Új Élet, 1977 (32. évfolyam, 1-24. szám)
1977-07-01 / 13. szám
„A halotti ruhának nincs zsebe" — Öt éve halt meg Herman Lipót festőművész — Amíg élt hozzá tartozott a pesti művészvilághoz, amelyet nélküle, örök mosolya, derűs lénye és gazdag, színpompás művészete nélkül nehezen lehetett elképzelni. Festő volt, a színek költője, aki kora ifjúsága óta megszállottja a munkának a művészetnek, amelyet a legmagasabb fokon gyakorolt. Ifjúsága, gyermekkora Nagyszentmiklóson, Bartók Béla szülőfalujában telt el és mély vallásosságát a szigorúan ortodox szülői házból hozta magával. Ez kísérte végig egész életén, a Biblia világa tükröződött vissza annyi csodálatos szép festményén, mert ahogy egyik beszélgetésünk alkalmával vallotta: ..A Bibliát sohasem szűntem meg tanulmányozni, mint művészi remekművet. A legköltőibb alkotásnak tartom, nemhiába voltak a zsidók királyok, próféták és tanítók valamennyien igazi nagy költők. A Biblia eseményvilága egész életemen át foglalkoztatott. Ennek köszönhetem, hogy ecsetem alól olyan képek kerültek ki, mint a Bábel tornya, mint a bárkából kilépő Noé első hálaáldozata, az angyallal birkózó Jákob és megfestettem Mózest és Illést és a Szivárványt.” De Hernán Lipót művészete nemcsak a Bibliából táplálkozott. Csodálatos mesteri módon festette meg a magyar tájakat és ahogy halála után a Magyar Nemzeti Galéria gyűjteményes kiállítása megnyitó beszédében Pogány Ö. Gábor, a Nemzeti Galéria főigazgatója, a művész értékelését e szavakkal kezdte meg. ..Az újkori piktúra egyetemes hangján adta elő mondanivalóit, az intpreszszionizmussal felfrissítve kolorit segített neki képeit elevenné, biztatóvá, vidámmá varázsolni...” Ez a nagy művész 1972. július 5-én egy gazdag és boldog élet ormán távozott el sorainkból, de csak testi mivoltában italt meg. Művészete, emléke elevenen él és erről gondoskodik az az asszony, aki több mint fél évszázadon át nemcsak felesége, de múzsája, agitátora, ihletője is volt. Most, halálának ötödik évfordulóján Herman Lipót özvegye, aki eddig is fáradhatatlanul szervezte férje művészetének megismertetését, aki ott volt a Nemzeti Galéria emlékezetes kiállításán, amelyet Miskolcon és Sopronban is megismételtek, elhatározta, hogy férje emlékét alapítványokkal is segít megőrizni. Négyszázezer forintot adományozott a Képzőművészeti Főiskolának azzal, hogy ez összeg kamatait évente a tanári kar két tehetséges művésznövendéknek, mint Herman Lipót alapítványt adja ki. A két művésznövendék a pénzjutalmon kívül megkapja minden évben Pátzay Pál Kossuth-díjas szobrászművész Herman Lipót plakettjének egy-egy példányát. Több százezer forintot adományozott a XI. kerületi Tanács elgondolásához, amely egy Herman Lipót alkotóház létesítését szolgálta és amelyhez Bartók Béla fia is nagyobb adománnyal járult hozzá. De ugyanakkor férje szellemében nem feledkezett meg a zsidóságról sem és jelentős öszszeggel segítette elő Szeretetkórházunk tatarozását. Ezen kívül több nagy értékű festményt és számos rajzot adott át a zsidó múzeumnak, hogy ott is hirdessék a nagy zsidó művész munkásságát. Rozi asszony, ma is az elárvult műteremben úgy él, hogy minden gondolata az eltávozott férje felé szál és csak egy állandó útja van: a heti temetőlátogatás. Felkeresi férje sírját, amely talán a legszebben gondozott sírja a