A Jövő, 1954 (3. évfolyam, 1-10. szám)
1954-01-01 / 1. szám
BERTHOLD VIERTEL Berthold Viertel a költő és író a világ egyik legismertebb és leghaladóbb színi - és filmrendezője volt. Szeptemberben, hatvannyolc éves korában halt meg szülővárosában, Bécsben. Berthold Viertel a művészet, de különösen a színházi művészet tudósa volt. Alkotó, aki mindig a saját útjain járt és kereste az újat, az igazat. Az a típus, melyet egykor ״ etikus embernek“ neveztek. Nagyon szoros barátság fűzte Karl Kraus-hoz, a korszak egyik legnyíltabb kritikusához, akiről ״ Karl Kraus, a karakter és korszaka|‘ címen könyvet írt. A nagy nyilvánosság nem túlságosan ismerte Viertelt, a költőt, aki verseiben a forma rovására is őszinteségre törekedett. Első verskötete ״Die Spur“ (a nyom) 1913-ban jelent meg. 1921-ben ״Die Bahn“ (A pálya), majd húsz évvel később számkivetésben jelenik meg új verseinek gyűjteménye, melynek címe Józsaiás szavai: ״ Fürchte Dich nicht“ (Ne félj!) Ennek a kötetnek az előszavában írja: ״Az emigráció rákényszeríti az áldozataira (és megfigyelőire) az életigenlés sajátos stílusát.“ 1946-ban, hatvanadik születésnapján, jelenik meg ״ Der Lebenslauf“ című kötete, gyermek és aggkora között írt költeményeivel. Ez a verskötet azzal a fájdalmas vallomással végződik: Gyertyámat az éjszakába dobtam. De a sötétségre nem hozott fényt. Berthold Viertel gyertyáját korunk éjszakájába dobta, megvilágította a sötétséget, és ameddig ereje engedte, világosságot terjesztett. Képességét, tehetségét főleg a színház világának szentelte. Nemcsak színműveket írt, mint ״ A kegyelemkenyér“, nemcsak mesteri fordításokat alkotott, mint az Euripides ״ Bacchantus nőit“, hanem négy évtizeden át fáradhatatlan energiával és alkotóerővel működött, mint színház- és filmrendező. Németországban ő rendezte legelőször O’Neill ״ Emperor Jones“ és ״Gier unter den Ulmen“ darabjait. Viertel volt annak a fiatal színészcsoportnak a vezetője, akik Berlinben előadták George Kaiser ״ Neben einander“ című darabját Georges Gross színpadi képeivel. Viertel rendezte az ״Abenteuer eines Zehnmarkscheines“ című filmet, melyben a vándorló bankjegy útján a jelen nagyvárosának keresztmetszetét dokumentálták. Filmrendezői sikerei 1923-ban Hollywoodba viszik, ahol évekig a Fox-gyárnak dolgozik és New York legnagyobb filmszínházában, a Roxy Theaterben rendezi a ״ Seven Faces“-t. Majd újra visszatér Németországba, de hamarosan menekülnie kell a Hitler üldözések miatt. Azután Londonban, New Yorkban és újra Hollywoodban működik. A felszabadulás után nagy sikerei révén szinte diadalmenetben tér vissza az európai kontinensre. Berlinben, Zürichben, de legfőképpen Bécsben a Wiener Burgtheaterban aratja nagy rendezői sikereit. A származása miatt sokat üldözött költő és rendező élete úgy fejeződött be, mint utolsó költeménye: ״ Aber man geht nicht verloren“. Élete nem volt hiábavaló... Az emberi hálátlanság egyik jellegzetessége, hogy életükben a kiváló embereket sem becsülik meg, és legtöbbször még haláluk után sem adják meg a kiérdemelt elismerést. Dr. Wilhelm Károly a kevesek közül való, akinek életében sok megbecsülésben és elismerésben volt része. Sőt mi több, még a zsidó utcában is bizonyos tisztelet övezte. Dr. Wilhelm a magyarországi zsidóság majdnem egészében megszűnt felsőbb