Új Élet, 1975 (30. évfolyam, 1-24. szám)

1975-06-01 / 11. szám

­is. Emlékezés Gózon Gyulára Ha élne, úgy április 19-én ünnepeltük volna kilencvene­­dik születésnapját. Érsekújvá­­ron született. Rákosi Szid­ is­­kolájának elvégzése után dél­­vidékre szerződött, itt négy évet töltött, majd a Nagyvá­­radi Színház tagjai sorába ke­­rült és rövidesen a város ked­­vence lett. A Holnaposok, Ady Bölönyi, Ernőd Tamás bará­­tokká fogadták. Ernőd így írt Gózonról: ״ Üde, vidám, megifjítóan kedves egyéniség. Torkában, szívében az éneklő madarak dalos kis sípja. Csak örömet derít, ha kilép a színpadra. Énekelt olasz operát, bécsi operettet, táncolt, fütyült, mó­­kázott, nótázott. Egy-egy ötlet­­tel a sikert parancsolta be, de legkisebb színpadi rebbenését is egész lélek fűtötte át. Bor­­sikor báját mély alakító ösz­­tön és friss megfigyelőkészség teszi színesebbé. Nem kell be­­érkeznie. Akkor érkezett be, amikor első szerződésébe ment a színitanodából. Mint magán­­ember, tiszta életű, korrekt, szókimondó. Otthon is lélek, az uccán is szív, az életben is embertárs.” Gózont Nagyváradról Nagy Endre szerződtette a kabaré­­jához. Itt tréfákat, egyfelvo­­násos vígjátékokat játszott bő­­séges humorral, kis drámákat, lírai jeleneteket belülről jövő átéléssel, és sanzonokat éne­­kelt a magyar költészet meg­­zenésí­tett gyöngyszemeit: Ady, Kosztolányi, Juhász Gyula, Szép Ernő, Emnőd Tamás ver­­seit Reinitz Béla, Buday Dé­­nes, Nádor Mihály zenéire. A kabaréból a Népopera (mai Erkel Színház) szerződtette. Zerkovitz Béla Aranyeső cí­­mű operettjében a partnere Berky Lili volt. A színpadi szerelem folytatódott az életben is és ezerkilencszáztizenhétben feleségül vette Berky Lilit, akivel a legharmonikusabb, példamutató házaséletet élte. Büszkén dicsekedett avval, hogy mennyire figyelmesek egymás iránt, mennyire tisz­­teletben tartják egymás vallá­­sát. Lili miatt tartom a nagy­­pénteket, Lili miattam tartja a hosszúnapot. Így éltek együtt félévszáza­­dot, hevesebb összezördülés nélkül. Zsörtölődés időnként­­ előfordult, mint Gózon mesél­­te, ez is csak azért, mert né­­ha-néha elkvaterkázott bará­­taival és ifjú színészekkel. Na­­gyon szerette a fiatalokat. Ilyen alkalmak után, ha későn ment haza,­­az előszobában le­­vetkőzött és lábujjhegyen, óva­­tosan ment be a hálószobába, hogy fel ne ébressze feleségét. Egyik éjszaka a sötétben meg­­botlott egy székben, az felbo­­rult. A zajra felriadó Berky Lili megkérdezte: — Gyula! Te vagy az? — Miért? — kérdezte Gó­­zon. — Talán mást vártál? A Népoperából a Király Színház szerződtette, majd az Apolló Kabaré (a Corvin Áru­­ház helyén működött). Gózon itt is növelte népszerűségét. Ezerkilencszáztizenkilencben Muskátli néven kabarét nyi­­tott, ám ez rövidesen meg­­szűnt. Ezt követőleg az Új Színházhoz, majd a Belvárosi Színházhoz szerződött. Itt ré­­gi vágya, színészi álma telje­­sült: drámát játszott. Akik látták a Torockói menyasszony falusi zsidójában, vagy Szép Ernő Aranyóra című drámá­­jának öreg munkanélkülijében, azoknak