Zalai Hírlap, 1987. május (43. évfolyam, 102-126. szám)

1987-05-01 / 102. szám

2 Kádár János Angyalföldön (Folytatás az 1. oldalról.) Politikai Bizottságának tagja, a Budapesti Pártbizottság első titkára, Iványi Pál, a Főváro­si Tanács elnöke, Bornemisz­­sza Sándor, a kerületi pártbi­zottság első titkára és Kiss Zoltán, Angyalföld tanácsel­nöke köszöntötte a vendéget. Ezt követően Bornemissza Sándor tájékoztatta a főtit­kárt a kerület életéről, politi­kai helyzetéről, a városrész gyarapodásáról, a gazdálkodás eredményeiről és soron levő feladatairól. Kádár János válaszolt az elhangzottakra, emlékeztetve arra, hogy továbbhaladásunk érdekében úgy tudjuk jobbá, eredményesebbé tenni az or­szágépítő munkát, ha min­denki a maga helyén ponto­san ismeri a feladatát, érzi a felelősségét, s azt, hogy az új feladatok másfajta gondolko­dást, mást hozzáállást igé­nyelnek. A FORCON Szerszámipari Tröszt Budapesti Vállalatánál folytatódott a program. Az MSZMP főtitkárát, valamint a kíséretében levő budapesti és kerületi vezetőket Gulyás Im­re vezérigazgató és Kovács István, a budapesti gyár párt­vezetőségének titkára fogadta. Beszámoltak a Forgácsoló­szerszámipari Vállalatból 1986. július 1-jén alakult tröszt il­letve az angyalföldi vállalat munkájáról, a pártszervezet tevékenységéről. A tájékoztatót üzemlátoga­tás követte: Kádár János — Lévárdy Iván, a budapesti vállalat igazgatójának szak­mai kalauzolásával — megte­kintette a menetköszörűs és marós műhelyt, s elbeszélge­tett a csúcstechnológiával mű­ködő automata gépsorokat ke­zelő szakmunkásokkal. Ezután az MSZMP főtitkára részt vett a vállalati kollektí­va ünnepi röpgyűlésén. Kiss Ferenc szakszervezeti főbizal­mi meleg szavakkal köszön­tötte a gyári dolgozókat és a vendégeket, majd Kádár Já­nos lépett a mikrofonhoz. Megköszönte a szívélyes fo­gadtatást és hangsúlyozta, hogy szívesen jött ide, jól érezte magát a munkások kö­rében, s nemcsak a tröszt eredményeiről látottak—hal­lottak, hanem az itt tapasz­talt bensőséges légkör, jó munkaszellem hatására is. A tavalyi termelési sikerek kü­lönösen értékesek — tette hozzá —, mert azokat a min­dig sok gonddal-bajjal járó átszervezés közepette érték el. Gratulált az eredményekhez, és — az egész ország gazda­sági helyzetét jellemezve — rámutatott: fejlődtünk, gyara­podtunk még az utóbbi nehéz esztendőkben is. Ha nem is egyformán, s mindenki szá­mára érzékelhetően, de gya­rapodott a lakosság, a válla­latok legtöbbje is működőké­pesnek bizonyult. Ennek örül­hetünk, mert azért dolgozunk, hogy az emberek boldogulja­nak. Ugyanakkor igaz az a gyak­ran hallható megállapítás, hogy nehéz az ország helyze­te. A korábbi évek lendüle­tes fejlődése lelassult, mun­kánk sok tekintetben bonyo­lulttá vált. Hol vannak a mai problémák gyökerei ? Minde­nekelőtt ott, hogy összességé­ben nem termelünk annyit, amennyit felhasználunk. For­dítani kell a gondolkodásun­kon, a gyakorlatunkon: akkor lássunk hozzá az elosztáshoz, a javaink elfogyasztásához, amikor már megtermeltük azokat. Szükséges, de érthe­tően népszerűtlen intézkedé­sek jelezték már ezt a felis­merést; ilyen volt például a béremelések áprilisig történő elhalasztása, ami több éves gyakorlatot próbált megvál­toztatni. Azt tudnillik, hogy a vállalatok úgymond megelő­legezték az egész