Zalai Hírlap, 1986. július (42. évfolyam, 155-179. szám)

1986-07-05 / 157. szám

1986. július 5., szombat Jó ellátást ígér a nyárra a Balaton Fűszért A nyári ellátásról érdeklőd­ve Kozma István, a Balaton Fűszért zalaegerszegi raktár­házának igazgatója a követke­zőket válaszolta: „ A korábbi évek tapasz­talataiból kiindulva az idei nyárra 10 százalékkal növel­tük a készletünket. A hiány­listán szereplő árukat sikerü­lt előre beszereznünk, így meg­felelő mennyiség van raktáron a különböző zöldségkonzer­vekből — paradicsom, ubor­ka, natúr-lecsó —, valamint húsféleségekből. Új beszerzési forrásokat kutattunk fel. Jó partnerünk lett a Bajai Hús­ipari Vállalat, tőlük dobozos sonkát vásárolunk. Jónak ígér­kezik az ellátás töltelékáruból, füstölt- és tőkehúsból is. — Lesz-e elegendő üdítő a nagy melegben? — Bővítettük az üdítőital­választékot. A citrusitalokból — citrom és narancslé — a dupláját szereztük be a tavalyi mennyiségnek. — Strandcikkek? — A napozó- és piperesze­rekből, strandcikkekből — pa­pucs, napozószőnyeg — folya­matos az ellátás. A gyorsabb kiszolgáló érdekében ezekkel az árukkal megpakoljuk a gyorsjáratainkat is, amelyek boltról-bolra járnak és azon­nal kielégítik az igényeket. — Közeledik a nyári befő­zési szezon is. — A háziasszonyokra is gon­dolva 150 ezer flakon ecetet tároltunk be, de más tartósító­szerekből sem lesz hiány. — Mi az, amiből kevés van? — Étolajból és margarinból nem tudtuk biztosítani a fo­lyamatos ellátást. Nem azért, mert keveset rendeltünk. Megnövekedett az igény, ét­­olajból például 24 százalékkal több — egy hónap alatt 150 ezer liter — fogyott, mint a múlt év hasonló időszakában. — Mivel segítik még a nyári ellátást? — összesen 400-féle cikkel bővítettük az árukínálatunkat. Ez jellemző a keszthelyi önki­­szolgáló raktárunkra is, ahol az üzletvezetők naponta — akár többször is — azonnal beszerezhetik a kívánt árut. Tegnap például nyolcvan bol­tos fordult meg a gyorsraktár­ban. A Balaton-parti üzletek ellátása érdekében a keszthe­lyi raktár szombaton délelőtt is nyitva tart. A forgalma je­lentős. Tavaly egész évben 62 millió forint értékű árut szol­gáltak ki. Az idei első félév­ben — a múlt évi hasonló idő­szakhoz képest — 13 százalék­kal nőtt a forgalma. A raktár­házban a harmadik negyedévre 400 milliós forgalmat tervez­tünk. ___ #fwts — A keszthelyi önkiszolgáló raktárból a hévízi 634-es vendég­lőbe szállítják az árut. (ZH fotó : Polgár Tamás felvétele) Ha helyben kevés a munka... Zalai építők Vas megyében Az elmúlt években a beru­házások mérséklődésének és a telepszerű többszintes lakó­­házépítés ütemének csökke­nésével egyre inkább szüksé­gessé vált, hogy az építőipa­ri vállalatok korábbi műkö­dési területükön kívül is mun­kát vállaljanak. A Zala Me­gyei Tanácsi Építőipari Vál­lalat termelésének mintegy 30—35 százaléka ezért az idén a megyén kívül realizálódik. — Vagy tizenkét—tizenhá­rom éve is jártunk a megye­határon túlra dolgozni, ám akkoriban az megszokott volt — emlékezik vissza Szentgott­­hárdon, a Fővárosi Tanács szociális otthonának építkezé­sén Gaál Lajos, a Tanép kő­­műves-brigádvezetője. " Az­tán hosszú éveken keresztül a helybeli munkák következtek, vagyis nem volt olyan, hogy hétfőn jövünk, pénteken meg megyünk