Zenetudományi Dolgozatok, 1983
Prószéky Gábor: Szempontok a magyar népzenei anyag számítógépes feldolgozásához
134 A dallam és lejegyzett formája egy számítógép szemével Az elsőként fölmerülő kérdés: mi lesz a dallammal magával? Mivel a további automatizált dallam-vizsgálatok, típus-kialakítások megkívánják a dallam gépi reprezentálását, elsőként ennek a nehézségeivel foglalkozunk. A lejegyzett dallam nem más, mint az eredeti hangzó anyagnak egyfajta „vetülete". Mielőtt még ezt részletesebben kifejtenénk, megemlítjük, hogy a megszólaló hanganyagnak a számítógépben való közvetlen tárolása rendkívül helyigényes, ezért a továbbiakban foglalkoznunk kell az eredeti hangmagasságok gazdaságosabb kódolásával. A kotta is egyfajta ilyen kódolás, csak a gép számára nem kezelhető, ezért el kell gondolkoznunk, hogy milyen információk tárolódnak a kottában, és hogyan lehetne ezeket a számítógép számára is értelmezhetővé és kezelhetővé tenni. Képzeljük el a hangzó anyagot mint a hangmagasság-idő-hangerőtérben elhelyezkedő 3-dimenziós idomot (ld. 1. ábra). A lejegyzés ennek a hangzó anyagnak a leképezése a kétdimenziós síkba, amit a gyakorlatban a kottapapír helyettesít. Hogy ezt a leképezést jobban megértsük, vegyük alaposan szemügyre az 1. ábrát. A hangmagasság jelölésére diszkrét rendszert használunk, azaz a függőleges tengelyt (a kultúrkörtől és a diakron változásoktól függő módon) — egyenletes temperálás esetén egyforma távolságokban felvett osztáspontokkal — beosztjuk. Lejegyzéseinkben épp ezért problémát fog okozni minden olyan hang, mely a kottaírásunk okaként kezelendő diatonikus (legjobb esetben kromatikus) konvencióból nem magyarázható. Nézzük az ábrát: ha a megszólaló hang nem az adott diatonikus skála tagja, de „be szeretnénk kényszeríteni" az ötvonalas rendszerbe, két alapvető eset fordulhat elő: (1) ha a hang az adott rendszerhez tartozó osztáspontra esik, akkor módosítójel segítségével, (2) ha nem osztáspontra esik, akkor az adott hangjegy fölött álló, az eltérés irányába mutató kis nyíl segítségével jelöljük. Tehát az ilyen hang soha nem jelenhet meg „önálló jogú" hangként, mert kottaírási módszerünkben csak az osztáspontra eső hangoknak van meg a helye. Diszkretizálás történik az ü dő-tengelyen is, mindig az aktuális metrum szerinti sűrűséggel. Az így kapott intervallumokhoz az alábbi halmaz elemeinek valamelyikét rendeljük hozzá: { egész, fél, negyed, nyolcad, ...} = {2°,2~2~2,...} 5 A ritmusképletek számítógépes tárolásához nagyon szerencsésnek látszik ez a kettő negatív egész kitevős hatványaiból álló sorozat. Még az sem jelent problémát, hogy sokszor nem 1 egész, 2 fél, 4 negyed, 8 nyolcad hang kerül egy ütembe, hanem 3, 5, 7, vagy éppen 9. Azonban a kottaképben teljesen megszokott segédjelek bonyolítják a 2 1 2 ' 2 ,2 2 2 4' 2 A közeljövőben nem is várható változás ezen a téren. 3 A diszkrét szó a matematikai használatban nem folytonosat jelent. 4 Az 1. ábrán csak az alaphangok frekvenciáját jelöltük. A hangszerek esetében ez elég is, mert a hangszer neve többé-kevésbé (a megszólaltató hangszer minőségétől függően) jól definiálja a felhangok számát és arányát (azaz a hangszínt), míg az emberi hang esetében ezek a paraméterek meglehetősen rosszul definiáltak. 2 - stb.