Zalai Hírlap, 1983. március (39. évfolyam, 50-76. szám)

1983-03-01 / 50. szám

2 Belgrád Belgrád, (MTI): Belgrádban hétfőn délelőtt megkezdődött a JKSZ Központi Bizottságának ülése, amelynek napirendjén időszerű eszmei-politikai kér­dések megvitatása szerepel. A vitaindító beszámolót Kira Hadzsivaszilov, a JKSZ KB Elnökségének tagja terjesztette elő. A plénum előkészítéseként az egyes köztársaságokban és tartományokban megtartott párttanácskozásokon rendkívül időszerűnek minősítették a té­ma napirendre tűzését. Az ál­talános értékelés szerint a gazdasági gondok túlságosan lekötötték a párt ügyeimet, háttérbe szorult az eszmei-po­litikai helyzet rendszeres, bí­ráló elemzése, holott az utóbbi időben a súlyos gazdasági helyzettel összefüggésben ép­pen ezen a területen jelentke­zett a szocialista és önigazga­­tásellenes erők támadása. Fel­lépésük — a hivatalos párt­értékelés szerint — elsősorban a nacionalizmus erősödésében mutatkozik meg, főleg külön­böző kulturális fórumokon, ki­­adóhivatalokban és a sajtóban. A napirend vitájában hú­szan kértek szót. Ülést tart a JKSZ KB Portugália Felbomlott a koalíció Madrid, Lisszabon, (MTI— TASZSZ): Kilépett a Demok­ratikus Szövetség (AD) nevű, eddig kormányzó jobboldali koalícióból a Portugál Szociál­demokrata Párt (PSD), és egyedül indul az április 25-i parlamenti választáson. Erről döntött a párt vasárnap este befejeződött X. kongresszusa. A kongresszus ugyanakkor le­váltotta Francisco Pinto Cal­­semo eddigi pártelnököt, ügy­vezető miniszterelnököt, s a párt vezetését — a választásig — négytagú kollektív testületi­re bízta. A vasárnapi eseményeik kapcsán a TASZSZ szovjet hírügynökség megállapítja, hogy a szövetség tehetetlennek bizonyult az ország problémái­val szemben. Hároméves kor­mányzása alatt 12 százalékra emelkedett a­ munkanélküliség, csökkent az ipari termelés, 23 százalékos az infláció, az or­szág külföldi adósságai elérték a 12 milliárd dollárt A kor­mánykoalíció felszámolta az 1974-es áprilisi forradalom egyik legnagyobb vívmányát, az agrárreformot A Demokra­tikus Szövetség a szocialista párt támogatásával elérte, hogy 1976-ban több, haladó rendelkezést töröljenek az al­kotmányból. A győzelemre esélyes Portu­gál Szocialista Párt elutasít bármilyen együttműködést a kommunista párttal — mon­dotta Mario Soares, a szocia­listák főtitkára egy madridi lapnak adott nyilatkozatában. Alvaro Cunhal, a kommunista párt főtitkára vasárnap este egy rádiónyilatkozatban kije­lentette, hogy semmi remény sincs egy kommunista—szocia­lista választási szövetség létre­jöttére. ,­­­­ Moszkva, (MTI): A Moszk­vában kedden folytatódó, ta­valy Pekingben megkezdett szovjet-kínai politikai kon­zultációkra vasárnap a szovjet fővárosba érkezett Csüen Csi­­csen külügyminiszter-helyet­tes, a Kínai Népköztársaság kormányának különmegbízott­ja. Őt jára szakértők és ta­nácsadók csoportja kísérte el. Mint ismeretes, a jelenlegi konzultációsorozat a múlt év októberében kezdődött, ami­kor Leonyid Iljicsov szovjet külügyminiszter-helyettes há­rom héten keresztül tárgyalt Pekingben a KNK képviselői­vel. Folytatódnak a szovjet-kínai konzultációk M SPD visszautasítja a Vogel elleni rágalmakat Bonn. (MTI): A Német Szo­ciáldemokrata Párt vasárnap nyilatkozatban utasította el a kancellárjelöltje, Hans-Jochen Vogel ellen indított