Zalai Hírlap, 1989. március (45. évfolyam, 51-76. szám)

1989-03-01 / 51. szám

2 Ülést tartott a Politikai Bizottság (Folytatás az 1. oldalról.) Járőrizet hosszú távú feladatai­ról készített előterjesztés is. Megállapította, hogy a határ­őrség személyi állománya fe­lelősségteljes, eredményes munkát végez. A Politikai Bi­zottság hazánk államhatárának megbízható őrizetét, a ha­tárforgalom gyors, kultu­rált és biztonságos ellenőr­zését a jövőben is kiemelt fontosságúnak tartja. Kezdeményezi, hogy a kor­mány tekintse át a határőrség munkájának korszerűsítésével, a változó politikai, társadalmi feltételekhez igazodó határőri­zet kialakításával összefüggő feladatokat. A Politikai Bizottság meg­hallgatta és jóváhagyta Grósz Károly tájékoztatását a febru­ár 15-ei prágai munkalátoga­tásáról. Megállapította, hogy az MSZMP főtitkárának Milos Jakessel, Csehszlovákia Kom­munista Pártja Központi Bi­zottságának főtitkárával foly­tatott megbeszélése hozzájá­rult a pártjaink közötti biza­lom erősítéséhez, egymás hely­zetének pontosabb megismeré­séhez. A testület ugyancsak jóvá­hagyólag tudomásul vette az MSZMP főtitkárának tájékoz­tatását Sztipe Suvarral, a Ju­goszláv Kommunisták Szövet­sége KB Elnökségének elnöké­vel február 27-én tartott ha­tármenti baráti munkatalálko­zóról. A tárgyalás megmutat­ta, hogy az MSZMP és a JKSZ kö­vetkezetesen folytatja a megkezdett reformokat, kölcsönös az érdeklődés egymás tapasztalatai iránt. A Politikai Bizottság — egyebek között — hatáskörébe tartozó személyi kérdésekben döntött, illetve foglalt álláste­hetőséget, egyúttal hitelesen bizonyítja, hogy ez a párt minden megegyezésre kész és képes, s egy, az egész nem­zethez szóló programot fogal­maz meg, tesz javaslatként a Központi Bizottság asztalára, amely a végrehajtás és a vég­rehajthatóság igényével is számolt Tartalmi kérdéseire rátérve kifejtette: a párt vál­lalja a magyar progressziót, azonosságot vállal a reform­eszmékkel, ugyanakkor a munkásmozgalom két megha­tározó irányzatát, a szocialis­ta demokráciát és a reform­kommunista mozgalom szelle­miségét is felvállalja. Javas­latként hangzott el az ülésen, hogy az MSZMP vallja ma­gáénak az életszínvonal-csök­kenés megállításának konkrét programját. Szükséges a rend és a reform viszonyának tisz­tázása is a terv részeként. Ki kell munkálni az oktatás programját, ezen belül a te­hetséggondozás kézzel fogható, konkrét megoldásait is. Mind­ezekről a Központi Bizottság jövő heti ülésén a nyilvános­ság előtt tárgyal majd. A határőrizet hosszú távú tennivalóival összefüggésben a PB megállapította: mivel ha­zánk külkapcsolatában jelen­tős változások következtek be, nőtt az idegenforgalom, a világútlevél új helyzetet te­remtett, tarthatatlanná vált, hogy a határőrizeti korlátozá­sok a korábbi gyakorlatnak megfelelően fennmaradjanak. Ezért a testület javasolta, hogy 1991-ig fokozatosan szűn­jék meg a nyugati és déli ha­tárainkon a nyomsáv és az elektromos jelzőrendszer. Foglalkozott a testület egye­bek között a párt új folyóira­tának koncepciójával. A már­cius 1-jével induló Új Fórum főszerkesztőjévé Szerdahelyi Istvánt nevezte ki, s felada­tául jelölte meg, hogy politi­kai orgánumként képviselje az MSZMP céljait. A Politikai Bizottság már­cius 15-e megünneplésével kapcsolatban javaslatot ter­jeszt a Központi Bizottság so­ron következő ülése elé. Lényege, hogy