Új Élet, 1977 (32. évfolyam, 1-24. szám)
1977-01-01 / 1. szám
Szemere Samu professzor 95. születésnapja Kilencvenötödik születésnapja alkalmából december 12-én szeretettel köszöntötte volt tanítványainak népes csoportja dr. Szemere Samu professzort mint a hajdani Országos Izraelita Tanítóképző Intézet egykori igazgatóját. Dr. Forgács Tibor egyetemi tanár ünnepi beszédében értékelte az agg tudós humanista egyéniségét és nevelő tevékenységét. Dr. Kanizsai Dezső professzor a barátot, Vihar Béla József Attiladíjas költő Szemere Samunak a szellem szolgálatában végzett alkotó munkáját méltatta. A továbbiakban András Tivadar, Bihari Andor, Csató Ödön, Gábor Béla, dr. Lányi Gábor, Nemes Zoltán és Székely Miklós fejezték ki jókívánságaikat. A hála és szeretet jegyében rendezett összejövetel az ünnepelt meghatott szavaival zárult. * December 17-én a péntek esti Kiddusnál az Országos Rabbiképző Intézet dísztermében köszöntötték az intézet tanárai és hallgatói Szemere Samu professzort. Dr. Scheiber Sándor igazgató veretes szavakkal méltatta a tudóst és embert. Győri Tamásné virágcsokrot nyújtott át az ünnepeltnek. Jegyzetek Az ígéret földjéről Mai filmművészetünk egyikükből, a munkásokat állati sorban tartják, a munkáslányokat meggyalázzák és semmi mást nem ismernek, mint a pénz szentségét. Ez részben igaz is, de ahogy Wajda ezt a mai néző elé tálalja, az sokszor taszító és túlzó. Áll ez különösen a három főszereplő közül a zsidó fiatalember alakjára, aki ahogy a Népszabadság kritikusa, Gyertyán Ervin találóan megjegyzi: „a burzsoá vicclapok karikatúráinak világába vezeti át a zsidó Westet életre keltő Wojciech Pszoniak színjátszása”. És ez a karikatúra sajnos nagyon ismerős előttünk, elégszer találkoztunk vele a negyvenes évek uszító vicclapjaiban. A másik nem mellőzhető hibája a filmnek, hogy a lódzi zsidóságot, csak mint kapitalistákat, mint könyörtelen uzsorásokat, mint tobzódó milliomosokat állítja elénk. Arról, hogy a múltszázadben Lódzban a zsidó kapitalisták mellett több ezer zsidó vallású proletár is ott állt a szövőgyárak gépei mellett és ugyanolyan sorsban, ugyanolyan kiszolgáltatottságban nyomorgott, mint lengyel sorstársai, a film egyetlen kockája sem árul el semmit, így válik egyoldalúvá Wajda filmje, amely olyan célokat szolgál akaratlanul is, amelyek, hisszük, távol állanak a rendező elgondolásaitól. Ezek a zsidó töltések, akik Wajda filmjében szerepelnek, minden emberi vonást nélkülöznek és ugyanakkor, amikor Wajda nem kevesebb kíméletlen,séggel mutatja be a lengyel nemes gátlástalanságait, ez hatványozottabban tükröződik vissza a zsidók ábrázolásánál. Zay László, a Magyar Nemzet filmkritikusa is felfigyelt erre és cikkében többek között ezeket írja. ״ Ez a Lódz nagy szerepet játszott a lengyel munkásmozgalom történetében is; ezt a film a jelképes zárójelenettel érzékelteti. S a lódzi tüzek parázsa még századunkban is fölizzott újra. A második világháború és a német megszállás idején tömeges letartóztatások, a nagyszámú lódzi zsidóság gettóba zárása tették rettegett hellyé a várost — így a történelem mai tudósítója —, a várost, ahol uralmuk utolsó napjaiban több ezer lódzit égettek el élve egy régi gyárépületben a náci gyilkosok.” E két kritikából kiragadott részlet is mutatja, hogy Wajda filmjének e tendenciája nemcsak