Új Élet, 1969 (24. évfolyam, 1-24. szám)

1969-01-01 / 1. szám

/ 10^ Mnaeamttm, bp 12. XXIV. ÉVF. 1. SZÁM 1969. JANUAR L 197.7 A.UG 2 fi. A MAGYAR IZRAELITÁK LAPJA U $׳ ״. n5''Mw , Mezőcséngerl Sándor Dezső: Bródy László verse H-Tiszaeszlárig Dobi tizedes úr , Bodó Béla tárcája EGYES SZÁM ÁRA: 3 FORINT Két fontos esemény Befejeződött egy naptári év. Nehéz, de eredményekben gazdag év volt, az új gazdasági mechanizmus bevezetésének éve is többek között Alapos értékelő mérleg készítésére nincs módunk e hasábokon, de most, hogy átlépjük az 1969. év küszöbét, mégis egy-két szóban el kell mondanunk, mit jelentett az elmúlt év a magyar nép és benne a magyar zsidóság számára. Ugyanakkor azzal is foglalkoznunk kell, hogyan tovább. Két esemény kapcsolódik egybe, és mind a két esemény a múlt év eredményeinek sommázását jelenti. Az egyik az, hogy 1968. december 8-án ünnepeltük az állam és felekezet között kötött egyezmény 20. évfordulóját annak a 20 évnek, amely alatt teljes jogegyenlőségünk kiteljesedett, és az abból folyó vallásszabadságunk lehetővé tette, hogy zsidó tradíciónkat ápolhassuk és a jövő nemzedéknek továbbadhassuk, és az ország valamennyi polgárával egyetértésben építhessük a szocializmust és benne saját jövőnket. 1968. december 8. — mint azt legutóbbi számunkban megírtuk — korszakalkotó évforduló volt. Ezen az úton haladva, tradícióink megtartása mellett bekapcsolódtunk és bekapcsolódunk a nemzeti egységbe, amely védelmezünk a múlt árnyai ellen. A másik esemény — pontosabban eseménysorozat a Vietnammal kapcsolatos béke — de jobb, ha pontosan fogalmazunk — a vietnami béke kilátásainak lehetősége. Fontos tanulsága az 1968. évnek, hogy az imperialista körök nem azért beszélnek békéről, mert az tetszik nekik, hanem, mert nem tehetnek mást. Mert minden manőver, minden időhúzás ellenére előbb-utóbb el kell jönnie annak a békének, amely semmi esetre sem jelent meghódolást a vietnami nép érdekeit és jövőjét képviselő erők számára. Nem lehet pontosan megmondani, hogy mikor születik valóban meg az a béke, amely igazságosnak és tartósnak mondható és amely a világ békéjéhez is hozzájárul! Ezt a két eseményt akartuk kiragadni a most záruló 1968-as évnek számunkra és a világ számára legfontosabb eseményeként és ugyanakkor ennek a két történésnek 1969-re várható kihatása — éspedig pozitív töltésű kihatása —, úgy gondoljuk megnyitja úgy az egyén mint a felekezet és az egész világ jószándékú embereinek számára a boldogulás útját. Az egész emberiség diadala Azalatt a hat nap alatt, hogy a három bátor amerikai asztronauta az Apollo 8. űrhajóval felszállott a Földről és Gagarin első űrrepülése óta véghezvitte az emberiség legnagyobb tettét, tízszer megkerülték a Holdat. Hat napig Párizsban és Moszkvában, Berlinben és Budapesten, Sydneyben és Stockholmban emberek milliói azokért aggódtak, akiket Madách szavai szerint a Föld szelleme kiengedett bűvköréből, hogy hat nap, száznegyvenhét idegtépő óra után ismét visszafogadja őket. A világ valamennyi tudósa elismeréssel és csodálattal adózik a három asztronauta teljesítménye előtt, akik életüket ezerszer is kockára téve, előrevitték az emberi tudományt és akiknek nevük hadd álljon e hasábokon is: Frank Bormann, James Lovell és William Anders. December 27-én, a Földre való szerencsés visszaérkezéseik után néhány perccel a szovjet űrkutatás egyik vezetője, Anatolij Blagonravov akadémikus köszöntötte az amerikai űrrepülők sikeres visszaérkezését és kijelentette, hogy a három amerikai