rákoskeresztúri temetőnek s közben a temetői zarándok utakon felkereste az Ady-dalok halhatatlan zeneszerzőjének Reinitz Bélának sírját is, amely évtizedek óta jeltelen és sírkő nélkül volt. Eszébe jutott, hogy Reinitz Béla férjének jó barátja volt, hiszen mindketten rajongói voltak a költőnek és amiről megfeledkezatiman Lipótné pótolta és méltó síremléket emeltetett a naiv muzsikusnak. Ugyanígy sírkövet készíttetett férje egykori barátjénak dr. Molnár Gézának, a Zeneművészeti Főiskola kiváló tanárának. — Tudja mindezt azért csínálom, mert minden cselekedetemet a drága Lipi szellemében teszem. Aztán nem vagyok már fiatal, életem nagy részét leéltem és hadd tegyem hozzá olyan emberrel, aki több mint fél évszázadon át a boldogságot jelentette számomra. Tudom azt is, hogy a halotti ruhának nincs zsebe, tehát hátralevő éveimben gondoskodom arról, hogy az a hagyaték, amit férjem művészetének köszönhetek, méltó helyre kerüljön. Herman Lipót magyar volt és zsidó. Mindent a magyar államnak és zsidó érzésének, vallásosságának köszönhetett. Ezért adományaimat megosztom a magyar állam és a zsidó közösség között. Azt hiszem, ha van túlvilág, az én drága Lipim helyeslőleg bólint elhatározásomhoz. (Zsadányi) Évzárók Június 15-én tartotta meg az Országos Rabbiképző Intézet évzáró ünnepségét. A MIOK részéről megjelent Héber Imre elnök és dr. Harsányi László elnökhelyettes. Jelen volt a teljes tanári testület és minden hallgató, részt 13 FÉNYCSŐ SZÓVETKI/FT Fénycső Világítástechnikai és Villamassági szövetkezet 1033 Buflanest, Lukács u. 8. Levélcím: 1372 Bp. Pf.: 465. Kereskedelmi osztály: 888-438. Telex: BULUX 52-4834. Korszerű világítás fényesőlámpatestekkel vettek az intézet dolgozói is. Dr. Scheiber Sándor igazgató összefoglalta az év eredményeit. Beszámolt amerikai útja fontosabb tudományos eredményeiről. Hangsúlyozta, hogy mindenütt álljanak ki magyarságuk és zsidóságuk mellett, ahogyan ő is tette most odakünn. Héber Imre elnök elismeréssel adózott az intézet igazgatója és tanárai munkásságának és buzdította a hallgatóságot a további sikeres munkára. Lőwy Tamás hallgató társai nevében köszönetet mondott a tanárok nevelő munkájáért. Dr. Schweitzer József pécsi főrabbi, az intézet történelemprofesszora tartott előadást .A magyar zsidóság a dualizmus korában — az Országos Rabbiképző Intézet megalapításának társadalmi háttere” címen. Az Anna Frank Gimnázium június 17-én tartotta záróünnepé lyét. A Himnusz eléneklése után dr. Máté Miklós igazgató visszatekintett az 1976/77. évi oktatónevelő munkára, méltatta az eredményeket, rámutatott az iskola előtt álló ■ feladatok megoldására. Hangsúlyozta, hogy minden tanulónak a legjobb tudása szerint kell végeznie munkáját A tanulók énekszámai után ért véget az ünnepély. 11 Emlékművet a mártíroknak! A Haladás c. lap 1946. március 10-i számában ,,Gyilkosok járnak köztünk” címmel Bródy István írt riportot: ״ A legtöbb hullának — írja — a két keze hátul össze volt kötözve, de a spárga már lemállott róla —” A Liszt Ferenc téren Mihály főállatorvos, a ״ Nyugat” alapítója és munkatársa kabátján a géppisztoly golyójának véres útja látszott... Apósom, Gábor Ignác iskolaigazgató véres kabátján levő perzselt lyuk mulatta a golyó útját, bemeneti nyílását. Egyébként is felismertem volna, a zsebében megtaláltam cigarettás