Zalai Hírlap, 1987. május (43. évfolyam, 102-126. szám)
1987-05-01 / 102. szám
A májusi álom valóra vált Furcsa dolog a egyik ember kézbe veszi, s a sárgult lapokból, a kiabáló főcímekből és furcsa hirdetésekből egyszerre életre kel, történelemmé távolodott nyüzsgő hétköznapjaival, eszmékké nemesedett indulataival, gondolataival megéled, megelevenedik a múlt. Az idő relativitása szinte kézzel foghatóvá válik, s a jelen és a most fogalma már közel sem olyan egzakt, mint ahogy egy perccel korábban tűnt. Pillantsunk most vissza régi lapok segítségével arra az időre, amikor még ifjú volt a májusünnep, amikor alig múlt tizenöt éve annak, hogy a II. Internacionálé munkásünneppé nyilvánította május elsejét. Hol is vagyunk? Zs*egerszeg, 1904. május 1. A korabeli krónikás, a Zalamegye tudósítója idilli képet fest a májusünnepről: mintha önmagát, s az olvasók lelkét is nyugtatni akarná. „Forrongó eszmék, egzaltált munkások tömege, a vörös zászló lobogása nem jelezte május elsejét. Csendes örömmel vonultak az emberek a hegyek közé, ahol virágillat, madárdal, s a fakadó tavasz enyhe szellője békét, nyugalmat, felfrissülést nyújtott a munkában kifáradtaknak. Víg nóták, nem forradalmi dalok vették fel a csendet, s fehér virág volt a kebelbe tűzve, nem piros szalag, mint a világvárosok utcáin tömegbe verődő embereknek. És úgy éreztük, ez a csendes békesség a szegénységben is többet ér, mint a társadalmi forradalom izgató zaja.” Azért a víg nóták, s a kebelbe tűzött fehér virágok mögött más is rejtezhetett, erre enged utalni az egy évvel későbbi beszámoló egyik bekezdése is, amely szocialista mozgolódásokról tudósít, ám még mindig kedélyes, atyai tónusban: „Egy-két kisebb társaság kirándulást rendezett. Ennyi volt az egész. Pedig fővárosi küldöttek szorgalmasan igyekeztek elhinteni a magvakat nálunk is. Járt itt nyomdász, cipész, asztalos szaktárs, akik szervezik a munkásokat, s állítólag előkészítik a július elsejére tervezett nagy sztrájkot.” II Az 1906-os már nem nevezhető kedélyes, baráti kiruccanásnak a zöldbe, amelyen pusztán a „virágfakadásról, a szerelemről, a természet felpezsdüléséről zengedeztek csengő stanzák”, hiszen már napokkal előtte piros cédulákat ragasztottak ki Zalaegerszegen ezzel a felírással: „Május elseje munkásünnep. Öntudatos munkás május elsején nem dolgozik.” „Elsején az összes munkások tényleg be is szüntették a munkát és tüntető felvonulást rendeztek. A menetben körülbelül négyszázan vettek részt. Elöl csikósnak öltözött lovasok, azután egy cigánybanda, s végül a munkásegyletek. A menetben az egyletek jelzőtábláin kívül jogot a népnek! Általános titkos vá dallozás régi zalai újságokban rasztó jog! felírású táblákat vittek.” Az 1907-es év csendőri fellépésektől, elbocsájtásoktól, a munkásokat sújtó atrocitásoktól volt hangos. A városi rendőrkapitány be is tiltotta a május elsejei felvonulást és népgyűlést, leszedette a munkabeszüntetésre felszólító cédulákat. „A tilalom valami nagy recenzust nem is keltett. Az igaz, hogy egy csomó cirkáló rendőr, s a készenlétbe állított huszárság adtak a hatósági intézkedésnek nyomatékot. A munkások napközben kimentek a Becsali-csárdába, s egyéb mulatóhelyekre, de a legkisebb rendzavarás sem történt.” Két évvel később a zalaegerszegi munkások felvonulási engedélyét a rendőrkapitány megtagadta. „Nagykanizsán azonban megtartják a tüntető