Zalai Hírlap, 1988. június (44. évfolyam, 130-155. szám)
1988-06-01 / 130. szám
1988. június 1., szerda [MŰI Amíg az igényből bútor lesz Gazdasági törekvéseink sikere szempontjából felettébb üdvös lenne, ha a hazai bútorgyártók mint az „aranykorra " emlékeznének vissza a közelmúlt időszakára. Mert az az állapot, hogy bármennyit is gyártottak, nagyon gyorsan elkelt — és nem is akármilyen áron! —, ez semmiképpen sem ösztönöz előrelépésre. Halvány jelek azonban már mutatkoznak, hogy nem lesz ez így mindig, s ha végre bekövetkezik a várt változás, azaz a piaci verseny kialakult akkor csak azok a szervezetek tudnak eredményesen helytállni, amelyek már a jelenben úgy alakítják technológiájukat, s egyéb termelési feltételeiket, hogy az magában hordozza az állandó megújulás lehetőségét. A Zala Bútorgyárban a folyamatos gyártmányfejlesztés mindig kiemelt feladat volt, s irányát az állandóan figyelemmel kísért piaci változások idáig is jelentősen befolyásolták — mondja Kozma Péterné termelési főmérnök. — Az egyre nehezedő gazdasági környezet azonban még a korábbiaknál is nagyobb fontosságot kölcsönöz a reális piaci igények feltérképezésének és az ehhez igazodó termékstruktúrának. A marketing szemléletű gyártmányfejlesztés receptje voltaképpen nagyon egyszerű. Először is meg kell teremteni az állandó kontaktust a vásárlókkal, hogy az igények hullámzását nap mint nap követni lehessen. Ezt a szerepet a Zala Bútornál kiválóan betölti a márkabolt-hálózat de egyúttal természetesen támaszkodnak más kereskedelmi partnereik tapasztalataira is. Aztán kell egy jól képezett tervező és gyártmányfejlesztő garnitúra, amely fogékony az új ötletekre, megoldásokra. S végül kell egy vállalati vezetés, amely felismeri ennek fontosságát, és mindehhez természetesen megfelelő technikai—szakmai háttér. — A folyamatos fejlesztőmunkának vannak állomásai, amikor felmérjük, hogy az azt megelőző időszakban megvalósított elképzelések mennyiben közelítenek az igényekhez — folytatja a főmérnök. — Ilyen például minden év júniusában a márkaboltjaink vezetői részére megtartott termékbemutató, ahol megtekinthetik az ő javaslataik figyelembevételével tervezett, és legyártott bútorokat. Ekkorra már az árat is meg tudjuk adni. Ez ugyanis legalább olyan fontos, mint mondjuk a szép küllem, a használhatóság, vagy a jó minőség. Az idei bemutatóra előkészített bútorkínálatuk is meglehetősen sok változtatást, újdonságot tartalmaz, így például a múlt év második felében először gyártott Renáta kárpitos hálószobás garnitúra kiegészül egy stílusában igazodó szekrénnyel és egy tükörrel. Korábban többször elmarasztalták a gyárat, hogy nem állít elő elemes bútorokat, most a Zala programjuk — amely a Zita termékcsalád továbbfejlesztett változata — az ilyen jellegű igényeket kívánja kielégíteni. A gyártásfejlesztési csoportnak nélkülözhetetlen szerepe van az új termékek előállításában. Ha kell terveznek is, de a bútortervek alapján mindenképpen ők készítik el a gyártási dokumentációt, s végig itt vannak a protodarabok legyártásánál is. Horváth János kárpitos gyártmányfejlesztő, aki egyébként több mint tíz éve dolgozik ezen a területen az éppen elkészült Frankfurt nevű kétrészes heverő „születéséről” az alábbiakat mondja: — Ez a bútor a fiatalabb nemzedék számára készült, tehát ennek megfelelően mintásabb, színesebb kárpitot