dobozát. Ugyanilyen kétségtelen módon agnoszkáltam szegény anyósomat és 21 éves öcsémet is. 1946. március 15-én együtt temettük őket a rákoskeresztúri temető mártírok parcellájában. Feljegyzéseket a Liszt Ferenc téri tömeges exhumálásról nem készítettem, de az idő távlatában is minden mozzanat, fájdalmas részlet megmaradt az emlékezetemben. Örökre. Az én megállapításom szerint — mint szemtanúnak — a Liszt Ferenc téren kivégzett áldozatok száma 500 fő lehetett. Sajnos tudomásom szerint a személyi adatok megállapítása igen nehéz volt. Sok esetben nem is sikerült. Az áldozatok gyilkosai gondoskodtak arról, hogy a személyi adatokat, a felismerés lehetőségét kizárják ... — A Hazafias Népfront egyik közgyűlésén a közelmúltban felszólaltam és felhívtam a figyelmet arra, hogy a nagy európai városokban, a Szovjetunióban a mártírok emlékművét már korábban felállították. Időszerű lenne tehát, ha a magyar mártírok emlékét az egyik legnagyobb tömegsír helyén, a Liszt Ferenc téren megörökítenék. Tudomásom szerint a Hazafias Népfront elnöksége magáévá tette ezt a felhívásomat és az illetékesekhez fordult az emlékmű felállítása, megtervezése ügyében. Király Pál -HALADÁS.Gyilkosok járnak köztünk," eddig négy sírt tártak fel. A halottak többségéről nem lehet megállapítani ki volt az illető ... Volt olyan, akit a hozzátartozók agnoszkáltak ruháról, monogramról, testi rubáról... 1944. október 15-én a fegyverszüneti kísérlet meghiúsulása után a bűnös Horthy-rezsimet Szálasi rémuralma váltotta fel. Ezután már orgiát ült a kegyetlenség, a becstelenség, amely ebben az időszakban érte el legmélyebb pontját. A nyilasok egyik legaljasabb bűntette Budapest szívében, pontosan a hatodik kerületi Liszt Ferenc téren zajlott le. Ide hurcolták a késő esti órákban a Jókai utca 1. svéd védettségű, a négy, a hat, a tizenkettő, a tizennégy, a húsz, a huszonhat, a Liszt Ferenc tér kettő, négy, öt, hat, tíz és tizenegyes számú sárgacsillagos házak lakóit. A hat és hetedik kerületi lakókon kívül a főváros távolabbi pontjaiból a napközben a pártházakban összegyűjtött emberek százait hurcolták a kivégzés helyére. Pákozdi György pártszolgálatos a Liszt Ferenc téri tömeggyilkosok egyike a Népbíróság előtt beismerte, mintegy kétszáz ember legyilkolását. Ez a szám azonban korántsem fedi a Liszt Ferenc térre hurcolt és megölt emberek teljes számát. A Dunán kívül, itt volt Budapest legnagyobb tömegsírja. És most szólaljon meg egy tanú. Rónai Mihály András, az ismert író és újságíró, aki a tömegsírok feltárásánál egy teljes héten keresztül jelen volt, mert megölt szüleit, testvérét, és feleségének szüleit kereste. — Harmincegy esztendő távlatában — mondotta elhomályosuló szemmel, a gyász eltörölhetetlen emlékével — mint szemtanú végignéztem a Liszt Ferenc téren végzett exhumálásokat. Szüleim, öcsém és feleségem, Gábor Marianne festőművész apja és édesanyja a kényszerrendelkezések során összeköltöztek és így azután együtt hurcolták őket el. Megtudtam, hogy először a VI. kerületi nyilas pártházba vitték őket, majd a késő esti órákban fegyveres nyilas pártszolgálatosok kíséretében a Liszt Ferenc térre. Egy szemtanú azt mondta nekem, hogy apámnak végig kellett nézni öcsém meggyilkolását. .. Az exhumálások alatt nemcsak a saját gyászomat, fájdalmamat éreztem, hanem az