Zalai Hírlap, 1983. október (39. évfolyam, 232-257. szám)
1983-10-01 / 232. szám
1983. október 1. És a mozdony „visszalép” a sínre... Vasúti mentőcsoport gyakorlata Nagykanizsán Gyakori eset a vasútnál: vágánymeghibásodás, vagy egyéb műszaki probléma miatt kisiklik a szerelvény, s a mozdonyt és a kocsikat minél előbb viszsza kell helyezni a sínekre. Minden perc számít ilyenkor, hiszen terheltek a vonalak, alig haladt el az egyik szerelvény, követné a másik. A MÁV-nál tíz évvel ezelőtt alakultak meg azok az operatív csoportok, melyek a nap minden órájában riaszthatók baj esetén. A nagykanizsai üzemfőnökség vontatási főnökségének csoportjai elméleti és gyakorlati képzés keretében állandóan készülnek az esetleges bevetésre. Országosan egyedülálló kezdeményezésük, hogy évente egyszer vizsgát tesznek. A négy brigád közti házi verseny győztesei kétezer forintot kapnak jutalmul. A CB-rádión kapja Ritecz József csoportja a riasztást: kezdődhet a „mentés”, azaz a gyakorlat A feladatot mindenki ismeri. Pillanatok alatt — mert a feltételezés szerint éjszaka van — kiépül a világítórendszer a nagykanizsai iparvágányon, helyre kerül a tolatást tiltó vörös tárcsa, s a hat ember lázas munkába kezd. Az M—62-es pályaszámú szovjet dízelmozdonyt kell leemelni a sínről, majd visszahelyezni. Nem könnyű feladat, 120 tonnáról van szó. — A statika művészete ez — magyarázza Novotny Károly vontatási főnök. — Úgy kell aládúcolni a talpfákkal a gépet, hogy ne billenhessen meg, ne dőlhessen el, mert az plusz baleseti forrás. Előbb az elejét emelik meg a mozdonynak, oldalt kiemelve a kiépített alapokra helyezik, aztán jöhet a „b” oldal,, a mozdony másik fele. Havonta kiemelünk és visszahelyezünk egyet csoportonként — ismerkedünk a technológiával. Ami persze csak elmondva ilyen egyszerű! A kék munkaruhás, sárga mellényes szerelők védősisakja alatt verejtékes a homlok. Az NSZK gyártmányú, Lucas típusú hidraulikus vágányra helyező készülék vezetékei pillanatok alatt kiépültek az elosztófej és a tus-, kőszerű emelő között, még az olajat szállító szivattyúmotor is indulhat az igazi munka. — A tervezett 30 helyett 28 perc — nyugtázza elégedetten a látottakat Herczegh László, aki a csoport által kidolgozott, szigorú rendet diktáló forgatókönyvet böngészi. Ma ő a reszortod, azaz a mentőcsoport irányítója. Hatan vannak műszaki technikusok akiket alkalmanként sorsolnak a négy brigád mellé. István, az SZB titkárhelyetteese is, akit a verseny tisztasága- ra ügyel. A másik három brigád már túl van a gyakorlaton, 3 óra 4 perc a legjobb idő eddig. A fiatalokból álló mentőcso-port legidősebb tagja, Nagy Károly kézi emelővel igyekszik a másik oldalra, ő képviseli a szakmai rutint a „hatosfogatnál". — Végignéztük a másik csoportok gyakorlatát, tanulhattunk a hibáikból, azaz némi előnnyel indultunk. Hogy megnyerjük-e a versenyt? Az nem kérdéses, de majd meglátja. — Szükség van a régi szerszámokra is? — mutatok az emelőre. — Régen csak ilyenek voltak, ezzel is meg kellett oldani a feladatot. Ez a Lucas nagyon okos szerkezet, de ha elromlik, elő kell venni ezeket is. Fárasztó dolog 300 atmoszférát kézzel produkálni, különösen, hogy megismertük a gombnyomásos módszert, de a mozdonyoknak menni kell. Aztán megemelkedik a mozdony eleje, vagy fél méternyire, alácsúsztatják a hidraulikus, görgőskocsit szállító hosszúhídat Lépcsőzetesen emelik fel, úgy készül a dúcolás is, mintha máglyát raknának alá. Vezényszóra kezd működni a hidraulika, s az M—62-es eleje szépen komótosan elindul oldalt. A mérőszalag bizonyítja, hogy pontosan 