örök élmény marad Gózon alakítása. Jóval több volt, mint alakítás, hiteles emberábrázolás, mint az egy­­kori kritikus írta. ״ Sugárzott belőle elhivatottságának hite, az emberi közvetlenség fölé­­nyes ereje”. Ha megkérdezlek tőle, mi volt legnehezebb szerepe, így válaszolt: — Nyolcéves koromban már a zsinagóga kórusában énekel­­tem. Anyám kérésére gyakran énekeltem kedvenc nótáját. Nyári estén furulyaszó hal­­latszik, Pásztorfiú panaszolja keser­­vű­... Egyik délelőtt új darabot próbáltunk a Belvárosi Szín­­házban, amikor táviratot kap­­tam, ez állt benne: Mama súlyos beteg, látni akar, azonnal gyere. Az igazgatónak megmutat­­tam a sürgönyt. — Este játszol, vissza tudsz jönni az előadásra? — Igen — feleltem és máris rohantam a pályaudvarra. Esztergomban, a házunk előtt az orvossal találkoztam, anyámtól jött: — Menj be fiam, búcsúzz el anyádtól... Anyámat megöleltem, ő rám nézett és így szólt: — Gyulám, énekelj... Könny szökött a szemembe, sírás fojtogatta a torkomat... Erőt véve magamon belekezd­­tem a régi dalba. Nyári estén furulyaszó hal­­latszik ... Énekeltem, nagyon nehéz volt, de énekeltem ... Aztán elbúcsúztam, hogy időben ér­­kezzem Pestre. Este végigját­­szottam az előadást. Másnap délelőtt táviratot kaptam: — Mama jobban van, túl van a veszélyen ... A második világháború előtt a Nemzeti Színház szerződtette a Gózon—Berky házaspárt. Rákosligeten laktak. Gózon eb­­ben az időben elnöke volt az ottani hitközségnek. Rákosli­­getről indultak el első társulati ülésükre, de a helyiérdekű vo­­nat késett. Berky idegeskedett: — Elkésünk az első társula­­ti ülésről. A Nemzeti Színház­­ban rend van, pontosság. Mit szólnak a késésért? Gózon legyintett: — Ne izgulj Lilikém. Negy­­ven évig mi vártunk a Nem­­zetire, most várjanak ránk ők ... A nehéz időkben Gózont is leparancsolták a színpadról. Szerető felesége befalazta a rákosligeti villába és egy rej­­tett nyíláson át etette-itatta ... 1944. december 28-án szaba­­dították fel a szovjet csapatok Rákosligetet. Gózon legyen­­gülve elhagyhatta rejtekhelyét. Egyik délután egy ember jött Rákoskereszttúrról. Elmondta, hogy nála lakik egy szovjet al­­ezredes és művészemberrel szeretne találkozni. El is kül­­dött két katonát, akik elkísé­­rik. Az alezredes éppen telefo­­non adott parancsokat, majd letette a kagylót, kezet nyúj­­tott Gózonnak és hellyel kínál­­ta. Németül kérdezte: — Kicsoda ön? — Színész, a budapesti Nemzeti Színház tagja. — Kérem, adjon elő valamit, Fux­csal különös helyzet volt. Egy petróleumlámpa fényénél, ágyúdörgés közepette Gózon­­szavalni kezdte a Sasfiókból a wagrami monológot: ״ Fogadj el engem, Wagram! Itt vagyok! Fogadj el! Bennem váltság­­díj ragyog!” A monológ befejezése után az alezredes elismerően meg­­szorította Gózon kezét, majd ő kezdett egy monológba. Köz­­ben énekelt és táncolt. A mo­­nológ végén Gózon megkér­­dezte: — Ön kicsoda civilben? — Színész vagyok Moszkvá­­ban ... A felszabadulás után Gózon Gyula a Nemzeti Színházban folytatta sikerekkel