kellett keresnünk. Egyébként az iparművész tervező megrajzolta a formát, s ennek alapján készítettük el — természetesen a meglevő gyártási technológia, a rendelkezésre álló anyagválaszték és szerszámok figyelembe vételével — azt a még műhelyrajzok nélküli dokukumentációt, amelynek alapján a protoműhelyben legyártották az első darabokat. — Nagyon fontos az is, hogy a legszükségesebb anyag benne legyen a termékben, de csak az, egy grammal se több, mert az az árában azonnal megmutatkozik — mondja Pete Gyula asztalos gyártmányfejlesztő..— Egyébként a dokumentáció elkészítésével korántsem ér véget a mi munkánk, szoros kapcsolatot kell tartanunk a motőműhellyel, hiszen az első darabok legyártásakor minden részlet még nem megoldott. Becs István asztalos — aki saját bevallása szerint sokkal szívesebben dolgozik itt, mint a termelésben — szintén alátámasztja a fejlesztőkkel való szoros kapcsolat fontosságát. — Saját tudására támaszkodhat az ember — mondja —, de azért az elképzelés minden részletét nem ismerheti. Inkább megkérdezzük, ha kell kétszer is meggondoljuk, hogy hogyan alakítsuk ki a bútort, hiszen időben is, pénzben is nagy veszteség, ha elrontunk valamit. Persze hiba így is előfordul, dehát még mindig jobb ha itt jön ki, mint a termelésben, vagy a vevő reklamációjaként. l. n. Marketing szemléletű gyártmányfejlesztés a Zala Bútorgyárban Pihenés előtt Nyugdíjba készülnek Olvastam valahol, hogy némely nyugdíj előtt álló ember egyik szemével a naptárt, a másikkal az órát nézi, mikor érkezik el a nap, a perc, amikor nyugdíjba vonulhat. Vajon az alábbi nyugdíj előtt állók hogyan is állnak ezzel? Az éjjeliőr Dióskáli otthonában szendergés közben zavarom meg Sipos Jenőt, a zalaapáti tsz éjjeliőrét. Mikor is ne aludna egy éjjeliőr, ha nem nappal? — Huszonnyolc éve dolgozom, voltam én minden. Fogatos, állattenyésztő. Elküldték egy erdészeti tanfolyamra, azután erdész lettem. — És most, a nyugdíj előtt? — Sokat betegeskedtem. Reuma, kullancs-csípés, s baj volt a szememmel is. Hat éve éjjeliőr vagyok a baromfitelepen. Sajnos, a fizetésem nagyon kevés. Havi 2500 forintot kapok. — Dolgozik tovább? — Isten őrizz! Elég volt a sok éjszakázásból. Itthon dolgozgatok, ha az egészségem engedi. A 200 négyszögöl szőlő ad munkát. A ház körül is akad tennivaló. Baromfi, sertés, kert, szóval nem fogok unatkozni. A két unokámmal szeretünk biciklizni, most majd arra is több idő jut. A boltos Az egerszegi, Kossuth utcai papírboltban 14 kollégája csak úgy hívja Kozák Ottónét, hogy Mama, a nyugdíj előtt, meg „után” is van. — Tavaly elmehettem volna már, de kértem egy év halasztást. Szeptember elsején nyugdíjba vonulóik. Harmincegy éve dolgozom itt. Az utolsó munkahelyi szabadságomra augusztus elsején megyek. — Legszebb emléke, ami a munkájával kapcsolatos? — Hat éve megkaptam a Munka Érdemrend ezüst fokozatát. Csodálatos élmény volt, amikor a Parlamentben átvehettem. — Hogyan alakul ezután a sorsa? — A bozsoki hegyen van hétszáz négyszögöl szőlőm, majd ott dolgozgatok. Buszszal ki tudok menni, vagy a fiam kivisz kocsival. A lányomnakkét gyereke van, szeretnek ők is a hegyen lenni. Az üzemvezető A Dédász keszthelyi acélszerkezeti üzemének vezetője Tálos Károly. Irányítása mellett az egész iparág részére itt készülnek a távvezetékek acélszerkezetei. A 300 féle termékből a 80 fős kollektíva — ebből 70 