30 centire a síntől — ahogy elő van írva — „ül rá” a külső ducolásra. Ugyanígy tesz hamarosan a mozdony hátulja is, hogy később az egészet fordítva lejátszva visszakerüljön a sínre. Persze ez még odébb van, sokszor megfeszülnek addig az izmok. Németh László a motornál teljesít szolgálatot. — Valamennyien motorszerelők vagyunk, ha éppen nem gyakorlatozunk, a műhelyben dolgozunk — mutatja be két túráztatás között a csoportot. — Én a magam tízéves vasúti szolgálatommal a fiatalabbak közé tartozom, ezért, is érzem meg'ti°'*teletásvok. hogy bevetjek ebbe a brigádba. Úgy ■ mondják, hogy ide a jobbakat válogatják. Tóth György szakmájára nézve villanyszerelő, de ahogy a látottak is bizonyítják, a mentésnél nincs ilyen megosztás, mindenki ott sürög-forog,ahol a forgatókönyv és a munka szerint szükség van rá.— Kiépítem az éjszakai világítást, cipelem a talpfát, az emelőt, vagy amit rám oszt Józsi bácsi, a csoportvezető — magyarázza Gyuri, aki egyébként a helyi sportkör bokszolója. — Három éve vagyok a brigádban, jól érzem magam itt. Nagyszerű érzés, amikor látjuk, hogy ismét elindulhat egy szerelvény, s tudjuk, hogy általunk. Ritecz József, a csoport megalakulásától irányító vezető. A vontatási főnök mondta róla nem sokkal előbb, hogy nagy rutinnal rendelkező kitűnő szakember. — Fiatalokból áll a mi szűkebb kollektívánk, ügyesek, mozgékonyak, lelkesek, ss mi kell több ennél? Úgy isme- j rik a mozdonyt, mint a tényé- ■ rüket, hiszen nap mint nap ezeket bütykölhetik a szerelő- műhelyben. Tudják, hová nyúljanak, ha baj van — így a csoportvezető. Előkészületek a mesterséges „kisiklatásra” 3 (Erdei András felvétele) — Összehangolt, precíz munka — mond véleményt Nagy 2 ZALAI HÍRLAP Senki sem akar hinni a fülének, amikor Herczegh László ,a Bánky Dénét Műszaki Főiskola negyedévesei, az M 44- es mozdonyok műszaki felügyelője jelenti, hogy a feladatot végrehajtották: az óra 2 óra 40 percet mutat. Azaz győzelem, s nem is akármilyen. Novotny Károly gratulál a mentőcsoportnak, s átadja a jutalmat. Ismét bizonyították, hogy nagyszerűen értik a dolgukat. Reméljük ez kamatozik majd éles helyzetben is. Kaiser László : Az esztergályos bajnok SZŐKE FIATALEMBER hajol az esztergagép fölé a Dunántúli Kőolajipari Gépgyár tmk-műhelyében. Pörög az orsó, s, a vidrakés alól kék acélkígyó tekeredik le. A földreesik, még vonaglik egyet, aztán vége, csendesen elnyúlik aranyos színeket villogtató társai mellett. Knauszs Ferenc, aki nemrégiben jött, látott és győzött a Kiváló Ifjú Szakmunkás esztergályos verseny pályakezdőknek kiírt megyei versenyében, ingujjával töröl egyet a homlokán, aztán belefog a verseny izgalmairól szóló történetbe. — Mit mondjak? Nem volt könnyű. A hazai pálya, a DKG-s műhely sem volt előny , s megcsóválja fejét, mintáid most sem hiszi, hogy sikerült elsőként kikerülni a vetélkedésből. — Persze bíztam magamban. A szakmunkástanulók országos versenyén harmadik lettem, volt egy kis versenyrutinom is, meg azt gondoltam, hogy nem véletlenül szabadultam ,előbb, mint a többiek, lehet itt azért keresnivalóm. Aztán amikor megláttam az elméleti kérdéseket, rögtön le is lohadt bennem a lelkesedés. Alig a felét tudtam megválaszolni a kérdéseknek, megoldani a feladatoknak. Én mondom, nemhogy szakmunkásnak, de még egy technikusnak is éppen elég lett volna megoldani azokat a matematikai feladatokat, amelyekkel nekünk kellett megbirkózni. De mint kiderült, a többieknek sem ment jobban. — Na és a gyakorlat? — Ott már nyeregben voltam. Igaz a munkadarabon volt majdnem minden, amit a versenyen használt