Zenetudományi Dolgozatok, 1980
Dobszay László: Szálkái László jegyzetének zenei példaanyaga
21- ban, s 3. e műfaj teljes magyarországi repertoárjának kijegyzett és rendezett tárára támaszkodhatunk.14 Az antifonák rendje persze szervesen összetartozik a zsoltártónusok és -differenciák bemutatásával. Ez azonban a pentaton dialektus-területen belül nagyjából egységes: kevés és nem következetes variánst mutat, s így megkülönböztetésekre nem alkalmas. Legföljebb annyit mondhatunk, hogy a Szalkai-tonárius alaprendje e tekintetben nem áll ellentétben a hazai dokumentumokkal15, de nem áll ellentétben a középeurópai általános szokásokkal sem16. Talán csak az általa idézett „rendkívüli" formákról17 kell megjegyezni, hogy azok nálunk még kivéteesen sem fordulnak elő.18 A tractatus azt vizsgálja, hogy egyes antifona-kezdetek (ill. azok egyes csoportjai) hogyan viszonyulnak a zsoltárrecitációs modellek kadenciavariánsaihoz (az ún. differenciákhoz). Emiatt figyelmünket egyrészt az antifonára, másrészt annak a differenciához való viszonyára kell fordítanunk, habár az utóbbit labilitása miatt csak ritkán használhatjuk bizonyítéknak. Az idézett példákat a magyar dallamhagyományokhoz mérve öt csoportot állíthatunk föl: 1. A példaanyag mintegy kétharmada a magyar anyaggal teljes egyezést mutat ugyan, ám ezek a dialektus-terület más forrásaiban sem különböznek, vagy az apró variánsokban nem jelentkezik következetes eltérés, s azok csupán a mindennapi zenegyakorlatban természetes változékonyságra vezethetők vissza.19 16 [13. lábjegyzet folytatása] század, már a prágaihoz való alkalmazás után) — Brno, Egyetemi Könyvtár ( 625—626. Pr . Prágai Breviárium Notatum (XIV. sz.) - Prága, Egyetemi Könyvtár XIV. A. 19. vö. Plocek: im. 176. sz.; AntSa = Salzburgi Antifonále (XIV. sz.) - Vorau, 278.; AntKI = Kolsterneuburgi Antifonálék (XII. sz.) - Klosterneuburg 1010, 1012, 1013 sz. (zenei anyaguk egybehangzó);/4in Vin = Bécsi (?) Antifonále - Radó P.: im. 186. sz. e) Zeneelméleti forrás: Anon XI. 14 Rajeczky B.—Dobszay L.—Szendrei J.: Melodiarium Hungariae Medii Aevi II. Antiphonae. (Megjelenés előtt) Czenstochowai Pálos gyűjtemény (Pálos könyvtár 1—215) zsoltártáblázata, továbbá az antifonálékban elszórva található zsoltáridézetek és a későbbi (retrospektív értékű) források, így Anon XI. tonáriusával, a zsoltártónusokhoz adott mnemotechnikai vershez: Hugle, M.: Les Tonaires. Paris 1971: 419-424. 17 Bartha D. 34. példa, stb. 18 A zsoltár-modelleken és antifona-kezdeteken kívül tartalmaz még a tractatus tanpéldákat, Introitus-incipiteket, s néhány Responzórium-verzust. Az első példacsoportot csak a középeurópai tractatus-irodalom áttekintő vizsgálatával összekötve elemezhetnénk; az utóbbiak csekély száma és szabadabb variabilitása nehezítené az összehasonlítás értékelését. Valószínű, hogy a teljes példák ismeretében e csoport tételeit is könnyebb lenne helyhez kötni, mint mondjuk, Szálkai csak incipiteket közöl. Az idevágó példák: Johannes autem (Bartha D.Bél 23. sz.); Ecce tu pulchraes; Ecce nomen Domini; Ecce in nubibus;Canite tuba; a szövegben említi (lásd 94. old.): Tecum princípium és Sanctificavit; Ecce ego mitto vos (25); Leva Jerusalem (27, helyes olvasata: dác á c á g gág é ig gréd); Hit qui linguis (bár itt a magyar források többségében loquuntuvg); Volo páter (29); Reges Tharsis; Adjutorium nostrum (31); Apertis thesauris (33); Pulchraes et decora; Exicito; Erunt primi novissimi (a kiadásból kimaradt: