Mult és Jövő, 1936 (26. évfolyam, 1-12. szám)

1936-03-01 / 3. szám

már csak pár család él ott, a többség beolvadt Jerichóba, a legkülönbözőbb félvéreket produkálva. Vannak ijesztően csúnyák, akik mindenünnen a legrosszabbat kapták. Hajuk gyapjas, bőrük piszkos-szürke, szemük kicsi, de négeresen kidülledő, ajkuk hihetetlenül vastag. De legtöbben szépek, a szó keleti értelmében persze. És vannak köztük megkülönböztetett szépségek, megkapó arcok, mintha gyermekkorunk mesekönyveiből lépnének ki. Végtelenül karcsú, túl magas, imbolygó lépésű asszo­­nyok sétálnak a pálmafák alatt, sötétlila, halványvörössel és sárgával gazdagon hímzett ruhájuk puhán omlik le töré­­keny alakjukon. Bőrük halvány, aranyló barna, szemük vi­­lágos, álmodó, óriási — alig gyapjas ébenfekete hajuk két vastag fonatban esik derékig. Fejük keskeny, orruk kicsi, finom, egyenes — ׳ arkuk gyengéd, telt, fogaik hófehérek. Hosszú, áttetsző, szép kezükben örökké égő cigaretta, kes­­keny lábukon sárga szandál, fejükön aranysárga fátyol — törékeny nyakukon nehéz aranypénzekből fűzött lánc. Já­­rásuk lassú, minden mozdulatuk tökéletes. Dekadens, ki­­rályi szépségeik, cs­ak Jerichóban, vagy Jerichó környékén tudnak élni, Jeruzsálemben télen holtra fáznak, nyáron elszikkadnak az éles napfényben, Tel-Avivban halálra bá­­gyasztja őket a tengeri levegő — csak itt lenn, az oázis édes és puha levegőjében virágzanak ki, csak az óriáspálma árnyékában üdülnek fel... Egy másik típus olajbarna, középmagas, izmos — nagy fekete szemük mindig mosolygós, duzzadó szép ajkuk csupa élet, sima, sötét hajuk mindig fényes a nemes olajtól . .. Asszonyaik fáradhatatlanul dolgoznak napkeltétől nap­­nyugtáig, mosnak, főznek, kapálnak, kiszolgálják a férfia­­kat, évente világra hoznak egy csecsemőt és alázatosan tűrik, hogy kigúnyolják, semmibe vegyék őket, ha csak leányt szültek — boldogan, büszkén élvezik, hogy kényez­­tessék, tejbe-vajba fürösszék őket, ha fiúnak adtak életet. És hímeznek, hímeznek a petróleumlámpák gyönge fényé­­nél drága selyemruhákat, amiket az idegenek darabonként négy-öt fontért elkapkodnak, így gyűjtik a pénzt. Mire? A fiúknak, a fiúknak. Hogy a fiúk közül a legokosabbik Jeruzsálembe kerüljön iskolába, az izmosabbak ugyancsak Jeruzsálembe, műhelybe, szakmát tanulni . . . Életerős, egészséges fajta. Az apák m­aguk elé ültetik a lóra, sza­­márra az alig hároméves fiúgyermeket, viszik ki a baná­­nosba a munkához, vagy fel a hegyekbe hiéna­vadászatra, vagy le a Holt-tengerhez, hogy megfürdessék őket az erőt adó vizekben. Jerichó nem ismer vízhiányt. Az egész várost keresz­­tül-kasul kis betonfalú műpatako­k hálózzák be, mindenütt patakcsobogás hallatszik. A kormány kiépítette az áldott Ain Szultán-forrást és vizét bevitte a város minden részébe. Szinte elképzelhetetlen, a nyílt utca jobboldalán, nyitott, keskeny betonimedencékben folyik, folyik a víz éjjel-nappal. Fenn, a forrástól pár lépésnyire, nagyjelentőségű lele­­telket hoznak napfényre az archeológusok. Egy eddig isme­­retlen korszakról adnak első híradást a világhírű jerieirói ásatások. A finom, óvatos munkához csak női munkásokat alkalmaznak, egyetlen durva, túl gyors mozdulat felbecsül­­hetetlen értékeket roncsolhat össze. A hímzéshez szokott kezek tökéletes biztonsággal végzik a rájuk bízott fellada­­tot. Legtöbb munkásnő fiatal, alig tizenhat-tizenhét éves, egy­ikük-másikuk már többszörös anya, gondos, féltő anya, aki nem meri a hosszú munkaidő alatt otthonhagyni a leg­­kisebbet, a csecsemőt, nem egyszer alszik édesen a meleg napfényben kicsi barna gyerek, a bibliai Jerichó kiásott romjain. Furcsák a fiatal lányok még gyermekdeden kerek ar­­cában a mélyen aláfestett asszonyszemek. Tíz-tizenkét éves leánykák felpucolva lépkednek az utcán, hisz ők már abban a­k korban vannak, amikor illő, hogy egy férfi szeme megakadjon rajtu­k. (Lefátyolozva csak a nagyvárosi arab nő jár.) Még két-három év­es férjhez mennek, valaki meg­­veszi őket harminc fontért, száz fontért, kétszáz fontért . .. Az ár rang ׳é­s szépség szerint változik. Néha aszerint, hogy a­­ lányka mekkora terhet bír elvinni a fején a váro­s köze­­pétől az Ain Szultán-forrásig ... A kormány erős küzdel­­met folytat a gye­rmekházasság ellen, de annak ellenére, hogy már komoly eredményeket ért el, még nem sikerült kiirtania ezt a rettenetes szokást. A városokban könnyű a kontroll, de a sivatagi beduinok továbbra is vallják, hogy a tizenkétéves leány éppen jó a házasságra, a tizenötéves már öreg .. . Röviddel napnyugta után üresek Jericho utcái. Ki-ki a maga pálmája alatt ül... A pórusos, könnyű téglákból épült házak fehér teteje világít. Valahonnan zene hallat­­szik, tompa dobpergés, férfiének zümmögő, vontatott kó­­rusa, halk asszonyi nevetés. Valahol mulatnak ... Ülünk a ״ Winterpalace“ kertjében. A Khedive és kísé­­rete lementek a Holt-tengerhez, talán fürödni a telihold fényénél. Ah­med szívja az illatos narghilét. A szomszédos Feinberrg-isszai­atórium tetőterraszán sen­­kinek sem jut eszébe felhúzni az elegáns, beépített gram­­m­ofont. Most, itt, elviselhetetlen lenne valami európai muzsika. A telihold lassan kúszik felfelé, megáll egy percre az óriáspálma reszkető csúcsán. Csendben hallgatjuk a trópusi éjszaka zenéjét Fürdés a Holttengerben, melynek sűrű vize, úszás nélkül, felszínen tartja az embert. Sokan esernyővel a mély vízen ülve olvasnak 83

Next