évre terve­zett teljesítmény-növekedést, s már az esztendő elején ki­fizették a megnövelt béreket. Igen ám, csakhogy az elképze­lések nem mindig váltak be, a teljesítmények gyakran a bérek mögött kullogtak ... Azt kell megértenünk — hangsúlyozta a párt főtitkára —, hogy a szocializmus a munka társadalma. Persze, minden más társadalom is a termelőmunkán alapszik — tette hozzá —, hiszen azok­ban a fejlett tőkés országok­ban, amelyekben a termelés igen magas színvonalat ért el, szilárd fegyelem, rend, no meg az utcára kerüléstől va­ló félelem áll a valóban im­pozáns eredmények mögött. A■mrégiben tett svédországi látogatásának élményeit em­lítette az egyik példaként; mint mondotta, a korszerű termelő berendezések, a mo­dern technológia mellett szembetűnő volt a percnyi lazaságot sem engedő munka­tempó a szerelőszalagok mel­lett. Mi szocialista kibontakozást keresünk! — szögezte le ha­zai gondjainkra visszatérve Kádár János. Határozott lé­pésekre van szükség ennek érdekében — folytatta —, s ezek között van sok kénysze­rű intézkedés is. Olyan mun­kaprogramot hirdetünk, amely eddigi tpasztalatainkra építve nem rövid időre, hanem hosz­­szabb távra megalapozza fej­lődésünket. Szocialista prog­ramot, amelyre szilárdan épít­hetjük a jövőt. Ezt követeli meg a nép, a szocialista Ma­gyarország iránt érzett fele­lősségünk. Programunk, előrehaladá­sunk követelménye az is: úgy dolgozzunk, hogy az eddig el­ért életszínvonal biztos alapo­kon álljon. Céljaink elérésé­hez minden lehetséges eszközt fel kell használni — hangoz­tatta —, építeni a szocialista elveinkben rejlő erőre, ugyan­akkor — mivel az öntudat csak lassan, a termelési vi­szonyok változása mögött jár­va formálódik — jobban kell alapozni a kollektívák, az em­berek érdekeltségére. Ezért válik egyre fontosabbá a dif­ferenciálás. Nem lehet a vál­lalatokkal örökké azt csinál­ni, hogy a jól, korszerűen dolgozóktól elvonják a nye­reséget és azzal támogatják a gyengén gazdálkodókat. Diffe­renciálás érvényesüljön a munkásközösségeken belül is. Minden termelő egységre és mindenkire igaz a követel­mény: aki becsülettel, ered­ményesen dolgozik, kapjon megfelelő lehetőséget a fejlő­désre. Ugyanakkor ezt ne kapják meg a tengők-lengők, a dologtalanok. A munkásosztály nagy nem­zetközi ünnepét úgy készü­lünk köszönteni, hogy az ki­fejezze szándékainkat, törek­véseinket, az elszántságunkat céljaink megvalósítására, és szolidaritásunkat mindazok­kal, akik a szocializmusért, a békéért és a haladásért küz­denek a világban — mondot­ta befejezésül Kádár János, átadva jókívánságait a jelen­levőknek, rajtuk keresztül az üzem, egész Angyalföld dol­gozóinak. (MTI) mit hrump Folytatódnak a magas szintű magyar—osztrák találkozók Várkonyi Péter hazaérkezett Bécs (MTI) Várkonyi Péter külügyminiszter csütörtökön délelőtt az osztrák sajtó kép­viselőivel találkozott, akik előtt hangsúlyozta: vendéglá­tóival, vezető osztrák politi­kusokkal folytatott tárgyalá­sai megerősítették meggyőző­désében, hogy mindkét fél a két ország rendkívül jó kap­csolatainak további fejleszté­sét igényli, és lényegében tel­jes a nézetazonosság szinte minden kérdésben. Folytató­dik a magas szintű személyes érintkezések immár hagyomá­nyos sorozata: az év második felében hazánkba látogat Franz Vranitzky kancellár. Várkonyi