ZeneSzó, 2003. (13. évfolyam, 1-10. szám)
2003 / 1. szám
/Ster.EN CSODÁJA...” Mohayné Katanics Mária Kodály Zoltán születésének 120. évfordulójára szervezte-rendezte a Zeneakadémia Nagytermében felhangzó koncertet a Magyar Kórusok és Zenekarok Szövetsége, a KÓTA. Az őszi-téli szezon sűrű programja közben nem lehetett könnyű színpadra állítani 12 kórust, 13 karnagyot, zenekart. A szünet után - szinte ráadásként, pihenésként, meglepetésként - a Marosszéki táncok és a Psalmus Hungaricus csendült fel. Az első perctől kezdve ünnepi légkör uralkodott. Szőnyi Erzsébet zeneszerző emelkedett hangulatot sugárzó ünnepi beszéde nyitotta meg a koncertet. A zsúfolt terem, a már felsorakozott énekesek érezhetően cselekvői voltak az ünnepnek. Az együtt éneklők, mint egy ősi, nagy misztériumjáték résztvevői, tették a dolgukat, sugározták a népszokás, gyerekjáték, csoda pillanatait. Ezer szálból szőtt színes szőttes göngyölte ki magát a műsor első számaként felhangzó Pünkösdölőben (budapesti Magnificat, nyíregyházi Cantemus gyermekkar, vezényelt Szebellédi Valéria). A "nyelveken szólás" első pünkösdi csodájába belezeng az ünnepi harangszó, jön a falu aprajanagyja, kezdődik a vigasság. Majd újra szól a kegyes ének, de végleg elnyomja azt a vidám pünkösdi táncmulatság hangja. (Az első darab, amelyet Kodály leányiskola számára, Sztojanovits Adrienne kórusának írt, 1929-ben.) Pompás, friss gyerekhangok nyitják a koncertet, teli van a világ örömmel! A csaknem 10 perces darab csupa változatosság, meglepetés, a közönség moccanni sem bír gyönyörűségében. .. A Lengyel László kemény férfitartással szólt, mintha csak az 1927-beli Wesselényi utcai fiúkórus lépett volna a színpadra. Szabó Dénes vezényletével a játék, a valóság összeolvadt, gyermekjátékká szelídült a történelem. A villanó mozdulatokkal is elszánt fegyelemben tartott sereg pompásan bírta a megszokottnál gyorsabb tempót. A múlt viharait idéző ősi hidasjátékkal együtt izgult a közönség, csak nem megijedni, csak bízni a magunk igazában. Akkor minden akadályt legyőzünk, és biztonsággal emelkedünk a zárópillanatokat megelőző koronás akkordig: "Átalmegyünk rajta!" A kórustömb változott, a költők távoli korból szólaltak meg: Itália szerelmes szavai késztették madrigálírásra a Komponistát (Négy olasz madrigál, Pécsi Egyetem Nőikara, debreceni Bárdos Lajos Leánykar, budapesti Angelica Leánykar, vezényelt Jobbágy Valér és Szesztay Zsolt). A három képzett hangú kórus remekül kapcsolódott egymáshoz. Nem csoda, hogy világviszonylatban is az élen járnak, külön-külön is. A finom művű darabok ihletetten szólaltak meg; más nyelv, más kor, egészen más világ, de a Szerző szándéka, hogy t.i. "madrigált" komponál (1932-ben!) stílusában és zenei nyelvezetében is egységesíti a darabokat. A négy mű nem összetartozó, nem azonos századból valók a szövegírók sem. Vagy az olasz címet adjuk meg a műsorban, vagy csak a sorszámot, "tétel" jelzés nélkül! Majd újra a mi népünk nyelvén szólt a következő Kodály mű: Angyalok és pásztorok, vezényelt Gráf Zsuzsanna. Pompás zenei tablót varázsolt a karnagy az angyalos műből. Dicsérni való a széphangú és elegendő számú "angyal" jelenléte. (Újabban szokás egy kórusnyi pásztor és néhány (!) angyal két szólamban.) Hatásos lett volna a nőikari blokk elejére, sőt, az egész koncert elejére tenni ezt a művet. És jöttek a magyar költők: Petőfi, Ady kérdezni, jósolni, lelket gyújtani kemény férfihangokon, hogy "a mi hitünk valósággá válik". Jöttek a magyar szavak, s a szavakat zenébe öltöztető Mester, és a könnyekig megértettük az igét. Kitágult a Zeneakadémia nagyterme, és örökre zúg mindnyájunk lelkébe: "Isten csodája, hogy még áll hazánk".Fölszállott a páva, Isten csodája: Tungsram Kodály Zoltán Férfikar - Budapest, Pécsi Pannon Volán Rt. Bartók Béla Férfikar, vezényelt Pálinkás Péter és Lakner Tamás. Nemzeti dal: Honvéd Férfikar, Vezényelt . cyboffje- 3