását Magyarországon. Az ötéves tervről szóló törvény első paragrafusában kijelölték a fő feladatokat: Magyarország átalakítását agrár-ipari országból ipari-agrár országgá. A feladatok teljesítése nem volt könnyű, a napi termelőmunka mellett még a háborús károk helyreállításán is dolgozniuk kellett az embereknek. Ilyen, körülmények között szükségszerű volt a gyors iparosítás, elsősorban a nehéz és a gépipar fejlesztése, a döntő feltételek állapította meg a tervtörvény — népünk további gazdasági és kulturális felemelkedésének is, népi államunk és nemzeti függetlenségünk megszilárdításának és biztosításának, a szocializmus építésének hazánkban”. Az öt év eredményei a tervkészítők elképzeléseit igazolták. A gyáripar az ötéves terv utolsó esztendejében több, mint két és félszer annyit termelt, mint a terv megkezdése előtt, a nehézipar termelése 188 százalékkal, ezen belül a gépiparé 267 százalékkal nőtt, s a nemzeti jövedelem ez idő alatt több, mint másfélszeresére emelkedett. Imponáló számok, különösen ha figyelembe vesszük, hogy az űzipar, a nagyüzemű építőipar, a közlekedés, a külkereskedelem és nagyke-ereskedelem területén ekkor váltak kizárólagossá a szocialista termelési viszonyok. Az országépítő munka eredményeit gyárak, városok sora jelzi: új utak, hidak és sínpárok hozták közelebb egymáshoz a különböző településeket. Az első ötéves terv a mezőgazdaság számára is jelentős, sikereket hozott. Már ekkor hatékony erőt jelentettek a termelőszövetkezetek és az állami gazdaságok. A mezőgazdaság sok tekintetben korszerűbbé vált: tízezernél több traktort és kombájnt, s számtalan miss gépet kapott az ágazat, s öt év alatt több, mint 150 ezer katasztrális holdat tettek öntözhetővé. Az ötéves terv célul tűzte ki „népünk életszínvonalának további emelését, fokozott ellátását mindenféle szükségleti cikkel, a lakásviszonyok megjavítását, az egészségvédelem kiépítését”. Az ipari munkásság reáljövedelme például több, mint húsz százalékkal, a dolgozó parasztságé pedig ennél is nagyobb mértékben emelkedett. Az egyéni jövedelmeken túlmenően igen magas volt a közvetett juttatások értéke. Az ötéves terv első évének sikerei büszkeséggel és — most már világosabban látjuk — túlzott magabiztossággal töltötték el az embereket. Felemelték a tervszámokat. „Az ötéves terv felemelése azt jelenti, hogy gyorsabban számoljuk fel gazdasági elmaradottságunkat hamarabb leszünk élenjáró országgá” — írta a Szabad Nép 1951 tavaszán. A tervmódosítás súlyos következményei ismertek. A jelszó: legyünk a vas és acél országa — nyersanyagbázis nélkül irreális volt. Eltorzult az iparosítás irama és üteme az egyoldalú, erőltetett iparfejlesztés — s mindez főként a mezőgazdaság rovására — komoly gondok forrásává vált. Ismertek hát az eredmények, csakúgy mint a hibák. A mérleg nyelve mégis az előbbiek felé billen. Nemcsak az akkori — mai szemmel nézve elismerésre méltó — tervszámok miatt: az első ötéves terv legnagyobb eredménye, hogy" megváltozott az ország, s ezzel együtt népünk arculata. Szebb, jobb lett haznákban a dolgozó emberek élete. F. S. P. 1926 óta először Országos acélipari sztrájk Nap-Britanniában London (MTI). Az új év első munkanapján 0 órakor leállt az acélgyártás Nagy-Britannia kohóiban és öntödéiben — megkezdődött az 1926-os általános sztrájk óta első országos acélipari sztrájk. Az állami acélipar százezer fizikai dolgoznia — nemzetközi és hazai szakszervezeti szolidaritástól támogatva— sztrájkba lépett, mert a kormány életszínvonaluk érzékeny csökkentésével akarja versenyképesebbé tenni a pangó iparágat. A tröszt hatszázalékos béremelési ajánlatot tett, míg az acélipari szakszervezet 16-ot követel a máris 17 százalék felett járó évi infláció ellensúlyozására. A konzervatív kormány egyelőre azt hangoztatja, hogy semmi köze sincsen a „munkaügyi vitához”, a vállalat egyezzék meg dolgozóival, ahogy tud. A látszólagos semlegesség politikája mögött azonban az a fenyegetés húzódik meg, hogy az elhúzódó sztájk még jobban megtizedelheti az ország legfontosabb állami iparágát, mint amit a kormány máris elhatározott. Még nagyobb bérjavítás lehetőségét is további 12 ezer dolgozó leépítéséhez kötötték, amikor a tröszt már amúgy is 50 ezer dolgozó végleges elbocsátását és az acéltermelő kapacitásnak negyedével történő csökkentését tervezi két év alatt. Angliában a két vasutas szakszervezet és a dokkmunkások szolidaritási akciót indítanak az acélipariakkal. Szerdától megszüntetik a vas és acél szállítását az üzemekbe, külföldről sem acél, sem kokszolható, szén nem jut többet a brit felhasználókhoz. MPLA-plénum Luanda (MTI). Az angolai fővárosban befejezte munkáját az MPLA Munkapárt Központi Bizottságának plénuma, amelyen megvitatták, hogy mikérjpen kellene tökéletesíteni a népi hatalom szerveinek tevékenységét. Ezen kívül a résztvevők jóváhagyták a Politikai Bizottság és KB Központi Ellenőrző Bizottságának jelentéseit. Elhunyt Pietro Menni Róma (AFP). Hétfőn éjjel szívroham következtében elhunyt Pietro Nenni Nemzetközi Lenin-békedíjas olasz politikus. Nyolcvannyolc éves volt. Hatvan évig vezette az Olasz Szocialista Pártot, s pártelnöki tisztéről 1969-ben mondott le. Mozgalmi múltjának , fontosabb állomásai: a 30-as években részt vett a spanyol polgárháborúban, tevékenykedett az Avanti! főszerkesztőjeként, az Antifasiszta Koncentráció titkáraként, a Szocialista Internacionálé V. B.tagjaként. A nácik 1942-ben Franciaországban letartóztatták és kiadták Olaszországnak. Internálták, majd 1943-ban kiszabadult. A Nemzeti Felszabadítási Bizottság tagja lett, 1945- től 1947-ig miniszterelnökhelyettes, tárcanélküli miniszter, illetve külügyminiszter. 1946- ban az olasz alkotmányozó nemzetgyűlés tagja. 1943-ban parlamenti képviselő, a szocialista parlamenti csoport elnöke, 1963-ban miniszterelnökhelyettes, 1968—69-ben külügyminiszter. Nemzetközi Lenin-békedíjjal 1951-ben tünttették ki.