Zalai Hírlap, 1986. július (42. évfolyam, 155-179. szám)

1986-07-05 / 157. szám

6 Üdülőövezet, főszezon, kellemes és nyugodt pihe­nés — ezek a fogalmak összecsengenek Keszthely és környéke nyaraló-tele­püléseinek nevével. Csupán egy idényben 100 ezer ven­dég fordul meg Balaton­­parti városunkban, s an­nak közvetlen közelségé­ben. Ám a közrend őrei nemcsak ennek az övezet­nek a nyugalmát, bizton­ságát és társadalmi tulaj­donát vigyázzák — a volt keszthelyi és zalaszentgróti járás területe alkotja igaz­gatási körzetüket, azaz kö­zel 175 ezer zalai, illetve bel- és külföldi polgár biz­tonságérzete felett őrköd­nek. Mindemellett a kü­lönböző osztályok, alosztá­lyok egy része ügyfélszol­gálati feladatot is ellát: főszezonban naponta 200— 250-en fordulnak meg a keszthelyi rendőrség szék­házában. Ezt a munkát la­punk stábja egy napon át kísérte figyelemmel. 175 ezer ember nyugalmáért, biztonságáért így látja a kapitány Legelőször dr. Horváth Ti­bor rendőrőrnagy, a városi rendőrkapitányság vezetőjé­nek szobájába kopogtattunk be. — Éppen a terület sajátos­ságaiból fakad, hogy — fő­szezonban különösen — a megye más régióitól eltérnek a mi rendőri feladataink — kezdi a kapitányság­vezető. A Zsebesektől a könnyűvérű lányokig, a valutásoktól a dörzsölt tolvajokig elég sok ismert, vagy potenciális bűn­elkövető egyikek fet­enc „moz­gásterülete” az a vidék. A sűrű, gyakran túlzsúfolt köz­lekedés okozta helyzetekről vagy az italos rendbontókról és a frissen szabadult „nehéz­fiúkról” nem is beszélve. Mindezek következtében meg­­nö­vekszik a társadalmi tu­lajdon, a személyi vagyon megkárosításának esélye is. Hivatásos állományunknak és a terület félezer önkéntes rendőrének tehát alaposan és sokoldalúan fel kell készülnie. — Milyen jelenségek, ten­denciák igényelnek különö­sen nagy figyelmet a keszt­helyi rendőrség munkájában? -r- Nekünk minden fontos, ami a törvényességet, a köz­rendet és a nyugalmat sérti. De maga az a tény, hogy a csúcsszezon egy-egy hónapjá­ban 20—22 százalékkal maga­sabb a bűnelkövetések száma, mint más időszakokban — tő­lünk az átlagosnál nagyobb összpontosítást igényli. Példá­ul az ismertté vált bűncse­lekmények 43 százalékát a személyi javak sér­elmére kö­vetik el, s ezek enyhén emel­kedő tendenciát mutatnak. Mindamellett megjelent az úgynevezett városi bűnözés Zalaszentgróton, különösen a vagyon elleni és a garázda cselekmények szaporodtak.­­ A teljes képhez tartozik viszont, hogy a bűncselek­mény típusok többségében je­lentős — 23 és 52 százalék kö­zötti — a csökkenés. Ez a megelőzés-felderítés javuló eredményességére és az állo­mány növekvő színvonalú fel­­készültségére, szervezettségére vezethető vissza. Számomra és minden kollégánk számára két iránytű a meghatározó a rendőri hivatás teljesítésében: a törvényesség messzemenő betartása és betartatása, va­lamint az a tény, hogy e nemzetközileg ismert idegen­­forgalmi övezetben nem egy­szerűen közérzeti, hanem po­­litkai kérdés a hazai és kül­földi állampolgárok biztonsá­ga, az üdülés-gyógyulás za­vartalansága. Nyomozók és vizsgálók A mai, krimin nevelődött emberek kétségkívül a bűn­ügyi osztály munkáját tartják a legromantikusabb rendőri feladatnak. Milyen valójában a bűnügyesek munkája? — Ritka eset, hogy egy „filmhossznyi idő” alatt rend­őrkézre kerül a bűncselek­mény elkövetője — mondja Pózvai Albin főhadnagy, a nyomozó alosztály