űrhajós bátorsága bámulatraméltó és teljesítményük az egész emberiség és tudomány közös diadala, mert ha külön utakon is jár a szovjet és az amerikai űrkutatás, de az eredmények az emberi haladást közösen szolgálják. A szovjet tudós szavaihoz csak annyit tehetünk hozzá, hogy ne csak az űrben, de a Földön is follyék ilyen nemes versengés a békéért Ebben a reményben a sok milliókkal együtt mi is újabb sikereket kívánunk a három „holdkerülőnek”, ahogy a bátor űrhajósokat elnevezték. A frackfurti ügyészség 11 millió pengő magyar-zsidó érték elrablásával is vádolja Hermann Krumeyt Hermann Krumey volt SSObersturmbahnführer, a háború után a hesseni Korbachban droguista, jelenleg — ki tudja hányadszor — vizsgálati fogoly, hírhedt, súlyosan terhelt háborús bűnös és tapasztalt, minden hájjal megkent és ezért minden felelősségrevonást megúszó ״ vádlott”. Lengyelország fasiszta lerohanása után a lodzi ״ kivándorlási hivatal” vezetője volt, a lelkén század az általa koncentrációs táborokba „kivándoroltatott”, s ott elpusztított zsidók és lengyelek tízezreinek élete. Krumey kezéhez tapadnak a Lodzba szállított 188 lidicei gyermeknek élete is, akiket ő hurcoltatott az egyik koncentrációs táborba, ahol valamennyit megölték. 1944 márciusától kezdve pedig, mint Eichmann helyettese egyik főszereplője volt félmillió magyar zsidó kirablásának és Auschwitzba hurcolásának. 1947. szeptember 30-án a nürnbergi nemzetközi katonai bíróság elé került — ekkor még csak tanúként —, s annak ellenére, hogy személyével kapcsolatban a tárgyalás során súlyosan terhelő adatok merültek fel, szabadon engedték. 1949-ben egy nyugatnémet bíróság indított ellene eljárást, amely azonban mint ״ alig terheltet felmentette a háborús bűnösség vádja alól. (A hesseni Korbachba költözött ezután Krumey, ahol 12 ezer márkás állami kölcsön segélyével drogériát nyitott, s jelentős szerepet játszott a város és környék politikai életében. 1957- ben Csehszlovákia a lidicei ■gyermekek meggyilkolásában való részvételéért —, bizonyító dokumentumok benyújtásával támasztva alá bűnösségét — kérte Krumey kiadatását. A frankfurti ügyészség őrizetbe vette és eljárást indított ellene, amelyet azonban ״ bizonyíték hiányában” megszüntetett, s szabadlábra helyezte. A világszerte kirobbanó felháborodás nyomán 1958 szeptemberében ismét őrizetbe vétette a frankfurti ügyészség és a frankfurti bíróság 2. sz. büntetőtanácsa elé állította. A bíróság ״ élő tanúk” vallomását követelte, s miután Krumey halott áldozatai „nem jelentkeztek”, élő tanúk hiányában a bíróság ismét szabadlábra helyezte és kiadatását is megtagadta. 1960-ban új fordulatot vettek Krumey már permanenssé váló peres ügyei. 1960. májusában Argentínában elfogták és Izraelbe vitték Adolf Eichmannt, aki az izraeli rendőrség előtt súlyosan terhelő vallomást tett a magyarországi deportálásokkal kapcsolatban helyettese Krumey ellen. Ennek a védelmi taktikának legkifejezőbb summázata az a tanúvallomás, amit egy polgári perben tett 1965. augusztus 12-én a körbachi járásbíróság előtt. 