Zenetudományi Dolgozatok, 1980
Dobszay László: Szálkái László jegyzetének zenei példaanyaga
2. A 4. tónusú antifonák egy jellegzetes típusát 20 öt tétel képviseli a Szalkaitonáriusban. Dallamilag ezek is egyeznek valamennyi forrásban, de míg a cseh, lengyel, morva források (és az Anon. XI. tractatus) e dallamot a záróhanghoz viszonyítva írja, a Szalkay kódexben (a magyar forrásokkal egyezően j)ó transzpozíciót találunk.21 3. A harmadik csoportba olyan antifona-kezdeteket soroltunk 22, melyekben jellegzetes, következetesen megjelenő variánshangok tűnnek fel. E példákban Szálkai a magyar főforrásoktól eltér, s többnyire az északi szomszédok dallamhagyományához áll közel 23 [ 19. lábjegyzet folytatása ] Genuit puerpera (bár a magyar források inkább így: regem —jd); Quando nata est (59. Mezey L. a Codex Albensis kiadásának bevezetőjében magyar eredetűnek sejti, lásd 46. old.; valójában előfordul valamennyi általunk idézett külföldi forrásban); Qui de terra; Omnia (quaecumque; 63); Orietur in diebus (67); Cives mei (a magyar főforrásokban azonban a negyedik hang: c hval olvasható Szálkáin kívül: Kr, AntSa); Vivo ego (a kézirat itt nyilvánvalóan hibás, az utolsó három hang c' go a Kn 4, Tr, W, Olm, Pr; ch gá á változat: Kn 2, Kn 1, Mr 8; g fgg változat: Str I); Rubum quem viderat (70; elosztás a Moyses szóban:gfédf f f); Sancte Nicolae (81); Alle luja Resurrexit (93); Maria stabat (118; AntSa eltér); Vidit Jacob; Gabriel angelus (120); Beatus vir (133); Ecce nunc tempus (135); Justi confitebuntur; Zachee festinans descende; In aeternum és Zelus domus (a szövegben említve, lásd 110. oldal); Nos qui vivimus (142). 20 Gevaert, Fr. A.: La Mélopée Antique dans le Chant de l'Église Latiné. Reprint: Osnabrück 1967: 330. 21 Ouaerite Dominum (77); O mors (83); Syon renovaberis; Benedicta tu (85); Stetit angelus. É alaphangon: MR 8, Kn 2, Str II, Kn 3, Kn 4, Szálkái. A alaphangon: W, Olm, Tr, AntH, Kn 17, Kr, Pr, AntVin; a magyar források közül csak AntS csatlakozik ide, viszont É-re transzponálnak AntSa és AntKI is. 22 Sajnos Szálkái — mint a tonáriusok mindig — csak incipitet ad. 23 Ave Maria (23; a magyar forrásokban: f c, d dác: Kn 2,Mr 8, Alb; az összehasonlító forrásokban: f c, d dác á: Kn 17, Tr, Kr, W,Olm, AntKI, Pr; így Szálkái is); In plateis (25; a ponebantur szótagon Szálkáinál is, így Kr is;ff-vel: AntH, Kn 17, Olm, a magyarok közül csak AntS;a magyar főforrásokban ág: MR 8, MR 1, MR 10, Kn 3; a külföldiek közül Tr, W, AntVin, AntSa, AntKI); Nisi tu Domine (31; kezdete a magyar forrrásokban: f g á, Szálkáinál f gá á; az előbbi szerint: PsB, Kn 2, Kn 3, MR 8, MR 10, Kn 1, PsBI, AntZ, a külföldiek közül AntSa, AntKI; az utóbbi variáns szerint: AntH, Kn 17, Kr, Pr, W, a magyarok közül csak Kn 4); Biduo vivens (35; a magyar forrásokban egyöntetűen Szálkái második változata szerint: Kn 4, Str II, MR 8, MR 10; Szálkái első változata vagy: 1 fé c - áll Kr, W, Olm, Tr, AntSa, AntKI forrásokban); Speciosus forma (35.helyes olvasata: fg féf dfc, ; a harmadik szótagon a magyar és több külföldi forrásban: fddés : Alb, Mr 8, MR 1,Kn2, továbbá Tr, AntKI és AntSatranszponálva ;e helyen féf vagy fdf porrectus: Szálkáinál, továbbá Kr, Pr, W, Olm); Christi virgo (35; utolsó hangcsoportja helyesen: éféc; a negyedik szótagon a magyar forrásokban déféc,-. Kn 4, Mr 10, Alb, ugyanígy Kn 17,dféc, vagy éféc,-. Szálkai, Kr,W, Olm, AntH, Tr; A klosterneuburgi forrásokban mindkettő szerepel, AntSa: dffc,); Sicut lilium (50; az inter szó első hangja a magyar forrásokban:1/: Kn 5, Str II, AntZ, Kn 3, MR 8; Szálkáinál és a külföldiekben: f : W, Kn 17, Tr, AntH, Olm, W, AntSa, AntKI és a magyarok közül egyedül AntS); O gloriosum (59 és 61; Szálkái az él és indulást tekinti főalaknak, így hozza Kr, Olm, Kn 17, Tr; hasonló, de kissé eltér AntSa, AntKI; a magyar forrásokban: f éd, így MR 8, Kn 4, MR 10, s velük jár AntH); Favus distillans (61; a kezdőszótagon éd a magyar forrásokban: Alb, Kn 5, Str II, MR 8, AntZ, AntS, a külföldiek közül AntSa és Tr; Szálkai szerint éld, így: Kn 17, AntH, W, Olm); Quoniam in aeternum (63. helyes olvasata Quoniam... g á ác dh ág á g; az eternum szótag a magyar forrásokban c-ről: MR 8, Kn 2, Kn 1, Alb, AntZ, PsB, Pálos Vesperále; Szálkái szerint: Pr, Kr, W, a magyarok közül csak PsBI és Kn 4); Secus decursus aquarum (79; az „aquarum" szónál levő kadencia Szálkái-