az­­ünnep a közös jövőért felelősséget ér­ző társadalmi erők összefogá­sát, a nemzeti együvé tarto­zást fejezze ki. A közös ün­neplésre tett javaslat őszinte szándékát senki nem vonhat­ja kétségbe — jelentette ki Kimmel Emil, majd megálla­pította: a pirosbetűs ünnep-és munkaszüneti nap mind­annyiunk számára igen mély érzelmeket felkavaró dátumot jelöl. A párt ennek jegyében kívánja megfogalmazni saját felhívását, s csatlakozni — a KB-ülést követően — a Haza­fias Népfront február 18-i kiáltványához. Személyi javaslatok is sze­repeltek a Politikai Bizottság előtt. Eszerint a Népszabadság főszerkesztő helyettesi be­osztásával bízták meg Karcagi Lászlót — a lap korábbi mun­katársát, majd rovatvezetőjét —, s felmentette Sztrapák Fe­renc eddigi főszerkesztő-he­lyettest, aki az újonnan indu­ló lap főszerkesztője lesz. Ezen kívül, a hatáskörébe tar­tozó, a KB apparátusának át­alakításával összefüggő sze­mélyi ügyekben is döntött a testület. (MTI) Szóvivői tájékoztató A Politikai Bizottság késő estig elhúzódó ülése közben találkozott­­ az újságírókkal Kimmel Emil, a párt helyet­tes szóvivője és Thürmer Gyula, az MSZMP főtitkárá­nak külpolitikai tanácsadója, hogy tájékoztatást adjanak a tanácskozás napirendjén sze­replő témákról, az ott szüle­tett döntésekről, javaslatok­ról. — A testület meghallgatta Grósz Károly főtitkár beszá­molóját az elmúlt hetek kül­földi utazásainak tapasztala­tairól — mondta Thürmer Gyula, majd informálta a saj­tó munkatársait a találkozók hátteréről. Hangsúlyozta: az eszmecserék is bizonyították, stratégiai érdekünk, hogy Csehszlovákiában és Jugo­szláviában is kiegyensúlyozot­tan, eredményesen folyjék a szocializmus építése. Ugyan­akkor érdekünk az is, hogy pontosan, hűen, részleteiben is tájékozódjanak a szomszé­dos országbeli vezetők, a köz­vélemény arról, hogy mi tör­ténik hazánkban. A tapaszta­latok szerint a meglátogatott államokban jól ismerik a ma­gyarországi folyamatokat, s politikai, gazdasági refor­munkkal kapcsolatban nem fejeztek ki aggodalmat, fenn­tartást. Tény azonban — tet­te hozzá —, hogy mindkét he­lyütt megfogalmazódtak kér­dések. A magyar küldöttség veze­tője nagyra értékelte Jugo­szlávia nemzetiségi politiká­ját, azt, ahogyan az ott élő magyarsággal törődnek. Köl­csönösen megállapították, hogy a nemzetiségi kisebbsé­gek kulturált kezelését mind­két országban napirenden tartják. Thürmer Gyula végül meg­említette: Csehszlovákiában és Jugoszláviában egyaránt azt tapasztalta a főtitkár és kísé­rete: az ott élő magyarság irányában készség van arra, hogy a problémáikat korsze­rűen, humánusan megoldják, elősegítsék, támogassák nem­zeti arculatuk megőrzését, kulturális fejlődésük biztosí­tását, művészeti értékeik ápo­lását. Kimmel Emil a Politikai Bizottság előtt szereplő napi­rendekről tájékoztatva­­ el­mondta: Szabadság, igazságos­ság, szolidaritás címen lát napvilágot a rövid távú ak­cióterv, amely kifejezi a párt felfogását a nemzet sorsát érintő kérdésekről- szándékát a tennivalókról. Mint a testü­let ülésén is kifejezésre jut­tatták: nem ideologikus prog­ramra van szükség, hanem egy mának szóló akcióprogramra, amely nyíltan szembenéz a múlttal, vállalja a jelent, s kézzel fogható közelségbe hozza egy demokratikus szo­cializmus megteremtésének le­ TELEX TELEX TELEX Magyar—Finn Társaság A hazánkban működő ma­gyar—finn baráti