teli pá­­lyafutását. Egyik legnagyobb sikerét Schiller Ármány és szerelem című drámájában az idős udvari muzsikust, Mil­­lert játszotta. Közel száz filmben szerepelt. Kiváló alakításait kormá­­nyunk is elismerte és Kossuth­­díjjal tüntették ki, majd érde­­mes és kiváló művész lett. Igaz művész és igaz ember volt. Kolozsvári Andor Látogatás Lázár Máriánál A Várban lakik. Mintha ez az antik díszlet az ő egyéni­­ségének épült volna. Több év­­tizede él itt. Mindenki ismeri. Vadidegenek megszólítják az utcán. Érdeklődnek hogylété­­ről, szerepeiről. Az idősebbek emlékeznek a némafilmben, a régi Magyar Színházban aratott sikereire — a fiatalok ma is láthatják otthonában, a Ma­­dách Színházban. — Úgy tudom, itt is jubilál. Mióta tagja a Színháznak? — Harminc esztendeje va­­gyok a Madách Színházban, amióta felszabadulásunk után az első téglát leraktuk és hely­­rehoztuk a kis Madách­ot. —* Hogyan vélekedik az ifjú művészekről ? — Több generációval szere­­peltem már színpadon, mindig egyetértésben a pályatársaim­­mal. A mai fiataloknak több az önbizalmuk, ée nekem még mindig kevés. Egyéniséget fia­­talon úgy kapunk, ha az igye­­kezet több, mint az önbiza­­lom. A színész lehetőleg min­­dig hordja tenyerében a szí­­vét, attól minden emberibb lesz. — A legnehezebb éveiről, amelybe a történelem bele­­szólt, nem nyilatkozik. Miért? — Megpróbálom elfelejteni a sok rosszat. Nem szívesen beszélek ezekről az évekről. Férjem az üldözöttek közé tar­­tozott, ezért engem is leparan­­csoltak a színpadról. Vidéki színpadokon léptem fel. Or­­szágjáró színész lettem. — Látom, nehezére esik a keserves múltról szólni, ezért arra kérem, hívjuk be Kató nénit, a művésznővel együtt­­lakó és a nehéz években is mellette álló, öltöztetőnőjét és hűséges kísérőjét. — Kató néni, mi történt az ostrom napjaiban? — Itt, idegen, üldözött gye­­rekek bújtak a mamájukkal, az első csoportban 18 zsidó gyerek. A második csoportban 50 gyerek szülőkkel. Végig­­kínlódtuk ezeket a csúnya he­­teket. A művésznő egy barát­­nőjével és velem együtt éjjel főzött a pincébe bújtatott em­­berekre. — Lázár Mária szól közbe, mintegy feloldódva: A Vörös­­kereszt segítségével „Jó pász­­tor” Gyermekotthon néven vé­­dett házat létesítettem ottho­­nomból. De a németeknek mit­­sem értek az okmányok. Kö­­rülbelül kilenc hétig voltak itt a menekültek. A házból va­­laki feljelentett. Egyszercsak csikordult egy nagy teherautó és felpakolták a védenceimet. — Ezt a fékcsikordulást fel­­szabadulás után a színpadon is átélhette az Anna Frank naplója előadásain. — Igen. Akkoriban a szerep felkészülésekor sokat emleget­­tük Katóval az átélt szörnyű­­ségeket, a rettegést. A szituá­­ció ugyanaz volt. Nem nagyon kellett kielemezni. Bennem volt a valóság szörnyű élmé­­nye. A védencek nevére már nem emlékszik. Ki tudja, hánya­nn maradtak életben közülük , hányan lettek mártírok? A­z éves Lázár Mária gyönyör zöld szemében a hit és a biza­lom ragyog. Köszönjük a be­szélgetést. Sós Zsuzsann Műszaki tömítés, lakatos és vastömegcikk KTSZ Budapest, Xni., Huba utca 2 Telelőn: 408—74S Gyárt: műszaki 66 autótömíté­­seket, mezőgazdasági víz-gőz armatúrákat és alugratikat Bp. V.