rétegének volt egyik tagja és képviselője. A magyarországi nagypolgárság megszemélyesítője és képviselője volt. A gazdasági életben, mint a Magyar Cukoripar feje irányította az egyik legfontosabb iparágat, de nagy elfoglaltsága ellenére aktívan részt vett a zsidó közélet munkájában. A pesti hitközség elöljárója, majd alelnöke volt. Stern Samu barátja és személyes híve. Az ״ izraelitizmus“ gondolatát képviselték, de sokkal több zsidó tudással és érzéssel, mint ridegen magyarkodó, asszimiláns elődeik. Dr. Wilhelm Károly szélesebb látókörrel rendelkezett mint a többi pesti zsidó vezető. Társadalmi helyzete és az őt körülvevő asszimiláns légkör ellenére — hajlott a cionizmus felé, és nagy figyelemmel, megértéssel kísérte a cionisták tevékenységét. Nagy vesztesége a magyarországi zsidóságnak, hogy az a Wilhelm Károly, akinek szavára felfigyeltek, a zsidó nagypolgárság számára szabad profitot biztosító Horthy korszakban, kiváló történelmi kritikája ellenére a cionizmussal kapcsolatban nem jutott tovább a szimpatizáláson. Rugalmasságát a német megszállás idején bebizonyította. A Stem Samu gárdából az elsők között volt, aki felismerte a cionista ellenállási és mentési akciók helyességét. Minden eszközzel támogatta a chaluci ellenállási mozgalmat. Azokban a vészes időkben került közel a chaluci szervezetekhez. Bár egy világ választotta el Dr. Wilhelm Károlyt a nagypolgárt a chaluci mozgalmaktól, megértése, tisztánlátása, szoros politikai együttműködés lehetőségét teremtette meg. Felszabadulás után a chaluci mozgalmak Dr. Wilhelm Károllyal kooperáltak. A felszabadulás után a cionizmus két fő feladat megvalósítását tűzte ki céljául: a maradék zsidóság talpraállítását és népi kisebbséggé való deklarálását. A sok személyeskedés, hiúsági kérdések, egyéni ambíciók miatt a népi kisebbségi deklaráció — csak terv maradt. Dr. Wilhelm Károly felszabadulás után a Joint magyarországi bizottságának elnöke volt, de minden pozíciójáról hamarosan lemondott az akkori ideiglenes hitközségi elnök, Stockier Lajos és környezete elviselhetetlen intrikái miatt. Közgazdasági képességeit elismerte a koalíciós magyar kormány is, és szaktudását a Gazdasági Főtanácsban vették igénybe. A zsidó közéletből való visszavonulása után is szoros kapcsolatot tartott fenn a cionista mozgalommal. Izraellel akkor került közvetlen nexusba, amikor lánya és veje odavándoroltak. Nagy terve volt az izraeli cukoripar megteremtésében részt venni. Régi cionista barátai előtt többször kifejtette, hogy több évtizedes gyakorlata alapján kedve volna, az izraeli cukorgyártás problémájának megoldásában tevékenykedni. Illetékes izraeli helyeken több oldalról felvetődött Wilhelm Károly hivatalos meghívása, de az izraeli lassú közigazgatás nehezen mozdult. Wilhelm Károly pedig személyesen nem jelentkezett. De Izraelt mégis megtekintette. Zürichben bekövetkezett váratlan halála előtt néhány hetet töltött a zsidó hazában, és Európába való visszaérkezésekor nagy elismeréssel beszélt a zsidó nép csodálatos és kitartó építőmunkájáról, bámulatraméltó erőfeszítéseiről. Wilhelm Károly az utolsók egyike volt a letűnt magyarországi zsidóság egy nemzedékéből melynek tagjai sokat alkottak de nem látták a zsidó közösség igazi útját. Wilhelm Károly a náci fasizmus tragikus történelmi korszakában