Mult és Jövő, 1937 (27. évfolyam, 1-12. szám)
1937-01-01 / 1. szám
* ZSIDÓ MŰVÉSZETI, IRODALMI, TÁRSADALMI ÉS KRITIKAI HAVI FOLYÓIRAT * SZERKESZTI: DR PATAI JÓZSEF * XXVI. ÉVFOLYAM, 1937 JANUÁR PATAI JÓZSEF: A ZENE SZÁRNYÁN A zene szárnyán, az éter hullámain ünnepi hírek jönnek a Szentföldről, Tel-Avivből, Jeruzsálemből és a Karmel hegyéről. Hubermann Broniszláv tervét, hogy Palesztinában olyan zenekart létesít, amely az első helyet fogja kivívni magának az egész világon, a legteljesebb siker koronázta. A földkerekség minden részéről kiválasztott hetvenegy tagú ״ zenei színhedron“ megkezdte működését és ezren, meg ezren özönlöttek a nép előkelői, egyszerű fiai és leányai, hogy a munka napjai után a művészet szféráiban merítsék meg mindig fölfelé sóvárgó lelküket. A palesztinai ״Toscanini napok“ tiszta harmóniába olvadó hangulata, a tizenkét év előtti ״ Balfour-napok“ emelkedett atmoszféráját varázsolta vissza. Akkor a Héber Egyetem, a zsidóság legmagasabb tudományos intézetét avatták a Scopus-hegyen és az újjászületett kis Palesztina Nagybritannia egyik legnagyobb fiát látta vendégül, aki történeti formát adott a zsidó nép évezredes vágyának, hogy a megvalósulás útjára terelődhessen. Most Itáliának egyik legnagyobb fia jött el a Szentföldre, hogy elhozza a hírt, hogy vannak dolgok, melyek felette állnak gyűlöletnek, irigységnek, háborúskodásnak.“ Toscanini a zene nagymestere, nemcsak művészetét hozta magával, hanem az emberiességbe vetett hitét, melyet a vallások bölcsőjének országában akart megújhodtatni. Művészi munkájának félszázados jubileumát azon a földön akarta megülni, ahonnan az emberi igazság és szeretet eszméi szálltak szerteszét. És ünnepnapokat hozott Palesztina építőinek a megpróbáltatásoknak nehéz napjai után. Mikor Telavivban a koncert után a közönség, a kormányzóval az élén tovább maradt a teremben, várva, hogy újra meg újra láthassa a mestert, a nagy dirigens elmondotta, hogy nem emlékszik semilyen helyre a világon, ahol ilyen jó hangulatban lett volna, mint itt a Szentföldön. Emberi állásfoglalás ez a megindultsága a lélekemelő építéssel szemben, amelyet az országban látott. Megihlette őt a fenséges emberiesség szelleme, amely itt feléje áradt a népnek minden rétegéből. És amikor Jeruzsálemben a rádió angol vezetője bejelentette, hogy ״ milliók figyelnek Amerikában is erre az estre, méltán tehette hozzá, hogy sok koncerten volt már a világon, de ilyen lángoló lelkesedést sehol még nem tapasztalt. Weizmann professzor pedig az egész szentföldi zsidóság nevében mondhatta a mesternek: nemcsak a művészet ajándéka az, amit elhozott nekünk, hanem megerősítette a meggyőződést, hogy ami itt, ebben a kis országban történik, a zsidó újjászületés műve, megragadja az emberiség legjobbjai javának, kiválasztottjainak a lelkét. Hubermann, aki ezzel a tettével beleírta nevét a feltámadó Szentföld történetébe, tanítványi alázattal tette hozzá, hogy ״Toscanini isteni művészetével felemelt bennünket a jó emberek magasztos szférájába, legyen ezért áldott a neve.“ A palesztinai ״Toscanini-napok“ nemcsak rendkívüli zenei eseményt jelentenek, hanem jelentik egyben azt, hogy ez a generáció, amely a Szentföldön keresi megújhodását, a művészetben is bibliai felmagasztosulást, a jóság, az emberiesség diadalát keresi. Egyetemes emberi szempontok irányítják lelkületét, gondolkozását, akkor is, amikor a zsidó nép nagy értékeit gyarapítják. A ״ Toscanini-napok“ Palesztinában évezredes álom megvalósulásának további lépcsőfokait jelentik. Földművesek, papok, tudósok, kézművesek, telepesek, sziklavágók és faültetők után ide jöttek, amint írva vagyon, az Úr csarnokának építőivel együtt a leviták, cimbalmaikkal, harsonáikkal és sokhúrú hárfáikkal, hogy dicsérjék az Örökkévalót Dávid, Izrael királyának zsoltáraival és az egész nép hálával és halálujával zengte az Örökkévaló énekét. Nem csoda, hogy beteljesedett a próféciának az a része is, hogy a nép meghatottságában sírt ״ és elvegyült a sírás hangja az ujjongás hangjaival“. — ״Olyanok vagyunk, mintha álmodnánk“ — mondotta képviselője a sokezer munkásnak, akiknek jósággal lehetővé tették, hogy a Toscanini-napoknak ők is részesei legyenek. A Keren Kajemeth pedig, amely a fehér-kék perselyek filléreiből földet adott annyi új telepnek és a Héber Egyetemnek, most földet ad azoknak, akik a zene szárnyain és az éther hullámain fogják szétvinni a Szentföld megújhodásának igazságát. 3