Zalai Hírlap, 1986. szeptember (42. évfolyam, 205-230. szám)

1986-09-01 / 205. szám

1986. szeptember 1., hétfő Kanizsai látkép (ZH fotó — Mészáros László felvétele) Kertészet — bérletben Mi lesz a sorsa a Keszthelyi Városgazdálkodási Vállalat kertészetének ? Ez egy nagy üzlet, ezzel le­het csak igazán meggazdagod­ni — mondja az ismerős, mi­után felfedezi a Keszthelyi Városgazdálkodási Vállalat hirdetését: bérbe adó a ker­tészet. Az ipartelep közepén található kertészetben 4 ezer négyzetméter alapterületű üvegházban és 600 négyzet­­méter alapterületű fóliaház­ban neveltek dísznövényeket. Jelentős a szabad terület nagysága is: mintegy 1,5—2 hektár. Vajon mi indokolja a bérbe adást? — fordultunk a kérdéssel a vállalat főmérnö­kéhez, Székelyhídi Lászlóhoz. — A Helikon szálló mellet­ti kertészet szanálása után a 70-es évek elején költöztünk a jelenlegi helyre — kezdi a múlttal a jelen könnyebb megértése kévéért a főmér­nök. — Mára műszakilag el­avultak az épületeink, a be­rendezéseink. Megnövekedtek a költségeink. Csak fűtésre a kiadásunk meghaladta az évi másfél millió forintot. — Mivel fűtötték az üveg­­házakat? — Gázolajjal, amit 12 fo­rintért kapunk. — Olcsóbb energia nem adódott? A közelben van Hé­víz . . . — Hulladék energiánk nem volt, Hévíz pedig azért mesz­­sze van. A beruházás magas költségeit semmiképpen nem tudtuk volna állni. — Ezek szerint a gazdaság­talan üzemelés indokolta a bérleti meghirdetést. Milyen feltételeket szabnak a jelent­kezőknek? — Ötéves időtartamra szól a szerződés, s az a jelentke­ző kapja meg, aki többet ígér. Az a célunk, hogy a ker­tészet ne termeljen vesztesé­get, a bérleti díjból fedezni tudjuk az amortizációt. Fel­tételünk annyi, hogy az ott található épületeink állagát meg kell őrizni. — Mit lehet majd termel­ni? Csak dísznövényt? Vagy alkalmas primőr áruk terme­lésére is? — A vállalkozó azt termel, amit akar, illetve amit tud. De az adottságokon nem na­gyon lehet változtatni, mert az üvegházak az alacsony hőigényű szegfű termesztésé­re készültek. Természetesen a vállalatot nemcsak a magas költségek motiválták abban, hogy most bérleti szerződéssel próbál­kozzanak. Jelentős értékesíté­si gondjaik is voltak. A há­rom saját üzlet ellátása mel­lett bizományosokon keresz­tül értékesítették a szegfűt, s bizony, adódott olyan hely­zet, amikor az átlag 6 forin­tos költséggel termelt virág 50 fillérért került a nagyke­reskedelemhez. Legalábbis papíron... Előfordult az is, hogy a körülmények alakulá­sa folytán nem sikerült a vi­rágok nyílását a kedvelt név­napok, ünnepi alkalmak ide­jére időzíteni. Ezenkívül a parkok fenntartása sem a vállalat feladata. Kezdemé­nyezésükre néhány üdülő tőlük kapott a környezetük csinosításához virágot, ösz­­szességében azonban semmi kilátásuk nem volt arra, hogy kilábaljanak a veszte­ségből. — Van érdeklődő ilyen „háttér” mellett? — Több is, így versenytár­gyaláson, közjegyző jelenlété­ben döntünk. Felmerül a kérdés, hogy mivel értékes, közművesített, jól megközelíthető helyen van a kertészet, nem lett volna-e célszerűbb eladni? Ezt a kér­dést tettük fel Kránicz Kál­mánnak, a vállalat főkönyve­lőjének: — A területtől semmikép­pen nem szándékozunk meg­válni. Abban bízunk, hogy a