Zempléni Múzsa, 2010 (10. évfolyam, 37-40. szám)

2010-09-01 / 3. szám

Zempléni Mmz.vi Az úttörőtáborok korának megjelenítése azonban nem kizárólagos, az antológiá­ban inkább különböző időszakok külön­böző Miskolcai rétegződnek egymásra. Felvillan benne az a korszak, melyben a Széchenyi utca ma történelminek számító épületeit még nem patinájuk miatt csodál­ták meg a járókelők: Porkoláb Tibor filoló­gushoz illő ötlettel Gyulai és Lévay közös sétájáról mesél, közben folyamatosan szembesítve az olvasót a boldog békeidők óta bekövetkezett változásokkal. A legna­gyobb kihívást viszont talán mégis azok a bizonyos úttörőtáboros évek állították az alkotók elé: néhány novellában - a már említetteken kívül például Onagy Zoltán a „szocialista kuplerájt”, s a szexuális élet más jellegzetes színtereit bemutató szöve­geiben - sikeressé is válik az atmoszféra­teremtés. Mindemellett Miskolc derűsebb, divatosabb, huszonegyedik századibb arca is kirajzolódik a Miskolci Kapucíner­­ben. Miklya Zsolt szellemes írásai úgy örökítik meg az Operafesztivál hangulatát, hogy a felidézett kulturális hagyománnyal folytatott játék sem válik súlytalanná: „Tét nélküli ma a Hold / Miskolc csupa plazma­tévé ma / A kékszakállú kihűlt téma / Tét nélküli ma a Hold.” Egy ilyen sok szerzővel rendelkező anto­lógia esetében persze lehetetlen minden alkotó teljesítményét értékelni. Az azon­ban bizonyos, hogy a sokféleség, a műfaji alakzatok (napló, esszé, anekdota, család­­történet) heterogenitása, a szövegek vál­tozatos, az irónia, a nosztalgia és a pátosz között mozgó hangoltsága, sőt, még hul­lámzó színvonala is izgalmas olvasmány­­nyá avatja a Kapucínert. Ez a könyv tény­leg kapukat nyit a városra: beléphetünk, el is tévedhetünk, s ha akarjuk, soha ki sem kell innen találnunk. (MiSkolc KaPucíNer-A Spanyolnátha művészeti folyóirat antológiája a nyolc évszázados Miskolc köszöntésére. Szerkesztette: Vass Tibor, Spanyolnátha Könyvek 7., Hernádkak, 2010) 98

Next