Új Élet, 1977 (32. évfolyam, 1-24. szám)

1977-07-15 / 14. szám

Mártír-istentiszteletek Rákospalota, Pestújhely és Szent­­endre környékének mártírjaira július 5־ én emlékeztek a hozzátartozók. A rossz idő ellenére zsúfolásig megtelt a mártíremlékmű előtti tér, ahol Stein­­berger Sándor, az újpesti körzet elnök­­helyettese, az egykori rákospalotai kö­­zösség elnöke mondotta el a gyászimát. Az újpesti mártír-istentiszteletre ez­­után került sor, és az onnan elhur­­colt 18 ezer mártírról a zsinagógában emlékeztek meg a deportálások 33. év­­fordulója alkalmából, az áldozatok hozzátartozói, az egykori üldözöttek. .­ BIH képviseletében megjelentek Héber Imre elnök, dr. Harsányi László, dr. Kulcsár Imre, Bárdi Dezső alelnök, dr. Kéri Lajos szertartási elöljáró, va­­lamint a többi egyházak és test­­vérkörzetek delegáltjai, és Illés Vil­­mos vezetésével a körzet elöljárósá­­gának tagjai. Kovács Sándor, a Do­­hány utcai templom főkántora gyász­­énekével kezdődött az istentisztelet, amelyet a Somló Andor karnagy ve­­zette kórus kísért. A mártírmécsesek ünnepélyes meggyújtása után Schö­­ner Alfréd, a körzet rabbija tartotta a gyászbeszédet. Emlékeztetett a ka­­taklizma szörnyűségeire, a munka­­szolgálat szenvedéseire ,ártatlan tíz­­ezrek mártíriumára, akik e templom falai között tiszta lélekkel imádkoz­­tak a Világ Alkotójához. A márvány­­táblákon levő nevek — mondotta — nem bevésett betűk csupán, hanem fájó, szomorúsággal telített egykori történelem. Beszéde végén azoknak a szovjet hő­­söknek állított emléket, akik a legdrá­­gábbat, életüket áldozták a magyar nép, s köztük a magyar zsidóság sza­­badságáért. A gyászistentisztelet után a zsina­­góga kertjében levő mártír emlék­mű­­höz vonultak, ahol az El mol­ racha­­mim elhangzása után Maarivot imád­­koztak, s közös kaddissal zárult a ke­­gyeletes ünnepség. Debrecenben a mártírünnepség a temetőben június 26-án folyt le. Az ünnepélyen megjelentek dr. Kulcsár Imre, a Mi­OK és BIH alelnöke és dr. Albert Béláné a Hazafias Népfront titkára, továbbá a debreceni és körze­­tébe tartozó hittestvérek nagy szám­­ban. A mártírünnepélyen Deutsch Sándor rabbik­ bevezető gyászéneke után dr. Schweitzer József pécsi fő­­rabbi tartotta meg gondolatokban gazdag gyászbeszédét, majd dr. Kul­­csár Imre fejezte ki a MIOK elnök­­sége képviseletében együttérzését a mártírok iránti kegyeletben. Deutsch Sándor Él mólé rah­amimja után kö­­zös kaddis­­mával fejeződött be az ünnepség. Ezután a munkaszolgála­­tosok parcellájához vonultak, ahol Deutsch Sándor rabbik­ tartotta meg­ az istentiszteletet a munkaszolgálat­­ban meghaltak emlékére. A szegedi hitközség június 24־ én tar­­tott mártír-istentiszteletet. A zsinagó­­gai ünnepségen Klein Márton gyász­­éneke után Zucker István rabbi mon­­dott beszédet. Ezt követően a templom előterében levő Mártírok Csarnokában felhangzó Él mólé ráchámim után Var­­ró Ármin, a szegedi hitközség elnöke emlékezett meg az elhurcoltakról. A sárbogárdi mártírok emlékére jú­­lius 3־ án a budapesti Hősök Templo­­mában tartottak istentiszteletet. Be­­szédet mondott dr. Salgó László, fő­­rabbi, a kántori teendőket Zoldán Sán­­dor látta el. Szolnokon június 26־ án a templom­­ban gyűltek össze a hívek, hogy az 1500 mártírról megemlékezzenek. Itt megjelent Héber Imre, a MIOK és a BIH elnöke, dr. Sándor Pál nyugal­­mazott közjegyző Jászberényből, Rá­­dai László és Weisz János