jelenlegi szabályozók megvál­toznak, s a ma még rendkí­vül nyomott virágpiac fellen­dül. Sajnos tendencia, hogy az állami és szövetkezeti szektorból eltűnik a kerté­szet, mert arra kényszerü­lünk, hogy az önmagát eltar­tani nem tudó ágazattól megszabaduljunk. Várhatóan szeptemberben új gazdát kap majd a kerté­szet. Olyat, aki jó gazda módjára bánik majd a terü­lettel, az épületekkel. Luis Ibolya Szeptember 6-tól 13-ig: Megyei ifjúmunkás fesztivál Hagyományteremtő céllal, gazdag programú rendezvény­­sorozatot indít útjára a KISZ megyei bizottsága, az ifjú­munkás fesztivált. Szeptember 6-án 8 órakor, a balatongyöröki táborban kerül sor a nyitó rendezvény­re — az iparban, szolgáltatás­ban, mező- és élelmiszergaz­daságban dolgozó ifjúsági ve­zetők szakmai—mozgalmi ta­lálkozójára. Ennek keretében a megye gazdaságáról és KISZ-életéről szerveznek fó­rumot, majd tömegsport-, vízi ügyességi és természetjáró akadályverseny, valamint író —olvasó találkozó zárja a na­pot. Szintén szeptember 6-tól, a tábor ad helyet a szakmun­kástanulók két napos túrata­lálkozójának. Zala megye fiatal esztergá­lyosai szakmai vetélkedőjének szeptember 9-én délelőtt a nagykanizsai Dunántúli Kő­olajipari Gépgyár lesz a há­zigazdája. Délután bemutató keretében ismerkednek a vál­lalattal a meghívott vasas-fia­talok. Az­ ifjúmunkás fesztivál al­kalmával 12 zalai vállalatnál lesznek kihelyezett rendezvé­nyek. Ezek során szeptember 8-án, a Kanizsa Bútorgyár­ban rendezendő, üzemlátoga­tással és eszmecserével egy­bekötött termékbemutató nyit­ja meg. Másnap hasonló, ve­télkedővel és szabadidős prog­rammal társított összejövetel­nek ad otthont a Lenti Fém­es Faipari Szövetkezet. Szep­tember 11-én a Zalaegerszegi Ruhagyárban és az Alumí­niumipari Gépgyárban ren­deznek fórumot, illetve film­vetítéssel, szakmai és számí­tógépes bemutatókkal egybe­kötött nyílt napot. Ugyanezen a napon a Zala Megyei Álla­mi Építőipari Vállalat építke­zések megtekintésére és lakás­gazdálkodási eszmecserére, a zalaszentgróti Rekord Ruha­ipari Szövetkezet divatbemu­tatóra és mozgalmi vitára, a Köbtex zalaegerszegi gyára pedig üzemlátogatásra és fó­rumra várja az érdeklődőket Vállalati délután keretében, a nagykanizsai Tunigram­­gyárban rendezik meg szep­tember 12-én délután a Fiatal Műszakiak és Közgazdászok Tanácsának megyei vetélke­dőjét. Másnap a Zalavolán az energiatakarékos autóvezetés­ből rendez megyei versenyt Zalaegerszegen, a Danubius keszthelyi önálló egysége pe­dig szálloda-látogatásokra és gasztronómiai bemutatókra várja a vendéglátó szakma fiataljait. Az első ifjúmunkás feszti­vált szeptember 13-án dél­után, a Zalaegerszegi Városi Sportcsarnokban rendezendő nonstop-gálaműsor zárja. En­nek keretében színpadra lép az Énekmondó Együttes, a Zalai Táncegyüttes, politikai kabarét ad elő a Reflex Szín­pad, majd a Koral Együttes ad koncertet. Végül a zalai KISZ-szelék báljára kerül sor, az Arany Bárány téli­kertjében. „Elkötelezetten, felelősséggel’ ’ Interjú Bányász Rezső államtitkárral az új sajtótörvényről Mint köztudott: szep­tember 1-jén lép életbe az országgyűlés által már­ciusban elfogadott sajtó­törvény. Ennek kapcsán kért interjút Bányász Re­zső államtitkártól, a Mi­nisztertanács Tájékoztatá­si