Péter hangoztatta: a nemzetközi kérdéseket átte­kintve azt a közös reményü­ket fogalmazták meg, hogy a bécsi utótalálkozó kiegyensú­lyozott dokumentummal feje­ződik be. A magyar külügy­miniszter viszontlátogatásra hívta meg Alois Mockot, aki a meghívást elfogadta. A két ország gazdasági kapcsolatait érintő kérdésekre válaszolva Várkonyi Péter elmondotta: magyar részről változatlanul szorgalmazzuk a kivitelünket gátló, nehezítő vám- és egyéb adminisztratív akadályok, hátrányos megkü­lönböztetések felszámolását. Derűlátásra jogosít, hogy mindkét részről erős politikai szándék tapasztalható a gaz­dasági kapcsolatok továbbfej­lesztésére — hangoztatta a magyar miniszter, hozzátéve: osztrák részről elfogadták a beruházásvédelmi egyezmény megkötésére vonatkozó koráb­bi magyar javaslatot. Külügyminiszterünk dél­után, az osztrák külpolitikai társaság és az OME rende­zésében nagy érdeklődéssel kísért előadást tartott az oszt­rák Diplomáciai Akadémián „Az európai biztonsági és együttműködési folyamat ma­gyar szemszögből” címmel. ★ Várkonyi Péter külügymi­niszter, aki Alois Mock al­­kancellár és külügyminiszter meghívására hivatalos látoga­tást tett Ausztriában, csü­törtökön este hazautazott. Közzétették az idei Lenin-békedíjasok névsorát Moszkva (MTI) Moszkvá­ban május 1. előestéjén köz­zétették a Lenin-békedíjjal kitüntetett személyiségek név­sorát. A kitüntetéseket két­évente nemzetközi bizottság ítéli oda, amelynek jelenleg neves indiai, francia, vietna­mi, finn, kubai, angol, mada­­gaszkári, görög, lengyel és szovjet társadalmi személyi­ségek a tagjai. Az idei nemzetközi Lenin­békedíjjal kitüntetettek név­sora: Julius K. Nyerere, a Tanzániai Forradalmi Párt el­nöke, Herbert Mies, a Német Kommunista Párt elnöke, Pe­­tar Tancsev, a bolgár Állam­tanács első elnökhelyettese, a Bolgár Népi Földműves Szö­vetség titkára, Dorothy Hodg­kin brit tudós, közéleti sze­mélyiség, Miguel d’Escoto Brockmann, nicaraguai kül­ügyminiszter. Moszkvai tájékoztató az eurorakéták felszámolásáról Moszkva (MTI): Az euró­pai közepes hatótávolságú ra­kéták felszámolásáról kötendő egyezmény szovjet tervezete — amelyet hétfőn terjesztettek elő a genfi tárgyalásokon — figyelembe vette az előzőleg kidolgozott amerikai elgondo­lást, de annál lényegesen kö­vetkezetesebb és átfogóbb — hangoztatta Gennagyij Gera­­szimov, a szovjet külügymi­nisztérium információs főosz­tályának vezetője csütörtökön Moszkvában tartott sajtótájé­koztatóján. A szovjet tervezet megfelel az ismert reykjavíki formulá­nak, amelyet Scultz amerikai külügyminiszter közelmúltbeli moszkvai tárgyalásain is meg­erősítettek. Eszerint az eurorakéták tel­jes, az úgynevezett nulla vál­tozat szerinti megsemmisítését irányozzák elő, továbbá azt, hogy ugyanilyen típusú raké­ták 100—100 robbanótöltete megmaradhat a Szovjetunió ázsiai részén és az Egyesült Államok területén. A Szovjet­unió azt javasolja, hogy az európai rakétákat a két fél szakaszonként, de egyidejűleg számolja fel, s tervezete tiltja, az ilyen kategóriába tartozó új rakéták kifejlesztését. Az amerikai terv nem biztosítja a két fél lépéseinek egyidejűsé­gét, megengedné az eddigi kö­zéphatótávolságú rakéták rö­­videbb távúra való átszerelését, a szárazföldi rakéták tengeri telepítésűre való átalakítá­sát és a