Uj Élet, 1961 (17. évfolyam, 1-24. szám)

1961-01-01 / 1. szám

2זיזז ו!. jhntmr . UJ ÉLET A fővárosi és vidéki zsidóság élete Chanukka-ünnepség a Hegedűs Gyula utcai körzetben Kiss Arnold-emlékest a budai körzetben Chanuk­k­a-ünnepség a Pécsi Izraelita Hitközségben A Hegedűs Gyula utcai kör­­zet december 18-án, vasárnap délután nagy sikerű chanuk­­ka-ünnepséget rendezett dr. Flesch Jenő körzeti elnök ve­­zetésével — a­ Fürst Sándor utcai kultúrteremben. A cha­­nukkai gyertyagyújtás szer­­tartását dr. Sándor László kántor végezte és a Talmud- Tóra növendékei ünnepi dalo­­kat énekeltek. Dr. Benoschofsky Imre or­­szágos főrabbihelyettes, a He­­gedűs Gyula utcai körzet rab­­bija, mélyenszántó előadást tartott „Vallás és kultúra” címmel. A közönség feszült fi­­gyelemmel hallgatta a vallásos és irodalmi példákban bővel­­kedő fejtegetéseket. Feleki Rezső énekművész és Ungár Imre Kossuth-díjas zon­­goraművész számai tették még emlékezetessé az ünnepséget Este a Hegedűs Gyula utcai templomkörzet dísztermében ünnepi vacsorára jöttek össze a körzet vezetői. Dr. Bene­­schofsky Imre, országos fő­­rabbihelyettes, a körzet rabbi­­ja, elvégezte a d­anukkai gyertyagyújtás szertartását, majd sor került a vacsorára, amelynek keretében dr. Flesch Jenő körzeti elnök meleg sza­­vakkal köszöntötte a megye­ A Budai Körzet december 17-én rendezte Chanukka ün­­nepélyét. Ekkor áldozott dr. Kiss Arnold volt budai vezető főrabbi emlékének is halála húsz éves évfordulóján. Sirota Sándor főkántor a templomi és gyermekkórus kíséretével gyújtotta meg a Chanukka­­gyertyákat, majd dr. Végházi István beszélt Chanukkának a ma embereihez szóló tanítá­­sáról. Lakos Zsuzsa és Vég­­házi Judit Talmud­ Tóra nö­­vendékek szavalatai után Ke­­len Dóra adott elő nagy mű­­vészi átéléssel zsidó költők, verseiből. A műsor második részében dr. Végházi István emlékezett Kiss Arnoldról, mint rabbiról, mint imaköl­lent központi vezetőket és a körzet képviselőit Sós Endre, a MIOK és BIH elnöke, méltatta a körzet egy­­házi és világi vezetőinek érde­­meit. Azután elismerését fe­­jezte ki a nagyszerű zsidó asz­­szonyoknak, Eichmann Mátné­­nak, Heller Simonnénak, dr. Weiss Sámuelnénak, Róna Fe­­rencnének, Weiss Sándornénak és Schönweiter Oszkárnénak, továbbá a vacsora megrende­­zése körül nagy szerepet ját­­szó Wirtschafter Ferencnének és Wiesinger Izrvrénének. Az elnök ismertette a hit­­község tevékenységét majd rámutatott arra, hogy a ma­­gyar zsidóságnak hazafias kö­­telessége részt venni a szocia­­lizmus építésében és a béke megszilárdításáért folytatott küzdelemben. Nagy hatású be­­szédét többször szakította fél­­be a megjelentek hosszas tapsa. Dr. Harsányi László, a BIH pénzügyi elöljárója a hitköz­­ség feladatairól beszélt nagy hatással. Eichmann Mórné a zsidó asszonyok bizalmáról és a Hegedűs Gyula utcai körzet ragaszkodásáról biztosította Sós Endre elnököt, akit lelke­­sen követ a fővárosi zsidóság. Lóránd Márton főkántor éne­­ke után dr. Weiss Sámuel rabbi mondott beszédet. tőről, mint a magyar zsidó kebilla-élet egyik legkiválóbb ábrázolójáról. Sós Endre, a MIOK és a BIH elnöke, Kiss Arnoldról, a költő-papról beszélt, majd felelevenítette azt a budai zsidó légkört, amelyben Kiss Arnold papi munkássága le­­zajlott. Rámutatott arra, hogy a Kiss Arnold működése nyo­­mán támadt budai zsidó