Hivatalának elnökétől az MTI munkatársa: — Fél esztendő múl­tán hogyan értékelhető a sajtótörvény szakmai ■■ és társadalmi fogadta­­tása, növelte-e a ma­gyar tájékoztatás nem­zetközi tekintélyét? — A sajtótörvényt minde­nek előtt a szocialista demok­rácia továbbfejlesztésének szándéka szülte. Az a tapasz­talat, hogy az emberek mind jobban igénylik a haza és a világ dolgairól szóló bőséges, eligazító jellegű tájékoztatást, a szőkébb és tágabb környe­zetünk történéseiről, esemé­nyeiről való gyors, hiteles és pontos beszámolókat. A köz­vélemény —­ mint az olvasói levelek sokasága, képviselői, tanácstagi fogadóórákon, s más alkalmakkor kinyilvání­tott állampolgári vélemények jelzik — egyetértéssel fogad­ta a sajtótörvény megszületé­sét. A megjegyzések arra is rámutatnak: a lakosság foko­zottabban érzékeli és értéke­li, hogy a sajtó, a rádió és a televízió egyre árnyaltabban tükrözi valóságunkat, ered­ményeinket és nehézségeinket. Elismeréssel szólnak arról, hogy a tömegtájékoztatás a valóban időszerű és fontos feladatokat állítja előtérbe. Nem marad pozitív visszhang nélkül, ha egy-egy cikk, a ri­port a megoldás, a kiútkere­sés szándékával szól a kisebb­­nagyobb közösségeket, egyes gyárakat, ágazatokat, vagy az egész társadalmat, gazdaságot érintő gondokról. — Úgy hiszem, a sajtó egész magatartása, mindennapi munkája önmagában igazolja, hogy az újságírók dolgukat megkönnyítő, mozgásterüket növelő dokumentumként ér­tékelik a törvényt. Rendkívül nagy nemzetközi visszhangja is volt a sajtótör­vénynek. Úgy­szólván minden vezető lap, rádióadás foglal­kozott — persze eszmei-poli­tikai elkötelezettsége szerint — új törvényünkkel. Nem­csak a szocialista országokban találkozhattunk sok, pozitív kommentárral, hanem másutt is, ahol adnak az írott szó hi­telére. Voltak persze olyan megjegyzések is, amelyek va­lamiféle, sehol sem létező, „abszolút demokráciát” és „abszolút sajtószabadságot” kértek számon a törvénytől. Mégis, egészében úgy látom, hogy törvényünk határainkon túl is egyértelműen növelte a magyar sajtó rangját, hitelét. — ön parlamenti fel­szólalásában sem titkol­ta: a paragrafusok for­málódásakor, az előzetes szakmai eszmecserék során több kérdésről heves vita bontakozott ki. Véleménye szerint a végül is elfogadott tör­vény miként segíti majd a tájékoztatáspolitika gyakorlatának fejlődé­sét? — Elsősorban a kormány­zati szervek, az intézmények, vállalatok, azaz: az informá­torok felvilágosítási kötele­zettségéről szólnék itt. Nem titok, hogy a törvény előkészí­tésekor sokan aggályoskodtak, mások őszintén aggódtak, hogy a sajtó esetleg nem kor­rekt módon, olyan informá­ciókat, tényeket, adatokat, ál­láspontokat is nyilvánosságra hoz, amelyek voltaképp vala­mely intézmény, szerv belső titkai, s amelyeknek közzététe­le itthon vagy külföldön hátrá­nyos helyzetbe hozhatna pél­dául egy vállalatot. Magától értetődő, hogy az alapvető a társadalom összérdeke, ez fe­lette áll minden részérdek­nek. De a törvény elismeri a tájékoztatás terén is a kisebb közösségek és az egyén érde­keit is.