fizikai — évente 2200 tonnányit készít. — A 32. évemet kezdtem el az üzemben. Soha nem törekedtem arra, hogy másutt keressek munkát. Nem vagyok vándormadár, ez a harmadik munkahelyem és az utolsó is. Hamarosan negyven év munkaviszonyom lesz. Az üzemmérnöki oklevelet munka mellett szereztem meg. — Számolja a napokat? — Ha azokat nem is, de a hónapokat igen. Nem a legjobb az egészségem, várom a pihenés megkezdését, de addig úgy akarok dolgozni, mintha örökké itt kellene maradnom. — A család? — Két gyerekünk van, fiú, lány. A lányom sajnos meszsze, Barcson lakik. Náluk van a két unokánk. Nyugdíjasan többel látogathatom őket. És ott is van kert, kettős öröm lesz odautazni. Mészáros Ferenc r Kollégium a kormány oldalán Nincs fél esztendeje, hogy az Országgyűlés téli ülésszakán a kormány elnöke bejelentette a következőket: „A Minisztertanács tanácsi kapcsolatainak magasabb szintre emelése érdekében — a miniszterelnök vezetésével — létrehozzuk a Minisztertanács Tanácsi kollégiumát. Ez olyan új, közvetlen kapcsolati forma lesz a kormány és a tanácsok között, amely érdekegyeztetési, később érdekképviseleti fórukként működhet." Az idézett szavak elhangzásakor anynyit lehetett tudni, hogy a közigazgatás átszervezésének, pontosabban, a legfelsőbb tanácsi irányítás változásának része a Kollégium megalakítása. Azzal ugyanis, hogy megszűnt a Tanácsi Hivatal — a tanácsok központi irányítására hivatott főhatóság — s a Belügyminisztérium vette át az irányító szerepet, lényeges változás történt, hiszen a kormány így közvetlen kapcsolatot teremtett a tanácsokkal, ami egyben önállóságuk fokozott elismerését is jelenti. Ma már tudjuk , miután a Minisztertanács határozott a Kollégium megalakításáról, ismeretesek a szervezési és működési elképzelések, sőt, kezünkben a tagok névsora is —, hogy az új testület mindenekelőtt tanácsadói feladatot lát el a kormány, illetve a miniszterelnök oldalán. Olyan tanácsadói testület ez, amely — összetétele révén — képes az egész tanácsszervezet helyzetéről, érdekszféráiról közvetlen tájékoztatást adni. A miniszterelnök vezetésével működő huszonegy tagú kollégiumban ugyanis hat megye megyei tanácselnökkel, hét megye városi tanácselnökkel, további hat megye pedig községi, nagyközségi tanácselnökkel képviselteti magát, s a főváros részéről egy kerületi tanács elnöke vesz részt a munkában. A huszonegyedik tag a tanácsi ügyekben illetékes belügyminiszterhelyettes. A lényeg az, hogy a kollégiumi testület — amelynek tagjait a miniszterelnök kérte fel a részvételre — városi és községi elnökök esetében megyei javaslat alapján — nem hoz döntéseket, nem hoz határozatokat semmilyen konkrét ügyben. A testületi vélemény azonban nagyon fontos lehet akormányzati döntések előkészítésében. Más szóval, a kollégiumi üléseken a legkülönbözőbb tanácsi érdekeknek kell megmutatkozniuk, s az ezekből következő véleményeknek kell elhangozniuk az egyes kormányzati elképzelésekkel kapcsolatban, hogy aztán a kormány a feltárt területi, helyi szempontoknak a figyelembe vételével hozza meg döntéseit. A most kialakult kollégium a választási ciklus végéig tevékenykedik, aztán cserélődik a tagság. A közeljövőben sor kerül az első kollégiumi ülésre, ahol egyeztetik a közérdeket jelentő központi akaratot a helyi érdekekkel, ahol az érdekelttek segítenek a kormányzatnak olyan központi tanácsi