szel­­lemet, ezt a gyökeréig de­­mokratikus zsidó szellemet az egységes fővárosi zsidó közös­­ség tradíciói közé kell iktatni. Külön kiemelte, hogy Kiss Arnold mennyire együttér­­zett az elnyomott kisembe­­rekkel és mennyire szót emelt a szociális igazságok érvénye­­sülése mellett. (A beszédet la­­punk egyik legközelebbi szá­­mában tárca formájában kö­­zöljük.) A nagy tetszéssel fogadott emlékezés után Schweitzer Katalin zongoraművésznő ját­­szott Liszt-műveket, megérde­­melt sikert aratva. Kertész Zoltán körzeti elnök köszönő és zárószavaival fejeződött be a jól sikerült összejövetel. A körzet Talmud-Tóra növendé­­kei számára december 18-án volt műsoros Chanukka ösz­­sze­jövetel, amelyen a Talmud- Tóra növendékek szerepeltek Kardos Péter tanár és Sirota Sándor főkántor irányításával. Dr. Fisch Henrik beszéde a nagykőrösi Chanukka-esten A Budapesti Izraelita Hit­­község Rabbiságának tagjai egy-egy vidéki hitközség pat­­ronálását vállalták. Ennek ke­­retében dr. Fisch Henrik, a Dohány utcai templom főrab­­bija december 19-én megláto­gatta a nagykőrösi hitközsé­get, a hívek szép számban je­­lentek meg az istentiszteleten. A Chanukkáról mondott be­­szédében a főrabbi a magyar December 18-án nagyszámú közönség jelenlétében tartotta a Pécsi Izraelita Hitközség idei Chanukka-ünnepélyét, amelyen megjelent és beszé­­det mondott dr. Seifert Géza, a MIOK alelnöke, és dr. Péner Tibor főtitkár. A művészi mű­­sorban Kálmánné Hónig Er­­zsébet operaénekesnő, a sze­­gedi zsinagóga szólóénekese szerepelt, Sebestyén Ferenc kíséretével. Mindhárom ven­­dégelőadó nagy sikert aratott. Az ünnepség a gyertyagyúj­­tási szertartással kezdődött. A liturgikus és a magyar nyelvű ünnepi énekeket a Talmud- Tóra növendékeiből alakított kórus, illetve a gyertyagyúj­­tást egy Talmud-Tóra növen­­dék végezte. Az ünnepi gyer­­tyák meggyújtása után dr. Schweitzer József főrabbi az ünnep morális tanításairól be­­szélt. Ezután dr. Seifert Géza, a BIH elnökhelyettese és a MIOK alelnöke tartott ünnepi­­beszédet a Chanukka jelentő­­ségéről. — Josephus Flavius művéből olvassuk, hogy Nagy Sándor hadserege i. e. 332-ben megjelenik Jeruzsálem előtt és kivonulnak elébe a Szentély papjai, élükön Jadduta főpap­­pal. Nagy Sándor megpillant­­va a zsidó küldöttséget, leug­­rik lováról és meghajtja ma­­gát a zsidó főpap előtt. Ké­­sőbb­­elbeszéli környezetének, hogy egy korábbi álmában megjelent Jaddita főpaphoz hasonló férfi, aki megjósolta neki, hogy hódító hadjáratai­­ban győzelmet fog aratni. Nagy Sándor meghagyta a zsi­­dóságot abban a szabadságuk­­ban, melyet a perzsa uralko­­dók alatt élveztek és orszá­­guk kormányzóját a zsidókkal való barátságás bánásmódra utasította. Bár Nagy Sándor Palesz­­tínát elfoglalta, mégis, a zsi­­dók afeletti hálájukból, hogy vallásszabadságukat meghagy­­ta, a hódítás évében született fiúgyermekeknek az Alexan­­der nevet adták. A zsidóság hálás volt Nagy Sándornak, amiért a körülményekhez mért szabadságot adott és bé­­két biztosított részükre. Nagy Sándor halála után hadvezérei osztozkodtak a nagy birodalmon. Jeruzsále­­mért megindult a vetélkedés a Ptolemaiosok és a Szeleuki­ I­dák között, változó Szerencsé­­ve. Végül is III. vagy Nagy Antiochus lett Juda országé­­nak szeleukida uralkodója. Rövid uralkodása után bekö­­vetkezett halála folytán a trónt testvére, IV. Antiochus foglalta el, akit a görögök ״ Epiphanes” (megtestesült is­­ten) névvel ruháztak fel, má­­sok azonban ״ Epimanes” azaz őrültnek neveztek. A zsidók között gonosz Antiochus né­­ven lett ismeretes.