Törökszent­­miklósról, Pick Pál Abonyból és Stei­­ner Károly Szajolból. Az ünnepséget Köves Artúr elöljáró nyitotta meg, üdvözölte a református és az evan­­gélikus egyház képviseletében meg­­jelent személyeket. Ingber Miklós fő­­kántor gyászéneke után Kardos Pé­­t körzeti rabbi mondott beszédet. A MIOK és a községterület nevében At- Jasz Miklós községkerü­leti főtitkár, a református egyház nevében Kalácska István lelkipásztor, az evangélikus egyház megbízásából Szabó László szó­­lalt fel. Dombóváron június 26־ án du. emlé­­kezni gyűltek össze, a deportálás szo­morú évfordulóján a hittestvérek. Elő­jöttek a most is gyászolók Budapest­­ről, Pécsről, Kaposvárról, Bonyhád­­ról is. Megtelt a kis templom az em­­lékező hozzátartozókkal. Landeszmann György rabbi Él mólé rad­amimja után beszédőben szólt az és emlékez­­tetett az 1944־ es évek tragikus ese­­ményeire. A közös kaddis­­ma után a gyászolók megkoszorúzták a templom udvarán elhelyezett emlékművet. A kaposvári temetőben június 26־ án gyűltek össze a résztvevők, hogy meg­­tartsák a városból s a környékről el­­hurcolt mártírok gyászünnepét. Timár Károly főkántor gyászzsoltára után Landeszmann György nagykanizsai és kaposvári rabbi mondott beszédet. Stern István elnök, a nagykanizsai hitközség, Lipkovics Tibor alelnök, a Dél-dunántúli községkerület és a ka­­posvári hitközség kiküldöttjeként ko­­szorúzták meg a mártíremlékművet. Az ünnepségen megjelent és virágot helyezett el a katolikus egyház kép­­viselője is. Az ünnepség közös kad­­dis­­mával ért véget. Gyulán július 26-án volt martírün­­nepség. Itt a kántori teendőket Klein Márton látta el. Beszédet mondott: Zucker István rabbi. Békéscsabán június 26־ án emlékez­­tek meg a mártírokról. A kegyeletes szertartást Klein Márton gyászéneke és Zucker István rabbi beszéde foglal­­ta keretbe. Az Orosházáról és környékéről el­­hurcolt vértanúkra június 26-án emlé­­keztetett Klein Márton Él mólé ráchá­­mim­ja és Zucker István rabbi beszé­­de. A szegedi hitközség vezetőségének nevében Kővári Imre elnökhelyettes rótta le kegyeletét az ünnepségen. A szombathelyi templom július 3״ án zsúfolásig megtelt. A városból, a kör­­nyékről és az ország minden részéből jelentek meg a résztvevők a mártír­­istentiszteleten. Müncz József kántor gyászzsoltára után Landeszmann György kaposvári és nagykanizsai rabbi tartott emlékbeszédet. Steiner Gyula, az Észak-dunántúli Községke­­rület nevében, a Megyei Tanács, a Vá­­rosi Tanács s az Egyházügyi Hivatal nevében Dancs János osztályvezető, a református és evangélikus egyházak nevében pedig Sokoray Miklós mon­­dott gyászbeszédet. Beszédében emlé­­kezett meg a mártírokról a katoli­­kus egyház küldötte, Vörös Ferenc kanonok. Megjelentek az emlékünnep­­ségen Görbicz Gyula és Kajdócsi Sán­­dor presbiterek is. Jászberényben július 3־ án kegyeletes ünnepségen emlékeztek meg a mártí­­rokról. A szép számmal összegyűlt hit­­־ testvéreket — közöttük két, a tenge­­rentúlról hazalátogató családot — s a más felekezetek képviselőit dr. Sándor Pál köszöntötte. A szertartást Deutsch László rabbijelölt végezte. Karcagon július 3־ án volt a mártír­­ünnepség, amelyen Ingber Miklós fő­­kántor Siviszi imája után Schöner Alfréd budapesti körzeti rabbi tartott beszédet. A zsinagógai szertartás után a temetőben levő mártíremlékműnél Fodor László, a karcagi hitközség el­­nöke emlékezett meg a mártírokról, Robitsek Gyula, a