felszámolandó rakéták újabb változatainak létrehozá­sát. Mindez egyoldalú elő­nyökhöz juttatná az Egyesült Államokat, ezért elfogadhatat­lan. Az egyezmény végrehajtását ellenőrizni kell a helyszínen mindenütt, ahová rakétákat telepítettek, ahol ezeket lesze­relik, megsemmisítik; előállí­tási helyeiken, a kísérleti te­repeken, a katonai támaszpon­tokon, beleértve a harmadik országokban lévőket is. Országgyűlési bizottsági ülés A vadászatról és a vadgaz­dálkodásról szóló törvényere­jű rendelet tervezetét vitatta meg az Országgyűlés mező­­gazdasági bizottsága csütörtö­kön a Parlamentben. A vitá­ban felszólalt dr. Pálfy Dénes és dr. Várhelyi József Zala megyei képviselő is. Nakaszone Washingtonban Az Egyesült Államok meg­bízható barátjának nevezte Reagan amerikai elnök Naka­szone japán miniszterelnököt. Nakaszone szerdán érkezett Washingtonban és csütörtö­kön kezdte meg tárgyalásait, elsőként Reagan elnökkel. Megalakult az új finn kormány Mauno Kai­v­is­to köztársasá­gi elnök csütörtökön beiktatta hivatalába Finnország új kor­mányát. Az új kormányfő Harri Holkeri, a Finn Bank igazgatója, a Koalíciós Párt egykori elnöke, miniszterel­nök-helyettes, külügyminisz­ter pedig Kalevi Sorsa, a Finn Szociáldemokrata Párt elnöke, az előző kormány miniszterelnöke lett. II. János Pál az NSZK-ban Csütörtökön délután négy­napos látogatásra az NSZK-ba érkezett II. János Pál pápa. Az egyházfő megemlékezik a hitlerizmus elleni küzdelem­ben részt vett, illetőleg a nemzetiszocialista rémuralom áldozatává vált egyházi sze­mélyiségekről. Nyugat-berlini ünnepség Csütörtökön Nyugat-Berlin­­ben nagyszabású ünnepséggel vette kezdetét a Berlin fenn­állásának 750. évfordulójával kapcsolatos rendezvénysoro­zat. Az ünnepi beszédet Hel­mut Kohl, az NSZK kancel­lárja tartotta annak ellenére, hogy az 1971-es négyoldalú szerződés szerint Nyugat-Ber­­­lin nem része az NSZK-nak, s az NSZK vezetői hivatalos minőségükben nem léphetnek fel a város területén. Benguela-csúcstalálkozó José Eduardo dos Santos angolai, Mobutu Sese Seko zai­rei és Kenneth Kaunda zambiai elnök csütörtökön tárgyalásokat kezdett Lusaká­­ban a nagyfontosságú Ben­­guela vasút újjáépítésének és megnyitásának lehetőségeiről. Nevadai atomrobbantás Csütörtökön reggel az Egye­sült Államok nevadai kísér­leti telepén újabb atomrob­­bantást hajtottak végre. A szóvivő szerint a „Hardin” kódnevű robbantás az Egye­sült Államok hatodik hivata­losan bejelentett nukleáris kísérlete az év eleje óta, cél­ja katonai jellegű. 1987. május 1., péntek " Az értelmes munka ünnepe (Folytatás az 1. oldalról.) fegyelmezetlenség, az érzéketlenség az emberek problémái iránt. Gyakran lélektelenül, bürokratikusan intézik állam­­polgári ügyeinket, kioktató hangnemben beszél velünk sok ügyintéző, a kereskedelemben gyakran tapasztalunk vissza­élést, és előfordul durvaság is azok részéről, akik éppen arra hivatottak, hogy foglalkozzanak ügyes-bajos dolgaink­kal. A szakszervezetek társadalmi szerepének alakulása el­­választhatatlan a társadalmunk egészében végbemenő folyamatoktól. Sem előre szaladni, sem az események után kullogni nem szabad. Ma a társadalmi feltételek kedvezőek a szakszervezetek szerepének a növelésére, társadalmi vi­szonyaink egyenesen sürgetik a szakszervezetek önálló ar­culatának egyértelműbb