­­ Uralkodása alatt a zsidó­­kat görögösíteni, hellenizálni akarta, a görög vallás terj­esz­­tésével, a zsidó vallás meg­­szüntetése végett Mikor An­­tiochus látta, hogy a jámbor zsidók szembenállása folytán célját nem éri el, haragjában i. e. 170-ben maga vonult be hadseregével Jeruzsálembe és a Szentélyt újból kifosztotta. Ezzel a győzelmével azonban nem elégedett meg, hanem most már egyenesen a zsidó vallás­, gyökeres kiirtására tört. Halálbüntetés terhével eltil­­totta a zsidó templomok és is­­kolák látogatását szombat és más ünnepek, valamint az ét­­kezési törvények megtartását.­­ A zsidóság állhatatos ma­­radt vallásáért kiállt Ekkor lépett fel i. e. 167-ben a Has­­maneus családból származó öreg pap, Matisztachu­s fiá­­val, akik az általuk szervezett szabadcsapatokkal szálltak szembe a szír—görög zsoldos hadsereggel. Matisztachu halá­­la után fiai álltak a szabad­­ságharc élére és e szabadcsa­­patokat legbátrabb fia, Juda Makkabi vezette tovább. Har­­cukat siker koronázta és Je­­ruzsálemet a Szentéllyel visz­­szafoglalták.­­ A legenda szerint a Szen­­tély kivilágításához egyébként egy napra elegendő egy­­kis , korsó olajat találtak, mely zsidóság aktuális problémái­­val is foglalkozott. Több je­­lenlevő kérdésére a főrabbi felvilágosítást adott. A meg­­jelentek nevében dr. Feldmá­­yer György köszönte meg az élményt, amelyet a községnek ez a látogatás okozott , csodálatos módon 8 napig égett. Azóta a zsidóság min­­den évben megemlékezik e napról a Chanukka-ünnep ke­­retében és 8 napon át meg­­gyújtja a Chanukka lángjait. — Mit jelentenek e lángok? E lángok Juda Makkabi sere­­gének győzelmét hirdetik. E győzelem időtálló jelentősége nem Jeruzsálem visszafoglalá­­sából állott — hiszen Nagy Sándor is elfoglalta az orszá­­got és a zsidóság mégis béké­­sen élt —, hanem e győzelem a vallás és lelkiismereti sza­­badság kivívásának diadalát jelentette. Ebben található meg a Chanukka-ünnep igazi jelentősége . A világ minden részén meggyűlő Chanukka-gyertyák fényei hirdetik a lelkiismereti és vallásszabadság diadalát, a haladó gondolat örök világos­­ságát és győzelmét a reakció sötétsége felett. Dr. Péner Tibor főtitkár: A Talmud-Tóra növendékeinek most elhangzott chanukkai éneke, boldog gyermekkorún­­kat idézi elénk, az előttünk égő chanukka-gyertyák fé­­nye a drága szülői ház édes­­bús emlékét lobbantják fel előttünk. Sajnos, legtöbb hit­­testvérünknek nem is jelent ennél többet és a Chanukka náluk olajcsodává gyengül. Elmondják ugyan az aktuá­­lis imát a csodálatos harcok­­ról, de legtöbben nem is­ ér­­tik a szöveget és azoknál is, akik értik, nem hatnak lelke­­sítő történelmi tényekként, hanem szinte mitológiai visszaemlékezéssé halkultak, szimbólummá erőtlenedtek, nincs lelkesítő hatásuk és át­­ütő erejük. Holott a történelmi igazság az, hogy a zsidóság rettenthe­­tetlen védelmi harcával, ami­­nek emlékére a Chanukkát ünnepeljük, beszólt a világ­­történelembe, megfordította annak menetét és évezredekre irányt adott annak, megszabva a világ nagy részének gondol­­kodását és erkölcsi elveit.