odagyülekezett élők feljajdulását. Az őrjöngő, síró embereket, elégtételt követelő, felemelkedő öklöket az eltorzult arcokat soha nem lehet elfelejteni... Jelen voltam amikor az egyik férfi, egy budapesti ékszerész felismerte a fiát a gödrökből kihúzott holttestek között és ezt mondta: Szerdán eltemetem és csütörtökön nekifogok, hogy a gyilkost is megkeressem... A gyilkosokat azonban teljes számban kézrekeríteni nem sikerült. Napok múltán azután egyik gödörből kiemelték halottaimat... Anyám kezében ott volt az orvosi táska, kabátján a vöröskeresztes jelvény. Orvos volt. Rendelnintézett nőgyógyász. Apám, ár. Rónai piros. Talán mimi b •mikor ritkít lelótuk? A fUr*kinbtmek * «1«. hosr • tény aaszonnyal, künn *laiza meter a koomába. Dr az • mony lo.ább dobog, nem U nikem mondj«. Kar.•re «urldun mormogja maga «lé: Gfí/tro«•* lámák kis:ink. 21 lab•!? Táéfiíf (jUknaok jii ■ak kénünk? Várjunk cut — !limaiunk. Polca #1 Pi• dia Irgalább llitiar 1 •mbarI Allék meg a pirutolgklato •ok. Nagy rának !»idd »oH, kitebb rurük katona, •ki nem «kart bar• eorl *« munkát, •ki 0*m •kart 1■ minni a gyárba. Hogy !.trier etnharl aagMjeaek: ahhee appundlui keltett. legalább U W'.rifr ember: /ej• jrlent/ík. klier-U prpyliilrjgrmk. Ebből a kíle.nbdl legfeljebb ha fil»met fogtak ti eddig — még raak a lizedrá»zt •em. A »AM»! járkál a Városban, olvasta •« ״ stágokat. elmegy a móriba, ill a kocsmában vagy a kártházban, mag talán Ida la djiln, a Uatt Ferenc׳ tárre. Honnan tudj•■, hogy a borbély, aki borotvál, a bn a tálnak. •ki addmai Inteti, •a altiad, •ki a mini«•'tóriumban •1 almái. •1 «trat árra. »k 1161 elgaradál »*izek: nem a gyilkoank kórik *aló*• Az elflih, a hirdetApajtheinál, Hirr, •kit a bomba •ujtott la. Az Erzsébet-körúton egy nyilasház volt ott, ahol •ן Otthon IJjtágírd klub helyitdgt volt valaha. Ebben a nyt■ buhárban ■Idákat gyűjtöttek nap׳ pal. Élte, amikor a gettába kellett volna kiírni őket. — balra helyett jobbra mentek velük! n Llaet ferenc-lírre. A gelid hAtomuds rá• péke volt az Otthonról. ■ Utal Farene-lér cmk ezúrra. A !•étibb hullásak hátul •ra a kát ka««. Oaira váltak kdtiive, de a •párga mir leraállokt róluk A ke- 1»k viszont úgy maradtak, •hogy dehányUk «ket a • IrU. •stiko* még a •párja ártott. A L!»rl Ferenc-sír*• •an egy A tieroriei A tulajdonma dr. Forgách Anta'nt, akkor mink a há«• tömbnek volt • parancsnoka. Ez a¡ •«•rony •» di'tral rerdA:•'.׳־ י .ohárd! kört Január 10-án «׳.lU.tyri, onnan jilt VI egy embernáge• rendőr, •ki valahonnan ruzszin munkásokat •tennil Ok trmetknlek, napokon kerrsztül. •tikuen'azni. a rendstr M a kanvarrrmunkánk flepüldk jártak, hullott a bomba H őröltek, ha úgy. •hág/, *IfdMdhettík a halettakat. Sok ember verődik •',j*de, amikor *cr ufiághó errtuíval fa nolmeel a Ve/fhen ill. detrkakppcradk fd- Idlt. egy isten. A« egyik. Bihari lajos sk'ierf.r. l fiát. Megtalál megtidl•!' . Sirrdán ilteradlera fa eailürtökAn nekifogok, hogy a gyilko«J I« m-di-'kurr." •gitja, mell !*bonyolítja, a hal■taka!áaaa. •J IratrUl rendezi, az adatokat bemondja ez a szabély•loaponátot mtjilUpítje. Talán 6 b találta ki a* *téaiet. Jude Gyula a kőv*lkt18krl adja tU: — Vftthalyl grer ti *agyok Nem !»mertem az anyám»[ •eut, !־«tkom- Tömb orvelkedjen» Idrjeniknál. Árián (épán emher !