Zalai Hírlap, 1986. július (42. évfolyam, 155-179. szám)
1986-07-05 / 157. szám
1986. július 5., szombat Jó ellátást ígér a nyárra a Balaton Fűszért A nyári ellátásról érdeklődve Kozma István, a Balaton Fűszért zalaegerszegi raktárházának igazgatója a következőket válaszolta: „ A korábbi évek tapasztalataiból kiindulva az idei nyárra 10 százalékkal növeltük a készletünket. A hiánylistán szereplő árukat sikerült előre beszereznünk, így megfelelő mennyiség van raktáron a különböző zöldségkonzervekből — paradicsom, uborka, natúr-lecsó —, valamint húsféleségekből. Új beszerzési forrásokat kutattunk fel. Jó partnerünk lett a Bajai Húsipari Vállalat, tőlük dobozos sonkát vásárolunk. Jónak ígérkezik az ellátás töltelékáruból, füstölt- és tőkehúsból is. — Lesz-e elegendő üdítő a nagy melegben? — Bővítettük az üdítőitalválasztékot. A citrusitalokból — citrom és narancslé — a dupláját szereztük be a tavalyi mennyiségnek. — Strandcikkek? — A napozó- és pipereszerekből, strandcikkekből — papucs, napozószőnyeg — folyamatos az ellátás. A gyorsabb kiszolgáló érdekében ezekkel az árukkal megpakoljuk a gyorsjáratainkat is, amelyek boltról-bolra járnak és azonnal kielégítik az igényeket. — Közeledik a nyári befőzési szezon is. — A háziasszonyokra is gondolva 150 ezer flakon ecetet tároltunk be, de más tartósítószerekből sem lesz hiány. — Mi az, amiből kevés van? — Étolajból és margarinból nem tudtuk biztosítani a folyamatos ellátást. Nem azért, mert keveset rendeltünk. Megnövekedett az igény, étolajból például 24 százalékkal több — egy hónap alatt 150 ezer liter — fogyott, mint a múlt év hasonló időszakában. — Mivel segítik még a nyári ellátást? — összesen 400-féle cikkel bővítettük az árukínálatunkat. Ez jellemző a keszthelyi önkiszolgáló raktárunkra is, ahol az üzletvezetők naponta — akár többször is — azonnal beszerezhetik a kívánt árut. Tegnap például nyolcvan boltos fordult meg a gyorsraktárban. A Balaton-parti üzletek ellátása érdekében a keszthelyi raktár szombaton délelőtt is nyitva tart. A forgalma jelentős. Tavaly egész évben 62 millió forint értékű árut szolgáltak ki. Az idei első félévben — a múlt évi hasonló időszakhoz képest — 13 százalékkal nőtt a forgalma. A raktárházban a harmadik negyedévre 400 milliós forgalmat terveztünk. ___ #fwts — A keszthelyi önkiszolgáló raktárból a hévízi 634-es vendéglőbe szállítják az árut. (ZH fotó : Polgár Tamás felvétele) Ha helyben kevés a munka... Zalai építők Vas megyében Az elmúlt években a beruházások mérséklődésének és a telepszerű többszintes lakóházépítés ütemének csökkenésével egyre inkább szükségessé vált, hogy az építőipari vállalatok korábbi működési területükön kívül is munkát vállaljanak. A Zala Megyei Tanácsi Építőipari Vállalat termelésének mintegy 30—35 százaléka ezért az idén a megyén kívül realizálódik. — Vagy tizenkét—tizenhárom éve is jártunk a megyehatáron túlra dolgozni, ám akkoriban az megszokott volt — emlékezik vissza Szentgotthárdon, a Fővárosi Tanács szociális otthonának építkezésén Gaál Lajos, a Tanép kőműves-brigádvezetője. " Aztán hosszú éveken keresztül a helybeli munkák következtek, vagyis nem volt olyan, hogy hétfőn jövünk, pénteken meg megyünk haza. Tavaly három hónapot dolgoztunk itt, az idén már a másodikat töltjük Szentgotthárdon. Az intézmény épületeinek felújítási munkái és az új létesítmények építése révén 53 millió forintot teljesítenek az idén a zalai építők. A két esztendeje, Szíva József generálművezető irányításával kezdődött munkálatokban a vállalat legjobb brigádjai vesznek részt. — Tíz-tizenöt éve van együtt ez a kollektíva — mondja a másik kőműves-brigád vezetője, Gyárfás József. — Ennyi idő után elég csak egymásra nézni, hogy tudjuk, mit akar a másik. Sajnos desen visszamegyünk — jutalomkirándulás formájában — egy kis látogatásra. Rég volt, szép volt. — S itt? — Változtak a körülmények — válaszol Sipos Ottó. —Fiatalabban könnyebb volt. Most otthon a család, s a feleségek a munkahelyi elfoglaltság mellett