jobboldali propagandakampányt. A Bild am Sonntag című jobboldali lapban ugyanis cikk jelent meg, amely egy bajor­­országi helyi keresztényszocia­lista vezető állításaira hivat­kozva azzal vádolta Vogelt, hogy a második világháború idején vezető tisztséget töltött be a náci párt ifjúsági szer­vezetében, a Hitlerjugendben. Az SPD nyilatkozata hang­súlyozza, hogy az állítások nem felelnek meg a valóság­nak. Vogel ugyan valóban tag­ja volt a Hitlerjugendnek, de ez akkoriban gyakorlatilag kötelező volt minden német gyereknek és fiatalnak. Nem igaz viszont, hogy Vogel aktí­van tevékenykedett volna a szervezetben — közli az SPD nyilatkozata. A szociáldemokrata szóvivő egyúttal bejelentette: pártja minden jogi és politikai esz­közzel védekezni fog a kancel­lárjelölt személyét érintő rá­galom ellen. Vogel már meg­tette az első — jogi természe­tű — lépéseket — mondotta a szóvivő. Willy Brandt, az SPD elnö­ke felszólította a választópol­gárokat, hogy „ne dőljenek be” az ilyesfajta manőverek­nek. Mi újság a mélyben? (Folytatás az ír oldalról.) — Vigyázni kell — szól Hor­váth János, a szelvényező mester. — Drága eszközöket használunk. A kábel hatezer méter hosszú, s igen sok pénz­be kerül. Néha ki kell bírnia 200 fok meleget és ezer a­­­rm­oszféra nyomást. De az én dolgom inkább a munka elő­készítése. .Az operátor, aki meghatározza a feladatot, azt is megjelöli, hogy milyen szon­dák kellenek, milyen műsze­reket viszünk magunkkal. Én arra ügyelek, hogy semmi se maradjon itthon, a terepen előkészítem, összeállítom őket. — Nehéz munka a szerelvé­­nyezés? — Valamikor nehezebb volt. —­ de még most is olyanok vagyunk, mint a tűzoltók, ha riadó van, menni kell, ha esik, ha fúj, mert miattunk a mun­ka nem állhat. — Cigány élet? — kozkázta­­tom meg. — Az, cigányélet. De meg­szoktuk, már el sem tudnánk képzelni máshogyan. Ez az éle­tünk, az olajkutatás. Tudja milyen büszkék vagyunk, ami­kor sikerül olajat találni?! Gö­dinek Antal 54 óta van a geo­fizikánál, én is lenyomtam vagy 22 évet, semmi pénzért nem mennénk már el innen. Aztán meg is becsülik az em­­­bert a fizetéssel, és a körülmé­nyeink egész jók. Elmúlt már az az idő, amikor a gázkedvez­mény volt az egyetlen dolog, ami idekötött bennünket. Na, és a család is megszokta már. M. Z. SALAI HÍRLAP Várkonyi Péter Szófiában Szófia, (MTI): Várkonyi Pé­ter, az MSZMP Központi Bi­zottságának titkára a Bolgár Kommunista Párt Központi Bizottságának meghívására vasárnap Szófiába érkezett. Az MSZMP KB titkárát a szófiai repülőtéren Dimitr Sztanisev, a BKP KB titkára fogadta. Jelen volt Sebestyén Jenő, a Magyar Népköztársa­ság szófiai nagykövete. Várkonyi Péter megérkezése után virágot helyezett el Ge­­orgi Dimitrov szófiai mauzó­leumánál és lerótta kegyele­tét a bolgár és a nemzetközi kommunista és munkásmozga­lom kiemelkedő alakjának szarkofágjánál Salvador támogatására Reagan 60 millió dollárt kér Washington, (MTI)­ Reagan elnök hétfőn újabb hatvanmil­lió dollárt kért az amerikai kongresszustól a Salvadori hadsereg számára, fegyver, lő­szer és helikopter-pótalkatré­szek beszerzésére.­­ A kongresszusban növekvő ellenszenvvel figyelik a­ Fehér Ház próbálkozásait, hogy leplezze a valóságos salvadori helyzetet és folytassa a jobb­oldali terrorrendszer támoga­tását.