kifejezését és megjelenítését. Ehhez elengedhetetlen a demokratikus elvek, az érdekeltség, az ellenőrzés, a nyilvánosság következetes érvényesítése. A szakszervezetek mindennek tudatában vannak. Tudják, hogy egyes rétegek, egyes csoportok, szakmák, foglalkozások dol­gozóinak helyzete nem javult, hanem inkább romlott az utóbbi időben, mert a bérek, a juttatások növekedése nem mindenütt tartott lépést az áremelkedéssel. A pályakezdők, a nagycsaládosok és az időskorúak anyagi és szociális prob­lémáit meg kell oldani. Egyes szakmák, foglalkozások, mun­kakörök megbecsülése is érdemtelenül csökkent az utóbbi időben. Fontosnak tartjuk, hogy a műveltséget, a művelt mun­kást, dolgozót megfelelő társadalmi elismerés illesse. Ez az igény társadalmunk természetéből fakad, hiszen az általá­nos, szakmai és politikai műveltség magas fokán álló embe­rek munkája által gyorsabban épül, fejlődik a szocializmus. A műveltséget és a megszerzésére irányuló igyekezetet ne csak a jogszabályokban, a rendeletekben, a határozatokban, hanem a mindennapi gyakorlatban is ismerjük el, ösztö­nözzük és támogassuk. Aki tanul, nemcsak saját érdekében teszi, hanem a társadalom javát is szolgálja. ■7­ljünk azokkal a lehetőségekkel, amelyet a szocialista társadalmunk teremt a jobb munkára, a rendszeres művelődésre, a szocialista életmód fejlesztésére! Akarjunk és merjünk különb emberek lenni tegnapi önmagunknál! Éljünk a jogokkal amelyeket a munkahelyi demokrácia fó­rumai és a közösségi élet lehetőségei nyújtanak! Mondjunk véleményt és követeljünk megfelelő választ észrevételeinkre! Ne nyugodjunk bele olyan intézkedésekbe, amelyek ellen­tétesek a közösség, a társadalom érdekeivel! Vegyünk részt a szocialista mun­ka verseny­ben és magatartásunkban, élet­módunkban, a munkában és a tanulásban kövessük azok példáját, akikre a kollektíva elismeréssel tekint! Az emberiséget ma foglalkoztató sorskérdések között leg­fontosabb a nukleáris háború fenyegetésének elhárítása, a világ békéjének megőrzése, mert ettől függ mindez­­ a jö­vőnk. Az utcára vonuló dolgozók a földkerekség minden ré­szén azért emelik fel a szavukat, hogy a háború veszélyé­től mentes világban éljen az emberiség. Ezekkel a gondolatokkal hívjuk a májusi seregszemlére, nemzeti lobogónk és a nemzetközi munkásmozgalom vörös zászlaja alá mindazokat, akik tettekre, cselekvésre készek boldogulásunkért, szocialista céljaink megvalósításáért. Befejeződött a tavaszi ülésszak a genfi leszerelési konferencián Genf (TASZSZ, AP, UPI): Csütörtökön befejeződött a genfi leszerelési értekezlet ta­vaszi ülésszaka. A részvevő 40 ország küldöttsége június 9-én folytatja tárgyalásait és a nyári ülésszak végén jelen­tést készít az ENSZ közgyűlés számára. A tavaszi ülésszakon nem sikerült áttörést elérni a két legfontosabb kérdésben: a ve­gyi fegyverek és a nukleáris fegyverkísérletek betiltásában. Az atomrobbantások teljes betiltásáról tulajdonképpen 1963 óta folynak a tárgyalá­sok, amikor a Szovjetunió, az Egyesült Államok és Nagy- Britannia aláírta a részleges atomcsend-szerződést, amely — a részes államok számára — a föld alatti robbantások kivételével a más közegekben való nukleáris robbantásokat betiltotta. A vegyi fegyverek betiltása csaknem 20 éve van a fontos napirendi pontok kö­zött.

Next