Zalai Hírlap, 1986. július (42. évfolyam, 155-179. szám)
1986-07-05 / 157. szám
4 _ Beszélgetés Pásztor Gézával, a Zalatour hivatalvezetőjével Nálunk a szervezetit idegenforgalom a hatvanas évek elején kezdett kibontakozni. Azóta dinamikusan emelkedett a Zala megyébe látogató turisták száma is. A hetvenes években jelentős fejlesztésekre került sor, ezt elsősorban saját erőforrásból, részben pedig állami támogatásból és pályázati formában elnyerhető pénzösszegekből biztosították. Az utóbbi években különösen nagy volt az érdeklődés a gyógyvizek, a Balaton-part, valamint néprajzi tájegységeink iránt. Vajon mennyiben tudja a felmerülő igényeket kielégíteni a Zala Megyei Idegenforgalmi Hivatal, a Zalatour? Erről beszélgettünk Pásztor Géza hivatalvezetővel. — Milyen fejlesztések történtek a közelmúltban? — Az utóbbi években nem mennyiségi, hanem minőségi fejlesztésekről beszélhetünk. Szolgáltatási színvonalunk javítására törekedtünk. Igyekeztünk olyan megoldásokat találni, hogy a hozzánk érkező turisták csakugyan jól érezzék magukat. A kisebb kiráindulóközpontoknál volt a legszerényebb a fejlődés, hisz ezek a területek kiesnek a főbb idegenforgalmi áramlatból. Itt a magánvállalkozások szorgalmazására kellene törekedni, ami jó alapja lehetne a falusi vendéglátás, azaz a zöld turizmus fellendítésének. Beindult az idegenforgalmi szezon, ám a vártnál lényegesen kevesebb külföldi vendég érkezik hazánkba. Megyénkben mennyiben érezhető e jelenség? — Tavaly rendkívül jó esztendőt zártunk, mintegy kétszázmillió forintot forgalmazva. Az előzetes szerződések megkötésekor, valamint az előjelzések alapján az idén tíz—tizenkét százalékos emelkedésre számítottunk. A bérés a külföldi események rendkívül kedvezőtlenül alakultak. Leégett a hévízi gyógyfürdő. De a burgenlandi parasztok útlezárása miatt is jelentősen csökkent a pünkösdi bevételünk. Az elmúlt év hasonló időszakához viszonyítva a megyébe is kevesebb turista érkezett. Az idegenforgalmi szervek konkurálnak egymással. Ennek elsősorban a turisták örülnek, mivel így több ajánlat közül a legkedvezőbbet választhatják. Ugyanakkor szükség van bizonyos koordinációra is, ami a választékbővítést eredményezheti. — Széles körű kapcsolat- rendszert építettünk ki a jó együttműködés érdekében. Minden esetben a felmerülő igények szem előtt tartásával tevékenykedünk. Az ismert gondok miatt a belföldi tu- rizmus nem a kellő mérték-ben fejlődött, sőt, egyes te- s rületeken — kismértékben — visszaesett. Következetes ár- politikával, a kedvezményeink bővítésével próbálunk előrelépni e vonatkozásban. A belföldi turizmus fellendítését hivatottak elősegíteni például az olcsóbb kirándulási lehetőségeink. A hivatal konvertibilis és rubel elszámolású relációban is rendelkezik önálló kiutazási joggal. Mennyiben érezhető ennek a kedvző hatása? — A külföldi kapcsolatrendszerünket a hetvenes évek közepén kezdtük kiépíteni. Fokozott gondot fordítottunk arra, hogy szervezetté tegyük a határainkon túlról csoportosan érkező turisták fogadását. Mindemellett természetesen várjuk az egyéni megrendeléseket is. Évente általában két-három külföldi kiállításon, vásáron veszünk részt ajánlatainkat kínálva, propagálva. Olyan utazási irodákkal vettük fel a kapcsolatot, amelyekkel kölcsönösen tudunk egymáshoz vendégeket küldeni. Közéjük tartoznak — többek között — a szomszédos csehszlovák, osztrák és jugoszláv cégek. — Nyáron a valutabeváltó helyek előtt hosszú sorok kígyóznak, a feketézőknagy örömére ... — Fokozatosan bővítjük a valutaváltó helyeink számát, s a nyitvatartásnál is alkalmazkodunk a felmerülő igényekhez. Ezen túl gépesítettük a pénzváltást. A nagyobb egységeinkben számítógépekkel dolgozunk, így gyorsabban végezzük munkánkat, s e forma iránt a külföldiek is nagyobb bizalommal vannak. Kihelyezett pénzváltó helyünk nincs, mivel minden idegenforgalmilag jelentősebb településen