­­• Ott, a makabeus szabadság­­hősök hulló vérével öntözött csatamezőkön dőlt el, hogy a pogány világ erkölcsei, a rab­­szolgaság intézménye, a ki­­zsákmányolás, a gyengék el­­nyomása uralkodik-e a vilá­­gon, vagy meg tudják-e védeni e hősök a Szentírásunkban lefektetett magas erkölcsi ideálokat, az emberi szabad­­ságot, egyenlőséget és minden ember testvériségét. — A ma­­kabeusi győzelemnek ez a je­­len­tősége. És Ina a magyar zsidóság ezt a tanulságot vonja le a Chanukka ünnepéből és ha áldozatkészségében követni igyekszik a makabeusi nősök mindent feláldozó odaadását, akkor semmi sem tudja meg­­állítani a felemelkedése nagy­­szerű útját. Chanukka ünneplése a Józsefvárosban December 17-én, szombaton este ünnepi vacsora keretében ünnepelte meg a Nagyfuvaros utcai körzet a Chanukkát. Stern László főkántor gyertya­­gyújtása és éneke után Kővári Izsó körzeti elnök köszöntötte a megjelenteket, köztük a köz­­ponti vendégeket, Sós Endre elnököt, dr. Seifert Géza el­­nökhelyettest és dr. Péner Ti­­bor főtitkárt. Dr. Salgó László főrabbi emlékezett meg ünne­­pi beszédében a Chanukka je­­lentőségéről, történelmi visz­­szapillantás kapcsán elmon­­dotta, hogy az egyes korokban hogyan ünnepelték meg a Chanukkát és hogyan alakult ki az ünneplés mai formája. Beszéde befejező részében a „mindennap eggyel több lány gyújtása” tanításával kapcso­­latosan az egész világot be­­töltő igazi szeretet és béke fényeiről beszélt és megemlé­­kezett a moszkvai kiáltvány­­ról, amely visszhangra talált a zsidóság szívében és egy szívvel, egy lélekkel dolgozik a zsidó közösség minden egyes tagja a békéért és vágyja és­­ !Folytatás a 1. oldalon)) A magyar zsidóság bék­edeklarációja (Folytatás az 1. oldalról) eszme, amely jobban hozzá­tartozna a zsidóság lényéhez, mint a béke eszméje, amely végigkísérte sokezer éves tör­­ténelmén és most egybeolvad­­va a békét szerető népek vá­­gyával és óhajával, felemeli az emberi szívet és akaratot a legnagyobb jóért, a világ békéjéért való együttműkö­­désre.­­ Kérem, szíveskedjenek az alábbi deklarációt elfogadni és határozattá emelni. Dr. PÉNER TIBOR a MIOK és BIH főtitkára, a következő szavakkal terjesz­­tette elő a határozati javasla­­tot: " A világ kommunista és munkáspártjai által kibocsá­­tott békekiáltvány tárgyában folyó e békegyűlésen a ma­­gyar zsidóság vezető emberei­­nek lelkük mélyéből fakadó megnyilvánulása felemelő és méltó ahhoz, ahogy a zsidó­­ság a béke eszméje iránt mindig viselkedett. Nincs Felhívás a magyar zsidósághoz! A MAGYAR IZRAELITÁK ORSZÁGOS KÉPVISELETE az egyetemes magyar zsidóság minden vallási árnyalata nevé­­ben, a BUDAPESTI IZRAELITA HITKÖZSÉG ELÖLJÁRÓ­­SÁGA a fővárosi zsidóság nevében, az ORSZÁGOS RABBITANÁCS és az ORTODOX RAB­­BITANÁCS az ország valamennyi rabbija nevében együttes ülésen a következő határozatot hozta. A Moszkvában ülésezett kommunista- és munkáspártok kiáltványa hatalmas szózattal fordul minden emberhez, füg­­getlenül politikai és vallási meggyőződésétől, mindazokhoz, akik szeretik hazájukat és gyűlölik a háborút és felszólít min­­den jóakaratú embert szerte a világon, hogy küzdjön velük együtt a béke védelmében, a leszerelésért, a hidegháború el­­len, a tömegpusztító fegyverek termelése és e szörnyű fegy­­verekkel való kísérletezés ellen. Azt tűzi ki közös cél gya­­nánt, hogy a tudomány és a technika ne a halál és a pusztí­­tás