irányítást teremteni, ami nemhogy sértené a helyi önállóságot, inkább serkenti annak további erősödését, kibontakozását. Hogyan látják a propagandisták A MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG oktatási igazgatósága speciális három éves képzést keretében készít fel propagandistákat, akiknek a többi között az a feladatuk, hogy az alapszervezetekben segítsék a tagságot eligazodni az aktuális pártpolitikai kérdésekben. Az országos pártértekezlet után egy végzős és egy első éves csoportban arról folytattunk eszmecserét, hogyan fogadták a pártértekezleten történteket, s mi a véleménye azoknak a munkahelyi kollektíváknak a fórumról, amelyekben dolgoznak. A legtöbben azt válaszolták, hogy hétfőn reggel élénk eszmecsere volt a műhelyekben, irodákban, s elsősorban a személyi kérdésekben történt változásokról vitatkoztak az emberek. Legtöbben elismeréssel nyugtázták, hogy e téren teljesítette az országos pártfórum azt az elvárást, amit az alapszervezeti vitákban megfogalmaztak a párttagok. Ugyanakkor érdektelenségről is számot adtak a propagandisták. Volt aki azt mondta, hogy az ő környezetében a pártértekezlet utáni napon szinte szó sem esett erről a történésről, s azóta sem nőtt körükben az érdeklődés. Egy másik propagandistának pedig csak annyit mondtak: „na, mától új főnököd van”. A vita, mind a két csoportban a közömbösség kapcsán erősödött fel, s ennek okait kutatva, rendkívül színes véleménycsokor alakult ki, amelyek tükrözték az egyes osztályok sokszínűségét, hiszen ahányan voltak, szinte annyi munkahelyet, szakmát, beosztást képviseltek. Akadtak persze, akik újra illúziókat fogalmaztak meg, ami abban nyilvánult meg, hogy a közeljövőtől jelentős javulást reméltek, s nemcsak a munkahelyi viszonyaikban, hanem az anyagiakban is. Ennek a véleménynek az ellenpólusaként mások azt hangoztatták, hogy a felső pártvezetésben történt radikális változás nem jelent áttörést, mert lehet, hogy a vállalatoknál ettől még nem változik meg semmi. A VITA A MEGVÁLTOZHAT-E? — körül teljesedett ki. A többség világosan látta, hogy a munkahelyi ellentmondásokat, a feszítő problémák zömét külső beavatkozással nem lehet megszüntetni. A munkahelyek belső demokratizálódásának alakulása a kollektívák belső ügye, ha úgy tetszik a belső harca. Az ugyanis, hogy miről akar tudni és mibe akar beleszólni a kollektíva, csakis tőle függ. Attól például, hogy szóvá teszik-e fórumaikon az általuk igazságtalannak vélt fizetéskülönbségeket, vagy a premizálás rendszerét. De leginkább attól, hogy milyen vezetőket választanak maguknak a pártalapszervezetek, illetve kik kerülnek a szakszervezetek élére, s menynyire „irányítható" vállalati tanácsot hoznak létre? AZ EHHEZ VALÓ fellépéshez a pártértekezlet megteremtette a szellemet, s példát is mutatott. Többen világosan látták a vitázók közül, hogy ez a fórum a nagyszabású társadalmi és politikai változásokhoz teremtette meg a lehetőséget, ehhez adott impulzusokat, s úgyszólván mindent mozgásba hozott. Meg kell változni a párt belső viszonyainak, az állami életnek, a fórum javasolta az alkotmány módosítását, az Országgyűlés munkájának javítását, a választási rendszer korszerűsítését, új bíróságok létrehozását, a központi és a helyi kormányzati, állami szervek működésének megújítását és így tovább. Ebben a sokirányú változtatási szándékban látták