debreceni hitközség alelnöke az emlékeztetés szükségessé­­géről beszélt és szólott a magyar zsi­­dóság szabadságát is elhozó szovjet hadseregről. Beszédet mondott a bap­­tista felekezet lelkésze is. A gyásez­­szertartás közös kaddis­­mával ért vé­­get. Szentesen július 3־ án volt mártír­­istentisztelet. A temetőben felállított emlékmű előtt Klein Márton gyász­­zsoltára után Zucker István rabbi mondott emlékbeszédet. A szegedi hit­­községet Kővári Imre elnökhelyettes képviselte. Kiskunfélegyházán július 3-án tar­­tottak kegyeletes megemlékezést. Előbb Klein Márton énekelte el az El mólé ráchámimot, majd Zucker Ist­­ván rabbi szólott a mártírokról. A szegedi hitközség nevében Kővári Im­­re elnökhelyettes rótta le kegyeletet. Kecskeméten július 3-án emlékez­­tek meg a mártírokról. A temetői em­­lékmű előtt Klein Márton gyászéne­­két követően Zucker István tartott emlékbeszédet. Az ünnepségen Kővá­­ri Imre elnökhelyettes képviselte a szegedi hitközséget. Értékes szép ajándékokkal tartós örömet szerezhet Faragott cigaretta kínálók és likőrös készletek Szőttes falvédők, párnák, térítők Népi hímzéssel díszített blúzok gazdag választékban kaphatók a Népművészeti boltokban fővárosban és vidéken isp­o Zsidó katakombák Rómában A Rómába látogatók általában csak keresztény katakombákról tudnak és a legtöbb útikönyv is csak ezeket említi. Holott az 1929. évi úgynevezett Lateráni Kon­­kordátum egyik pontja öt kata­­kombát helyezett a Vatikán fel­­ügylete alá, három keresztény (S. Domitilla, S. Callisto és S. Sebas­­tiano) és két zsidó katakombát, utóbbiak a Vatikánt érthető mó­­don kevéssé érdekelték. Pedig az a két zsidó föld alatti temetkező­­hely, mely több mint százezer zsidó sírját tartalmazza, pár év­­századdal korábbi, mint a keresz­­tény katakombák, és az i. e. első évszázad idején keletkezett, ami­­kor is Palesztina már római fenn­­hatóság alá tartozott, és igen sok zsidó élt a római birodalomban, az anyaországban és főleg a fő­­városban, Rómában. Az egyik zsidó katakomba a várostól délnyugatra, a Via Appia Antiqua közelében van, és mi­­után megtisztították az évszáza­­dok alatt rárakódott törmeléktől és szeméttől, felszínre került a mozaik padlózatú udvar, mely a föld alá vezet egy főfolyosóra, melyből számos mellékfolyosó ágazik el. Ez a katakomba jó­­módú zsidók temetkezési helye lehetett, mert előkerültek igen jó állapotban levő freskók, eredeti, élénk színeikkel. Az egyik sír­­bolt falán nyitott szentély látha­­tó, kétoldalt menórákkal gazda­­gon díszítve, egy másik falon­ ál­­latképek vannak (páva, galamb, víziló stb.), sőt egyik faliképen egy női alak koszorút helyez egy ruhátlan férfira. Érdekes volna megtudni, hogy e pogány fest­­mények mikor, hogyan és miért kerültek a zsidó kripták falaira. A másik zsidó katakomba sok­­kal nagyobb, és nyilván a szegé­­nyebb zsidók temetkezési helye lehetett. A várostól délre, a sok négyzetkilométer terjedelmű Villa Torlonia területén van. (Ez volt Mussolini kedvenc lakhelye.) Sík­­­a növényzet és bokrok borítják és mohafedte lépcsők vezetnek le a sírokhoz. A sírhelyek­­szűk fo­­­­lyosókon vannak, meglehetősen takarékosan méretezve (kb. 30 cm mély, 65 cm széles és a fel­­nőtt vagy gyermek testhossznak megfelelő hosszúságban). A köve­­ken latin vagy görög feliratok vannak. Az egyik azt mondja: „Itt fekszik Pagaianos, a Törvény ismerője és tisztelője.” A két zsidó katakombát