körök szövet­ségeként megalakult a Ma­gyar-Finn Társaság. A tél­után, Kaléval napján tartott alakuló ülésnek kedden a fő­városban a Budai Vigadó adott otthont. Újabb MNB-kötvény Japánban A Magyar Nemzeti Bank újabb úgynevezett Szamuráj­kötvényt bocsát ki Japánban. Sikeresen befejeződtek az elő­készítő tárgyalások, s így vár­hatóan a jövő hónap közepén megkezdik a 35 milliárd jen értékű, 10 éves lejáratú sza­muráj-kötvény forgalomba hozását a tokiói értékpapír­­piacon. Zsivkov fogadta Olechowskit Todor Zsivkov, a BKP KB főtitkára, a bolgár Államta­nács elnöke kedden fogadta a baráti munkalátogatáson Bul­gáriában tartózkodó Tadeusz Olechowski lengyel külügymi­nisztert. Szakítás Teherán és London között Az iráni törvényhozás ked­den elsöprő többséggel úgy döntött, hogy Teherán megsza­kítja a diplomáciai kapcsola­tokat Nagy-Britanniával. Véget ért a sztrájk A Koszovó Autonóm Tarto­mányban éhségsztrájkot foly­tató 1300, albán nemzetiségű bányász kedden reggel feljött a nyolc napja elfoglalt trep­­csai bányából, miután egyik követelésüknek engedve le­mondott a JKSZ három tar­tományi vezetője. Román kirohanás Magyarország ellen Genf (AFP): Heves kiroha­nást intézett Magyarország el­len és idilli képet festett a ro­mániai állapotokról kedden Románia küldötte az ENSZ emberi jogok bizottságának genfi ülésén. Horn Gyula külügyminiszté­­riumi államtitkár hétfői fel­szólalására válaszolva Gheor­­ghe Dolga nagykövet „irre­denta célok követelésével” vá­dolta Magyarországot, amely — szerinte — a Habsburg bi­rodalom idejére visszanyúló régi politikát követve „vi­szályt igyekszik szítani a né­pek között” és megpróbálja el­terelni a magyar nép figyel­mét a súlyos és bonyolult bel­ső problémákról. „A romániai valóság eltorzítása, rágalmak és valótlanságok terjesztése helyett Magyarország küldöt­tének inkább a magyarországi román kisebbség megsemmisí­tésére irányuló politikával, a magyar reakciós körök román­ellenes cselekedeteivel kellett volna foglalkoznia” — jelen­tette ki a nagykövet. Ezzel szemben Romániában a gazdasági és a politikai irá­nyítás „mélységesen demokra­tikus alapokon nyugszik” és az állampolgárok teljesen egyenlő jogokat élveznek, nemzetisége miatt senkit sem különböztetnek meg hátrányo­san — mondotta Gheorghe Dolgu, majd azt bizonygatta, hogy országa kész a párbeszéd­re és az együttműködésre min­den jóhiszemű partnerrel, de „mint eddig, ezután sem tűr el belügyeibe való beavatkozást senkitől’’. Az AFP francia hírügynök­ség szerint az emberi jogi bi­zottságban az a benyomás ala­kult ki, hogy Románia mind­inkább elszigetelődik a nem­zetközi fórumon. Bár a Szov­jetunió még nem foglalt állást két szövetségesének példa nél­kül álló nyilvános vitájában — írta az AFP — hírek ter­jedtek el arról, hogy Bulgária is csatlakozni kíván a svéd kezdeményezéshez, amely kü­lönmegbízott kinevezését szor­galmazza a romániai jogsérté­sek kivizsgálására. fjjj­ nm Hlmap Vállalni a politizálás kockázatát Beszélgetés Ágh Attila politológussal •­­ Ön a Valóság című folyóirat 1988 szeptemberi szá­mában­ megjelent, Az új múlt című tanulmányában a neo­­sztálinizmus természetrajzát vizsgálja. Véleménye szerint a társadalomtudományok meny­nyiben ludasak abban, hogy régiónk nem tud kilépni a szocializmus sztálini koncep­ciójából? Az bizonyos, hogy leegy­szerűsítés lenne azt mondani: az egyik oldalon