Zenetudományi Dolgozatok, 1983

Prószéky Gábor: Szempontok a magyar népzenei anyag számítógépes feldolgozásához

134 A dallam és lejegyzett formája egy számítógép szemével Az elsőként fölmerülő kérdés: mi lesz a dallammal magával? Mivel a további automati­zált dallam-vizsgálatok, típus-kialakítások megkívánják a dallam gépi reprezentálását, elsőként ennek a nehézségeivel foglalkozunk. A lejegyzett dallam nem más, mint az eredeti hangzó anyagnak egyfajta „vetüle­te". Mielőtt még ezt részletesebben kifejtenénk, megemlítjük, hogy a megszólaló hang­anyagnak a számítógépben való közvetlen tárolása rendkívül helyigényes­, ezért a to­vábbiakban foglalkoznunk kell az eredeti hangmagasságok gazdaságosabb kódolásával. A kotta is egyfajta ilyen kódolás, csak a gép számára nem kezelhető, ezért el kell gon­dolkoznunk, hogy milyen információk tárolódnak a kottában, és hogyan lehetne eze­ket a számítógép számára is értelmezhetővé és kezelhetővé tenni. Képzeljük el a hangzó anyagot mint a hangmagasság-idő-hangerő­térben elhelyez­kedő 3-dimenziós idomot (ld. 1. ábra). A lejegyzés ennek a hangzó anyagnak a leképe­zése a kétdimenziós síkba, amit a gyakorlatban a kottapapír helyettesít. Hogy ezt a le­képezést jobban megértsük, vegyük alaposan szemügyre az 1. ábrát. A hangmagasság jelölésére diszkrét­ rendszert használunk, azaz a függőleges ten­gelyt (a kultúrkörtől és a diakron változásoktól függő módon) — egyenletes temperálás esetén egyforma távolságokban felvett osztáspontokkal — beosztjuk.­ Lejegyzéseink­ben épp ezért problémát fog okozni minden olyan hang, mely a kottaírásunk okaként kezelendő diatonikus (legjobb esetben kromatikus) konvencióból nem magyarázható. Nézzük az ábrát: ha a megszólaló hang nem az adott diatonikus skála tagja, de „be sze­retnénk kényszeríteni" az ötvonalas rendszerbe, két alapvető eset fordulhat elő: (1) ha a hang az adott rendszerhez tartozó osztáspontra esik, akkor módosítójel segítségével, (2) ha nem osztáspontra esik, akkor az adott hangjegy fölött álló, az eltérés irányába mutató kis nyíl segítségével jelöljük. Tehát az ilyen hang soha nem jelenhet meg „ön­álló jogú" hangként, mert kottaírási módszerünkben csak az osztáspontra eső hangok­nak van meg a helye. Diszkretizálás történik az ü d­ő­-tengelyen is, mindig az aktuális metrum szerinti sű­rűséggel. Az így kapott intervallumokhoz az alábbi halmaz elemeinek valamelyikét ren­deljük hozzá: { egész, fél, negyed, nyolcad, ...} = {2°,2~­2~2,...} 5 A ritmusképletek számítógépes tárolásához nagyon szerencsésnek látszik ez a kettő ne­gatív egész kitevős hatványaiból álló sorozat. Még az sem jelent problémát, hogy sok­szor nem 1 egész, 2 fél, 4 negyed, 8 nyolcad hang kerül egy ütembe, hanem 3, 5, 7, vagy éppen 9. Azonban a kottaképben teljesen megszokott segédjelek bonyolítják a 2 1 2 ' 2 ,­2 2 2 4' 2 A közeljövőben nem is várható változás ezen a téren. 3 A diszkrét szó a matematikai használatban nem­ folytonos­at jelent. 4 Az 1. ábrán csak az alaphangok frekvenciáját jelöltük. A hangszerek esetében ez elég is, mert a hangszer neve többé-kevésbé (a megszólaltató hangszer minőségétől függően) jól definiálja a fel­hangok számát és arányát (azaz a hangszínt), míg az emberi hang esetében ezek a paraméterek meglehetősen rosszul definiáltak. 2 - stb.

Next