nekünk tűnt fel. Az ilyen zsidóábrázolás ma, Auschwitz után — szerintünk — megengedhetetlen. Lehet, hogy egyesek túl érzékenynek tartanak bennünket, de a hatmillió európai zsidó elpusztítása erre az érzékenységre jogot ad! Zsadányi Oszkár élő klasszikusa kétségtelenül a lengyel Andrzej Wajda, akinek számos felejthetetlen filmalkotására élénken emlékezünk. Talán legemlékezetesebb filmje a Hamu és gyémánt, amelyet még több kiváló filmkölteménye követett. Amikor megállapítjuk, Andrzej Wajda kivételes tehetségét, a világ filmművészetében elfoglalt vezető szerepét, akkor még nagyobb figyelemmel kell kísérnünk a most bemutatott és a Nobel-díjas lengyel regényíró, Wladyslaw S. Reymont Az ígéret földje című regényéből készült kétrészes hasonló című filmjét. Reymont regénye, Az ígéret földje Lódzban játszódik le, abban a lengyel városban, ahol a múlt században a lengyel textilipar megszületett. Az író 1897— 98-ban írta e regényét, amelyben éles és találó színekkel rajzolta meg a feltörekvő lengyel kapitalisták arculatát és regényének középpontjába három fiatalembert állított: egy lengyelt, egy németet és egy zsidót. Ez a három ifjú szövetkezett arra, hogy pénz nélkül, minden akadályt legyőzve új gyárat alapítsanak és e gyáralapítás körülményei, a három fiatalember könyörtelensége, és gátlástalansága adta meg a regény hátterét. Wajda ebből a regényből készítette filmjét, amely — ahogyan a rendező nyilatkozatában elmondja — a pénz utáni hajsza kavalkádja. ״ Igyekszem viszszaadni azt, amiről a regény szól, de a könyv intenzitása egy más korral állt kapcsolatban, ma már mindent másképpen fogunk fel. Ugyanazokat a tartalmakat, kíméletlenebb formában kell tálalni, ha azt akarjuk, hogy magukkal ragadják a nézőket. Szerintem olyan történet ez, amely felkeltheti a nézők érdeklődését, csak mai nyelven kell megszólalnia ..Ezeket mondotta többes között Andrzej Wajda filmjéről, amely egészében egy nagy rendező monumentális és érdekfeszítő alkotása. Mégis vitába kell szállnunk Wajda emberábrázolásával, amely e színes filmben is csak két színt ismer: feketét és fehéret. Nála a kapitalisták embertelen szörnyek, akik mindenkit kiforgatnak vágyó- Szerezzen örömet külföldi rokonainak! Fizessen elő az ÚJ ÉLETRE! MOST FESTESSEN, TAPÉTÁZTASSON! Január 31-ig rendelt és befejezett lakossági munkák árából 10% ENGEDMÉNYT valamint RÉSZLETFIZETÉSI KEDVEZMÉNYT adunk. Minőségi Szobafestő, Tapétázó, Fényező Szövetkezet VIII., Pogány József utca 9. (a volt Víg utca) Telefon: 143-823, 224-038 ■ץ1 Asszonyaiul, munkája A szürke pesti kőrengeteg közepén, a Terézváros szívében építették fel a múlt században az áldozatkész hívők a Sasz Chevra Egyesület templomát, a Vasvári Pál utcában. Az egyesület — a templom fenntartásán túl — a tan hirdetését, magyarázását, a kegyelet ápolását tűzte ki célul. A háború utáni években a Sasz Chevra egyesület, mint a BIH VI. Belső Körzete (ismertebb nevén a Vasvári Pál utcai körzet) alakult újjá. A múlttal szemben az aszszonyok is részt kértek a munkából, és 1950 szeptemberében megkezdte tevékenységét a körzet nőcsoportja. — Első teendőnk az volt — mondja Lefkovits Árminné elnökasszony, aki a megalakulás óta tölti be ezt a tisztséget —, hogy a körzet romos kultúrtermét rendbehoztuk. Saját erőnkből pótoltuk a széttört ablakokat, beszereztük