kiemelkedett ebből a rétegből és akik abban az időben vele dolgoztak, mindig megbecsüléssel fognak róla megemlékezni. DR. WILHELM KÁROLY (Megemlékezés halálának második évfordulója alkalmából) 488 BERTHOLD VIERTEL: GEIST UND MAGEN Das Brot der Vertreibung, Das Brot der Verbleibung Waren beide bittere Speise. Die, so verblieben, Und wir, ausgetrieben, Darbte jeder auf seine Weise. Die das Greuel entschuldigt, Dem Verhängnis gehuldigt, Sie warens, die frönten und praßten. Auch die Fremde, sie nährte. Was der Flüchtling entbehrte, War, was seine Hände nicht faßten. Es gab Satte, die starben Am geistigen Darben. Wir wollen sie nicht beklagen. Dem vom Krieg und vom Würger Hinterlassenen Bürger Hungern nun Geist und Magen. A SVÁJCI ÖTEZER _ mindazokat a németeket, akik náci csoportokat szerveztek, a Gestapónak dolgoztak és szemérmetlenül Svájcnak a Harmadik Birodalomhoz való csatolását követelték. Ezek a náci összeesküvők a hitlerizmus idején olyan magatartást tanúsítottak, mintha az általul óhajtott h átállás Svájc részéről bekövetkezett volna. Már Svájc urainak képzelték magukat. Midőn a svájci kormány erélyesebb eszközökhöz folyamodott hogy megtisztítsa az országot a felforgató elemektől, — a legnagyobb alapossággal és gondossággal járt el. Minden kiutasítottnak törvényes lehetőséget biztosított arra, hogy a hatóságok előtt tisztázhassák bűnösségüket. A Svájcból kiutasított náciösszeesküvők nagyobbrészt Németországba kerültek és a felszabadulás utáni első években csendben meghúzódtak. De most egyszerre megmozdultak és az egykori svájci náci ügynökök arcálan módon kártérítési igényekké álltak elő. Érdekképviseletet alapítottak. Ez az új náci organizáció olyan igényekkel lép fel, mit a fasiszták által üldözöttek igen éles támadásokat intézne Svájc ellen. Azok, akik a hitlerizmus idejé Svájcot, az ״Allemannischen Gasüdlich des Rheinst akarták Hitlernek átjátszani, ma kártérítés igényekkel mernek fellépni, a német szövetségi bírósághoz akarnak fordulni, hogy a svájci kiutasítás által keletkezett ״ mindenféle vagyon, existenciális és egészségügyi károkra“ jóvátételt kapjanak. Ezek a náci összeesküvők, akit Svájc semlegességének és függetlenségének megsemmisítésére törekedtek, odáig merészkednek hogy már összeállították a Svájcnak beterjesztendő számlájukat Ezek a Hitler-ágensek nem kicsinyesek. Több mint három millió márkát követelnek, valamint a kiutasítási végzések visszavonását, de a tárgyalások befejezéséig turista-vízumot óhajtanak, mert nem szégyenlősek azok a hazaárulók, akik egykor Svájc állam létét kívánták aláásni. A svájci sajtó a legélesebbefoglalt állást a ״ kiűzött németek elképesztő magatartásával szemben, akiknek száma kerekei ötezer. ABasler Nationalzeitung írja: ״Az a mód, ahogy a Rajnál túl követeléseket mernek támasztani, minden lehetősége megszűntet még arra nézve is hogy e jogtalan kiabálóknak még csak látogatási engedélyt is adjunk, anyagi kártérítésről pedig sohasem lehet szó.“ Ezeknek a náci összeesküvőknel a szervezkedése és a különböző más címeken szervezkedő náciknak a mozgolódása, éles figyelmeztetés kell legyen a fasisztaellenes és demokratikus világ német-barátkozására, de különös figyelmeztetés a zsidóság ama rétege számára, mely a nácik volt országában keresi a boldogulás, jövő útját.