ZeneSzó, 2014. (24. évfolyam, 1-10. szám)
2014 / 1. szám
„ÜNNEPRE JÖTTÜNK A születésnapra kapott virágok illata után csukott szemmel is odatalálnék Erzsi néni lakásához. Nekem folyton Kerényi György magyar szövege jut az eszembe, amikor a születésnap előestéjén, a Zeneakadémián rendezett koncertre gondolok. Ünnepre jöttünk zengő énekszóval. Hadd szóljon orgona s a szárnyaló dal! Hiszen itt ez történt, énekszó és orgona köszöntötte 90. születésnapja alkalmából Szőnyi Erzsébet zenepedagógust, zeneszerzőt, számos hazai és külföldi elismerés és díj birtokosát. A zeneakadémiai hangverseny a születésnap előestéjén egyike volt a kerek évfordulóra rendezett ünnepségeknek, legelsőnek a Magyar és Nemzetközi Kodály Társaság köszöntötte fel, másnap a Felső-krisztinavárosi templom, május 9-én a FÉSzEK Művészklub, 10-én a MOM Kultúrház, 11-én a törökbálinti Szőnyi Erzsébet Zeneiskola és 18-án a Magyar Művészeti Akadémia a Vigadóban. Nem feledkeztek meg Debrecenben, Kecskeméten és Szegeden sem Szőnyi Erzsébet születésnapjáról. Ha diákkoromban, Szőnyi Erzsébet tanítványaként azt a jóslatot hallom, hogy szeretett tanárunkkal 90 éves korában riportot csinálok, nem hiszem el. Most a jubileumi születésnap közelében szemben ülök egykori tanárommal, aki ismerősen energikus, fiatalos, és keresem a szavakat. Visszatekintve az elmúlt 9 évtizedre, a tevékenységekből csak idézhetünk, de talán ez is bepillantást enged a gazdag életműbe. Bizalmasnak hat, hogy Erzsi néninek szólítom, de én így szoktam meg, s ha megengedi, itt a riportban is kitartanék szokásomnál. - Tudom, hogy útjának egyengetője B. Sztojanovits Adrienne, majd Kodály Zoltán volt, de ne szaladjunk ennyire előre. Mi volt az első élmény, ami a zenepedagógia felé irányította Erzsi nénit? - Bizonyára Sztojanovits Adrienne példája és az a zenei tevékenység, amit én már folytattam, mint diák. Kísértem az iskola énekkarát, vezényelgettem, volt saját kamarakórusom, szerveztem zenei önképzőkört, ami addig nem volt az iskolában. Azok az iskolatársak, akik érdeklődtek a zene iránt, így tömörültek, ebből előbb-utóbb kamarakórus is lett. Repertoárunk Adi nénin keresztül Bartók és Kodály kórusaira összpontosult. Ezek a társaim, akikkel itt együtt muzsikáltunk, fejből tudták a két nagy magyar zeneszerző kórusait, és bármikor előadhatták akár vezénylés nélkül is, így kialakult egy olyan légkör, ami engem arra indított, hogy ez egy gyönyörű pálya, és ezen kéne maradni. Azt hiszem, ez így sikerült, sőt, aztán „ki tetszett nőni Magyarországot”. Ez hogyan történt? - Ez egészen véletlenül történt, egy külföldi meglátta az órámat, ami már zeneakadémiai tanítás volt. Ez a nemzetközi zenei vonal már a főiskolai tanításom idején indult el. De konkrétan az ’50-es évek végén - ’60-as évek elején kapcsolódtam a Nemzetközi Zenei Nevelési Társaság (ISME) munkájába, spontán kíváncsiságból és érdeklődésből, és ott tartottak, beválasztottak a vezetőségbe. Ennek az eredménye lett, hogy az ISME Budapesten tartotta konferenciáját 1964- ben. Közvetlen előzménye az volt, hogy a ’60-as évektől már külföldiek látogatták az óráimat, így ismertté vált az a fajta tanítási módszer, amit aztán később nagyon sok helyen átvettek Amerikában, Ausztráliában, Japánban, sőt, utóbb már Kínában is, természetesen Európában nagyon sok helyen. Amikor a tengerentúli sikerek egymást követik, nem fájdalmas-e látni azt, hogy itthon mi történik? - De fájdalmas. Csak egy remény van, hogy mint az életben, úgy itt is vannak hullámhegyek és hullámvölgyek. Most hullámvölgyben vagyunk, de talán egyszer elkezdünk kapaszkodni fölfelé. Az bíztató, hogy külföldön sok helyen átvették módszerünket. Magyar tulajdonság, hogy általában az jobban tetszik, amit külföldön csinálnak, és hátha az nekünk is jó, és „visszatanuljuk” azt, amit valójában itt fedeztek föl. Emlékszem, a IV-es terem ajtaján többször fogadott az a felirat, hogy szolfézs órára menjünk a Tanácsterembe. Itt külföldiek vettek körül bennünket, sokszor egyszerre angol, francia és német földről. Ilyenkor négynyelvű (!) tanítást kaptunk. Erzsi néni olyan könnyedséggel kalandozott az angol, a francia, a német és miattunk a magyar zenei szaknyelv között, hogy szinte észrevehetetlen volt. Gondolom, világszerte rengeteg ismeretség, barátság is szövődött így. Je ffene&xB 3