­­ Ha Reagan meggyőző képes­sége nem vezetne eredményre, az elnöknek „különleges ke­ret” is rendelkezésére áll, ahonnan a pénzt kongresszusi jóváhagyás nélkül átutalhatja. A The New York Times hét­főn elsőoldalas salvadori ri­portban számol be a kormány- csapatok­ által elkövetett újabb hidegvérű tömeggyilkosságról. A jelentés szerint múlt ked­den hajnalban három teher­autónyi katona érkezett egy Las Hojas nevű településre Sonsonate tartomány egy in­diánok lakta körzetében. A katonák hét embert, köztük egy gyereket főbelőttek, s a holttesteket a Cuyuapa folyóba dobálták. Ezután a szomszédos Agua Santa nevű faluba haj­tottak, ahol nyolc „partizán­­gyanús” fiatalembert előbb őrizetbe vettek, majd agyon­lőttek. Felhívás a világ kormányaihoz Nemzetközi konferencia Korea békés egyesítésére Párizs, (MTI): Szombaton Párizsban felhívás elfogadásá­val befejeződött a, Korea bé­kés egyesítésének előmozdítá­sán munkálkodó nemzetközi összekötő bizottság által szer­vezett konferencia. A kétna­pos találkozón 30 ország és sok nemzetközi szervezet képvise­lői voltak jelen. A résztvevők felhívást in­téztek a világ kormányaihoz, a nemzeti és nemzetközi szerve­zetekhez, a békeszerető embe­rekhez. Ebben a többi között sürgetik az amerikai—japán— dél-koreai agresszív katonai csoportosulás kialakítására irányuló kísérletek meghiúsí­tását, a Team Spirit—83 elne­vezésű amerikai—dél-koreai hadgyakorlat befejezését, vala­mint a Dél-Koreában állomá­sozó amerikai csapatok teljes kivonását. Az értekezlet résztvevői tá­mogatásukról biztosították a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság népének Korea békés egyesítéséért vívott har­cát. A két országrész egyesí­tése csak úgy érhető el — szö­gezi le a felhívás —, ha az amerikai csapatokat végképp kivonják D Dél-Koreából, s a térségben megszűnik minden­fajta amerikai beavatkozás. Az értekezlet résztvevői le­velet intéztek az el nem köte­lezett országok március 7-én megnyíló értekezletének részt­vevőihez, s támogatásukat kér­ték a Koreai-félszigeten kiala­kult feszültség enyhítéséhez, a békés egyesítéshez. " El nem kötelezett mozgalom Színek és árnyalatok Hetek óta nagy a diplomá­ciai sürgés-forgás Új-Delhi­­ben. Március 7—11. között az indiai főváros ad otthont az el nem kötelezett országok csúcs­­konferenciájának. Majdnem száz ország állam- és kormány­fője, valamint két felszabadí­­tási mozgalom, a PFSZ és a SWAPO magasrangú képvise­lői foglalnak majd helyet az impozáns tanácskozási terem­ben. Hosszas vita előzte meg a csúcsértekezlet helyének és idejének megválasztását. 1979- ben Kuba adott otthont a ran­gos tanácskozásnak. Az ere­deti tervek szerint a soron kö­vetkező találkozót az iraki fő­városban, Bagdadban kellett volna megrendezni tavaly ősz­szel, az iraki-iráni háború miatt azonban nem került sor arra. A dekolonizáció gyermeke Az el nem kötelezettek moz­galma több mint huszonegy évvel ezelőtt Belgrádban bon­tott zászlót. Lényegét tekint­ve a dekolonizáció gyermeke volt, hiszen akkor gyorsult fel az a folyamat, amelynek során történelmileg rövid idő alatt felbomlott a klasszikus gyar­mati rendszer. Belgrádban még csak huszonöt ország ál­­lamférfiai gyűltek össze. A kezdeményezők Nasszer, Neh­ru, Tito, Szukarno, a második világháború utáni korszak je­lentős egyéniségei ma már nem élnek. A mozgalom to­vább fejlődött, mégha a meg­változott