Zalai Hírlap, 1984. október (40. évfolyam, 231-256. szám)
1984-10-06 / 235. szám
4 It Vettem egy tökgyalut Tudom jól, ennél fajsúlyosabb egyéni dolgok sem érdemelnek nyilvánosságot, de azért ez a tökgyalu vásár egy kicsit, sőt talán nem is kicsit, közérdekű is. A helyzet ugyanis olyképpen áll, hogy tulajdonképpen nem tudom pontosan, mit vettem, az egyszerűség kedvéért hívom tökgyalunak. Talán azt is lehet vele metélni, mit tudom én. Ja, hogy akkor minek vettem? Hát itt kezd érdekessé válni a dolog. Azért, mert ajánlották. A történet a következő: betéblábol a vevő az Amfora egerszegi, Zrínyi úti raktáráruházába, valami üveg féle ajándéktárgy felkutatása ügyében. Már az ajtóban furcsállja a dolgot, ugyanis viszszaköszönnek. De ez még semmi, két eladónő is melléje szegődik, hogy ötleteket adjon a vásárláshoz. Polcra ágaskodnak, dobozokat bontanak, cserepeket csörgetnek, mígnem kiválasztódik a legszimpatikusabb holmi. Ezzel azonban még nincs vége, sorolják, mi minden érkezett, vétek lenne nem venni valamit. Mutatják például azt a bizonyos tökgyalut, dicsérik, hogy oda-vissza szeletel, meg hogy olcsó, és igen jól fog, ők már kipróbálták. Megvettem. Mint kiderült, otthon akad a fajtájából néhány. De ilyen aligha. Amit egy önkiszolgáló boltban ajánlásra vesz manapság az ember... Kapaszkodhatnak! Ketten rohanunk a még csak csepergő, de szakadni készülő esőben a hivatal üdvöskéjével. Jómagam a munkahelyre, ő meg két tömött szatyorral bizonyára kis családjához. Szedi a topánjait sebesen, s közben — szokásához híven — csörög-csacsog, hogy honnan győzi mindezt levegővel? — Ma nem lesz munka? — faggatózom óvatosan eltérő igyekezetéről. — Még egy jódarabig nem — mondja nyomatékkal —, beteg a dolgozó. Kezdődő tüdőgyulladás, ma voltam az orvosnál. Ezzel elviharzott az ellenkező irányba, én meg büszkén ügettem dolgozni. Hogy mire voltam büszke? Hát arra, hogy nálunk, a szocializmusban így néz ki egy beteg. Gondolni való, milyen lehet az egészséges! Kapaszkodhat utánunk jópár fejlettnek tartott ország egészségügye. Grófi eleganciával A kupaszerda azóta már elkente a szánkat, de helytelen lenne megfeledkezni minapi boldogságunkról, amikor is a Népstadionban labdarúgó válogatottunk 3-1-re diadalmaskodott az osztrákokkal szemben. Sajtónk, mely fanyalgása miatt (pl. nem lelkendeztek a mexikóiak elleni sörmeccsen), az utóbbi időben gyakran kikap a sportvezetéstől, ezúttal mintaszerűen viselkedett. Megbocsátva minden kézballábat, akkora dicshimnuszt vágott ki, amely a világbajnokság megnyerésekor sem fokozható túlságosan, néhány kolléga pedig az eufória olyan csúcsára jutott, ahol már a dátumok is elvesztik jelentőségüket. így adódhatott, hogy a legfelségesebb jelzők között kutatva Eszterházy góljánál egyikük ezt találta a legmegfelelőbbnek: „Grófi eleganciával tálalt a kapuba”. Hm. Először is, nem bántam volna, ha mondjuk a Grasshoppers ellen akár csak úgy parasztosan bevág néhány lasztit. Aztán ha jobban meggondolom, ez a „grófi eleganciával” talán mégsem egészen korszerű dicséret. De még így is megpróbálnám megérteni, ha a szerzőt nem H. Ivánnak hívnák, hanem mondjuk Taszilónak... — Kovács — Panoptikum a vár alatt Séta a labirintusban Lassan összegyűlik a csoport a Budai Várban az Úri utca 9. szám előtt. Tíz órakor végre hosszú évtizedek után újra kinyílik a Várhegy alatt húzódó labirintus ajtaja. Az idegenvezető kiosztja a Burda divatsugallatanyomán szabott színes esőkabátokat (ha megtetszik valakinek, meg is vásárolhatja), indulunk a Dominó Pantomin Egyesület panoptikumába. Hazánk történetén kalauzol végig a 64, meglepően élethű, korhűen felöltöztetett, felfegyverzett, díszített bábu. Múltunk kiragadott, jellegzetes eseményeit, történelmünk drámai fordulatait látjuk embertestszínű gumibaműanyagba dermedten — az őstörténettől a kora reneszánszig. Sámánok, vezérek, királyok, koldusok mellett