haza. Tavaly három hónapot dolgoztunk itt, az idén már a másodikat töltjük Szentgotthárdon. Az intézmény épületeinek felújítási munkái és az új lé­tesítmények építése révén 53 millió forintot teljesítenek az idén a zalai építők. A két esz­tendeje, Szíva József generál­­művezető irányításával kezdő­dött munkálatokban a válla­lat legjobb brigádjai vesznek részt. — Tíz-tizenöt éve van együtt ez a kollektíva — mondja a másik kőműves-bri­gád vezetője, Gyárfás József. — Ennyi idő után elég csak egymásra nézni, hogy tudjuk, mit akar a másik. Sajnos desen visszamegyünk — juta­lomkirándulás formájában — egy kis látogatásra. Rég volt, szép volt. — S itt? — Változtak a körülmények — válaszol Sipos Ottó. —Fia­­talabban könnyebb volt. Most otthon a család, s a feleségek a munkahelyi elfoglaltság mellett egyedül bajlódnak a gyerekekkel és a ház körüli munkával. — Jó munkaterület van itt — veszi át a szót Gaál Lajos. — Nincs hiány sem munká­ban, sem anyagban, azaz le­het teljesíteni. Persze az len­ne az igazi, ha este mehet­nénk haza, reggel meg jön­nénk. Azt mi viszont jól tud­juk, hogy a lakóhely körül manapság kevés munka van. A többi építőipari cég dolgo­zói is vidékre járnak. Ameny­­nyire ismerem a helyzetet, mi még nem is panaszkodhatunk. — Vidéken jobban fogy a pénz — magyarázza Sipos Ot­tó. — Reggelit meg vacsorát csak kell vásárolni, igaz, ha a normát legalább száz száza­lékra teljesítjük — és ez ed­dig mindig megvolt —, akkor a különélési pótlék fedezi a költségeket. — Az viszont nem a leg­jobb, hogy csak déltájban le­het itt vásárolni — mondja Gyárfás József. — Reggel még nincs, s mire vége a munka­időnek, már nincs mit venni az élelmiszer­boltokban. Hiá­ba, nagy a forgalom errefelé. — Igazodik az ember a kö­rülményekhez — fűzi tovább Csizmadia Sándor. — Persze úgy könnyebb lenne — s bí­zunk benne, hogy sikerül is megoldani —, ha váltakozva járnának vidékre a brigádok. — Itt — meg gondolom a többi vidéki munkahelyen is — önállóan, határozottan kell cselekednie az embernek — mondja Szíva József. — In­nen például még telefonálni is nagyon körülményes Zalaegerszegre, mert nem kap­kodja el a posta a kapcso­lást. S az is az igazsághoz tartozik, hogy ha már távol, van az ember az otthontól, akkor dolgozni, teljesíteni akar. Ám nem panaszkodha­tunk, a vállalattól minden időben érkezik és szerencsére a külső szállítók is pontosan teljesítenek. Ezenkívül nekem is van lehetőségem egyes dol­gok beszerzésére. A lényeg az, hogy ütemesen, jó minőséget nyújtva dolgozhassunk és a ha­tékonyság megfelelő eredmé­nyességgel is párosuljon. A generál­ művezető nem­csak a munkát szervezi, ha­nem gondoskodik a szállásról, az étkezésről, meg sok egyéb­ről, ami a vidéki munkavég­zés során előadódhat, ő sem panaszkodik. Vason kívül még Somogy­ban és Veszprém megyében is dolgoznak a Tanép bri­gádjai. Amint azt a vállalat­nál még megtudtuk, munkát — kellő nyereségártalommal természetesen — a megyén kívül is csak jó teljesítéssel és kiváló minőséggel lehet biztosítani. E tekintetben az elmúlt években Zalán kívül is bizonyítottak a tanácsi építők. S. L. az utánpótlással baj van. — Csak az marad meg, akit szakmunkástanulóként ma­gunk nevelünk — így időben megedződik —, vagy akit a brigád hoz a