ott van a vétkes hatalom, a másik olda­lon pedig a szűz tudomány vagy a szűz művészet. Válság­­helyzetben a sztálinista poli­tikai hatalmi döntési központ elég durván és elég közvetle­nül rendeli maga alá a tár­sadalmi rend, többi tagját. Válságmentes időszakokban pedig a társadalmi életnek ezek a területei hasonulnak a politikai hatalom döntési szfé­rájához: ugyanolyan belső struktúrákat alakítanak ki, ugyanúgy egy elit jellegű kép­ződmény jön bennük létre, ugyanúgy elszakad a tudo­mány és a művészet civil tár­sadalma a tudomány és a mű­vészet hatalmától. Magyarán kettős hierarchia alakul ki az élet minden területén. A hatalom nemcsak a gaz­daságban szereti a minél na­gyobb, annál szocialistább el­vet, hanem a társadalmi élet minden területén nagy alak­zatok kialakítására törekszik, mert ilyen módon kevés em­ber által nagy tömegek ellen­őrizhetők. A jól ismert filozó­fiai kifejezéssel élve ugyan­olyan elidegenedés megy vég­be a tudomány és a művésze­tek művelői és vezetői között, mint az egész életben a civil társadalom és a politikai ha­talom között. A szocializmus lenini formájában és annak végérvényesen deformálódott sztálini formájában a forra­dalmi pillanat a társadalom strukturális meghatározottsá­gává vált, aztán saját logi­kájánál fogva tovább pörgött. Tehát amit Lenin még bürok­ratikus kinövésnek tartott, az vált a rendszer lényegévé. Ma már látszik, hogy ez egy olyan társadalmi rendszert alakított ki, amiről csak egyet lehet mondani: nem működőképes. Tehát annak a hatalomgya­korlási formának, amely a ha­talmi viszonyok közös neve­zőjére von minden társadalmi szférát és így homogenizálja őket — ezt próbáltam exten­­zív hatalomgyakorlási módnak elnevezni —, nem egyszerűen politikai, gazdasági vagy mo­rális kritikáját kell adnunk, hanem rá kell mutatnunk, hogy egészében képtelen a társadalmi folyamatok nor­mális és ésszerű szabályozá­sára.­­ — Miben látja annak okát, hogy az 56 57-es fordu­lat nem volt képes átlépni a sztálinizmuson? — Elsősorban abban, hogy csak a hatalomgyakorlás formai mozzanatai változtak meg. Az 56 57-es fordulat felszínen maradó jellegére utal az is, hogy a felső vezetés tulajdon­képpen érintetlen maradt. Egy maroknyi ember ugyan kike­rült a hatalomból, némileg át­szerveződtek az erőviszonyok, és változott a stílus is. Ez ter­mészetesen nagy megköny­­nyebbülést jelentett az ország lakosságának. Új mozzanat volt a magyar politikában, hogy a párt ve­zetése a hatvanas évek ta­pasztalatai alapján megpró­bált kiépíteni egy olyan ér­dekbeszámítási rendszert, amely az egyes társadalmi ré­tegek érdekeit szimulálta. Bár ez a mechanizmus sem mű­ködött igazán jól, de azért egy működőképesebb rend­szert tett lehetővé, mivel va­lamennyire átlátszottak a va­lóságos értékmozgások, a han­gok „fölhallatszottak'', volt visszacsatolási rendszer. Ez a mechanizmus azonban mind­azok hangjának felerősödésé­vel, akik a munkásosztály nevében, de annak valóságos érdekeivel ellentétben a múl­tat akarták megörökíteni, a hetvenes évek folyamán meg­kövesedett, működésképtelen­né vált.