kis esztergán meg lehetett csinálni, de ment a dolog. Sajnos nem tudtam befejezni, nagyon szűkre szabták az időt, még úgy öt perc kellett volna. Azért elég jól sikerült. — Olyan jól, hogy végülis győzött. S a mindennapi munkában is sikerül tartani az akkori színvonalat? — MEGCSINÁLOM a felnőtt NORMÁT — mondja, s úgy pillant körül a műhelyben, amiből megértem, erre talán még büszkébb, mint a győzelemre. — Legtöbbször olyan nehéz, vagy még komolyabb feladatokat kell megoldanom, mint a versenyen. S nemcsak egyszer, hanem napról napra. Ebből összehozni a száz százalékot éppen elég. Nekünk, kezdőknek még betanulási normánk van, de ha megcsináljuk rendszeresen azt, mit a régiek, akkor nemcsak dicséretet kapunk, hanem pénzt is. Nemrégiben az igazgatónk azt ígérte, ha ezt a szintet teljesíteni tudjuk, ha becsületesen megálljuk a helyünket, akkor rövid időn belül akár négy —öt forintot is emelkedhet az órabérünk. — Akkor van miért hajtani. Dicsőség és pénz... mi kell még? — Azért az is fontos, hogy szeretem a munkámat. Itt a tmk-ban ráadásul nagyon változatos feladatokat kapok, sohasem érzem, hogy muszájból dolgozom. Aztán jó a társaság is. Befogadtak, príma helyem van. — Hamarosan jön az országos ... — KEMÉNY DIÓ LESZ. A megyemn a matematikával volt a legtöbb bajom. Gondolom, ott is inkább az elmélet lesz a nehezebb. De még van idő a felkészülésre, s amit lehet, azt kitörlöm a fehér fol-f tok közül. Most kezdtem el az olajipariban a szakmunkás szakközépiskolát. Szeretnék leérettségizni. Na, ott tanulunk matekot. Persze ez nem lenne elég, de valamelyik kiszista mérnök segít majd a felkészülésben. Meixner Zoltán (Kiss Ferenc felvétele) A SZOT elnöksége szeptember 9-i ülésén állást foglalt a hazánk felszabadulásának 40. évfordulója, tiszteletére induló munkaversenyről, amelyre számos szocialista brigád tett javaslatot. Az elnökség állást foglalt a munkaverseny kiszélesítése mellett, melynek célja: hatékonyabb munkával, sokoldalú közéleti tevékenységgel, művelődési törekvéseikkel segítsék elő a szocialista kollektívák az MSZMP XII. kongresszusa határozatainak végrehajtását, a VI. ötéves terv eredményes befejezését. Megyénkben a felszabadulási munkaversenyben kezdeményező volt az egyik legnagyobb mezőgazdasági nagyüzem, a gelsei termelőszövetkezet tíz szocialista brigádja. Szeptember 5-én megbeszélésre került sor a közös gazdaságban, értékelték a szocialista brigádok tevékenységét, az újítómozgalom tapasztalatait, a tíz szocialista brigád vezetői pedig a brigádtagokkal való egyeztetés alapján elhatározták a felszabadulási munkaverseny indítását. Az év hátralévő részére külön vállalásokat, nem dolgoztak ki, ugyanis minden brigádnak megvannak egész évre a testre szabott feladatai. Viszont minden kollektíva elhatározta: az egyes vállalások minél jobb teljesítésére törekednek a hátralevő hónapokban, a jövő évi vállalásaikat pedig már a felszabadulási munkaverseny jegyében teszik meg. Gáspár Károly, a szövetkezet személyzeti vezetője, a munkaverseny koordinálója az asztalra helyez egy vastag doszsziét, amelyben a brigádok idei vállalásai és a felszabadulási munkaverseny összegezett célkitűzései sorakoznak. Legfőbb feladatnak azt tartják, hogy fokozódjék a termelő kapacitások gazdaságosabb felhasználása, történjenek lépések az üzem és munkaszervezés korszerűsítésében, még jobban takarékoskodjanak az energiahordozókkal, anyagokkal, eszközökkel, az újítómozgalom szélesedjen, a dolgozók általános szakmai és politikai műveltsége tovább növekedjen, összességében nagyobb erőt fejtsenek ki a