vállalathoz. A brigád két tagja, Csizma­dia Sándor és Sípos Ottó U­szty-Ilimszket is megjárt szakember. — Tíz éve már a cellulóz­kombinát építésének — mond­ja Csizmadia Sándor. — Rövi­ Az alsópáhoki határban jártunk Az aratásnak — mint az év egyik legszebb, legnagyobb mezőgazdasági munkájának — megvan a maga öröme, ám van, amikor váralan megle­petéseivel bosszúságot okoz a betakarítás résztvevőinek. Ki­nek, mit hozott ez a munka az első napokban? — erről kérdeztük az alsópáhoki ter­melőszövetkezet aratóit, egy jókora repcetarló szélén. A kombájnos két-fehérre festett, hatal­mas E—516-os gépével bajló­dik Simon Lajos kombájnos, különben a tsz gépész-techni­kusa. Most éppen nem látszik vidámnak. — Meg vagyok áldva ezzel a géppel, helyesebben az ezek­re kapható ékszíjakkal — mutatja a szétszabdalt dara­bokat. — Pedig csak akkor van látszata a munkánknak, ha mind a négy masinánkkal dolgozhatunk. — Ez nyilván az arató iga­zi öröme. — Az bizony. De az is, ha ilyen jó időnk van, mint a mostani. Aztán, akárcsak más években, az idén sem panasz­kodhatunk a repcénkre, jónak látszik a termés. — Jó az ellátás? — A tartalmas ebéd ked­vet és erőt kölcsönöz. S bi­zony jó étvágyú emberek va­gyunk, mi aratók. A segédvezető Ha kombájnhoz jut a tizen­éves Király Csaba, akkor iga­zán szépnek tartja a munkát. — Néhány éve még elérhe­tetlen volt számomra a kom­bájnolás, most pedig segédve­zető lehetek, s ez nagy öröm a számomra — mondja. A téesz ügyes szakmunkás­­tanulójának mezőgazdasági gépszerelő lesz a mestersége. — Addig még egy évet ta­nulnom kell, azután majd véglegesen hazajövök. Most az öt hét kötelező gyakorlati időt töltöm az aratók között. Ha tovább tartana az aratás, ak­kor cn. befejezésig maradok. Egyszerűen azért, mert szere­tem ezt a munkát. — Nem lesz mindig aratás. — De van a gazdaságnak egy ragyogó Fiat-traktora, ta­lán egyik váltóvezetője lehe­tek majd a gépnek. A szerelő Amikor az aratókkal tartó szerelőt keressük, megint Si­mon Lajos jelentkezik. Mint kiderül, most Németh Sándor kombájnost helyettesíti, aki — egyéb elfoglaltsága miatt — csak a búzabetakarításkor tud társaihoz csatlakozni. — És a gépszerelő számára mikor öröm az aratás? — Ha kevés a munka, mert jók a gépek — válaszolja. — Ez az az idő, amikor senki sem irigyli a szerelőt, ha az árnyékot adó fa alatt pihen. Persze, nem tudom elnézni a társaim birkózását a hőséggel, a porral, ezért amikor nincs más munkám, néhány fordu­lóra felváltom egyiket is, má­sikat is. Nekik is jól jön a pihenés. Az aratásirányító Máskor termelésirányító, most aratásvezető Hársfalvi István. — Ha jó a hozam, az a leg­nagyobb öröme a növényter­mesztőnek — mondja. — És jó? — Nem mondhatok a rep­cére rosszat. Két tonnánál több lesz. Az már biztos, hogy nem rontjuk a megyei átlagot. — A szép termést még be is kell takarítani. — Sajnos, a megbízhatatlan technikai hátterünk nyugtala­nító. Persze, a múlt években sem volt sokkal a jobb a gép­parkunk, némi vesződség árán azért sikerült betakarí­tanunk a nagy terméseinket. A főágazatvezető Dr. Tomanicska Ferenc fő­ágazatvezető annak örül most, hogy az elmúlt éjszaka, jó ön­tözéssel felérő esőt kapott a határ, s így szép a kukoricá­juk és a napraforgójuk. — Persze annak is örülök, hogy