­­ — Ön azt írta emlí­tett tanulmányában, hogy „csak új sarcok képesek hite­lesen és érdemben képviselni az új politikát”. Miért tartja a politikai megújulás egyik kulcskérdésének az új típusú politikusok megjelenését? — Mert ma olyan politiku­sokra lenne szüksége a párt­nak, akik nem járták ki a konzervativizmus vezérkari akadémiáját, akik innovatív módon képesek reagálni a problémákra, akik önálló sze­mélyiséggel — önálló arccal — rendelkeznek, amelybe a személyes felelősség mozzana­ta is beépül. A Havasi-jelen­­séget ebből a szempontból nagyon jellemzőnek tartom. Havasi Ferenc emlékezetes rádió-interjújában nem azt fájlalta, hogy kiszavazták a Központi Bizottságból, hanem azt, hogy azokkal együtt, akik ellen harcolt. Ez csattanós bi­zonyítéka annak, hogy amíg nem ismerjük politikai veze­tőink arculatát, addig­­ a legfelsőbb pártvezetés szűk 1989. március 1. szerda Straub F. Brúnó fogadta Saiful Sulunt Straub F. Brúnó, az Elnöki Tanács elnöke kedden az Or­szágházban fogadta Saiful Sulunt, az Indonéz Köztársaság Parlamentjének alelnökét. (képünkön). A szívélyes légkörű megbeszélésen részt vett Horváth Lajos, az Országgyűlés al­­elnöke. Jelen volt Bustanul Arifin, Indonézia budapesti nagykövete. Az Indonéz Népi Konzultatív Gyűlés alelnökét ugyancsak kedden fogadta Várkonyi Péter külügyminiszter. . (MTI) Budapesten tárgyal az Európai Parlament küldöttsége (Folytatás az 1. oldalról.) rést adott arról, miképpen élénkült meg az utóbbi időben a magyar parlament tevékeny­sége. A Stadinger Istvánnal foly­tatott beszélgetésen számos kérdés vetődött fel a magyar politikai reformfolyamat bel­ső és külföldi összefüggéseivel kapcsolatban. Szóba került a bős-nagymarosi erőmű is. A küldöttségvezető Paul Staes, aki a belga környezetvédők képviselője, utalt­­ arra, hogy az Európai Parlament elítélte a vízlépcső tervét. Stadinger István azt indítványozta, hogy bízzák a kérdés eldöntését a jövőre. Hozzátette: nem ki­zárt, hogy az ügyet újra tár­gyalni fogja az Országgyűlés, mivel van ilyen indítvány. Délután az Európai Parla­ment küldöttsége Melega Ti­bor kereskedelmi miniszter­­helyettessel találkozott. Mint ismeretes, Magyarország ta­valy együttműködési szerző­dést kötött a Közös Piaccal. Magyarország arra törekszik, hogy minél szorosabb együtt­működést alakítson ki az Európai Közösségekkel, és sze­retné, ha már a szerződésben előírt 1995 előtt lebontanák a magyar árukkal szemben ér­vényesített mennyiségi korlá­tozó intézkedéseket. (MTI) A Letenyei Városi Jogú Tanács ülése (Folytatás az I. oldalról.) elegendő, az igény viszont en­nek tízszerese. Folytatódik a regionális hulladéklerakó építése, amire a megyei tanács 3 milliós tá­mogatásával együtt 4 millió forint áll rendelkezésre. Az új könyvtár építését akadályozza, hogy a munkára eddig nem­­ sikerült kivitelezőt találni. Az intézmény létesítésére egyéb­ként 2 és fél millió forint, más célra nem fordítható tá­mogatást kapott Letenye az Országos Közművelődési Ta­nácstól. Nyilvános ülésről lévén szó, a nem tanácstag jelenlevők közül kifejthette véleményét Gyertyánági István, aki a sportegyesület működési költ­ségeinek körültekintő terve­zését kérte a testülettől. A költségvetési terv tár­gyalásához szorosan kapcsoló­dott a második napirendi pont, amelynek során a köz­­művesítettség helyzete és fel­adatai kerültek terítékre, így többek közt megfogalmazó­dott, hogy minden lehetőséget meg kell ragadni a település szennyvízelvezető rendszeré­nek bővítésére. Ugyancsak sürgető feladat Letenyén a távbeszélő hálózat fejlesztése, ami várhatóan 1992-ig megol­dódik a digitális rendszerű telefonközpont kiépítésével.

Next