a szükséges használati tárgyakat, hogy kulturális munkánkat megkezdhessük. Azóta is minden kedden rendezünk összejöveteleket. — De asszonyaink maguk is sokfelé jártak már, hogy megismerjék országunk zsidó tárgyú műemlékeit. Megnézték a szegedi zsinagógát, látogatást tettek a Soproniban feltárt középkori zsinagógában,s többször tanulmányozták a Zsidó Múzeum kiállítási anyagát. — Kulturális munkánk mellett nagy feladatot jelent tagjaink számára a szociális tevékenységek köre. Legközelebbi segítőtársaink, akik nélkül munkánkat nem tudnánk elvégezni — így Fodor Lipótné alelnök, dr. Bányai Sándorné, Keszler Kata, Lakatos Ferencné, Várkonyi Árpádné, dr. Weisz Sámuelné és hadd emlékezzem meg dr. Nagy Károlynéról, mindnyájunk Teréz nénijéről, aki haláláig, a századik év küszöbéig leghűségesebb tagja volt a nőcsoport vezetőségének. Joggal büszkék vagyunk arra, hogy az elsők között csatlakoztunk az ebédakció megszervezéséhez a rászorulók számára, ugyanúgy, mint ahogy állandóan gyakoroljuk,a korházlátogatást, az egyedülálló, idős, beteg hiittestvérek felkeresését. — Nagy szükség van a mi munkánkra — folytatta —, hiszen a körzet működési területén rendkívül sok idős, magányos, betegeskedő ember él, akiknek nagy szükségük van a szeretetteljes gondoskodásra, elpusztult családjuk fájó hiányának pótlására. Klein Vilmos, a körzet elnöke különös gonddal támogatja a nőcsoport munkáját. S ők megtalálják a megfelelő formát, hogy a maguk csendes, szerény módján segíthessenek az elhagyott öregeken, így végzik hát munkájukat az asszonyok a Vasvári Pál utcai körzet nőcsoportjában. Tevékenységük, példájuk követésre méltó. (msg) . Palásti László: A volt főügyészhelyettes emlékezik Legutoljára akkor találkoztam dr. Sámuel Jenő nyugalmazott főállamügyész helyettessel, amikor Endre Lászlót hallgatta ki. Noszkó Imre népfőügyész-helyettessel közös szobában dolgozott, a Mankó utcai bírósági palota harmadik emeletén. Sámuel Jenő akkor, mint csoportvezető népügyész tizenöt népügyész munkáját ellenőrizte és ő készítette el Szalsay Döme, Rajniss Ferenc, Reményi-Schneller Lajos, Rátz Jenő, Szász Lajos, Hunder Antal, miniszterek és Szakváry Emil vádiratát. Celláikban hallgatta ki Szálasi Ferencet és Winckelmann Ottó SS-tábornokot. Közel harminckét év távlatában is jól emlékszem Endre László kihallgatására, amelynek egy részénél jelen voltam. Sámuel csoportvezető népügyész akkor éppen arról faggatta Endrét, hogy mint belügyi államtitkár mit tud és mit akar mondani a magyar királyi korona hollétéről. Endre László azt a meglepő választ adta, hogy a korona ott van, ahol mindig volt, azt a koronaőr is bizonyíthatja. Sámuel Jenő keményen figyelmeztette Endrét, hogy ne állítson valótlant, Endre a továbbiakban sem akart tudni az ereklyék hollétéről és kihallgatása közben rövid léptekkel a harmadik emeleti dolgozószoba nyitott ablaka irányába igyekezett menni. Dr. Sámuel ekkor gyorsan az ablakhoz lépett és mindkét szárnyát becsukta. Noszkó Imre felfigyelt a zajra és megkérdezte kartársát: — Jenő, miért csuktad be az ablakot? — Észrevettem, hogy Endre nagyon mereven nézi az ablakot és arrafelé igyekszik sompolyogni. Az elővigyázatosság indokolt is volt. Ez akkor bizonyosodott be, mikor Hain Péter halálos ítélete kihirdetése után, a bírósági folyosón, kitépte magát