׳ Felszabadulás tér 5. sz. alatti vagy­ központunkban IX., KINIZSI U. 12. Telefon: 189105־ 329 .646־ BIZOMÁNYI ÁRUHÁZ V. STYL CSILLÁRSZALON ELADÁS JAVÍTÁS Üveg-, bronz-, fa­­csillárját romosan is megvesszük. Díjtalan kiszolgálás Szaktanácsadás ELEKTROMOS KTSZ VI., Népköztársaság útja 13. Tel.: 428,992. Magas áron KÉSZPÉNZÉRT is VÁSÁROLUNK, ill. bizományba átveszünk KELETI és MAGYAR SZŐNYEGEKET, ÖSSZEKÖTŐKET Nagyobb méretű szőnyegeket LAKÁSON is vásárolunk Kérjük lakcímét lead ״־ SZŐNYEGBOLTUNKBAN táblákat. Csibi Az idén még nagyobb szere­­tettel és tisztelettel vesszük körül a nőket, mint általá­­ban.., A NŐK ÉVE van! ״ Készíts riportot valaki olyannal, a­kire egy életen át büszke vagy!” — szólt a megbízás. Mint sporttudósítónak, új­­ságírónak, azonnal Csibi ju­­tott eszembe, — azaz Elek 110- na, a berlini és londoni olim­­­pia női tőrbajnoka. Számtalan világverseny és magyar baj­­nokság verhetetlen nagysága, s amit külön is számon tart róla a sportvilág, fair-play dí­­jat is kapott. A megbeszélés szerint in­­dultam el a Buday László ut­­cába, gyönyörű májusi regge­­len. Csöngetek. Boszkó, a bo­­xer csöngetésemre felfigyel, barátságosan jön felém gazdá­­jával, Elek Ilonával együtt. Megszokta a vendégeket. Hisz Csibinek sok jó barátja, tiszte­­lője van. Elek Csibi friss és kellemes vendégfogadó. De riporter, ki riportot készíteni jössz a Bu­­day László utcai házba, — hagyj fel minden reménnyel! Rabja leszel egy hihetetlen ritmust kivívó és gazdag fan­­táziájú, izgalmasan szellemes asszonynak, ki mintha, min­­den szép szóért boldog volna, — nem amit mond, hanem —, amit mondanak neki. Műveit, kitűnő társalgó és kifogyhatat­­lan a sziporkázó parázs ri­­posztokban. Mint akkor, — ott Berlinben —, majd később Londonban. — Hát igen, — tűnődik el Csibi —, de is rég volt ugye? S most rám néz. S érzem, — én leszek a riportalany pilla­­natokon belül. ״ Miért pont engem válasz­­tott?” — kérdezi és mosoly­­lyal vár válaszomra. Mert minden sportolók példaképé­­nek tartom. — felelem. Vívá­­sában a plasztikus mozgás, a ritmus dinamikája, — a győz­­ni akarás, a sportszerűség egy­­aránt csodát váltott ki a legyő­­zöttekből éppen úgy, — mint barátaiból. 1936. Berlin. Az utolsó „bé­­kés” találkozása a világ ifjú­­ságának. A megnyitó ünnep­­ségen magabiztosan, büszkén áll a ״ Führer”­ Galambok reb­­bennek szét, „ a ״ béke” hir­­detői. A Krupp Művekben, pe­­dig ugyanezen órákban, vége­­láthatatlan mennyiségben fegyverkezik a fasizmus ördö­­gi serege — hogy alig három év múlva megkezdjék a viág­­történelem legaljasabb hábo­­rúját, azt az emberirtást­ —, melynek hatvanmillió áldo­­zata lett, Csibi messze tekint. Talán egy pillanatra Helene Mayer jut eszébe, — a szép szőke Heenk, aki kivándorolt a fasizmus elől Amerikába, de Hitler az olimpiára meghívta, s üzenetül hagyta számára: ״ ha nyer, még azt is megbo­­csájtja, — hogy zsidó!” Nincs ember Németország­­ban, aki merné hinni, hogy Helene nem lép fel a győztes­­nek kijáró legmagasabb fok­­ra. S Mayer tisztességgel küzd a német dicsőségért, — de mindhiába... A győztes: Elek Ilona (Csibi) s a második: He­­lene Mayer — aki fáradtan áll a dobogón, s tisztelegni kénytelen az előkelőségek pá­­holya felé —, hol­ott pöffesz­­kedik Hitler__micsoda anak­ronizálus ..