egyedül bajlódnak a gyerekekkel és a ház körüli munkával. — Jó munkaterület van itt — veszi át a szót Gaál Lajos. — Nincs hiány sem munkában, sem anyagban, azaz lehet teljesíteni. Persze az lenne az igazi, ha este mehetnénk haza, reggel meg jönnénk. Azt mi viszont jól tudjuk, hogy a lakóhely körül manapság kevés munka van. A többi építőipari cég dolgozói is vidékre járnak. Amenynyire ismerem a helyzetet, mi még nem is panaszkodhatunk. — Vidéken jobban fogy a pénz — magyarázza Sipos Ottó. — Reggelit meg vacsorát csak kell vásárolni, igaz, ha a normát legalább száz százalékra teljesítjük — és ez eddig mindig megvolt —, akkor a különélési pótlék fedezi a költségeket. — Az viszont nem a legjobb, hogy csak déltájban lehet itt vásárolni — mondja Gyárfás József. — Reggel még nincs, s mire vége a munkaidőnek, már nincs mit venni az élelmiszerboltokban. Hiába, nagy a forgalom errefelé. — Igazodik az ember a körülményekhez — fűzi tovább Csizmadia Sándor. — Persze úgy könnyebb lenne — s bízunk benne, hogy sikerül is megoldani —, ha váltakozva járnának vidékre a brigádok. — Itt — meg gondolom a többi vidéki munkahelyen is — önállóan, határozottan kell cselekednie az embernek — mondja Szíva József. — Innen például még telefonálni is nagyon körülményes Zalaegerszegre, mert nem kapkodja el a posta a kapcsolást. S az is az igazsághoz tartozik, hogy ha már távol, van az ember az otthontól, akkor dolgozni, teljesíteni akar. Ám nem panaszkodhatunk, a vállalattól minden időben érkezik és szerencsére a külső szállítók is pontosan teljesítenek. Ezenkívül nekem is van lehetőségem egyes dolgok beszerzésére. A lényeg az, hogy ütemesen, jó minőséget nyújtva dolgozhassunk és a hatékonyság megfelelő eredményességgel is párosuljon. A generál művezető nemcsak a munkát szervezi, hanem gondoskodik a szállásról, az étkezésről, meg sok egyébről, ami a vidéki munkavégzés során előadódhat, ő sem panaszkodik. Vason kívül még Somogyban és Veszprém megyében is dolgoznak a Tanép brigádjai. Amint azt a vállalatnál még megtudtuk, munkát — kellő nyereségártalommal természetesen — a megyén kívül is csak jó teljesítéssel és kiváló minőséggel lehet biztosítani. E tekintetben az elmúlt években Zalán kívül is bizonyítottak a tanácsi építők. S. L. az utánpótlással baj van. — Csak az marad meg, akit szakmunkástanulóként magunk nevelünk — így időben megedződik —, vagy akit a brigád hoz a vállalathoz. A brigád két tagja, Csizmadia Sándor és Sípos Ottó Uszty-Ilimszket is megjárt szakember. — Tíz éve már a cellulózkombinát építésének — mondja Csizmadia Sándor. — Rövi Az alsópáhoki határban jártunk Az aratásnak — mint az év egyik legszebb, legnagyobb mezőgazdasági munkájának — megvan a maga öröme, ám van, amikor váralan meglepetéseivel bosszúságot okoz a betakarítás résztvevőinek. Kinek, mit hozott ez a munka az első napokban? — erről kérdeztük az alsópáhoki termelőszövetkezet aratóit, egy jókora repcetarló szélén. A kombájnos két-fehérre festett, hatalmas E—516-os gépével bajlódik Simon Lajos kombájnos, különben a tsz gépész-technikusa. Most éppen nem látszik vidámnak. — Meg vagyok áldva ezzel a géppel, helyesebben az ezekre kapható ékszíjakkal — mutatja a szétszabdalt darabokat. — Pedig csak akkor van látszata a munkánknak, ha mind a négy masinánkkal dolgozhatunk. — Ez nyilván az arató igazi öröme. — Az bizony. De az is, ha ilyen jó időnk van, mint a mostani. Aztán, akárcsak más években, az idén sem panaszkodhatunk a repcénkre, jónak látszik a termés. — Jó az ellátás? — A tartalmas ebéd kedvet és erőt kölcsönöz. S bizony jó étvágyú emberek vagyunk, mi aratók. A segédvezető Ha kombájnhoz jut a tizenéves Király Csaba, akkor igazán szépnek tartja a munkát. — Néhány éve még elérhetetlen volt számomra a kombájnolás, most pedig segédvezető lehetek, s ez nagy öröm a számomra — mondja. A téesz ügyes szakmunkástanulójának mezőgazdasági gépszerelő lesz a mestersége. — Addig még egy évet tanulnom kell, azután majd véglegesen hazajövök. Most az öt