körmenetet, amely az Eötvös térről a sörgyárig vonul ...” Egy maroknyi csoport azért Zalaegerszegen is ünnepelt. A felvonulást betiltó rendelet miatt kisebb csoportokban mentek a Becsalihoz, ahol — a csendőrség már várta őket — meghallgatták Varga Gábor ünnepi beszédét. isllfl.PS zalaegerszegi AL 1710 Ka felvonulást szétszórta a rendőrség, egy évvel később zene nélkül, mellékutcákon engedélyezték, hogy a Szívhegyre, a Vízlendvai-féle kerthelyiségbe vonuljanak. Az elkövetkező években azonban már ahhoz is hozzájárult a rendőrkapitány, hogy zenekíséret mellett Ól a külvárosiból kiindulva, kettős sorokban a „Rákóczy-utczán, a Kazinczy téren át a Baross-ligeti kerthelyiségbe” vonuljanak. Aztán nagyot lendült a történelem kereke, kitört az első világháború, majd elkövetkezett a Tanácsköztársaság 133 napja. Ennek májusáról külön is érdemes szólni. Ekkor Nagykanizsán a korábbi Zala helyett immár a Zala-Népakaratot, a szocialista párt hivatalos lapját nyomták. Az új gazdával persze a lap hangvétele is megváltozott. A címoldalon izzó vörös keretben egész oldalt betöltő vezércikk élteti a fiatal Magyar Tanácsköztársaság első hivatalos ünnepét. „Május elsejét eddig is ünnepeltük, de az ünnepet lánccsörgés riasztotta meg és a friss pázsiton vérnyomok piroslottak. A mi kezünkön csörgött a lánc, és a vér belőlünk csörgött. Ez a májusi proletárünnep a felszabadulás, a diadalmas ujjongás örömünnepe lesz, és az uralkodó proletárság dübörgő seregszemléje.” ... „A májusi álom valóra vált. A harmincadik május-ünnep koronája az eddigi májusoknak, betetőzése a proletáriátus eddigi küzdelmének” — hirdetik a hasábok. „Kora hajnalban kezdődőt a nagy ünnep — számol be a kanizsai eseményekről a harmadikas újság —, amikor zenekar muzsikája ébresztette fel a város proletárjait... Tízezernél több proletár tüntetett ebben a Kanizsán még soha nem látott felvonulásban és hirdette a nagy eszmét ... A délelőtti lelkes hangulat jellemezte a délutáni katonaréti népünnepélyt is.” A kor ekletikussága, az új tartalom és a régi beidegződések, a világformáló eszme és a hétköznapok egymásmellettisége néha mosolyt fakaszt a korabeli lapok mai olvasóiból. Az Uránia mozgóképszínház üzemvezetősége például hozzá kívánt járulni „a munkásság és proletárság diadalát hirdető impozáns nagy ünnephez, e végből egy remek szociális irányú drámát mutat be, magyar művészekkel a főszerepben.” A dráma címe: Lu, a kokott... Megtudjuk, Trium Nagykanizsán a közkórház modern fejlesztésére nőgyógyászati osztály felállításáról, s nőorvos kinevezéséről döntött, s ez utóbbi személyéről a helyi szovjet határoz. De megtudjuk azt is, hogy a Fahn Arnoldné szülésznő lakást változtatott, s hirdetésében arról is siet tájékoztatni az olvasót, hogy marad a legteljesebb tisztelettel és maszírozást is elfogad. S miközben mintegy hetven színtársulat szerveződik az országban az ügyben, hogy falura is eljuttassák a forradalom szellemének megfelelő kultúrát, a szomszédos oldalon arról értesülünk, hogy Kanizsán Horváth Jenő és Kopár Gusztika, Gáli Gusztáv és Kopár Micike mondták ki május elsején a boldogító igent. Hiába, furcsa dolog a régi újság ... Magyar Hajnalka Csorba Győző: Jó munka Ha egy szót egy kézmozdulatot egy pillantást akármily apróságot a szél útját a lomb közt egy levél kerengő hullását a szeretők mély sóhajtását ölelés után a szakadó papír zaját a Nap