Mult és Jövő, 1936 (26. évfolyam)
1936. szeptember
* ZSIDÓ MŰVÉSZETI, IRODALMI, TÁRSADALMI ÉS KRITIKAI HAVI FOLYÓIRAT * SZERKESZTI: DR PATAI JÓZSEF * XXVI. ÉVFOLYAM, 1936 SZEPTEMBER PATAI JÓZSEF: Új ESZTENDŐ ELÉ új remények és új kétségek küszöbe minden új esztendő. Ki láthat a jövendőbe, mikor ״ a teremtmények sorsa osztódik, kinek a béke, kinek a háború, kinek az élet, kinek a halál?“ Annak, aki figyelemmel kísérte ez év végén a genfi zsidó világkongresszus tárgyalásait és határozatait, elfacsarodhatott a szíve a zsidóság jajkiáltásain, melyek a világ minden széléről gyülemlettek abban a palotában, amelyből a világbékének, népek szövetségének, nemzetek testvériségének, az egyetemes emberiség nagy ideáljainak kellene kicsendülnie. Azok a sötét képek, amelyeket dr. Nachum Goldmann, Stephen Wise és a többiek a zsidóság helyzetéről festettek, szomorúan mutatják, milyen lejtőre jutottak az újkori szabadságeszmék, melyeknek diadalától várta megváltását a szétszórt zsidó nép is. Új ״ ideálok“, új ״ filozófiák“ a kisebbségek elnyomását igazolják mindenfelé és nagy államok megfosztják a zsidóságot még a panasz jogától is. ״ Az álllam totalitása lett az új bálvány, melynek mindenható nevében meg lehet állítani az időt, visszaforgatni a történeti fejlődés kerekét, megsemmisíteni az erkölcs és a szív törvényét és helyébe állítani az ész és a furfang kegyetlen hatalmi machinációit, hogy ragadozómódra elvegyék a szegény bárányát, a gyengének az utolsó falatját és melegedő gyapját. És bárhol kerül szembe a szellem a hatalommal, bárhol ütközik össze két világnézet, két osztályérdek, két politikai párt, a zsidóság mindenütt a két zúzó malomkő közé kerül. Még Spanyolországban is, ahol csak pár esztendeje lakik hat-hétezer zsidó, akiket a kormány külön felhívásokkal, az 1492-iki kiűzés hangoztatott jóvátevési szándékával és bikaviadallal díszített Majmonides-ünnepségekkel csábított az országba, a kitört polgárháborúban szerepet kapott „a zsidóság letörése“, mint programpont, amely minden harcban oly kitűnő gyújtó- és ragasztószernek bizonyult. Évszázadok óta nem volt olyan éle a zsidókérdésnek, mint ma, — a rádió és a repülőgépek korszakéban! Az „európai lekiismeret“, melyhez rajongók és idealisták szebb időkben vigasztalásul fordultak, nem ״ európai“, nem ״ lelki“, sőt nem is ״ ismerete többé. Mintha csak ősbarlanglakók ökölharca folyna ezen a földkerekségen, egymásnak kitúrása a fazék és a tűzhely mellől, olykor kápráztató látványosságokkal és világtornákkal, melyek szintén csak népet nép ellen tüzelnek lihegő győzelmi mámorral. Mintha az évezredek pusztaságába veszett volna a prófétai szó, hogy ״ nem erővel, nem hatalommal, hanem szellemmel, szól az Örökkévaló.“ Mintha nem hangzott volna már közel kétezer éve a galileai hegyi beszéd. ״ Boldogok a békeszerzők és üdv az üldözötteknek!“ Mintha sohasem iktatták volna evangéliumba a hilleli igét: ״ Amit nem kivánsz magadnak, ne tedd embertársaidnak!“ A genfi világkongresszus nem Palesztinával, hanem a diasporával foglalkozott. A palesztinai építőmunkára vonatkozóan nem volt nézeteltérés afelől, hogy a mai események csak múló epizódok, amelyeknek túlságos jelentőséget tulajdonítani nem lehet. Mindenesetre felhívást intéztek az angol kormányhoz, tiltakozva a bevándorlás korlátozásának esetleg felmerülő gondolata ellen is. És felhívást a zsidósághoz, hogy ne hagyják cserben az első fronton hősiesen küzdő testvéreiket. A főprobléma azonban ezúttal a szétszórtság zsidó pozícióinak megtartása volt. Mert ebben kétségtelenül egyet kell érteni cionistának és nem cionistának, hogy a zsidóság sehol sem adhatja fel egyetlen pozícióját sem. Még a németországit sem. Küzdeni kell mindenütt az adottságoknak megfelelő módon, de semmiféle megszerzett jogról lemondani nem lehet. A legfontosabb pedig, hogy ״ mindenek ellenére“ ne veszítsük el azt az ősi optimizmust, amelyet évezredek megpróbáltatásai és szenvedései oltottak belénk. Hogy mindig fülünkbe csengjen a prófétai szózat: ״ Ki vagy te, hogy félnél embertől, aki meghal és emberfiától, aki múlandó, mint a fű?“ Mindenek dacára hinnünk kell abban, amit újévi imánkban annyiszor, annyi évezred óta ismétlőnk, hogy egykoron a népek mind ״ egy szövetséggé válnak, hogy teljesítsék akaratukat tökéletes szívvel ... és a gonoszság majdan eltűnik, miként a füst, és az erőszak uralma elmúlik a földről..Aminthogy hinnünk kell újévi ünnepi imánk másik víziójában is: ״ És lészen azon a napon megharsan a nagy harsona és jönnek a veszendők Asur országából és az eltaszítottak Micrajim földjéről és lebrálnak az Örökkévaló előtt a Szent hegyen Jeruzsálben . .