eszköze legyen, hanem az emberek boldogságát és szebb életét szolgálja. Azt a magasztos feladatot írja a közös kü­z­­delem elé, hogy egyik nép ne nyomja el, ne tartsa gyarmati rabságban a másikat, egyik nemzet ne fenyegesse pusztulás­­sal a másikat, hanem a népek békében és barátságban élje­­nek egymás mellett. A magyar zsidóság képviseletében meghatottan és lelkes örömmel fogadjuk ezeket a célkitűzéseket és ünnepélyesen kijelentjük: valamennyien együtt akarunk küzdeni minden jóakaratú emberrel ezeknek a mélységesen emberi céloknak, ezeknek az életet jelentő feladatoknak megvalósításáért. Szívvel-lésekkel csatlakozunk a kiáltványhoz először is azért, mert az igazság és az emberség igéit hirdeti, mert az emberiséget halálos veszedelmekből­ az élet útjára igazítja, mert világos meggyőző erővel szólnak lelkünkhöz. Csatlakozunk a kiáltványhoz azért is, mert mi, hivő zsi­­dók, egyben hitünk tanításait, vallásunk parancsát követjük akkor, amikor a békéért küzdünk. Prófétáink, bölcseink nagy tanítóink egyként a béke igéit hirdették. Minden hívő zsidó az emberiség évezredes vágyainak megvalósulását köszönti akkor, amikor azt látja: nem költők és álmodozók, de reál­­politikusok, nem gyengék és veszélyeztettek, de felmérhetet­­len tömegek, óriás hatalmat jelentő szervezetek küzdenek azért, ami évezredes vágyakozásunk célja. Csatlakozunk végül azért is, mert a háború mindenki számára szörnyűséges veszedelem, de az iszonyat minden út­­ját megjárt zsidóságra még sokszorosabb, még végzetesebb halálvészt jelentene. , A felénk is, mint minden jóakaratú és hazáját szerető, a háborút gyűlölő ember felé kinyújtott hatalmas kezet boldog örömmel, áldozatra, küzdelemre való készséggel ragadjuk meg. Hirdessük mi is a reménység és az élet igéjét: ״ A béke legyőzi a háborút!” Az egybegyűltek egyhangú­­ a deklarációt és ezzel az im­­helyesléssel tették magukévá | pozáns békegyűlés véget ért Ez a furcsa, klasszikusnak ható szó bizonyos anekdotakört je­­lent Azokat az anekdotákat, amelyeket a század elején Báron Jónásról, a pesti Zsidókórház híres-neves sebész-főorvosáról je­­gyeztek fel. A szegénysorból származó Báron már 29 éves korában a kórház sebészeti osztályának élé­­re került. Sebészi ügyessége, si­­kerei országszerte bizalmat éb­­resztettek iránta. Csakhamar a legkeresettebb, legfelkapottabb operatőr-tanára lett a főváros­­nak. Ritka éles esze, kitűnő meg­­figyelőképesége, rendkívül gyors gondolkozása, érzéke a komikum iránt szellemes mondásai — az évek folyamán szállóigék töme­­gét, anekdoták zaját kristályos!־ tották személye köré. Nem volt magyar orvos, akiről annyi jó­­ízű anekdota járta volna szélté­­ben-hosszában, mint Báron Jónás­­ról. A ״ bároniádák nagy része nemcsak a pompás orvost, de a nagy pénzkeresőt is jellemzi. Jellemzi pedig oly módon, hogy rámutat arra az iróniára és ön­­gúnyra is, amellyel a híres sebész a századforduló konjunkturális világának pénzbálványozását szem­­lélte. B. I. Nőkkel általában szeretett Báron csipkelődni. Egyik arisztokrata­ hölgy be­­tegéről hallotta, hogy a dáma rendkívül sokat ad ősi család­­fájára, de a professzor erről egyáltalán nem vett tudomást. Mikor első ízben hívták kon­­zultációra a palotába, jóked­­vűen és fesztelenül köszönt: — Nos, hogy vagyunk, ked­­ves asszonyom? — Bocsánat — tiltakozott a beteg —, grófnő