hét kötelező gyakorlati időt töltöm az aratók között. Ha tovább tartana az aratás, akkor cn. befejezésig maradok. Egyszerűen azért, mert szeretem ezt a munkát. — Nem lesz mindig aratás. — De van a gazdaságnak egy ragyogó Fiat-traktora, talán egyik váltóvezetője lehetek majd a gépnek. A szerelő Amikor az aratókkal tartó szerelőt keressük, megint Simon Lajos jelentkezik. Mint kiderül, most Németh Sándor kombájnost helyettesíti, aki — egyéb elfoglaltsága miatt — csak a búzabetakarításkor tud társaihoz csatlakozni. — És a gépszerelő számára mikor öröm az aratás? — Ha kevés a munka, mert jók a gépek — válaszolja. — Ez az az idő, amikor senki sem irigyli a szerelőt, ha az árnyékot adó fa alatt pihen. Persze, nem tudom elnézni a társaim birkózását a hőséggel, a porral, ezért amikor nincs más munkám, néhány fordulóra felváltom egyiket is, másikat is. Nekik is jól jön a pihenés. Az aratásirányító Máskor termelésirányító, most aratásvezető Hársfalvi István. — Ha jó a hozam, az a legnagyobb öröme a növénytermesztőnek — mondja. — És jó? — Nem mondhatok a repcére rosszat. Két tonnánál több lesz. Az már biztos, hogy nem rontjuk a megyei átlagot. — A szép termést még be is kell takarítani. — Sajnos, a megbízhatatlan technikai hátterünk nyugtalanító. Persze, a múlt években sem volt sokkal a jobb a gépparkunk, némi vesződség árán azért sikerült betakarítanunk a nagy terméseinket. A főágazatvezető Dr. Tomanicska Ferenc főágazatvezető annak örül most, hogy az elmúlt éjszaka, jó öntözéssel felérő esőt kapott a határ, s így szép a kukoricájuk és a napraforgójuk. — Persze annak is örülök, hogy regionozás nélkül sikerül az idén is betakarítanunk a repcét, s ez tetemes megtakarítást jelent, nem is beszélve a környezet kíméléséről — mondja. — Az aratás dandárja viszont csak ezután következik. — A búzánk ígéretes és ebből is jó termést várunk. Nemecz Ferenc Vannak tartalékaink Kedvezőbb helyzetben voltak a zalai gazdasági egységek ez év elején, ám a várható féléves eredmények most nem ezt tükrözik. A teljesítmények növekedése ugyan már érződik, de a színvonal — az már más kérdés! Ez például a bázishoz hasonló exportteljesítményből is kiolvasható. Azaz, van-e annyi és olyan versenyképes termékünk, amelyet minden piacon többékevésbé jól értékesíthetünk? Mert ugyan hol van a Zala Bútorgyár 72 milliós exportja a szinte tizedakkora teljesítményű Zalaegerszegi Műbútor Szövetkezet 68 milliós exportja mellett? Az ország gondjainak megoldásából való résztvállalás szándéka érződik a szövetkezetiek esetében, de a nagyobb testvér évek óta egyhelyben topog, s a belső ellátás fontosságára való hivatkozással mintha nem is merné vállalni a versenyfeltételeket, a megmérettetést. Pedig nagy szükség lenne a többletekre, mert például a kőolaj világpiaci árának csökkenéséből adódóan mérséklődik a feldolgozók árbevétele, s felére csökkent az exportja is. Persze, ha csak egy-két példát lehet kiemelni az újra törekvők sorából , így a DKG évről évre megújítja gyártmányait, a ZA-KO női kabátgyártás gondolatával foglalkozik, a Ganz-Mávag Zalaegerszegi Gépgyára külföldi kooperációra készül, az alugépgyáriak szovjet megrendelésre hűtőszekrénysor speciális gépeit gyártják, akkor nehéz lesz a gazdasági egyensúly javításával kapcsolatos népgazdasági célkitűzéseknek megfelelni. Nem kevés azon zalai gazdálkodó egységeknek a száma — a könnyűiparban például 21 —, amelyek központja budapesti. Rendkívül rossz köztük a hírközlési lánc, s emiatt már-már tűrhetetlenné váló a kapcsolattartás, amit elsősorban az anyagbeszerzési gondokkal jeleznek az itteniek. E gondok alól az idei év sem kivétel, hiszen akadozott a fűrészáru, a forgácslap, a bélésanyag, a kohászati termékek, s a vegyipari alapanyagok időbeni biztosítása. A legprecízebb gyártási program is egyszeriben felborul, ha nincs miből akár alkatrészt, akár készterméket előállítani. Ebben a helyzetben még a többletjövedelmet kínáló vgmk-k sem tehetnek csodát. Legfeljebb később, amikor az anyaghegy