haladunk el a sejtelmes környezetben. Fejünk felett szalmacseppkövektől könnyezik a kristálytiszta karsztvíz. — A 24 kilométer hosszú természetes barlangrendszer melyből eddig 1,5 km-t hasznosítottunk, a jégkorszakban keletkezett és néhol mamutagyar lenyomatát véljük felfedezni a falban — tájékoztat Köllő Miklós, az Egyesület elnöke. — Találtunk Zsigmond korabeli oszlopfőket, hatalmas termeket, kutakat, régi börtönöket, sőt a német főhadiszállás maradványaira is rábukkantunk a feltáráskor. Gondoltuk, kár lenne, ha mindez az érték elzárva maradna a nagyközönség elől. — Hogyan keletkezett ez az üregrengeteg? — Hévizek vájták, marták ki a gömbfülkés barlangokat a lágy kőzetből. Később a középkoriak buzgón továbbfaragták, így valóságos földalatti város alakult ki. Az újkorban eltömődtek a jégvermeknek, bortárolóknak, menedéknek használt pincék, forráskutak. Az utóbbi években csövesek vertek tanyát a gazdátlan labirintusban, kalandvágyó gyerekek tévedtek el benne, de néha bűnözők is bujkáltak, tönkretéve a korábban beszerelt elektromos kapcsolótáblákat, törmelékkel, hulladékkal elszennyezve a környezetet. — Miért fogott ilyen nagy vállalkozásba egy pantomimes társulat? — Régóta szerettünk volna saját klubot alakítani. Megkerestek bennünket tavaly az I. kerületi tanácstól, lenne-e kedvünk a folyosók hasznosításához. Elfogadtuk, fantáziát találtunk a panoptikum létrehozásában. Szerintem van rokonság a pantomin és a panoptikum között. Az előbbiben is egyetlen pillanatba, mozdulatban sűrítjük, azt a drámát, amit ki akarunk fejezni. A panoptikumban is azt a pontot ragadjuk ki a történelem sodrából, amely a legmozgalmasabb, legjellegzetesebb, s ezt a testi mozgáson keresztül jelenetté komponáltam ábrázoltuk. A pantomin nyelvi alapeleme a test tartása s ezek a kimerevített pillanatok hordozzák azt a drámát, ami a régmúlt egy adott koordinátapontján történt. A panoptikum nem annyira múzeumi szempontból hiteles, mint inkább színházi szinten, a hangulat visszadásában. Természetesen előzetes tanulmányok után, történészekkel konzultálva alakultak ki a jelenetek. — Milyen eljárással és miből készültek a figurák? — Az Egyesület mellett működik kísérletező csoportunk, a K szekció, fiatal technikusok, műszerészek, szcenikusok, képző- és iparművészek, trükkmesterek, sminkesek. Kifejezetten a látványtervezés, a látványszínház teremtése, a vizuális kultúra fejlesztése a feladatuk. Csaknem féléves kísérletezés előzte meg a munkát, mert ehhez semmiféle útmutatás nem állt rendelkezésünkre, bonyolult, Magyarországon eddig még nem ismert és nem használt viasz- és műanyagtechnikát igényelt. „Élő” bábuk ezek, precíz műfogsorral, műszemekkel, szempillákkal, szemöldökökkel, hajzattal, szőrzettel. A történelmi személyiségek hitelesített portréit pontos leírások, feljegyzések alapján szobrászok mintázták meg. A többi figura élő, megközelítő hasonmásokról gipszmintavétellel készült. A negatív formába először speciális, az emberi bőrhöz megtévesztően hasonló gumi, majd az ezt megtöltő műanyaghab került, melyet a Műegyetem kémikusai háromféle műanyag kombinációjából állítottak elő. — Tervünknek még csak az első harmada valósult meg — magyarázza Köllő Miklós. — Jövőre újabb történeti időszakkal, 1848-ig bűvül a panoptikum, majd 1985-ben eljutunk századunk megörökítéséhez. Ekkor összesen 220 figura lesz gyűjteményünkben. Elsősorban a magyar történelmet szemléltetjük, de tervezünk jelenteket a közép és kelet-európai országok történelméből is, amelyek a mi sorsunkat is befolyásolták. Elkészül a kézművesek utcája, továbbá a pódiumszínpad, a táncház és drinkbár is. Kedd kivételével naponta 10 órától éjjel tizenkettőig tartunk nyitva. Lomathy Tamás Jelenet István király életéből Koldus (MTI fotó — Benkő Imre felv. — KS) ZALAI HÍRLAP 1984. október 6. A vezetéképítés pedig áll... Mi a megoldás a keszthelyi kastélymúzeum