fényváltozását felhővonuláskor meztelen lábujjak között a por fölbuffanását ha csak azt lesed ki s úgy mondod el hogy attól fogva már mindenkié. Jó munka volt. Sétálok Lenti utcáin, figyelem a parkokban szaladgáló, önfeledten játszó gyerekeket, a babakocsikat toló kismamákat. — Mi jut eszetekbe a tavaszról, május elsejéről? — érdeklődöm a padokon ülő tizenévesektől. — A természet megújulása, s persze a szerelem! — Válaszolnak szűkszavúan. Békés, idillikus képeket látok. Vajon az idősebb generáció tagjai milyen emlékeket őriznek a régi májusokról? ízlésesen, szépen berendezett szoba, a falakat gobelin képek díszítik. Nem véletlen vetődtem ebbe a lakásba, előzetesen köztiszteletben álló néni után érdeklődtem a városlakóktól. A megkérdezettek többsége Richter Ferencnél ajánlotta a figyelmembe. — A felszabadulást követően teljesen megváltozott a település arca — így az idős asszony. — Tősgyökeres lenti vagyok, s örülök annak, hogy ezt a megújulási folyamatot figyelemmel kísérhetem. Sokat mesélek a kisunokámnak azokról az időkről amikor a sáros, sötét utcákon botladozva közlekedtünk. Aztán új létesítményeket emeltek, könynyebb lett az emberek élete. Fontos dolog tisztában lennünk a múltunkkal, hiszen csak így tudjuk megbecsülni a jelenünket. — Ünnepelték régebben május első napját? — A magunk egyszerű módján. Emlékszem, ezen a napon mindig korán keltünk a testvéreimmel. Édesanyánk azt tartotta, hogy ilyenkor mélyen magunkba kell szívni a friss levegőt, mert attól leszünk egészségesek, szépek. A felszabadulás előtt nem voltak felvonulások. Pedagógusnak készült, de az édesapja korán meghalt, a népes család megélhetéséről anyjának egyedül kellett gondoskodnia. A dédelgetett álom ezért nem valósulhatott meg, ám a közéleti tevékenységbe igyekezett bekapcsolódni. A helyi nőtanácsnak az egyik alapító tagja volt, később a szervezet elnöke lett. Ügyeskező asszony hírében áll, számtalan sütő-főző tanfolyamot vezetett. — Mindig szerettem az emberek között lenni, ha tudtam, igyekeztem elintézni ügyesbajos dolgaikat — folytatja elgondolkodva. — A szabadidőmben kézimunkázom, eljárok a nyugdíjasok klubjába, ahol rendkívül jól érzem magamat. A közös összejöveteleink hangulatosak, gyakran teszünk hosszabb-rövidebb kirándulásokat. Éppen a közelmúltban ünnepeltük a klub tízéves fennállását! Tulajdonképpen úgy vagyunk, mint egy nagy család, közösek az örömeink és a gondjaink. Az ősz hajú asszony arcán egy pillanatra kisimulnak a ráncok, amikor egyik saját, tavaszváró költeményéből idéz: „Kicsi fecske itt a tavasz, fészked vár az eresz alatt. Hozzál nekem vidámságot, békességet boldogságot.. .* ★ Nagy László nyugdíjas pedagógus keze alatt több generáció tanulta meg a betűvetést. Pedig a pályakezdése nem éppen a legszerencsésebbben indult ... — Miután a tanítói oklevelet kézhez kaptam, nem tudtam elhelyezkedni — eleveníti fel emlékeit a mozgékony férfi. — Szűkös körülmények között éltünk, édesapám még a fejőstehenet is eladta, hogy taníttatni tudjon. Igyekeztem megállni a saját lábamon, tanítványokat fogadtam, velük foglalkoztam. A későbbiekben a máhomfai tanító mellé kerültem helyettesnek. Ezért a munkáért egy évig egyetlen fillért nem kaptam. — Aztán változott a helyzet ... — Igen, sikerült meginem a lábamat a falu. Mindenekelőtt azon volt, hogy az emberek bizalmát nyerjem. Akkoriban a faltanítónak nemcsak