ל szinte befelé mondja Elek Ilona. S azután jött a háború .. Édesapámat drága jó Anyám mentette meg a gettótól. A há­­ború után nemsokára meghal­­tak. Maca (Margit) és én újra kezdtünk vívni. Margit! A leg­­drágább testvér a világon! A londoni olimpián is úgy küz­­dött értem — hogy nyerjek —, ezt nem lehet elmondani — csak leírni —, ez hőskölte­­mény! Ő is döntős volt! Segít­­ségével lettem 12 évi szünet után ismét olimpiai bajnok! Ülök szemben a hatalmas vitrinnel. Ezüst serlegek, vá­­zák, hány és hány dicsőséges nap, óra, vagy talán egy-egy pillanat néz velem farkassze­­met... ? S az olimpiai, világ­­bajnoki „aranyak”. — S mel­­lettük szerényen egy ezüst­­érem. ״ Hát igen — ez Helsin­­ki, a harmadik olimpiám —, itt csak második l­ettem!” Camber, az olasz kislány egy vitatható találattal­­legyőzött. — Nemrég egy listát készí­­tettek, minden idők legered­­ményesebb női tőrvívója így is én vagyok ...!” — Mi a hobbyja — kérdeztem. A zongorához ül. Remek in­dulókat írt, sanzonokat, sőt egy fesztiválra még­ sikeres táncdalt is. Most énekel, s ki­­séri magát. Bensőséges elő­­adással énekli el kedvenc szerzeményét Édesanyjáról S most megtelik a szoba az em­­lékekkel. Az Elek család így találkozik a dalokban, régmúlt idők szárnya rebben, vagy ta­ , tán csak a szél játszik a füg­­gönnyel... ? Az olimpiák hőse dúdol —s rajong az övéiért. — Harmó­­nikus házasságban él — s Ma­­ca is jön, a ״ drága kis hú­­gom!” Köszönöm a riportot, Csibil Mit üzen az Új Élet olvasói-­ nak? ״ Először is köszönöm a lap­­nak, hogy megtisztelt — s olvasói ne feledjék, velük együtt soha nem feledem el, a régi lázakat, — melyeket a fel­­szabadult élet adott harminc évvel ezelőtt. Legyenek az egész néppel nagyon boldo­­­­gok!” Apropó: Születésnap is közrejátszott, hogy találkozhat­­tam Csibivel, Elek Ilonával. Legyen hát még sokáig boldog elégedett, — mint vele volt az egész magyar közvélemény há­­rom olimpián! Viszontlátásra Csibi! Hónai Egon Szabad idővel rendelkező nőket kézikötő és horgoló bedolgozó munkára­­elveszünk, korhatár nélkül csökkent munkaképességűeket és mellékfoglalkozásként dolgozókat is JELENTKEZÉS AZ ALÁBBI FELVÉTELI HELYEKEN: XVII., Baross u. 4. (Rákoshegy) XVIII., Ungvári u. 2. (Pestlőrinc) XIX., Vöröshadsereg útja 132. XX., Marx Károly út 106. (Pesterzsébet) XX., Dobsina u. 3. (Soroksár) XXII., Vörösmarty u. 11. (Budafok) V., Semmelweis u. 17. II., Pesthidegkúti út 2. II., Szépvölgyi út 40. III., Szentendrei út 313. (Csillaghegy) XV., Gőgös­­ u. 3. (Pestújhely) XVI., Marx sétány 34. (Sashalom) XVII., Koss­uth u. 113. (Rákoscsaba) 0

Next