rövi­­desen újabb konkordátum kereté­­ben a Római Zsidó Hitközség ke­­zelésébe adják át, és így újabb, nagyobb mérvű feltárások várha­­tók. A római főrabbi, Elio Teaff sze­­rint a zsidó sírboltok feltárása nem annyira az idegenforgalom szempontjából fontos, hanem azért, mert olyan korszakban ke­­letkeztek, amikor a zsidóságból alakult ki a kereszténység. . Tekintve, hogy zsidó sírokba — ellentétben más, korabeli sírok­­kal — nem helyeztek el díszruhá­­kat, ékszereket vagy kincseket, a sírrablók kártevő látogatásai el­­maradtak. Brámer Frigyes Anyámhoz Azt zengem én csak szakadatlan ... Anyám nekem Te vagy halhatatlan . .. Tudod Te szív, tudod Te lélek, Anyám emlékének élek. Azt mondom a földnek és az égnek, Isten után Ő a teremtője kezdetnek és lélnek, A virágok és fák azért oly szépek, Mert Anyám mondott gyermekének. Napok, a fények is azért élnek, Hogy hirdetői legyenek Anyám emlékének. A kék ég millió mécsest azért gyújt az égen, Hogy az ő emléke örökké éljen. Minden szépet, jót Tőle elvettem, Mégis szép, hogy gyermeke lehettem. Az egész világ is ezért szép, Édesanyám szelleme benne él. Lelkével felszállott az aranyló égig, Mily jó, hogy élt, és él Itt, Ott zeng a minden zenében és dalban, Ő a legszebb és legigazibb dallam .. • Így zengem tovább szakadatlan Anyám nekem Te vágj­ halhatatlan ... Tudod Te szív, tudod Te lélek. Anyám emlékének élek . . . Szekszárdi Molnár István IV. Látogatás a tatai hitközségben A vészkorszak után a tatai hit­­község fájdalmasan megfogyatko­­zott lélekszámúnál, újjáalakult és ma is működik. A tatai közösség ugyan nem „nagy” hitközség, de mégis kifejti alapszabályszerű te­­vékenységét. ... Tata ma szebb, mint valaha. Az erdőövezetű Tata-tó a nap­­fényben hívogatóan csillog, új szállodák, nyaralók, strandok sora épült. A sokszázados várépület tartalmas helytörténeti kiállítás­­nak ad otthont A város rohamo­­san iparosodik, lendületesen fo­­lyik a lakásépítés, az egykori kis­­sé álmos kisvárosból mozgalmas, új Tata alakult ki. ... A tatai hitközség múltja is több századra nyúlik vissza. Hite­­les feljegyzések már az Árpád­­korból is tanúsítják a zsidóik je­­lenlétét. A török uralom megszű­­nése után egyre több zsidó tele­­pül Tatára és­­,óvárosba­n a két helység 1838-ban egyesült) rituá­­lis fürdő, pászkasütöde létesült,­­ a Dohány utcai budapesti temp­­lom mintájára kicsiben épült meg 1861-ben a zsinagóga. 1878-ban a Nőegylet, majd jótékonysági egy­­letek alakultak. A tatai hitközség szülöttei közül nevezetes szemé­­lyek voltak, többek között Farkas­­házy Fischer Mór, a herendi por­­celángyár alapítója. Singer Ödön zeneszerző és hegedűművész, aki 1854-től Liszt Ferenc ajánlatára Weimarban volt koncertmester. A fasiszta törvények, majd a deportálás majdnem teljesen el­­pusztította a tatai és környékbeli zsidóságot, de a kevés túlélő már 1945-ben újjászervezete a hitköz­­séget. Ha a városban sétálunk, elénk tárul a tatai hitközség kis zsinagógája, amelynek előkertjé­­ben beszélgetünk Korda László el­­nökkel, Bíró Lászlóné elnökhelyet­­tessel, Singer Ede elöljáróval, dr. Sebestyén Miklósné komáromi és Spielmann Jenő tatabányai szór­­ványmegbízottakkal, Berger Ist­­ván és Weisz Jenő vezetőségi ta­­gokkal, valamint Steiner Gyulával, az Észak-dunántúli Községkerü­­let elnökével a tatai hitközség éle­­téről Természetes, hogy a kis hitközségtől nem lehet sokat ki­­vánni, de erejéhez