vezetője. — Persze azért akad rá példa. A legutóbb például éjszakai akción voltunk. Hazaérkezés után tíz perc múlva — miként a krimikben — csörgött a te­lefon. Az ügyeletes közölte: ál­arcos rablás történt a hévízi Aqua Hotelben. Rohantunk a helyszínre. Szerencsénkre jó személyleírást kaptunk a por­tástól, s ehhez járult Tóth Ká­roly törzszászlós nagyszerű személyismerete. A „forró” nyomon elindulva másfél óra múlva kézre került az elköve­tő. — Ez a ritka, s mi az álta­lános? — Az eredményt szívós, ve­­rejtékes munkával éri el a nyomozó. Gyakran a kívülálló szemében talán feleslegesnek tűnő, aprólékos vizsgálódás vezet a célhoz. Ha a nyomozás sikerrel járt, kezdődik a vizsgálati alosztály munkája, a bizonyítékok be­szerzése, az elkövető, s a­ tanúk kihallgatása.­­ Jelenleg 31 folyamatban levő ügyünk van — tájékoztat Sári Lajos őrnagy, a vizsgá­lati alosztály vezetője. — Mos­tanában meglepően sok csalást követtek el a környékünkön. Most Szarka József — alföldi illetékességű lakos — ügyében Az Aqua Hotel­ben történt rablás gyanúsítottját hallgatja ki a nyomozótiszt. _ _fta_____ IMAI Hlump folyik a bizonyítékok össze­gyűjtése. Az illető „családi gmk”-t alakított, termelőszö­vetkezetekkel, gazdaságokkal kötött szerződést fakitermelés­re. A pénzt mindenütt felvet­te, a munkát pedig nem vé­gezte el. Az OTP-től és taka­rékszövetkezetektől is nagyobb — fedezetnélküli — összegeket vett fel a munkára. Jelenleg 400—500 ezer forintos csalás bizonyításánál tartunk. — Azt gondolná az ember, ha megvan a tettes, már könnyű helyzetben van a rend­­őr. — Nem így van. A bűnöző ritkán könnyíti meg a rendőr munkáját. A vizsgálótisztnek kitartó munkával a legapróbb részletet is fel kell kutatnia, hogy szilárdan álljon a vád, be kell tömni a legkisebb rést is, amiben később a tettes kibúvót találna. Az ügyeleten Apró lámpák villognak az ügyeletesi szoba műszerpult­ján. Csörög a telefon: az ügyeletes, Tóth Károly törzs­­zászlós fogadja a hívást, s pontosan jegyzetel. — Az egyetemi kollégium egyik lakójának Simsonjáról több alkatrészt leszereltek, er­ről tett feljelentést a tulajdo­nos — újságolja. — Sajnos, a leggyakoribb bűncselekmé­nyek egyike ez. Most ő telefonál a „forró-nyomos” nyomozóknak, hogy induljanak ki a helyszínre. — Itt mindig történik vala­mi — jegyzi meg a törzszász­lós. S mintha csak igazolni akarnák, hívják a folyosóra. Mint kiderül: a türjei körzeti megbízott, Varga Károly őr­mester egy eltűntként körö­zött veszélyes bűnözőt „szűrt ki” Türjén, igazoltatáskor. Tarsoly Imre óhídi lakos, pin­ce-specialista betörő legutóbb 4 évet ült. Kivonta magát a pártfogói fel­ügyelet, s az előírt magatar­tási szabályok alól, munkahe­lyet nem léte­sített. Valószí­nű, hogy a nyá­ri meleg elle­nére ismét hű­vös hónapok várnak rá ... Elköszönőben még egy fotó­gyűjteményt is mutat az ügye­letes: négy megrögzött és „nagybani munkáját” meglehetősen tolakodó mó­don végző len­gyel valutázó körözése kez­dődött el... Tóth Károly törzszászlós, ügyeletes bejelen­tést vesz fel. Az igazgatásrendészeten Az útlevél-ügyintézők irodá­jában „nagyüzem" van, s az ügyek nagy része nem okoz gondot. Sorra jönnek külföl­diek is, bejelentkezési kötele­zettségük teljesítése, vagy ép­pen tartózkodási engedélyük meghosszabbítása miatt. Utób­bit főként a hévízi gyógyke­zelések időtartamával indokol­ják. — Österreich — mondja Ro­bert Cekal, aki egy hétre