világpontikai körül­mények közepette az egykor szorosabbnak látszó szálak ma lazulni látszanak. A volt gyarmatok hamar föl­ismerték, hogy az alkotmány­­jogi függetlenség nem sokat ér, ha gazdaságilag nem tud­nak megállni saját lábukon. Ezért a mozgalom, akárcsak a múltban, a jelenben is az igaz­ságosabb gazdasági világren­dért száll síkra. Az elmúlt idő­szakban egyre több ország kér­te fölvételét az el nem köte­lezett országok közé. Ezzel kétségtelenül sokszínűbb lett a mozgalom, de egyúttal gazda­ságilag és politikailag elmé­lyültek a törésvonalak. A gazdasági fellendüléshez fűzött remények nem váltak valóra. Az olajárrobbanás nagymértékben sújtotta azokat az országokat, amelyek nem rendelkeztek „fekete arany­nyal”, ugyanakkor mérhetet­lenül gazdaggá tette a szeren­cséseket, az értékes nyers­anyaglelőhelyek birtokosait. Az éles gazdasági különbségek politikai ellentétekkel párosul­tak. Nem csodálkozhatunk ezen, hiszen a mozgalom egyik lényeges alapszabálya csak azt mondja ki, hogy a tagállamok nem vehetnek részt semmilyen katonai tömb tevékenységé­ben. A társadalmi berendez­kedésre vonatkozóan azonban nincsenek megkötések és így az el nem kötelezettek sorai­ban épp úgy megtaláljuk a szocialista Kubát, mint a tőkés berendezkedésű Thaiföldet, amelynek szoros kapcsolatai vannak az Egyesült Államok­kal. Ez a sokféleség szükség­szerűen magával hozza az ér­dekek ütközését és ezzel együtt az feltérő véleményeket is. Ennek következtében az el nem kötelezett országok kü­lönböző szintű összejövetelei nem mentesek a vitáktól. Az ASEAN-orszá­­gok — a Fülöp­­szigetek, Indo­nézia, Thaiföld, Malaysia és Szingapúr — élesen támad­ják Vietnamot azért a katonai segítségért, amit a kambod­zsai hazafias erőknek nyúj­tott. Kambod­zsa képviselete még ma sem tisztázott. Hasonlóan ko­moly nézetelté­rések mutatkoz­­hatnak az Afga­nisztán körüli helyzet megíté­lésében is. A Nyugat-barát kormányok szeretnék az el nem kötelezettek fórumát arra felhasználni, hogy valamilyen formában beavatkozzanak Af­ganisztán belügyeibe. Ez tör­tént egy évvel ezelőtt is, ami­kor a külügyminiszteri érte­kezleten a hangadóknak — így például Pakisztánnak — sikerült elérniük, hogy a ki­adott dokumentum nemtetszé­sét fejezze ki az afganisztáni állapotok miatt. Valószínűnek látszik azonban, hogy a csúcs­­találkozón ilyen megfogalma­zás már aligha kerülhet be a megszerkesztendő záróközle­ménybe. Vitás kérdések A jelentősebb problémák kö­zött említhetjük még a latin­amerikai kérdést. A csúcstalál­kozót megelőzően a térség problémáját az el nem kötele­zettek koordinációs irodája 1983. januári managuai érte­kezletén tekintette át, amelyen a résztvevők elítélték az Egye­sült Államok politikáját, rá­mutatva arra a felelősségre, amely Washingtont terheli a Latin-Amerikában kialakult feszültséggócért. És még nem is beszéltünk az Afrika déli ré­szének helyzetéről és a körü­lötte dúló vitákról, vagy akár Egyiptom szerepéről, a Közel- Keletről, az Indiai-óceán kér­déséről, stb. A viták, ellentétek dacára az tény, hogy sor kerül a mozga­lom legmagasabb szintű ta­nácskozására, feltétlenül ered­ménynek számít. A meglevő nehézségek, a mozgalom meg­osztására irányuló imperialis­­ta erőfeszítések a politikai re­pedéseket nem tudták szaka­dékká szélesíteni, és így re­mény van arra, hogy a csúcs­­találkozó