Mult és Jövő, 1937 (27. évfolyam, 1-12. szám)

1937-01-01 / 1. szám

* ZSIDÓ MŰVÉSZETI, IRODALMI, TÁRSADALMI ÉS KRITIKAI HAVI FOLYÓIRAT * SZERKESZTI: DR PATAI JÓZSEF * XXVI. ÉVFOLYAM, 1937 JANUÁR PATAI JÓZSEF: A ZENE SZÁRNYÁN A zene szárnyán, az éter hullámain ünnepi hírek jönnek a Szentföldről, Tel-Avivből, Jeruzsálemből és a Karmel hegyéről. Hubermann Broniszláv tervét, hogy Palesztinában olyan zenekart létesít, amely az első helyet fogja kivívni magának az egész világon,­­ a legteljesebb siker koronázta. A földkerekség minden részéről kiválasztott hetvenegy tagú ״ zenei színhedr­on“ megkezdte működését és ezren, meg ezren özönlöttek a nép előkelői, egyszerű fiai és leá­­nyai, hogy a munka napjai után a művészet szférái­­ban merítsék meg mindig fölfelé sóvárgó lelküket. A palesztinai ״Toscanini napok“ tiszta harmóniába olvadó hangulata, a tizenkét év előtti ״ Balfour-na­­pok“ emelkedett atmoszféráját varázsolta vissza. Ak­­kor a Héber Egyetem, a zsidóság legmagasabb tudo­­mányos intézetét avatták a Scopus-hegyen és az újjá­­született kis Palesztina Nagybritannia egyik leg­­nagyobb fiát látta vendégül, aki történeti formát adott a zsidó nép évezredes vágyának, hogy a meg­­valósulás útjára terelődhessen. Most Itáliának egyik legnagyobb fia jött el a Szentföldre, hogy elhozza a hírt, hogy­­ vannak dolgok, melyek felette állnak gyűlöletnek, irigységnek, háborúskodásnak.“ Tosca­­nini a zene nagymestere, nemcsak művészetét hozta magával, hanem az emberiességbe vetett hitét, me­­lyet a vallások bölcsőjének országában akart meg­­újhodtatni. Művészi munkájának félszázados jubileu­­mát azon a földön akarta megülni, ahonnan az em­­beri igazság és szeretet eszméi szálltak szerteszét. És ünnepnapokat hozott Palesztina építőinek a megpró­­báltatásoknak nehéz napjai után. Mikor Telavivban a koncert után a közönség, a kormányzóval az élén tovább maradt a teremben, várva, hogy újra meg újra láthassa a mestert, a nagy dirigens elmondotta, hogy nem emlékszik semilyen helyre a világon, ahol ilyen jó hangulatban lett volna, mint itt a Szentföldön. Emberi állásfoglalás ez a meg­­indultsága a lélekemelő építéssel szemben, amelyet az országban látott. Megihlette őt a fenséges embe­­riesség szelleme, amely itt feléje áradt a népnek min­­den rétegéből. És amikor Jeruzsálemben a rádió an­­gol vezetője bejelentette, hogy ״ milliók figyelnek Amerikában is erre az estre­, méltán tehette hozzá, hogy sok koncerten volt már a világon, de ilyen lán­­goló lelkesedést sehol még nem tapasztalt. Weizmann professzor pedig az egész szentföldi zsidóság nevében mondhatta a mesternek: nemcsak a művészet aján­­déka az, amit elhozott nekünk, hanem megerősítette a meggyőződést, hogy ami itt, ebben a kis országban történik, a zsidó újjászületés műve, megragadja az emberiség legjobbjai javának, kiválasztottjainak a lelkét. Hubermann, aki ezzel a tettével beleírta nevét a feltámadó Szentföld történetébe, tanítványi alázat­­tal tette hozzá, hogy ״Toscanini isteni művészetével felemelt bennünket a jó emberek magasztos szfé­­rájába, legyen ezért áldott a neve.“ A palesztinai ״Toscanini-napok“ nemcsak rend­­kívüli zenei eseményt jelentenek, hanem jelentik egyben azt, hogy ez a generáció, amely a Szentföldön keresi megújhodását, a művészetben is bibliai fel­­magasztosulást, a jóság, az emberiesség diadalát ke­­resi. Egyetemes emberi szempontok irányítják lelkü­­letét, gondolkozását, akkor is, amikor a zsidó nép nagy értékeit gyarapítják. A ״ Toscanini-napok“ Palesztinában évezredes álom megvalósulásának további lépcsőfokait jelentik. Földművesek, papok, tudósok, kézművesek, telepe­­sek, sziklavágók és faültetők után ide jöttek, amint írva vagyon, az Úr csarnokának építőivel együtt a le­­viták, cimbalmaikkal, harsonáikkal és sokhúrú hár­­fáikkal, hogy dicsérjék az Örökkévalót Dávid, Izrael királyának zsoltáraival és az egész nép hálával és ha­­lálujával zengte az Örökkévaló énekét. Nem csoda, hogy beteljesedett a próféciának az a része is, hogy a nép meghatottságában sírt ״ és el­­vegyült a sírás hangja az ujjongás hangjaival“. — ״Olyanok vagyunk, mintha álmodnánk“ — mondotta képviselője a sokezer munkásnak, akiknek jósággal lehetővé tették, hogy a Toscanini-napoknak ők is ré­­szesei legyenek. A Keren Kajemeth pedig, amely a fehér-kék perselyek filléreiből földet adott annyi új telepnek és a Héber Egyetemnek, most földet ad azoknak, akik a zene szárnyain és az éther hullámain fogják szétvinni a Szentföld megújhodásának igazságát. 3

Next