őrei keze közül, hirtelen a nyitott ablaknál termett és leugrott a harmadik emeletről. (Havn az udvaron levő׳ szalmazsákra esett és életben maradt. Felgyógyulása után végrehajtották rajta az ítéletet.) Dr. Sámuel Jenő, aki 1916-ban hadifogságba esett és 1918-ban került vissza Szentpétervárról Budapestre, baloldali magatartása miatt többször került letartóztatásba. Kistarcsáról sikerült megszöknie, Bácstopolyára került, ahol azonban az SS elfogta és újból Kistarcsára került, de mielőtt Eichmann az ott fogvatartottak egy részét Auschwitzba irányította, neki ismét sikerült megszöknie. 1945 elején elsők között lépett közszolgálatba, népügyész, majd csoportvezető lett. Később főállamügyész-helyettesi kinevezést, kapott. Azóta közel 32 esztendő telt el és a 83 éves jogász emlékezik . — Amikor Szálasit hallgattam ki a cellájában, azt hangoztatta, hogy neki mint nemzetvezetőnek nem volt ideje kis dolgokkal foglalkozni, mindent alárendeltjei intéztek. Nyilas banditái rémtetteivel kapcsolatban kijelentette, hogy nem ellenőrizhette minden pártszolgálatosa cselekedeteit. A kihallgatás jegyzőkönyvét nem akarta aláírni, de amikor a csoportvezető a két fegyőr tanúkénti aláírását kérte, Szálasi végül mégis aláírta a jegyzőkönyvet. Winckelmannra is jól emlékezik: Az SS-tábornok többször megismételte, hogy időhiány miatt Eichmann képtelen lett volna végrehajtani a nagyarányú deportálást, de Endre, Baky, és Ferenczy csendőr alezredes még az ő meglepetésére is olyan nagy karhatalmat adtak, hogy sikerült elindítani a vonatokat. Előkereste az általa készített régi vádiratok másolatait. Először Sztójayét. ״ öthónapi miniszterelnöksége alatt — kezdődött a vádirat — teljesen kiszolgáltatta az országot a németeknek. Sztójay, akkor még Sztojakovits Döme már 1925-től kezdve szoros kapcsolatot teremtett a magyar és német vezérkar között. Az egymást váltó kormányok magyar államférfiait ő hozta össze a német vezetőkkel. A megszállás után mint a németek bizalmi embere lett miniszterelnök. Bűnei közé tartozott a deportálás, a német hadiipar magyarországon történő fejlesztése is. — Hogy viselkedett Sztójay a kihallgatások során? — Gyáván nyöszörgött, betegségét eltúlozta és többször szünetet kért azzal, hogy elhagyta az ereje. Azt állította, nem tudta, mi vár a deportáltakra. Előkerül Reményi-Schneller vádiratainak másolata is, amelynek egyik passzusa így hangzott: ״ Amikor Horthy a koronatanácson bejelentette, hogy fegyverszünetet akar kötni, Reményi- Schneller azt hangoztatta, hogy ő Veesenmayer bizalmasa és szörnyű megtorlást von maga után a fegyverszünet kérése. Azörökös" pénzügyminiszter a Nemzeti Bank harmincötezer kiló aranykészletét előbb Veszprémbe azután 1945 januárjában Fertőházra vitette. A németek állandó besúgója volt. Dr. Sámuel Jenő a három évtized előtti működésének eseményeire szinte úgy emlékszik, mintha tegnap történt volna. — Úgy érzem, az egész népügyészi kar jó munkát végzett és jó anyagot adott át a nép birdinak. Magas áron KÉSZPÉNZÉRT is VÁSÁROLUNK, ill. bizományba átveszünk KELETI és MAGYAR SZŐNYEGEKET, ÖSSZEKÖTŐKET Nagyobb méretű szőnyegeket LAKÁSON is vásárolunk Kérjük lakcímét leadni Bp. V., Felszabadulás tér 5. sz. alatti vagy központunkban IX, KINIZSI U. 12. Telefon: 189105־ 329 .646־ SZŐNYEGBOLTUNKBAN BIZOMÁNYI ÁRUHÁZ V. *