jött családjával a Balaton-partra. Pillanatok alatt megtörténik a bejegyzés, a passzus körül minden rendben. Julianna Csetényi Angliából érkezett, egy napot csúszott a bejelentkezési határidővel. Nem turistaként jött Keszt­helyre, édesapja itteni temeté­se volt utazása oka. Az ügyin­tézők természetesen nem bír­ságolják. A hévízi Tóth László a csa­lád útleveleit veszi át az ab­laknál. Jugoszláviába készül­nek a napokban. •— Ma nincs front, türelme­sek a vendégek — jegyzik meg az előadók. Pedig az ügy­felek türelme sokkal inkább köszönhető az itt folyó gyors, pontos munkának. De jócskán akad dolguk a személyi igazol­ványokkal foglalatoskodóknak is. Nyúlánk fiú tördeli kezeit az ablaknál. Sorolja kedvenc holmijait, amelyekkel együtt . ..mellesleg” a személyit is elveszítette a strandon. Veszélyes fenyegetés miatt feljelentett férfit hallgatnak ki a szomszédos szobában. Ide­ges tagadás a válasz a rendőri kérdésekre. Aztán meghallgat­ják a feljelentőt is. Büntetést nem szabnak ki most, az ügy további kivizsgálásra szorul.­­— Három beidézettet vár­tunk még, de nem jöttek — mondja Fodor Gyuláné alez­redes, az igazgatásrendészeti osztály vezetője. — Ellenük többrendbeli szabálysértési el­járás is folyamatban van, ők már a „nehéz fiúk” közé tar­toznak. Intézkedünk előveze­tésükről. A számunkra rendkívül mozgalmasnak tűnő igazgatás­­rendészeten a rendőrök szerint nem volt nagy a forgalom. Úgy mondják, a szokásosnál nyu­­godtabb napot tudhatnak ma­guk mögött. 1986. július 5., szombat ri Őrségváltás Egy héttel ezelőtt, egység­gyűlés keretében zajlott le ugyan a dolgok hivatalos ré­sze — a nyugállományba vo­nulásról, illetve az új kapi­tányságvezető kinevezéséről szóló parancs felolvasása —, de ottjártunkkor, július 1-én történt a tulajdonképpeni őr­ségváltás. A nyugdíjas éveit e naptól megkezdő dr. Doma József rendőr-alezredes két esztendő híján annyi időt töl­tött el a közrend szolgálatá­ban, mint ahány éves az utódja, dr. Horváth Tibor rendőr-őrnagy. — Rendőrtiszt nagybátyám hatása volt, hogy ötvennégy januárjában, nyomozóként in­dult a pályám — kezdi tű­nődve a volt városi rendőr­­kapitány, s mint egy doku­mentumfilm, úgy pereg le előttünk az életútja. Ellen­­forradalom: rendőrtiszti isko­lásként ott volt a rádió védői között. Konszolidáció, 1957: belép a pártba, részese a rendőrség újjászervezésének. Gazdasági—társadalmi megúj­hodás: 1962-től a megyei fő­kapitányság társadalmi tulaj­­donvédelmi osztályán 13 éven át szolgált különböző beosz­tásokban, majd tanulmányi csoport vezetőiként öt éven át segítette a közbiztonság őreinek magasabb színvonalú képzését—nevelését. A növek­vő arányú bűncselekmények időszakában került a megyei bűnügyi osztály élére, végül 1982-ben a keszthelyi kapi­tányság vezetőjévé nevezték ki. Tény, hogy vezetői műkö­dése utolsó napjáig, évről év­re tekintélyes mértékben nö­vekedett a felderített bűncse­lekmények aránya: 38,3 szá­zalékról 62 százalékra. — Kialakult egy, a felada­taira szakmailag—politikailag alkalmasabb állomány, sorai­ban a három éve létrehozott akciócsoporttal — ez a javuló eredményesség titka — jegy­zi meg dr. Doma József. — Úgy érzem, viszonylag kedve­ző az őrségváltási örökség. De mindez — a még hatéko­nyabb munka és társadalmi kapcsolatok igényével — to­vább fokozandó. Itt utódja felé fordul: — Dióhéjban ennyi az út­­ravalóm is Horváth elvtárs számára, aki