regionozás nélkül sikerül az idén is betakarítanunk a repcét, s ez tetemes megtaka­rítást jelent, nem is beszélve a környezet kíméléséről — mondja. — Az aratás dandárja vi­szont csak ezután következik. — A búzánk ígéretes és eb­ből is jó termést várunk. Nemecz Ferenc Vannak tartalékaink Kedvezőbb helyzetben vol­tak a zalai gazdasági egysé­gek ez év elején, ám a vár­ható féléves eredmények most nem ezt tükrözik. A teljesítmények növekedése ugyan már érződik, de a színvonal — az már más kérdés! Ez például a bázis­hoz hasonló exportteljesít­ményből is kiolvasható. Az­az, van-e annyi és olyan ver­senyképes termékünk, ame­lyet minden piacon többé­­kevésbé jól értékesíthetünk? Mert ugyan hol van a Zala Bútorgyár 72 milliós export­ja a szinte tizedakkora tel­jesítményű Zalaegerszegi Műbútor Szövetkezet 68 mil­liós exportja mellett? Az or­szág gondjainak megoldásá­ból való résztvállalás szán­déka érződik a szövetkeze­tiek esetében, de a nagyobb testvér évek óta egyhelyben topog, s a belső ellátás fon­tosságára való hivatkozással mintha nem is merné vállal­ni a versenyfeltételeket, a megmérettetést. Pedig nagy szükség lenne a többletekre, mert például a kőolaj világpiaci árának csökkenéséből adódóan mér­séklődik a feldolgozók árbe­vétele, s felére csökkent az exportja is. Persze, ha­ csak egy-két példát lehet kiemel­ni az újra törekvők sorából , így a DKG évről évre megújítja gyártmányait, a ZA-KO női kabátgyártás gondolatával foglalkozik, a Ganz-Mávag Zalaegerszegi Gépgyára külföldi kooperá­cióra készül, az alugépgyá­­riak szovjet megrendelésre hűtőszekrénysor speciális gépeit gyártják­­, akkor ne­héz lesz a gazdasági egyen­súly javításával kapcsolatos népgazdasági célkitűzések­nek megfelelni. Nem kevés azon zalai gaz­dálkodó egységeknek a száma — a könnyűiparban például 21 —, amelyek központja budapesti. Rendkívül rossz köztük a hírközlési­ lánc, s emiatt már-már tűrhetetlen­né váló a kapcsolattartás, amit elsősorban az anyagbe­szerzési gondokkal jeleznek az itteniek. E gondok alól az idei év sem kivétel, hiszen akadozott a fűrészáru, a for­gácslap­, a bélésanyag, a ko­hászati termékek, s a vegy­ipari alapanyagok időbeni biztosítása. A legprecízebb gyártási program is egysze­riben felborul, ha nincs mi­ből akár alkatrészt, akár kész­terméket előállítani. Ebben a helyzetben még a többletjö­vedelmet kínáló vgmk-k sem tehetnek csodát. Legfeljebb később, amikor az anyag­hegy megjelenik, rendelhető el a túlóráztatás. Lépni kell tehát —a saját ház előtt seperve, azaz ke­rítésen belül növelve a tel­jesítményeket. Ezzel lehet megteremteni az anyagi ösz­tönzés alapjait, s megnyitni a munkakörülményeket ja­vító fejlesztések előtt a ka­put. Rendet, fegyelmet, szín­vonalas munkát követel az élet. Tartalék bőven van. Erősíteni kell a jövedelem­teremtő képességet. A veze­tők feladata az, hogy az el­lenőrzések szigorításával biztosítsák szervezetük haté­kony működését, s ha kell, éljenek a fegyelmezés eszkö­zeivel is. T. S. Az idei aratási szezonban a gabonaipar új felvásárlási rendszert alkalmaz: az úgy­nevezett nedves sikértarta­lomnak és a sütőipari érték­nek megfelelően minősítik a gabonát, megteremtve ezzel az ár és minőség összhangját. A Gabona Tröszt vállalatai gondoskodtak