­­ A sajtótörvény határo­zottan biztosítja az újságírók jogát a közérdekű informá­ciók megszerzéséhez és közre­adásához. A felvilágosítás megtagadására a törvény ki­zárólag állami és vállalati ti­tok védelme címén ad felha­talmazást. Néhányszor mégis megkísérelték minden elfo­gadható indok nélkül megta­gadni a felvilágosítást, elken­dőzni a valóságot. Szerencsé­re ilyen példa egyre ritkáb­ban akad. Külön is szeretném aláhúzni, hogy nincs semmi­féle indokolatlan korlát, ti­lalmi lista a tájékoztatásban. Elkötelezetten, felelősséggel bármiről írhat a sajtó. Min­denkor határozottan, szigo­rúan fellépünk, ha az újság­írót — önérdekből — meg­fosztják az információtól, vagy félretájékoztatják, de következetesek leszünk a fe­­lelősségrevonásban akkor is, ha az újságíró szegi meg szakmája írott vagy íratlan szabályait. — A sajtótörvény nem rendelkezhet téte­lesen a sajtójog egy sor időszerű — ha tetszik: _ napi — kérdésében. Kén­t szülnek-e a Miniszter­tanács Tájékoztatási Hi­vatalában e témakörök­ben eligazító végrehaj­tási rendelkezések? — A sajtótörvény olyan jo­gokat és kötelezettségeket rögzítő alapjogszabály, amely­nek rendelkezései közvetlenül és azonnal hatnak. Tartal­mazza az alapvető rendelke­zéseket, míg a részletszabá­lyokat a végrehajtási rendele­tek és más jogterületek ren­delkezései fogalmazzák meg. A törvénnyel egyidőben, az abban kapott felhatalmazás­nak megfelelően — többek között — négy államtitkári rendelkezés is készült a Tájé­koztatási Hivatalban.­­ Az első, vagyis az idő­szakos lapalapításról szóló rendelkezés tisztázza a lap en­gedélyezésére és megszünteté­sére, illetve szüneteltetésére vonatkozó eljárás teljes me­netét. Másodikként időszerű volt jogszabállyal rendezni a helyi stúdiók, ismertebb ne­vükön a kábeltelevíziók mű­ködését is. Lényege az, hogy ha helyi politikai, gazdasági és kulturális igényt elégítenek ki, s biztosítottak a szükséges feltételek is, akkor nincs aka­dálya az alapításnak. A har­madik, a szerkesztőségek ve­zetőinek jogállásával foglal­kozó rendelkezés a koráb­biaknál még egyértelműbben leszögezi, hogy a főszerkesz­tők, a felelős szerkesztők a szerkesztőségek igazi gazdái. Személyükben felelnek a „lap alapítója által meghatározott célok, szerkesztési elvek meg­valósításáért, a lap teljes tar­talmáért”. A negyedik rendel­kezés az újságíró alkalmazási feltételeiről szól, s a hivatás, a szakma gyakorlásához nél­külözhetetlen követelménye­ket taglalja — a színvonal, a mérce emelésének igényével. — Véleménye szerint a sajtó — most már törvény által is — ki­­bővített mozgástere nö­veli-e a tájékoztatás társadalmi hasznát, kö­zösségi felelősségérze­tét? — A törvény nem csak az alkotmányban elismert jogot — a sajtószabadságot —, ha­nem a népnek a tájékoztatás­hoz való jogát is magában foglalja. Kodifikálja az újság­írók jogait és kötelességeit, előírja a felvilágosítási és vá­laszadási kötelezettséget is. Jogi garanciákat nyújt a jól bevált sajtópolitika gyakorlá­sához, nem szigorít, nem szűkíti, hanem bővíti a tájé­koztatás lehetőségeit. Meggyő­ződésem, hogy a lapok, az MTI, a rádió és a televízió szerkesztőségeinek vezetői, a rovatoknak határozott arcula­tot adó újságírók most még több információ birtokában végezhetik felelősségteljes munkájukat, növelhetik hite­lüket az olvasók, a nézők, a hallgatók előtt. Sajtónk egy felnőtt nép felnőtt sajtója. A nyomtatott és az elektronikus sajtó műhelyeinek élén felelős szerkesztők, szakmájuk felké­szült mesterei állnak, így hát minden feltétellel rendelke­zünk ahhoz, hogy a sajtótör­vény széles körűen érvénye­süljön, tájékoztatásunk meg­feleljen fontos társadalmi küldetésének. (MTI) ■ ■ FELESLEGES EMBEREK !