megtalálhatók az irodáink. — Az irodák nyitvatartásában történt változás? — Igen. A nyolcvanas évek elején módosítottuk az irodáink, kirendeltségeink nyitvatartását. Az évszaktól és a forgalom nagyságától függetlenül szombaton minden egységünkben ügyeletet tartunk. Az idegenforgalmilag kiemelt helyeken június 1-től augusztus 30-ig vasár- és ünnepnapokon is fogadjuk a vendégeket. Az ügyelet teljes mértékű munkát végez, az ügyfélnek nem kell dolgavégezetlenül távoznia. Az eredményes munka egyik feltétele a színvonalas propaganda tevékenység. Hogy áll ezzel a Zalatour? — Évente hárommillió forintot fordítunk a különböző kiadványokra. Fő feladatunknak tartjuk a természeti szépségekben, műemlékekben bővelkedő területek felkutatását, bemutatását. Éves viszonylatban négy—ötféle propaganda-anyaggal jelentkezünk. Ennek egy része üzleti, a zöme pedig területi propaganda. Olyan hasznos útikönyveket kívánunk szerkeszteni, amelyek széles körű idegenforgalmi információkat is tartalmaznak. Az egyik legutóbbi, német nyelvű prospektusunk osztatlan sikert aratott, ennek kapcsán több külföldi megrendelésre tettünk szert. — Dolgozóik megfelelnek a korántsem alacsony szakmai követelményeknek? — A lehetőségeinkhez mérten igyekszünk jól megválogatni munkatársainkat. Akinek nincs megfelelő szakképzettsége, azt továbbtanulásra kötelezzük. Kollégáink rendszeresen részt vesznek a Belkereskedelmi Továbbképző Intézet által szervezett tanfolyamokon. Az alapfokú nyelvvizsga megszerzése szintén előírás. Az ősszel indul Keszthelyen a dolgozók idegenforgalmi középiskolája, ahova hatan jelentkeztek tőlünk. — Miről tanúskodik az első félévi statisztika? — Az említett nehézségek miatt a tervezettnél gyengébb a forgalmunk: a tavalyihoz képest mintegy tíz százalékkal kevesebb vendég vette igénybe a szolgáltatásainkat. A megoszlás területenként változó. A hévízi fizetővendéglátó-szobák forgalma a bázishoz viszonyítvaötven—hatvan százalékos volt, míg néhány kempingben tíz—tizenkét százalékos emelkedést tapasztaltunk. Mindenesetre bízunk abban, hogy a bevételünk eléri a tavalyi szintet. — Távolabbi elképzeléseik? — A hetedik ötéves terv időszakában kevés állami támogatásra számíthatunk, így a fejlesztéseket a saját erőnkből kell megoldanunk. Számolunk viszont a külföldi, az osztrák tőke bevonásával. Vonyarcvashegyen szeretnénk egy osztrák típusú nyaralófalut építeni. Az előzetes tárgyalásokra megkaptuk az engedélyt, s ausztriai partnereink várhatóan e hónap közepén adnak végleges választ. Ha ez kedvező lesz, vegyesvállalat alakul közös tőkével és osztrák hitelből épülne fel a mintegy hatszáz ágyas nyaralófalu, ahol biztosított lenne a komplett szolgáltatás is. Vegyesvállalati formában tervezünk még fejlesztést Fenékpuszta térségében, valamint Zalakaroson — mondotta Pásztor Géza. Völgyi Ferenc Még a tavasszal történt. Az egyik helyijáratú busz csak nem akart befutni, — végre mégis megérkezett. A késés okát tudakoló kérdésemre rövid választ kaptam: — Ne reklamáljon, inkább mutassa az utat! Mint kiderült, a mi járatunk lerobbant valahol, s olyan sofőrt küldtek helyette, aki nemigen volt ismerős vidékünkön . . . — Akkor merre is megyünk? — kérdezte némileg szelidebben az első kanyarnál, mire én — mivel haza szerettem volna jutni végre Önkiszolgálunk? — engedelmesen navigáltam. El is téríthettem volna éppen, de nem volt értelme: amúgy is a házunk előtt áll meg ... ★ A másik „önkiszolgálási” esetre a napokban került sor. Levelet kaptunk, miszerint a vízóra-leolvasó az idén nem jön ki a vízórát leolvasni a nyaralókba. Kéretik tehát, hogy a kedves lakók (elvégre nekik is van szemük) olvassák le az órák állását, gondosan jegyezzék föl az adatokat és küldjék el postán az illetékeseknek — meg persze fizessenek. Jólnevelten elvégeztük a házi feladatot, s még csak nem is csaltunk — ha már egyszer így megbíznak bennünk ... ★ Izgatottan várjuk, mit hoz a jövő. Vajon az orvos megvizsgál-e majd, vagy csak elénk tolja a műszereket? S ha jó focit kívánunk látni— magunknak kell majd labdába rúgni... ? — Pé — — Mi a helyzet a falusi üdültetésnél? — Ma még csak falusi fizetővendéglátó szobák kiadásáról beszélhetünk, ahol esetleg még étkeztetést is biztosítanak. S ezt egyáltalán nem lehet falusi üdültetésnek nevezni! Az lenne az igazi, ha a vendégek bekapcsolódhatnának a falusi életformába, ám erre még pillanatnyilag nincs lehetőség. A vidéki üdültetés szervezését idestova húsz esztendeje kezdtük, s azóta több-kevesebb sikerrel dolgozunk ezért. Mivel a feltételek nem éppen kedvezőek, a bel- és a külföldi turisták közül mindmáig kevesen érdeklődnek e szolgáltatásunk iránt. csila [mim hihihp Játékosan, önállóságra nevelve Nyelvi tábor Tornyiszentmiklóson Nehezen alkalmazkodik szemünk a hirtelen támadt félhomályhoz, amikor Tornyiszentmiklóson bekanyarodunk az erdészház felé vezető lombsátor-alagútba. Ám rövidesen ismét kivilágosodik: gyönyörű tisztás közepén magasodik az erdészház, amely most mintegy harminc budapesti általános iskolás diák ideiglenes otthonává lépett elő. Az épület előtt a gyerekek izgatott sürgés-forgása fogad, látszik, valami nagy dolog készül. Keressük a tábor vezetőit, ám a válasz: — Itt nincsenek táborvezetők, a király és a királynő uralkodik! Angol nyelvtáborról lévén szó, úgy gondoljuk, biztos valamelyik Shakespeare-játékot adaptálják tornyiszentmiklósi környezetbe, s rövidesen kiderül, hogy nem sokat tévedtünk. Révész Judit, a tábor egyik létrehozója mondja: — Ma fordított nap van, azaz a hatalmat teljes egészében átadtuk, s uralkodókból alattvalók lettünk. Aztán megtudjuk, hogy társaival — Király Edittel, Papp Gáborral, Hodosár Rózával és Hegedűs Judittal — mindanynyian az ELTE volt angolszakos hallgatói, s immár a negyedik nyarukból szentelnek egy-egy hónapot az intenzív nyelvtanításnak. — Most is — mint még egyetemi éveink alatt — az ELTE KISZ-bizottságának támogatásával szerveztük meg ezt a különleges nyaralást. A kétszer két hét alatt új didaktikai módszereket és saját pedagógiai elképzelésünket próbáljuk ki, s eddig úgy tűnik, eredménnyel. — Melyek ezek az újdonságok? — A napi egy óra nyelvtanórát kivéve, csakis játékos, beszédcentrikus módszerekkel ismertetjük meg a nyelvet. A tanulás az együttes, szabad játékra alapul. A fegyelmezés minimális, csupán a gyerekek biztonságának megőrzéséig terjed, s természetesen csakis angolul társalgunk. A táborlakók teljes önellátásra rendezkedtek be, csupán az ebédet kapják a helyi óvodából; a többi étkezést és minden mást saját maguknak kell megoldaniuk. S hogy ezt milyen példásan teszik, arról a váratlan vendéget hamar meggyőzik a látottak. A patikatisztaságú konyha, az emeletre vivő lépcsőn katonás rendben sorakozó — s még véletlenül sem felrúgott — gumicsizmák, a bevetett ágyak, a szépen összehajtogatott ruhák. Az udvar is hasonló képet mutat, pedig itt rengeteg papírmunkát végeznek, de sehol egy eldobott fecni, vagy gyűrött galacsin. Most készül az udvartartás jelemeze is, hisz’ az uralkodókon, s a tanácsadón kívül udvarhölgyek, testőrök, apródok, sőt még egy „főlusta” is részt vesz a játékban. No és nem felejthetjük ki a sorból a tábor belső használatú pénzét, a községről elnevezett Tornyit sem, melyet aprólékos munkával szintén a gyerekek vágtak ki kartonból. A gyerekek szervezte programok egy kisebb művelődési háznak is becsületére válnának. Egymás szavába vágva mesélték, hogy volt már — a közeli patak adta lehetőséget kihasználva — hajóverseny, divatbemutató, sportvetélkedők, szetivánéji bál, diszkó, ötletességi verseny — és még hosszan sorolhatnánk. Az öt fiatal pedagógus munkája, nem csekély áldozatvállalása — hisz’ mégiscsak harminc gyerek teljes ellátásáról kell gondoskodniuk — mindenképp elismerésre, pedagógiai módszerük pedig követésre