mérten megte­­szik, amit a­­ zsidóság szolgálata megkíván.. Korda László elnök rendkívül agilisan vezeti a hitköz­­séget, a vezetőséggel és tagsággal együtt tartja a kapcsolatot a he­­lyi zsidósággal, a szórványokkal, az Észak-dunántúli Községkerü­­lettel és a MIOK-kal is. Az új­évi és engesztelőnapi ünnepeket a sa­­ját erejükből rendezik meg, ki­­váló kántorok lemezeit is fel­hasz­­nálják az ünnep szépségének erő­­sítésére. Az ünnepek közötti idő­­ben a hívek díszítik a templo­­mukat, az elnök irodája pedig naprakészen rendben tartja az ad­­minisztrációt, bizonyítva a tagság áldozatkészségét is, igazolva Rab­­bi Jochanan, a varga mondását, aki szerint minden zsidó gyüle­kezet, amelynek célja önzetlen, mindig fenn fog állni. A hitközség tagsága nem vonja ki magát a magyar zsidóság egye­­temes feladatai teljesítése alól. Számosan olvassák az Új Életet, a közel fekvő Budapestre pedig ellátogatnak egyes nagyobb ren­­dezvények alkalmából, s részt­­vesznek az Észak-dunántúli Köz­­ségkerület közös munkájában is, s látogatják a szórványokat. A ta­­tai zsidók részt vesznek a város gazdasági, társadalmi életében is. A kis zsinagógától átsétálunk a szép fekvésű temetőbe, ahol min­­den évben nagy számú és együtt­­érző lakos részvételével mártír­­megemelékezést rendeznek. A sírkövet —­ bár az ott fekvők kö­zül soknak nem élnek a hozzá­­tartozói sem — a hitközség rind­­ben tartja a temető lelkiismeretes gondnokai segítségével. Szépen kezelt az első világháború áldoza­­tai, valamint a mártírok emlék­­táblája és a mózesi Trparancso­­lat itt elhelyezett hagyományos táblája is intve, hogy a túlélők legyenek hűek az ősök szellemé­­hez. A szertartási terem is meg­­felelően tatarozott, mindez tanú­­sítja a tatai élő hitközség jelenlé­­tét. ... A tatai és környékbeli hit­­községi tagság mindent elkövet, hogy a zsidó élet folyamatossága — igényeikhez és aránylag kis létszámukhoz képest — biztosítva legyen. (Járy) A Budapesti Izraelita Hitközség gyakorlott gyors- és gépírót keres 8 órai elfoglaltsággal lehet nyugdíjas is, írásbeli ajánlatokat az Tfj Étek k kiadóhivatalába kér. Bp. 1075 Síp u. 12. I. 16. A ZSIDÓ MÚZEUM (Bp. VII., Dohány u. 2.) Hétfőn és csütörtökön 10 és 13 óra között, kedden és pénteken 14 és 18 órakor várja a látogatókat TEMPLOMÜLÉSEK KIADÁSA A Budapesti Izraelita Hitközség elöljárósága közli, hogy az idei főünnepekre a templomok üléseinek belépőjegyeit augusz­­tus 22-től adja ki. Nyomatékosan felkérjük az örökülés tulajdo­­nosokat és a régi bérlőket, hogy jegyeiket legkésőbb augusztus 31-ig vegyék át, mert azon túl azokat más jelentkezőknek adjuk bérbe. Szeptember 1-től kezdve az elővételi jog megszűnik és a belé­pőjegyeket szabadon új bérlők részére kiadjuk. A jegykiadás naponta délelőtt 8—13 és délután 16—18 óráig (péntek és vasárnap délelőtt 9—13 óráig) tart. Felhívjuk t. hittestvéreink figyelmét, hogy az ülések bérlet­­díjára kedvezmény nem adható. Budapest, 1977. július havában 5737 AV havában *. . . BUDAPESTI IZRAELITA HITKÖZSÉG ELÖLJÁRÓSÁGA i Felhívás A Budapesti Izraelita Hitközség Chevra Kadisa Osztálya fel­­kéri mindazokat, akik 1945. év előtt vásárolt ún. fenntartott sír­­hellyel rendelkeznek, hogy igényüket legkésőbb 1977. szeptember 15-ig a Chevra Kadisa Osztálynál, 1075 Bp. VII., Síp u. 12. jelent­­sék be. Ellenkező esetben igényük elévül. Bejelentésüket írásban visszaigazoljuk. BIH CHEVRA OSZTÁLYA

Next