­­em tudom, találkoztak-e már fe­­lesleges emberekkel. Bizonyo­san, mert én naponta találkozom ve­lük. No, nem úgy értem, hogy létezé­sük felesleges, hogy ne lehetne szeret­ni őket különböző tulajdonságaikért, egyszerűen: a munkahelyükön, elfog­lalt posztjukon feleslegesek. És több­nyire nem is ők tehetnek erről. Em­lékszem, az egyetemi felvételt várva adminisztrátorként dolgoztam havi ki­­lencszáz forintért — ebből is látszik, milyen régen volt! — egy nagyválla­latnál, melynek telefonügyeletét kellett ellátnom. Akkoriban még nem volt szabad szombat, vagyis hat napon át, napi nyolc órában ültem egy ablakta­lan lyukban, mesterséges fény mellett, és­­ nem érkezett telefon. Felesleges voltam. Valaki megkönyörült rajtam, és odaadott margózásra néhány ír pa­pírt, de az sem tartott sokáig. Az vol­tam, amit mostanában kapun belüli munkanélkülinek hívnak. Önbecsülé­sem a minimálisra csökkent, s ha nem kezd érdekelni a műfordítás és a nyelvtanulás, talán gumicellában foly­tatom adminisztrációs pályafutásomat. Ilyen felesleges emberekkel, mint mondtam, naponta találkozom. Ők a munkahelyi késők, fecsegők, ácsorgók, betegeskedők, e büfében lebzselők, az valahová elküldöttek, az elkéredzke­­dők, a gogoli holt lelkek, akik csak a fizetési kimutatásokon szerepelnek. Nem mondom, sorsuk alakulásában ők is hibásak. Huzamos ideig nem lehet ezt az állapotot elviselni maradandó károsodás nélkül. Ők a szükségtelen őrök, ellenőrök, segédek, küldöncök, portások, gondnokok, munkatársak, de lehetnek részleg-, osztályvezetők, sőt egész hivatalok, intézmények irányítói is, melyeket valaha kitaláltak, életre­­h­ívtak, és posztjukat megörökölték más, érdemdús felesleges emberektől. A hivatalban, gyárban, boltban lé­­zengőket én nem azonosítom feltétle­nül a munkakerülőkkel. Nem, hiszen ők jelenlétükkel tüntetnek, s eleven bizonyítékai annak, hogy munkahelyük rossz, pazarló, gazdaságtalan, hiszen az ilyen helyen azoknak az élete és java­dalmazása sem lehet rózsás, akik — helyettük is — netán dolgozni kény­szerülnek. Az íróasztalt, munkapadot, falat vagy árokpartot támasztó dolgo­zók látványa mindennapos, és több­nyire joggal haragszunk rájuk, bár voltaképpen értük, miattuk kellene ha­ragudnunk, hiszen az a hivatal, vál­lalat, üzem, mely ezt lehetővé teszi, bizonyára érdemtelen, erélytelen, te­hetségtelen vezetés alatt küszködik, vagyis: minden felesleges beosztott fé­nyes bizonyíték arra nézve, hogy a fő­nök munkája is felesleges. A közgazdász nem vagyok, így csu­­pán magánvéleményemet mon­dom, ha azt állítom, hogy az újságok­ban álláshirdetések garmadájával je­lentkező intézmények közül sincs min­den rendben — nem munkaerőt tobo­roznak ők, hanem jelenléti ívet alá­író, blokkoló órát működtető, felesle­ges embereket. Hiszen ahol jól vezetik, szervezik és persze díjazzák a munkát, ott nem panaszkodnak munkaerő­­hiányra. Ott — milyen érdekes! — nincsenek felesleges emberek. Szentmihályi Szabó Péter

Next