parkjában? A keszthelyi gázprogram részeként megkezdődött a Csapás és Pál utcáik, valamint a Hévízi út közti vezetékszakasz építése, mely a Helikon kastélypark hátsó részén átvezetve a Bercsényi utcában folytatódna. Ez a 300 milliméteres gerincvezeték csatlakozna a Zalka utcai fűtőműhöz, amelynek feladata lesz a nyugati városrész hőenergiával való ellátása. Ettől azonban még messze áll a város. Annál is inkább, mert az első mondatban vázolt helyzet pillanatnyi pontos megfogalmazása így hangzik: — Megkezdődött a szakasz építése és leállították. A munkavégzésre felvonult munkásokat, a helyi költségvetési üzem dolgozóit a kastélymúzeum igazgatója és a OKTH középdunántúli felügyelőségének tájvédelmi körzetvezetője elküldte a parkból. Azóta vita folyik a beruházó városi tanács és a környezetvédelemre, jogszabályokra hivatkozó utóbbi két szerv között. A tanács a közel 30 milliós idei építési program teljesítését látja veszélyeztetve a munka leállítása miatt, és természetesen a mielőbbi folytatást sürgeti. A múzeum és a környezetvédő hivatal képviselője a szükséges hatósági engedélyek hiányát hozzák fel ellenérvként, s tiltakoznak a park tervezett átszelése miatt. — Nem értjük a kastélymúzeum és az OKTH képviselőjének viselkedését — mondja Bubla Zoltán, a tanács műszaki osztályának vezetője. — Minden hatósági engedély a birtokunkban van. A megegyezés szerint kezdtünk bele a munkába, a park értékes növényegyedeinek az áttelepítésébe, amikor „lefegyverezték” a dolgozókat, elvették tőlük a szerszámokat, a kiviteli tervet, s fényképezték a „rombolókat”. — Az ellenvélemény szerint az engedélyeztetés körül akadnak problémák. — A program a rendezési tervvel egyezően került beindításra, melyhez valamennyi érdekelt főhatóság hozzájárult. A Kögáz a Mélyéptervet bízta meg a kiviteli tervek elkészítésével. A terv kiemelt figyelmet fordított a parkban levő növényzet megóvására. A kész dokumentációra a műemlékfelügyelőség, az OMF idén májusban meg is adta a hozzájárulást. A Művelődési Minisztérium másfél millió forintot adott a gázprogram finanszírozására, mivel a kastélymúzeum a leendő nagyfogyasztók közé tartozik majd. Közben volt egy újabb megbeszélés, azonban a múzeum a saját helyiségében tartott tárgyaláson sem képviseltette magát. — Nem értettek egyet a program e részével? — A Mélyépterv által kitűzött nyomvonalat június végén együtt jártuk be velük és az OMF képviselőjével és megállapítottuk, hogy az a tervekkel egyező. Kikötöttük a maximális környezetvédelmet, a nyomvonalba eső értékesebb növényegyedek áttelepítését. A parkterület nyugati határához közel eső értékes fa miatt valamennyi szerv egyetértett azzal, hogy a nyomvonal a kastély felőli oldalról kerüli meg a fát, s 133 méter hosszban érinti a park területét. Kéthónap múlva volt az újabb bejárás, melyen a kastélymúzeum képviselője rögzítette a kikötéseit. Ekkor a Kögáz vállalta, hogy a vagyonvédelem érdekében ideiglenes kerítést építtet, mi pedig a költségvetési üzemünk által készített, az OMF által jóváhagyott terv szerinti növényáttelepítések költségét vállaltuk. Ezt a tervet egyébként jóváhagyta a megyei tanács mezőgazdasági osztálya is, mely a védett park kapcsán illetékes. A kastélymúzeum jegyzőkönyvvel történő értesítése után az üzem fel is vonult a munkásaival, de rögtön az áttelepítések megkezdése után elküldték őket. Szántó J. Zoltán, a kastélymúzeum igazgatója szerint csak az OKTH oldhatja fel a park védettségét. A megyei tanács mezőgazdasági osztályának képviselője hiába írta rá az egyetértését a tervdokumentációra, ők csak a fenntartásban érdekeltek, ebben nem. Különben is határozatot kell kiadni, a „ráírás” nem elég ilyenkor. — Állítólag létezik a Művelődési Minisztérium engedélye is, de megmutatni senki sem tudta nekünk. Az nem lehet magyarázat, hogy adták azt a másfél milliót. Az a közgazdasági főosztály hatásköre, e