•וي״״ és hus tonhét éra dolgait,״, a tervet Uzfjboo. Előbb mint •offer, árián ■lat •ukirfád. Akik«■ Ht, a tér«• reLaik ülni. átok mind •lám tartoznak. Egy to/.'fir. egy *áglifeal*élt •egédneme!y1ri. 3f*y napi- W-re* áa négy kimunkál. Ml e»l- Báljuk •1 exhumálást. Mi mondjuk ■eg, hogy kl N N. ét H •Ifinél Saarn. Nekünk kell kérem megállapítaal mindent. Kóarókig eájkilünk • halottakból«. Fimigia ■eodja •coki, hogy Harcrtú a temetkfiíil Intézet felé“, pedig ha ral nem volnánk, akkor az ur lem járhatna a peati utcákon, mert •irm Ica volna, ■ti elemeli a nyolcvanezer utcai halottat. Buda Gyula a nyolcvanm׳» •lámból •etrml rábritéléar* trm enged, ha hajlandó végül nemcsak ,rvetkezési helyzetről, hanem ■ Adatai — egy derék monkás finom árnyalatokat nem iseerő, de nagyjából feltétlenül megbízható beszámolója — • küvetkező: — A Start Ferenc-téren eddig *w úgy kéndi, hogy i Sétálunk a váróéban, megállunk a kirakatok nek az árványo ét srientótéga túltmjcá a kantonnégy órán. Ha •yent találunk, akkor abból *csérlikk leac kintet elad oldal•■ ét bent • lapban riport — hogy ketdolgokat, •gyzter a tányilláit áa ugyanakkor a konklúzióL Ezen ■ hátra a világ volt az előtérben, d politika. Telített la, meg arra• felírni atkúnk ■1 • — ha nem la azokátoa, de •:ersmert praktikua — mód••*, amellyel a kiaet-W aég megoldotta a többség válságát áa •mikor OktegotM■ jártunk, még úgy volt, hogy ״*álaág-vetéretik־ éa ״»ilaáj-riport־ tela Haladlhan *tea a héten. A Liszt Ferenc•* •árián meg változott ■Inde«. Igyani« keddi■* dilelött tizenegyke* *I.Urt Ferenc-tárra tika, t Peldialf pal.hil.let ׳’׳ Itt. nem Ma a Zeneakadémiára!. á!l a Q MOS. •zárná •Őté szürke. fedett tehereotA Gyalult faládákat Utol * BTitoát hátad ajtón kereattál. A két alsó láda aima: ketten éa fttrea•golflaa. Az •aló a 1 lámon kiul fekete ha. ■ fáit ׳»elv Ének a síkságon Lapozgatom Hajnal Anna új könyvét, a Magvető Kiadó gondozásában megjelent Ének a síkságon című versgyűjteményt. A költőasszony harmadízben tart seregszemlét műve fölött eredménnyel. A 60-as évek második felének terméséből lépett elő kötetcímadóvá a szép zenéjű hat szótag: Ének a síkságon. Ez a — voltaképpen kétütemű hatosként, tehát versként is mondható — sor kettős feladatot teljesít. Értesíti az olvasót, hogy a kötéstábla mögött sorakozó lapokon szabadon terjedő, hegyek kőfalába nem ütköző, arról vissza nem verődő dalolható emberi szót talál, tiszta költészet nemes és mindenkor emberhez szóló megnyilatkozásait. A második feladatot verscímként látja el, mégpedig egy olyan költeményt jelez, amely az életre mond határozott és egyértelmű igent. Az élet — akár a születés utáni első, akár az elmúlás előtti utolsó pillanat, akár az ember, akár más élőlény sajátja — a legnagyobb érték, vallja szinte imába torkolló záró körmondatával a vers: Sok nagy fiad lányod van neked Isten óriásidul elefánt nagy kőben neked legyez márványtermetü fiatal férfi neked énekelvén örömében zokogva feliidul s még a bőgőmajom is némán sírván az óriás gyík látott torkában téged kiált mert veled élünk halunk örökkön örökké. Lapozgatom Hajnal Anna új könyvét. Makulátlan, fehér líra az övé. Fehér, akár a vászon, melybe művét kötteti. Nem véletlen a szín: A parti város, a Csak ennyi? az Elhiszed nekem? is fehér köntöst öltött — a negyedik fehérruhás opus az Ének ... Ám a külső fehérség belülről sugárzik: az