a diák oktatásával kellett törődi Előfordult, hogy érnek ide, zörgettek az ablakomon, azegyik beteg embert akarta hozni a végrendelet Közművelődési intézmi még nem volt a település pajtákban tartottuk a kuriális rendezvényeket. A grekek a vállukon hordták színpad építéséhez szükségdeszkákat... A felszabadulás szele IV komfa utcáin is végigsöpi Ám az elkövetkezendő, e berformáló esztendők a tatót is több áldozat meghotására késztették. Az ember becsülték és neki kellett máig elöl járnia jó példával, termelőszövetkezet szervező kör elsőként írta alá a békési nyilatkozatot a közgazdaságba. — A tavaszról elsősorb történelmünk sorsdöntő eményei jutnak eszembe mondja búcsúzóul. — Mantság öröm nézni a dolgok színpompás felvonulását, emberek többsége régebb csak álmodozott egy boltgabb világról. Kimondott jó érzéssel tölt el, hogy a ízös építőmunkából a magi egyszerű módján én is kitettem a részemet... V. F Százegy évvel ezelőtt, 1886. május elsején olyan események zajlottak le az Egyesült Államokban, amelyek végül is a munkásszolidaritás nemzetközi ünnepének megszületéséhez vezettek. Ezen a napon — az amerikai szakszervezetek felhívására — az Irszág minden ipari központjában tömegtüntetéseket szerveztek. A jelszó: a nyolcórás munkaidőért folyó harc volt. A szakszervezetek akciójának támogatására május 3-án 350 ezer ember szüntette be a munkát. A döntő események Chicagóban zajlottak, ahol május elsején 80 ezer ember vett részt a tüntetéseken. Május 3-án pedig a rendőrség tüzet nyitott a MacCormick aratógépgyár sztrájkoló munkásaira. Néhány ember meghalt, sokan megsebesültek. Másnap a rendőrség magatartásán felháborodott chicagói munkások gyűlést tartottak a Haymarket téren. A gyűlés alatt váratlanul bomba robbant. (Később kiderült: a bombát provokátorok dobták a térre.) A robbanás következtében nyolc rendőr meghalt. Erre a rendőrség tüzet nyitott, a gyűlés tíz résztvevőjét megölte és mintegy kétszázat megsebesített. A május 4-én Chicagóban történtek ürügyül szolgáltak arra, hogy országos méretekben leszámoljanak az elégedetlenkedőkkel. Sok szakszervezeti aktivistát letartóztattak. A vádlottak padjára kerültek a chicagói proletariátus vezetői. A hamis tanúvallomások alapján nyolc vádlott közül (a robbanás pillanatában nem is voltak ott a téren) hetet halálra ítéltek, egyet 15 évi börtönre. A példátlanul szigorú ítélet nagy felháborodást és tiltakozást váltott ki nemcsak az USA-ban, hanem az európai országokban is. Ám hiába. Bár két munkásvezér halálos ítéletét életfogytiglani börtönre változtatták (az egyik elítélt a börtönben öngyilkos lett), a többieket kivégezték. ^3* HS3I L Chicagót. Hat évvel később Illioniste, hogy a bűnösségük mi Az amerikai szakszerve után is folytatták köveik maiért. 1888-ban az Ams vetelte, hogy 1890. májú órás munkaidőt és sztrájkon Párizsban gyűlt ossz szus, amelyen húsz orszából az országokból, ahol lista pártok és egyéb nyelvnek döntő szerepe ven. Lavin küldött javas hozott, hogy a különbözőnek tömegtüntetéseket a iktatásáért és más, a délt határozatok végrehajtása sének napjául — az amtározatának megfelelően elsejét jelölte meg. Igy lett 1890. május imeges méretű ne Óriási tüntetések voltak , és városaiban is. Londo rendezett tömeggyűlésen megegyes adatok szerttti MMR A 101 évvel ezelőtti chicagói események korabeli ábrázolása. A pétervári Putyilov-gyár munkásai