vonatkozásban mi a közgyűjteményi főosztályhoz tartozunk. Szerintem kapkodás folyik a beruházás körül, ha elkészülne itt az a vezeték, utána már kénytelenek lennének kiadni a hatóságok is az engedélyeket. Különben sem értem a sürgős intézkedést, hiszen sem a kastély előtt, sem pedig utána nincs még semmilyen építés. Egyébként a munka megkezdése előtt mi tiltakozó levelet küldtünk, s közöltük, hogy nem értünk egyet az áttelepítések megkezdésével. Természetes, hogy leállítottuk a munkát, amit szakszerűtlenül, vegetációban végeztek. Leástak 25—30 centire, s oda tették a kivett növényeket utókezelés nélkül. Jegyzőkönyvet vettünk fel a természetrongálásról, s kértük hogy rójanak ki bírságot. Maguk a munkások mondták, hogy facsarodik a szívük a fájdalomtól, hogy ilyen rongálást kell végezniük. — A gáztörvény tűrésre kötelezheti önöket. — Nem egyezünk bele akkor sem. De ha köteleznek, akkor tűrjük az átvágást, a vezetékfektetést. Persze nem biztos, hogy tűrnünk kell... Az OKTH körzetvédője, Kránitz Ferenc azt mondja, hogy hivatala már a kezdet kezdetén tiltakozott a parkon átvezető közműfolyosó (gáz, víz, villany, csatorna) miatt. " Nem vagyunk ellenségei a városfejlesztésnek, a gázprogramnak, csak a józan észre hivatkozunk: ne csonkítsuk tovább a hajdani 25 holdról 7 holdra csökkent parkterületet. A Kögáz helyi kirendeltségének vezetője mondta, hogy nem feltétlen szükséges azon a nyomvonalon húzni a vezetéket, lehetne az út alatt is. A mi nyilatkozatunk sem beleegyezés volt a fa kikerülése kapcsán, hanem az, hogy az is jobb lenne, ha mellette menne és nem kellene kivágni. Pillanatnyilag itt tart a vita és a tervezett gázvezeték egy darabja hiányzik a nyomvonalról. Ki hitte volna, hogy a nehezen, a megye, sőt az ország jelentős áldozatvállalásával végre megvalósulható keszthelyi gázprogram ilyen akadályba ütközik? Kaiser László Kanizsai beszélgetés Katona Klárival — Nem érdekel a divat, komoly szerepe nincs az életemben — mondja a népszerű énekesnő. „ — Pedig most egy divat show-val járja az országot, Nagykanizsára is ezzel jött és mégse? Ráadásul ahogyan nézem, éppen varrás közben zavartam meg — intek az asztalon fekvő tűkre, cérnákra. — A színpad az más. Az első előadáson elszakadt a ruhám, azt természetesen én hozom rendbe. A színpadra különben is öltözködni kell, nem a divatirányzatokat reklámozni. Mert más ruha kell, ha az egyetemi klubokban lépek fel, más, ha színházban, szóval a közönséghez és a dalok szövegéhez kell a kelléktáramat igazítani. Mellette a praktikumra is gondolok, hiszen hiába szép a magas tűsarok, ha nem tudok benne táncolni, kényelmesen mozogni. Vagy itt a legújabb divat, a bokán felüli 30 centiméter bőségű, egyenes vonalú nadrág. Az utcán elmegy, de a pódiumon? — Váltsunk a szakmára. Mi foglalkoztatja most az énekesnőt? — Október 21-én utazom a Yamaha fesztiválra. Itt 53 ország 1827 versenydalából választottak ki húszat. Köztük van az egyik dalom. Az új lemezről énekelem az „Amíg várok rád” című számot. A japán rendezők külön kérték, hogy magyarul adjam elő, ami nem éppen megszokott, a köztudottan angol nyelvű popéletben. — Messze földön népszerű. Például Kubában, hogy a legtávolabbi országot említsem. — Igen, júliusban ott töltöttem egy teljes hónapot, mert tavaly az Év énekesnőjének választott a közönség. Közben azért Itthon is dolgoztunk. Barátaimmal elkészítettük a negyedik nagylemezemet, amelynek nincs címe. — Miért? — Az utolsó a „Titkaim” volt, ez a negyedik a folytatása, de találó, összefoglaló címet nem találtunk neki. Ez a lemez a napokban kerül a boltokba. Előtte Isztambulban voltam egy gálán, úgy látszik a legutóbbi fesztiváljukon megszerettek, azért hívtak meg. A legfrissebb újdonság azonban az a 30 perces, még az idén bemutatásra kerülő televíziós show-m, amelyet Sztevanovity Dusán rendezett. Remélem tetszeni fog a tévénézőknek. gy. a.