1944. március 19-től 1944 június elejéig Eichmann különleges parancsnokságánál voltam beosztva Budapesten — vallotta —, azután Bécsbe helyeztek. Bécsben beszélgetések során szereztem tudomást arról, hogy a zsidók vagyonát a magyar hatóságok lefoglalták ... Semmit sem tudok arról, hogy a magyar zsidók lefoglalt vagyonát Németországba szállították volna... Nem ismeretes előttem olyan általános parancs sem, hogy magyar zsidók tulajdonát képező értéktárgyakat a Deutsche Reichsbankba, vagy más köz-(Az izraeli rendőrség — Police d’Israel, Quartier General Geme Bureau által fotókópiában kiadott, Adolf Eichmann címet viselő és a vallomásait tartalmazó teljes szövegű jegyzőkönyve szerint a többi között Eichmann elmondta, hogy ״ Krumey kézzel-lábbal harcolt Müllernél, hogy bejusson a magyarországi alakulatba ... Krumey végezte a részletmunkákat (Deteilarbeit), ő tárgyalt Hoess-szel az auschwitzi tábor parancsnokával, szervezte a deportáltak elszállítását és gondoskodott a szükséges vasúti szerelvényekről." Elmondta Eichmann, hogy Krumey részt vett azokban az׳ akciókban is, amelyek ״ egyes zsidó kontin־ gensek” kivándorlását ״ bonifikációk” ellenében lehetővé tették. ״ Krumey gátlás nélkül ment neki mindennek — vallotta Eichmann . — kíméletlenül hajtotta végre a deportálásokat és sokszor fékeznem kellett...”) Eichmann vallomása alapján arra kényszerült a frankfurti ügyészség, hogy 1960-ban ismét őrizetbe vegye Krumeyt és eljárást indítson ellene. Ügyében 1965. februárjában hirdetett ítéletet a frankfurti esküdtbíróság, amelyben Hermann Krumeyt ״ legalább háromszázezer esetben történt gyilkosságban való segítségnyújtás” címén öt éviegyházra ítélte. Csodálatos ״ véletlen”, hogy a büntetés mértéke megegyezett a vizsgálati fogságban eltöltött idővel. 1967. március 22-én a nyugatnémet szövetségi bíróság — alaki hibákra hivatkozva — megsemmisítette a frankfurti tartományi bíróság ítéletét, s ezért 1968. június 11-én új per indult meg Krumey ellen Frankfurtban. Ebben a perben még nem hangzott el ítélet Eichmann izraeli vallomása után, 1960 óta Krumey pereiben a Magyarországon elkövetett háborús bűnei kerültek az előtérbe: részessége félmillió magyar zsidó deportálásban, több százezer meggyilkolásában és kirablásában. Nem célünk ebben a cikkben Krumey háborús bűnösségének és magyarországi viselt dolgainak részletes bizonyítása. Egy vonatkozásban azonban a Krumey ellen lefolytatott perek —, közel százezer magyar állampolgárt érintő — elvi kérdéssé váltak számunkra. Krumey perei során a tagadástól, a tájékozatlanságon keresztül, a parancsot vakon teljesítő engedelmességig minden skálát megjátszott a maga védelmére. Természetesen a Magyarországon történtekről sem tudott semmit, sőt mindent, ami történt — a „magyar hatóságok” nyakába varrta, ponti társadalmi szervbe kellett volna szállítani. Véleményem szerint kizárólag a magyar hatóságok dolga volt, miként értékesítik a zsidó vagyont.. Ez az érvelés nem Krumey szájából hangzik el először. A nyugatnémet kártalanítási szervek is — s azért vált elvi kérdéssé — szívesen menekülnek ennek az „ideológiának” sáncai mögé, hogy megtagadhassák a — saját törvényeik szerint — jogos kártalanítást, s igazolhassák a diszkriminációt. Ezért az alábbiakban néhány dokumentummal bizonyítjuk — talán újabb perében is hasznos lesz — Krumey álláspontjának tarthatatlannságát A berlini SS gazdasági főhivatal a megszállt területeken a zsidók vagyonának kezelésével kapcsolatban 1942. szeptember 26-án a következő titkos parancsot adta ki: ... b) Devizákat (érméket vagy másféléket), nemesfémeket, ékszereket, egész- vagy féldrágaköveket, gyöngyöket, fog- és törtaranyakat az SS gazdasági főhivatalhoz kell beszállítani. Ez felelős a Deutsche Reichsbankhoz történő azonnali továbbításáért.” (Wiener Library London. Dokumentumszám: 70—724.) Oswald Pohl a SS gazdasági főhivatalának vezetője 1944. július 4-én körlevelet adott ki, amelyben leszögezte, szó szerint ״... alapelvként kell rögzíteni, hogy az egész zsidó vagyon a Birodalom tulajdonába megy át.” Berlini jóvátételi bíróság archívumának 23/63 sz. közleménye.) Dr. Wilhelm Höttl SSSturmbannführer, a náci biztonsági rendőrség magyarországi hírszerző szervezetének vezetője 1960. április 4-én egy kártalanítási perben tett vallomásában kijelentette, hogy ״— A Magyarországon állomásozó biztonsági rendőrség és az állambiztonsági szervezet parancsnokának általam ismert gyakorlata folytán a lefoglalt vagyontárgyakat a bi■rodalmi biztonsági főhivatalba kellett küldeni. (A berlini jóvátételi bíróság különarchivuma 7. kötet 67. oldal...) Az ilyen értékeket nem tárolták magyar fogházakban, hanem a biztonsági rendőrség szolgálati helyére vitték, ahonnan futárok, különösen értékes javak esetében külön futárok vitték a birodalom területére.” (U. o. 7. kötet 78. oldal). Elképzelhetetlen, hogy Krumey a magyarországi deportálásokat végző SS-különítmény helyettes vezetője ne tudott volna ezekről a parancsokról, amelyeknek végrehajtásáért maga is felelős volt. I. M. Chum a cionista földalatti mozgalom 1944-ben Budapesten tartózkodó tagja ״ Az Eichmann-ügy magyar—zsidó vonatkozásai” (Tel-Aviv 1961) című visszaemlékezéseiben ír azokról az alkudozásokról, amelyeket Joel Brand, dr. Kasztner Rezső és társai folytattak Wislyczeny SS-Hauptsturmführerrel, s amely szerint kétmillió dollárért több ezer magyar zsidó „kivándorlását” akarták megvásárolni. Wislyczeny 200 ezer dollár előleget kért.”... A második találkozóra, amelyre már el kellett vinni a beígért összeget — írja — Wislyczeny helyett Obersturmbannführer Krumey jött el... Brandék meghökkenve látták, hogy a tárgyalások nem voltak Wislyczeny ״ magánvállalkozásai, hanem arról felsőbb fokon is tudomással bírtak__ Brandék a beígért összegnek csak a felét hozták magukkal, s amikor ezt bejelentették, Krumey szinte toporzékolt dühében...” Megemlegetik és ugyanígy írják le Krumey szerepét ezekben az alkudozásokban Kraus —Kulka: Éjszaka és köd című dokumentációs művükben, s hozzáfűzik, hogy Krumey fenyegetően közölte Brandékkal: ״... Egyet kijelenthetek: ha a következő összejövetelen nem lesz itt az összeg, amelyben megállapodtunk, megszakítjuk a tárgyalásokat és azután kereshetik a zsidókat... Hasonlóan írja le az esetet az úgynevezett ״ Kasztner-jelentés" is. (Der Kasztner-Bericht, Kindler, 1961.) Dán Dezső budapesti iparos 1958-ban közjegyző előtt tett hivatalos nyilatkozatában ki(Folytatása a 2. oldalon) Mit mond a vádlott , mint tanú ÁDÁMTÓL JÓZSEFIG írta: dr. Domán István rabbi Ezekben a napokban fejezzük be templomainkban Mózes első könyvének felolvasását Közvetlen az őszi ünnepek után hangzottak fel Bercsisz szikrájának a világ teremtéséről szóló szavai, és most még a danukkai gyertyák fényének hatása és Aszoro Bétévész, Tévész hó 10-e böjtje után búcsúzunk a pátriárkák kedvesnek tűnő történeteitől. E két időpont között, hétről-hétre, szombatról-szombatra, figyelemmel kísérhettük azokat az eseményeket, amelyek az ősökkel történtek. Változatosak a történetek, de változatos maga a kor is amikor ezek lejátszódtak. Ádámtól Józsefig ... Több mint két évezredet foglal magába, a hagyományos számítás szerint, az ember megjelenésétől a József haláláig, terjedő korszak. A Tóra első könyvének lapjain megelevenedő sorsok és jellemek bepillantást nyújtanak az emberiség múltjába. Ahogy a modern lélektan elemző módszerével a gyerekkori élmények világába próbálja visszavezetni az embert, hogy felfedezze életének