újabb lendületet ad majd a mozgalomnak. G. Fehér Péter A csúcskonferencia emblémája 1983. mávcin»­L Hazánkba érkezett a román külügyminiszter Puja Frigyes külügyminisz­ter meghívására hétfőn hiva­talos, baráti látogatásra ha­zánkba érkezett Stefan Andrei, román külügyminiszter. A vendéget a Ferihegyi re­pülőtéren Puja Frigyes fogad­ta. Jelen volt Barity Miklós, hazánk bukaresti és Victor Bolojan, a Román Szocialista Köztársaság budapesti nagy­követe. A megérkezést követő­en a Külügyminisztériumban megkezdődtek a hivatalos ma­gyar—román külügyminiszteri tárgyalások. A megbeszélésen részt vett Barity Miklós és Victor Bolojan. Este Puja Frigyes díszvacso­rát adott vendége tiszteletére a Külügyminisztérium ven­dégházában. Stefan Andrei életrársa Stefan Andrei, a Román Szocialista Köztársaság kül­ügyminisztere 1931. március 29-én született a Délj megyei Podari-Liveziben. Egyetemi ta­nulmányait a bukaresti építé­szeti intézetben folytatta, majd tagja lett az egyetem oktatói karának; egyidejűleg a Kom­munista Ijúsági Szövetségben is tevékenykedett. A kommu­nista fiatalság forradalmi moz­galmában már középiskolás korától aktívan részt vett, több vezető funkcióval is megbíz­ták. Stefan Andrei 1954 óta tagja a Román Kommunista Párt­nak. 1958-ban a Román Kom­munista Egyetemistáik Uniója Végrehajtó Bizottságának tag­jává választották, s a nem­zetközi, kapcsolatok osztályán dolgozott Négy esztendővel később a Kommunista Ifjúsági Szövetség Központi Bizottsága irodájának tagja, a külügyi osztály vezetője lett 1965-től a Román KP Központi Bizott­sága külügyi osztályán töltött be vezető funkciókat. 1969-ben megválasztották a Román KP KB póttagjának, 1972 áprilisá­ban, mint a Központi Bizott­ság tagját és a KB titkárát kinevezték a külügyi osztály vezetőjévé. Az RKP XI. kongresszusán 1974 novemberében, majd öt évvel később a XII. kongresz­­szuson a Román Kommunista Párt Központi Bizottsága Po­litikai Bizottságának póttagjá­vá választották. 1974 óta tagja az RKP KB Politikai Végre­hajtó Bizottsága állandó irodá­jának. Stefan Andrei 1975 óta kép­viselő a nagy nemzetgyűlés­ben. 1978-ban nevezték ki a Román Szocialista Köztársa­ság külügyminiszterévé; ebben a funkciójában 1980 márciusá­ban megerősítették. Habib javaslata Izrael és Libanon viszonyának rendezésére Bejrút, (MTI): Az izraeli sajtó kétkedéssel fogadta az Al-Markazija bejrúti hírügy­nökség értesülését, miszerint igen rövid időn belül, talán már e hét vége felé megkezdő­dik a Libanonban tartózkodó külföldi csapatok szakaszos ki­vonása. Philip Habib amerikai meg­bízott, aki vasárnap Bejrútból Tel-Avivba érkezett, hétfőn át­adta Jichak Samir izraeli kül­ügyminiszternek azt a doku­mentumot, amelyben egyrészt összefoglalta a két hónapja tartó izraeli—libanoni tárgya­lások eredményeit, másrészt javaslatokat tett a fennálló né­zeteltérések áthidalására. A két álláspont egybeveté­séből kitűnik, hogy Izrael vál­tozatlanul ragaszkodik a Dél- Libanonban igényelt megfi­gyelő állomásokhoz és a két­oldalú kapcsolatok olyan mér­vű normalizálásához, amely a megállapodás aláírásától kezd­ve lehetővé teszi a szabad sze­mély- és áruforgalmat. Liba­non viszont ellenzi az izraeli katonai jelenlét legalizálását és csak fél évvel az egyezmény megkötése után hajlandó hoz­zájárulni a közös határ meg­nyitásához.

Next