VI. ötéves terv hátralevő időszakában a gazdasági feladatok sikeres teljesítésében. — Az első félévben a kollektívák időarányosan teljesítették a vállalásaikat — mondja Gáspár Károly. — Szövetkezetünkben hagyománya van a szocialista brigádmozgalomnak, az egyesült gazdaságban tíz éve, azelőtt pedig Felsőrajkon 1959- től foglalkozom a brigádokkal. A múlt évi értékelés szerint három brigádunk aranykoszorús, egy ezüst, egy bronz, öt pedig zöldkoszorús fokozatot ért el. A fokozatokat és a hozzátartozó jutalmakat hazánk felszabadulásának ünnepén szoktuk átadni — A szocialista brigádokra, mindig lehet számítani a gazdaságunkban — mondja Péter Rudolf, a termelőszövetkezet elnöke. — Valamennyi ágazatban ezek a kollektívák alkotják azt a magot, ami az alap. Segítségükkel nagy feladatokat sikerült megoldani, hiszen még nem is túl régen éppen a többletvállalásukkal értük el az üzemben az eredményes gazdálkodást. S ez még nem minden. Tavaly például brigádtagonként 115 forint értékű társadalmi munkát végeztek. Óvodákat, iskolákat patronálnak, részt vesznek a községek építésében, szépítésében. Hogyan látják a szocialista munkaverseny folytatását és a feladatokat a szocialista brigádokban? Elsőnek a 850 hízómarhát ellátó Thury György szocialista brigád vezetőjét, Verez Károlyt kérdeztük. — Brigádunk átlagéletkora 30 év alatt van, fiatal kollektíva — mondja. — Beneveztünk a felszabadulási munkaversenybe és szeretnénk, pluszt nyújtani. A havi tervezett súlygyarapodás 27 kiló, a vállalásunkban erre rátettünk 1,5 kilót, a felszabadulási versenyben pedig megtoldjuk huszonkilenc kilóra. Az abrakfelhasználásra kell most nagyon odafimtelnünk, mert egy dósával túlmentünk a vállaltnál. Év végéig azonban azon is tudunk még változtatni. A jövő évi vállalásainkat lényegében most alapozzuk a takarmánykészítéssel. Készül a nedves tartósításű kukorica itt a telepen és kész az egyik silódepó. Tekintsen ki az ablakon, ott látszik a silózásra váró zöld takarmány. Sokat adunk arra, hogy megfelelő minőségű tömegtakarmány kerüljön a tárolóhelyekre. Az orosztonyi faüzemben az idei munkaversenyvállalások teljesítése során egy újítás is született. Az itt dolgozó Béke szocialista brigád a hulladék fa hasznosítását tűzte célul: megkezdték a fregoli ruhaszárítók gyártását. S, hogy ez a munka könnyebben, pontosabban és gyorsabban végezhető legyen, újításként készült egy hármas fúró. Cser János dolgozik rajta és Szabó István üzemvezetőnek éppen azt mutatja, miként lehetne tovább tökéletesíteni a gépet. Bagarus Antaléknak, a javítóműhelyeseknek, a gén készítőinek lesz majd finomítanivalójuk. Meg aztán törhetik is már a fejüket a következő speciális masinán, mert a fahulladék további hasznosítását szeretnék a faiparnak a felszabadulási munkaversenyben folytatni. A mintadarab már megvan, hatlábú szék, amihez olyan gép kell, ami egyszerre fúrja a hat lyukat a lábaknak. — A fregoliból havi 1500-at készítünk. Mielőtt kiválasztottuk a terméket, körbenéztünk, milyen hiánycikkek vannak, így a szárítónknak van viaca. Reméljük, a szék is beválik — mondja az üzem vezetője. A gelseiek versenyértékelésében olvasom: javítani kell a szocialista brigádjaink vállalásait, csak olyanra szabad törekedni, ami elérhető. Úgy kell azokat kidolgozni, hogy teljesítésük mérhető legyen, ki lehessen fejezni forintban, vagy egyéb más egységben. Ennek megfelelően konkrétan, kézzelfoghatóan igyekeznek többet nyújtani a gelsei szocialista brigádok. Bozsér Erzsébet A szocialista brigádok kezdeményezésére Felszabadulási munka verseny a gelseisz-ben