a vitázók a reform folytatásának garanciáját. EZ A DOKUMENTUM más mint a többi — hangoztatták. Ennek minden sora mögött valós tartalom van, a mondatokat olvasva, azonnal konkrét képekre, tennivalókra asszociál az agy. Volt aki azt mondta, hogy ami most történt és ahogy történt, azt komolyan kell venni, mert bebizonyosodott, van lehetőség a cselekvésre. Nem tűrhető tovább , csak beszéljünk magatartás. Például az, hogy még a propagandisták között is akadtak olyanok, akiket rajta lehetett kapni, hogy nem olvasták el az állásfoglalást, s ezért olyan kérdéseket kezdtek el ismét feszegetni kívánalomként, amit már elfogadott a pártértekezlet és rögzített dokumentumában. Vagyis egy sor kérdésben lezárta a vitát, de a vitát nem szüntette meg. Sőt, bizonyos kérdésekben ezután kell, hogy felerősödjön a polémia. De ezzel párhuzamosan cselekvésre, s az alapszervezeteknél további kezdeményezésekre van szükség. Egyikük így érvelt: „Most már tényleg nem tűrhető a bólogatás, az egykedvű belenyugvás a dolgok változtathatatlanságába. Ha nem fogunk össze a jobbításért, akkor üres marad a szánk, mert sültgalambok nem repkednek. Számomra a pártértekezlet arra szolgált bizonyságul, hogy mégha ez nehéz is, van értelme szólni a jobb érdekében . .. Gy. ! A gutorföldi ezermester Ezermesternek tartják a gutorföldi termelőszövetkezetben Tóth György szerelőt. A náprádfai majorban a műhelyben éppen egy MTZ sebességváltójának összerakásában vesz részt. — Ehhez elővettük a rajzot is — mondja —, mert akik szétszerelték, most a mezőn dolgoznak. De nem lesz gond vele. — Úgy tudom, villamossággal foglalkozik . . . — Elsősorban. De nem lehet egy ilyen kis tsz-műhelyben elvonulni csak egy területre. Itt mindennel kell foglalkozni, még alkatrészt is gyártunk, ha megszorulunk. Mert a mezőn a munkát el kell végezni . . . A villamossági műhelyrészben ugyancsak szorultságból egy műszert állít össze: próbapadot generátorok beméréséhez. — Mennyiből hozza ki? — Talán ha tízezer forintba benne lesz. De ha gyári darabot vennénk, legalább a tízszeresével kéne számolni. Azt mondták, újításnak veszik figyelembe. Szeretek szerelgetni, otthon oszcilloszkópot is csináltam. Van egy kis műhelyem, a szabadidőm nagy részét ott töltöm. Több műszert hoztam már össze. A televíziómat magam javítom, az autómhoz sem kell szerelő. Megcsapágyaztam, szerepeltem az 1300-as Ladát. — Mi a szakmája? A válasz késik. Csak sürgetésre derül ki, hogy hivatalosan, vagyis bizonyítványnyal egyet sem tud igazolni. A munkája szavatolja a szaktudást, amiért a szövetkezetben megbecsülik. Az egyik legjobban fizetett szerelő: 32,50 forint az órabére — Szó van róla, hogy autóvillamossági tanfolyamra mehetek a szövetkezetből — mondja. — Ez áll hozzám legközelebb és erre van szükség leginkább a műhelyben is. Elmondja, hogy gyerekkorában barátkozott meg a villamossággal az egyik rokona műhelyében. Most már fel sem veszi, ha egy kicsit megcsípi az áram. — Érdekelnek a gépek, főleg a villamossági rendszerük. Szakkönyveket is használtam a megismerésükhöz, de az a legjobb, ha beléjük nézek. Úgy érzem, magától értetődik akkor már az egész. Előkerül közben a műhelyvezető, Káli János. Dicséri a szerelőt sokoldalúsága, hozzáértése, ügyessége miatt. — Gyuri született ezermester — összegzi a véleményet B. É. Készül a próbapad. (ZH fotó — Polgár Tamás felvétele) 3