arról, hogy a minősítés nyílt és objektív le­gyen. Az átadó gazdaság megbí­zottja közreműködik a mintavételnél és a vizs­gálatnál. Az egy nap alatt, egy gazda­ságból beszállított tételből, ha annak súlya az 500 tonnát nem haladja meg, általában úgy­nevezett átlagmintát állítanak össze. (Amennyiben ennél na­gyobb tételről van szó, vagy a termelő külön kéri, több mintát is elkülönítenek­. Az átlagmintát háromfelé oszt­ják. Az első minta vizsgálatát az átadó megbízottjával kö­zösen végzik­, s amennyiben az eredményt a gazdaság el­fogadja, a gabona átadását— átvételét véglegesnek tekin­tik. Ha viszont a termelő az eredményt vitatja, akkor a második mintát — szintén a megbízott jelenlétében —, a megyei központi laboratóri­umban ismételten ellenőrzik. Amennyiben a termelő ezt az ered­ményt sem tartja számára megfelelőnek, a harmadik minta az illetékes megyei állategészségügyi és élelmiszerellenőrző intézet­hez, vagy a Kereskedelmi Ka­mara Áruszakértő Bizottságá­hoz kerül. Az itt született eredmény már mindkét fél számára kötelező érvényű. A gabonaipar olyan orszá­gos laboratóriumi hálózattal rendelkezik, amely lehetővé teszi a felvásárolt tételek két héten belüli elszámolását, a termékértékesítési szerződés­ben rögzített fizetési feltéte­leknek megfelelően. A mező­­gazdasági üzemek esetleges pénzügyi zavarainak áthidalá­sára lehetővé tették, hogy a gabona- és malomipari válla­latok az átvételt követően azonnal, tehát a minőségvizsgálat ered­ményét még nem ismerve, emleget fizessenek, ha a­­ termelők igénylik. Az előleg 3310 forint tonnán­ként, tehát a takarmánybúza árával egyenlő. Így a mező­­gazdasági üzemek a búza el­lenértékének döntő részéhez azonnal hozzájuthatnak, a kü­­lönbözetet 14 napon belül számolják el a vállalatok. Az ipar a kalászos gabona­­termésnek várhatóan valami­vel több mint kétharmadát vásárolja föl. (MTI) ISf sgsSg *, '' A gabona új átvételi rendje Gomba, ribiszke, dióbél exportra Eredményes félév az Erdei Termék Vállalat zalaegerszegi üzemében A nyár közepéhez közeled­ve, a forgalom is növekszik az Erdei Termékeket feldolgo­zó és Értékesítő Vállalat Za­laegerszegi Üzemében. Szük­ség is van a szorgos munká­ra, hiszen lényegében ilyen­kor alakul ki az üzem éves eredménye. Az egység egyéb­ként az első félév teljesítmé­nyével is elégedett lehet, mi­vel valamennyi célkitűzésüket sikerült túlteljesíteniük. Különösen kedvezően ala­kult a dióbél és a diórönk felvásárlása. Utóbbiból éves szinten 750 köbméter beszerzé­sét tervezték, s ma már jóval túl vannak az ezer­­köbméte­ren. A dióbél, az éticsiga és a különféle díszítő termékek külpiaci értékesítése is sike­res volt, a szállításokkal az éves 12 milliós tőkés export­terv több mint felét teljesítet­ték. A hazai értékesítés jól alakult, az éves árbevételi tervet lényegesen túlteljesí­tették. Hat hónap alatt mint­egy háromnegyedét sikerült realizálni az idei esztendőre meghatározott eredményterv­nek. A nyár folyamán 200 tonna málna és mintegy 130 tonna ri­biszke felvásárlását és tőkés értékesítését tervezik. E célok megvalósulása egyben az éves exportterv teljesítését is je­lentené. Számolnak továbbá jelentős mennyiségű nyers és szárított gomba forgalmazá­sával, bár ez erősen függ az időjárástól is. 5

Next