olyan élményeit és emlékeit amelyek kitörölhetetlenül vésődtek be a lelkébe, és tudtán kívül is hatnak s befolyásolnak. Így valahányszor csak elkezdjük olvasni Bercsisz könyvét, az emberiség, tehát mindannyiunk gyermekkorába, a történelem előtti időkbe térünk vissza gondolatban, a szavak, az eredeti szöveg varázsának szárnyán. Reális a kép, amit az ősökről fest, mindanynyiunk elődeiről. Lenyűgözően izgalmas és ugyanakkor tárgyilagosan élethű. A testvérgyilkosság, az akkori erkölcsök leírása ... Mindjárt az első heti szakasz végén már a velejéig romlott emberről olvashatunk, akinek teremtését megbánja az Alkotó ... A vízözön, Noé erényei és fogyatékosságai ... Mindezek annyira az embert idézik fel bennünk általánosságban, és az egyént különösképpen, hogy nincs is jelentősége származásuknak, vallási hovatartozásuknak. A közös eredeten, a megmásíthatatlan múlton van a hangsúly. Az általános emberin, ami összefűzi és nem szétválasztja őket Ebből az idillikusnak legkevésbé sem mondható környezetből, a bűnnek és az embertelenségnek kegyetlen vitágából emelkedik ki Ábrahám, az isteni szellem világot betöltő létének felfedezője, az erkölcsi értékek felismerője, akiben már tudatosodnak az érzések. Alakja elénk magasodik a szöveg pontos leírásából. Az igazságkutatásnak, a lelkesedésnek, áhítatnak olyan példáját ismerjük meg, amely művészek sokaságának fantáziáját ragadta már meg. Sorban vonulnak fel előttünk a pátriárkák, Izsák, az önfeláldozó, Jákob, aki kétségbeejtő helyzetében az álomhoz menekül. Hitet reményt merít belőle. Szorgalmas, kitartó munkával építi családja és ivadékai jövőjét A hit himnusza csendül ki abból a küzdelemből is, amit az önmeghasonlás és reményvesztettség ellen vív, az éjszaka sötét árnyai, a lélek mardosó kétségei között. A hajnal világossága felszabadítja őt a gátló béklyók lelki szorításaiból, hogy aztán legkedvesebb fia még súlyosabb megpróbáltatáson essen át ... ״ Máászé óvausz hozru bonim” — állították őseink. Az apák története megismétlődik a fiúknál. Jákobot testvére, Ézsau gyűlöli és tör az életére. Józsefet már tíz testvére akarja eltenni láb alá. Majdnem sikerül a tervük... De az álmok ezúttal is beválnak. A mélységből is a magasba tekint. Az apjától tanult erkölcsi igazságokhoz, hithez soha nem lesz hűtlen. Pedig nagy a kísértés ... A gyerekkori élmények, a szülői házban magába szívott vallásosság és emberiesség elkíséri egész a trónig. Nem is tud hűtlen leírni ezekhez az eszmékhez. Jól láthatjuk ezt a testvéreivel való bánásmódjában. Nem tudja elrejteni végül is meghatottságát előttük, hangos zokogásban tör ki ... Azokon a testvérein könyörül meg nagylelkűen, mivel nem bírja nézni szenvedéseiket, akik sokkal nagyobb és összehasonlíthatatlanul hosszabb ideig tartó bajt és tragédiát zúdítottak rá. ״ The child is the father of the man”. A gyermek a férfi apja — írja Wordsworth híres költeményében. A bibliai alapgondolatot fejezi ezzel ki. A gyerekkori élmények, a fiatalkori befolyások alakítják ki a férfi gondolkozását, jellemét. A nő és türelem az ember jobb belátásra térésében, az ábrahámi erkölcsi igazságok, az izsáki önfeláldozás, a jákóbi hit és humanizmus ad erőt Józsefnek a hoszszú, kilátástalan fogság s a vele járó szenvedések elviselésére. József már elérte azt a legmagasabb társadalmi rangot, amit egy egyszerű származású ember a maga korában elérhetett. Ahhoz, hogy oda feljusson, gyakran vissza kellett néznie a megtett úton, amely ״ Odom horisainától, Adámtól indult el ...