vagyok! — Igazán sajnálom — tárta szé kezét Báron —, de ebből a bajából nem tudom kigyó­­gyítani. * Egy gazdag gyöngyösi ke­­reskedő konzíliumra hívta le Báront tífuszban szenvedő fe­­leségéhez. Báron szabadkozott, hogy ס nem belgyógyász, de a ke­­reskedő nem tágított. Azt mondta, hogy az ő vidékükön Báron Jónást tartják a világ legokosabb emberének — a tanár Gyöngyösről származott — kifizeti előre a tisztelet­ Bároniádák ... díjat, tessék azonnal vele­jönni. Mind a két érv hatott. Báron nem tudott ellentmon­­dani és a leközelebbi vonat­­tal elindult Gyöngyösre. A vagonban ült már, mikor el­­fogta a lelkiismeretfurdalás, maga elé bámult és önfeled­­ten felkiáltott: — Jónás, Jónás, eddig min­­dig becsületes ember voltál és most egyszerre belgyógyász akarsz lenni­.« Szellemes élceinek egyikét valamelyik asszisztense je­­gyezte fel. A kórházban, vizit közben, a vizsgált beteg párnájáról egy bolha ugrott a keze fejére. Az egész asszisztencia el­­sápadt. A főápolónő a szája szélét rágta. Az osztályos nő­­vér szeme könnybe lábadt — Bolha, bolha — csípte két körme közé a profeszor a vérszomjas állatot —, ha beteg vagy, mit ugrálsz, ha pedig egészséges vagy, mit keresel itt a kórházban? Hetekig járt egy súlyosan beteg lipótvárosi bankárhoz. Minden látogatása után a bankár fia kikísérte, megkér­­dezte, milyennek találja a papa állapotát és a hallban — búcsúzás előtt — meg­­kínálta egy drága, üvegbe for­­rasztott havanna-szivarral. A beteg állapota napról napra javult. Már felkelt az ágyból, már napközben a karosszékben üldögélt. A ban­­kárfiú most is kikísérte a lá­­togatás után a tanárt, de már nem havannával, hanem egy­­szerű trabukkóval kínálta meg. Báron mosolyogva for­­gatta ujjai között a szivart: — No, azért annyira jól nincs még a beteg! Még leg­­alábbis Regália Média-szivart kellene kapnom.« A honorárium biztosítására egyébként csodálatos ötletei voltak. Egy másik páciense, aki az életét és a pénzét egy­­ként féltette, a fizetés tekin­­tettel már előre igen gyanú­­san viselkedett. — Majd meglátjuk, tanár úr — mondta Báronnak. — Élni is kell addig. Utólag majd megalkuszunk. — Nézze, uram — szólt végre türelmét vesztve Báron —, ha annyira félti a pénzét, forduljon az asszisztensemhez, az olcsóbban megoperálja. — De mikor a tanár úrnak olyan biztos a keze — erős­­ködik a beteg. — Már hogy volna magá­­nál biztos a kezem — csóválja fejét a jeles sebész —, ami­­kor reszketnem kell a pén­­zemért. És a beteg nyomban előre kifizette a honoráriumot. Társaságban kedélyes tár­­salgó volt és egyáltalán nem zárkózott el a töméntelen or­­vosi szakkérdés elől, amit je­­les orvosok jelenlétében fel szoktak vetni. Úgyszólván in­­gyenes ambulanciát tartott, s mikor már mindenki kipa­­naszkodta magát, következtek az elvi kérdések. — Mondja, tanár úr — kér­­dezte egy kíváncsi hölgy —, igaz, hogy a vakbél fölösle­­ges szerv és meg lehet élni nélküle is... ? — Nem igaz — hangzott a válasz. — Illetve önök, pá­­ciensek meg tudnának élni vakbél nélkül, de mi, sebé­­szek nem. ,6 SZEMÜVEGET ÍJBAL­Bp., Veres Pálné u. 7. Telefon: 384—064 KVARCLÁMPA Orvosi elektromos készülék és rádiójavítás garanciával. ZSELLÉR 0116­ 01 1 2. Telefon: 138—40• Zománcozott tűzhely I, II, III akriás kályhák készí­­tése és szakszerű javítása. Budapest, vm., Futó u. *3 lakatosmester.

Next