méltó. Pajor Csaba Készülnek a jelmezek (ZH fotó — Kiss Ferenc felvétele) 1986. július 5., szombat „Jobbra hajts!” — negyvenöt éve KÉT HADI JELENTÉS KÖZÖTT a legfontosabb hír a magyar rádióban így hangzott: „Figyelem! Figyelem! Szokjuk meg, hogy amikor lelépünk a járdáról, előbb balra nézünk, az úttest közepétől pedig jobbra!” Egy félórával később újra elhangzott ez a szöveg, aztán megint és újra, reggeltől estig. (Majdnem annyiszor ismételte ezt a rádió, mint az alig egy héttel előbb kezdődött háborúról kitalált „hősi” jelentéseket.) Volt is köze a baloldaliról a jobboldali közlekedésre áttérésnek a háborúhoz. 1941. június 27-én üzent hadat a magyar királyi kormány a Szovjetuniónak, július 6-án vezették be vidéken a „Jobbra hajts !”-ot. A Parlamentben Bajcsy-Zsilinszky Endre meg is mondta: a jobboldali közlekedés a németek érdeke, mert így még könnyebben átvonulhatnak Magyarországon. Különben is — emelte fel hangját — nálunk a balra hajtásnak történelmi gyökerei vannak: a magyar katona az út baloldalán lovagolt, hogy jobbkézre kapja az ellenséget, a gyalognémetet. Ha volt is ebben sok igazság, a jobbra hajtást előbbutóbb be kellett vezetni. Akkor már Európában csak Svédország és Nagy-Britannia területén jártak az úttest baloldalán a gép- és lovaskocsik, no meg az akkor még igen nagy számú kerékpárosok. (Svédország a 70-es évek elején tért át a „Jobbra hajts!”-ra, Nagy- Britanniában mind a mai napig baloldalon közlekednek.) NEM SOK AUTÓ KÖZLEKEDETT akkoriban még a magyar városok és — különösen — falvak utcáin. (Hamarosan ezek száma tovább csökkent, mert a nélkülözhetőnek minősített gépkocsikat „behívták” a hadsereghez.) A taxisofőrök és az úrvezetők már az átállás előtti hetekben szorgalmasan magolták az új szabályokat, amelyeket egyébként számos napilap is ismertetett, így aztán az autók nem sok galibát okoztak az áttérés napján, még kevesebbet a következő hetekben-hónapokban, amikor már megszokták az új közlekedési rendet. A jobbrahajtást júliusban csak vidéken vezették be, a fővárost és környékét kihagyták — novemberig. Ezt pedig úgy hajtották végre, hogy amikor az ország más tájairól érkező szekér vagy autó úgy ötven kilométernyire megközelítette Budapestet, hatalmas figyelmeztető táblával találkozott: „Vigyázat, 30 kilométerre Balra hajts!”. Aztán ugyanez 25, 20, 10 kilométerrel a budapesti zóna előtt, s végül újabb táblák parancsolták át az út túlsó oldalára a járműveket. Voltak viccek a jobboldali közlekedésről, a kétféle időpontról nemkülönben. Pedig azt nem olyan okból rendelték el így , mint a korabeli kabarékban tréfálkoztak róla —, hogy előbb a vidékieken akarják kipróbálni, mennyi lesz a baleset, s aztán a pestieket megvédik ettől, és maradnak a bal oldalon. Hanem: Budapesten sokkal több előkészületet igényelt az átállás. HETEKIG TARTOTT az új járdaszigetek építése a leendő új villamosmegállóknál. Több ezer megállótáblát kellett gyártani, hiszen fizikailag lehetetlen lett volna egyetlen éjszaka a nagyváros (és az akkor még különálló Újpest, Kispest, Pesterzsébet, Rákospalota és a többi város és község) minden villamos-, autóbusz- és HÉV- megállójában kicserélni a táblákat. Ezzel együtt egyéb forgalmi jelzéseket, irányító táblákat is kicseréltek, illetve áthelyeztek. Kivétel egyedül a földalatti vasút volt, amely egészen 1973-ig a bal oldalon közlekedett, a vonal meghoszszabbításakor „fordítottákmeg”. Feljegyezték a krónikák, hogy még évek múltán is akadt, aki eltévesztette az irányt, s a régi megszokás szerint a bal oldalon vezette autóját, de inkább csak szekerét. Az ilyen hírek azonban egyre ritkultak, s nem csak azért, mert minimálisra csökkent az ebből eredő balesetek száma. Elsősorban azért, mert az ilyenfajta hírek helyét mindinkább a hadijelentések, a háborúról, harctérről szóló tudósítások foglalták el. Hiszen 1941 -fet mutatott a naptár! Várkonyi Endre