Zempléni Múzsa, 2010 (10. évfolyam, 37-40. szám)
2010-09-01 / 3. szám
Zempléni Mmz.vi Az úttörőtáborok korának megjelenítése azonban nem kizárólagos, az antológiában inkább különböző időszakok különböző Miskolcai rétegződnek egymásra. Felvillan benne az a korszak, melyben a Széchenyi utca ma történelminek számító épületeit még nem patinájuk miatt csodálták meg a járókelők: Porkoláb Tibor filológushoz illő ötlettel Gyulai és Lévay közös sétájáról mesél, közben folyamatosan szembesítve az olvasót a boldog békeidők óta bekövetkezett változásokkal. A legnagyobb kihívást viszont talán mégis azok a bizonyos úttörőtáboros évek állították az alkotók elé: néhány novellában - a már említetteken kívül például Onagy Zoltán a „szocialista kuplerájt”, s a szexuális élet más jellegzetes színtereit bemutató szövegeiben - sikeressé is válik az atmoszférateremtés. Mindemellett Miskolc derűsebb, divatosabb, huszonegyedik századibb arca is kirajzolódik a Miskolci Kapucínerben. Miklya Zsolt szellemes írásai úgy örökítik meg az Operafesztivál hangulatát, hogy a felidézett kulturális hagyománnyal folytatott játék sem válik súlytalanná: „Tét nélküli ma a Hold / Miskolc csupa plazmatévé ma / A kékszakállú kihűlt téma / Tét nélküli ma a Hold.” Egy ilyen sok szerzővel rendelkező antológia esetében persze lehetetlen minden alkotó teljesítményét értékelni. Az azonban bizonyos, hogy a sokféleség, a műfaji alakzatok (napló, esszé, anekdota, családtörténet) heterogenitása, a szövegek változatos, az irónia, a nosztalgia és a pátosz között mozgó hangoltsága, sőt, még hullámzó színvonala is izgalmas olvasmánynyá avatja a Kapucínert. Ez a könyv tényleg kapukat nyit a városra: beléphetünk, el is tévedhetünk, s ha akarjuk, soha ki sem kell innen találnunk. (MiSkolc KaPucíNer-A Spanyolnátha művészeti folyóirat antológiája a nyolc évszázados Miskolc köszöntésére. Szerkesztette: Vass Tibor, Spanyolnátha Könyvek 7., Hernádkak, 2010) 98