megjelenik, rendelhető el a túlóráztatás. Lépni kell tehát —a saját ház előtt seperve, azaz kerítésen belül növelve a teljesítményeket. Ezzel lehet megteremteni az anyagi ösztönzés alapjait, s megnyitni a munkakörülményeket javító fejlesztések előtt a kaput. Rendet, fegyelmet, színvonalas munkát követel az élet. Tartalék bőven van. Erősíteni kell a jövedelemteremtő képességet. A vezetők feladata az, hogy az ellenőrzések szigorításával biztosítsák szervezetük hatékony működését, s ha kell, éljenek a fegyelmezés eszközeivel is. T. S. Az idei aratási szezonban a gabonaipar új felvásárlási rendszert alkalmaz: az úgynevezett nedves sikértartalomnak és a sütőipari értéknek megfelelően minősítik a gabonát, megteremtve ezzel az ár és minőség összhangját. A Gabona Tröszt vállalatai gondoskodtak arról, hogy a minősítés nyílt és objektív legyen. Az átadó gazdaság megbízottja közreműködik a mintavételnél és a vizsgálatnál. Az egy nap alatt, egy gazdaságból beszállított tételből, ha annak súlya az 500 tonnát nem haladja meg, általában úgynevezett átlagmintát állítanak össze. (Amennyiben ennél nagyobb tételről van szó, vagy a termelő külön kéri, több mintát is elkülönítenek. Az átlagmintát háromfelé osztják. Az első minta vizsgálatát az átadó megbízottjával közösen végzik, s amennyiben az eredményt a gazdaság elfogadja, a gabona átadását— átvételét véglegesnek tekintik. Ha viszont a termelő az eredményt vitatja, akkor a második mintát — szintén a megbízott jelenlétében —, a megyei központi laboratóriumban ismételten ellenőrzik. Amennyiben a termelő ezt az eredményt sem tartja számára megfelelőnek, a harmadik minta az illetékes megyei állategészségügyi és élelmiszerellenőrző intézethez, vagy a Kereskedelmi Kamara Áruszakértő Bizottságához kerül. Az itt született eredmény már mindkét fél számára kötelező érvényű. A gabonaipar olyan országos laboratóriumi hálózattal rendelkezik, amely lehetővé teszi a felvásárolt tételek két héten belüli elszámolását, a termékértékesítési szerződésben rögzített fizetési feltételeknek megfelelően. A mezőgazdasági üzemek esetleges pénzügyi zavarainak áthidalására lehetővé tették, hogy a gabona- és malomipari vállalatok az átvételt követően azonnal, tehát a minőségvizsgálat eredményét még nem ismerve, emleget fizessenek, ha a termelők igénylik. Az előleg 3310 forint tonnánként, tehát a takarmánybúza árával egyenlő. Így a mezőgazdasági üzemek a búza ellenértékének döntő részéhez azonnal hozzájuthatnak, a különbözetet 14 napon belül számolják el a vállalatok. Az ipar a kalászos gabonatermésnek várhatóan valamivel több mint kétharmadát vásárolja föl. (MTI) ISf sgsSg *, '' A gabona új átvételi rendje Gomba, ribiszke, dióbél exportra Eredményes félév az Erdei Termék Vállalat zalaegerszegi üzemében A nyár közepéhez közeledve, a forgalom is növekszik az Erdei Termékeket feldolgozó és Értékesítő Vállalat Zalaegerszegi Üzemében. Szükség is van a szorgos munkára, hiszen lényegében ilyenkor alakul ki az üzem éves eredménye. Az egység egyébként az első félév teljesítményével is elégedett lehet, mivel valamennyi célkitűzésüket sikerült túlteljesíteniük. Különösen kedvezően alakult a dióbél és a diórönk felvásárlása. Utóbbiból éves szinten 750 köbméter beszerzését tervezték, s ma már jóval túl vannak az ezerköbméteren. A dióbél, az éticsiga és a különféle díszítő termékek külpiaci értékesítése is sikeres volt, a szállításokkal az éves 12 milliós tőkés exportterv több mint felét teljesítették. A hazai értékesítés jól alakult, az éves árbevételi tervet lényegesen túlteljesítették. Hat hónap alatt mintegy háromnegyedét sikerült realizálni az idei esztendőre meghatározott eredménytervnek. A nyár folyamán 200 tonna málna és mintegy 130 tonna ribiszke felvásárlását és tőkés értékesítését tervezik. E célok megvalósulása egyben az éves exportterv teljesítését is jelentené. Számolnak továbbá jelentős mennyiségű nyers és szárított gomba forgalmazásával, bár ez erősen függ az időjárástól is. 5