indító versek mészhéj- és csontfehérségeiből, az 1936 és 1947 között keletkezett versek holdfényben megvillanó kavicsfehérségeiből (Féltékenység, Holdas éjszaka), akár a legutóbbi versek őszi—téli hangulataiból, látomásaiból (ökörnyál, Éti). Persze a fehéren túl sok színt használ Hajnal Anna. Egy korai versében (Sírok) két szín említésével — a legegyszerűbb természeti jelenség leírásában — egész koráról nyilatkozik. Hét sor az egész. Negyvenkilenc szótag. A magam fájdalmáén már rég nem tudok sírni, megszokott már a bánat! de hogy a tiszta ég is a barna pocsolyában szennyesen tükröződik? nem bírom hogy ne sírjak. A tükörkép: ál valóság (bár olykor — főként a görbe tükör — több igazságot képes elmondani a valóságról, mint amennyit ez önmagáról elárulni hajlandó). Az ég kék marad, ha színét meg is mártja a sárban. De amikor az emberiség jobbik fele — ellentétben a megszokottal — a föld felé fordított arccal kénytelen járni, előbb-utóbb akaratlanul is valóságnak véli az álvalóságot, tudatában szennyesnek látszik az is, ami önmagától tiszta. „Barna pocsolya” — nem kell ehhez hozzáfűzni semmit. Kozmikus piszkítást végzett a barnába öltözött pocsolyaszerű valami... A tisztát piszkította be, az eget festette át — csakugyan, mi fájjon, ha nem ez! S mindehhez a vers két szava — a cím és a megszokott —, melyek kétféleképpen értelmezhetőek. A ״ sírok” ige is, főnév is (többes számban). Jóllehet itt az igei szerep nem vitatható, a költői nagyság bizonyítékaként értékelhetjük a főnévi forma — akár halvány — lehetőségét. Sírok: Sírokhoz vezetett, hogy a barna pocsolya bepiszkolta a tiszta égboltot. A „megszokott” is két magyarázatot kínál. Engem megszokott vagy nálam megszokott dolog a bánat. Az előbbi a megszemélyesítés költői eszközének használatáért, az utóbbi a tömörségért dicséri a költőt. Igen, a tömörség, hiszen Hajnal Annának 49 szótag, 28 szó elegendő volt, hogy elmondja mindazt — hogy elmondjon sokkal többet annál —, mint amennyit én itt tört szavakkal, formátlanul felvázolni megkíséreltem. Sírok és sírás. Hajnal Anna lírája újabb vonulatának e két szó a középpontja. A MIOK Évkönyv 1975/76-os kötetében látott először napvilágot Makpela című költeménye, amely fájdalomból és hitből, bölcs megnyugvásból és a szó erejébe vetett bizalomból ötvöződött egésszé. Az eltávozottat látó, öntépő, megtört sorok végül is a ״ Feledd a jajt!” felkiáltásig jutnak el a zárás érzésből eredően, poétikailag nagyszerű három soráig, a csupán két ragban eltérő teljes rímig. Makpela-barlang sírodat velem megosztod majd, veled megosztom majd. Egy korai verse (A forrás szól) titkos kapcsolatot tart a legutóbbi idők termésének szép darabjával, a Concertóval. A forrás szól címűben a bartóki Cantata Profana tiszta forrásának szavát véljük hallani. A Concerto természetfestéséből hiányzik már az idill. A tiszta forrás igénye mészszíve vetette a zene költőjét, aki — mikor a bostoni zenészek hangszerén megszólalt muzsikája — már a túlparttól is messzibb partra készült, ahogyan mondta .,teli bőrönddel” — ahogyan Hajnal Anna költőivé tette: tele útitarisznyával. Nos, a „túlsó parti” üzenet, hívás... Reméljük, akarjuk, hiszszük, hogy soká kap választ. Mert még tart a szóból, amely énekké formálódik a síkságon, őszintén szeretnénk. Elhiszi nekünk? Katóna Ferenc •: -**Y.