tanácsaimra, se­gítségemre bármikor számít­hat. Nemcsak köszönetet mond, hanem az önmagával szembeni követelményt is megfogal­mazza dr. Horváth Tibor: — Kinevezésem többet je­lent az eddigi munkám elis­merésénél. Aki 35 évesen erre a posztra kerül, az olyan bi­zalmat kap, ami a feladat nagyságát is magában hor­dozza: folytassa—fejlessze to­vább, amit erdeje elért... Ahogy nyugdíjas kollégája mondta: sokoldalú, hivatás­szerető ember. A szülő­ház ebbéli hatása — anyja bíró volt, apja ügyész és ma nyugdíjas rendőrtiszt — nem kétséges. A katonai főiskola elvégzése után a megyei fő­­kapitányság vizsgálati osztá­lyát választotta pályakezdése helyéül Mosolyogva mondja, hogy nemcsak a „dr.” miatt tett jót neki a jogi egyetem levelező tagozata. Az elméle­ti—szakmai pallérozottságot ötvözni tudta a megyei főka­pitányság, majd — városi vizsgálati alosztály-vezetőként — a zalaegerszegi kapitány­ság „igen jó, nevelő csapatá­ban” szerzett gyakorlati képességekkel. Éppen egy éve pedig a keszthelyi kapitány­ság bűnügyi osztálya vezeté­sével bízták meg. — Szerencsés vagyok, hogy az eddigi beosztásaim során a rendőrségi munka teljes ver­tikumát megismerhettem — említi a fiatal kapitányság­­vezető. — Enélkül aligha bol­dogulnék mostani tisztségem­ben. Az előd és az utód: dr. Doma József (jobboldalt) a nyugdí­jas és dr. Horváth Tibor, az új kapitányság­vezető. Segítségnyújtástól a büntetésig Hegyi Gézával, a közleke­dési alosztály főtörzsőrmeste­rével Balatongyörök felé in­dulunk. A város területén többször leáll, s elsősorban a 71-es útra besorolni, „feljön­ni” nem tudókon segít a fő­útvonal forgalmának egy-két percre történő leállításával. A kempingből érkező 20 osztrák kerékpáros turista már jóideje várakozik, hogy folytathassa útját Füred irá­nyába. A rendőr segíti őket ebben. A csoport vezetője el­ismerően megjegyzi: — Ezt otthon elmeséljük. A főtörzset az is érdekli, hogy a város határában levő hús- és tejüzem parkolóiban álló kocsikat tulajdonosaik lezárták-e? A kocsilopás ugyan nem jellemző, viszont annál több motorkerékpár, bicikli „cserél” gazdát, vagy csak leszerelik róla az alkat­részeket. Különösebb esemény nem adódik, s így a város Fő te­rén állunk le. Két fiatal rendőr éppen cédulákat he­lyez el a tilosban parkoló gépkocsikon. Nincs még 1­ óra, de Dömötör Emil rendőr­­szakaszvezető már a tizenötö­diknél tart. Írták: Foncza Zsuzsa, Horányi Árpád, Lukács József, Mészá­ros Ferenc Fényképezte: Mészáros László Még néhány kört teszünk, s kétszer akad dolga a járőr­nek. A Csapás utca meredek lejtőjén a kerékpárján zsák­nyi kukoricával gurul lefelé egy férfi. A pedálokhoz hozzá sem tud férni. Úgy áll meg, hogy lábát az útszegélyen csúsztatja. Irat nincs nála, de ismerik, s köztik vele, hogy másnap vigyen be ma­gával 200 forint bírságot a rendőrségre. — Ha nem viszem? — Akkor feljelentjük és biztosan többet fizet. A Zsidi úton Szakter Jó­zsef fő­törzsőrmester és Ne­mes László törzsőrmester sze­métgyűjtő konténeres autót állít le. A városgazdálkodási vállalat sofőrje ugyanis tör­meléket szállít, s annak tete­jén tetemes mennyiségű kát­ránypapír darabokat, ame­lyekből jónéhány lepotyogott az útvonalán. — Tettem rá követ, de úgy látszik kicsit — szól és nyújtja a 200 forint helyszín­­bírságot a szabálytalan ra­kodásért. Július egyébként jól indult: a hónap első napján a bal­eseti helyszínelő járőrnek nem akadt dolga.

Next