Új Élet, 1980 (35. évfolyam, 1-24. szám)
1980-01-01 / 1. szám
Az Akadémiai Könyvtár Májmúni kódexe írta: Scheiber Sándor A tv-ben — a könyvtárakat ismertető sorozat keretében — a Magyar Tudományos Akadémia Könyvtáráról is szó volt. Itt bemutatásra került a Kauf—manni-gyűjtemény Májmúnikódexe. Ebből az alkalomból közöljük az alábbi írást, amely ■ azÍj Tükör 1978. 15. számában jelent meg, gazdag illusztrációs anyaggal. A zsidó művészet kezdeteiről ma egyre többet tudunk. A feltárt ókori zsinagógák freskói és mozaikpadlói ,a sírkamrák és sírkövek díszítései, építmények kőemlékei fejlett művészetről tanúskodnak Keleten. A középkori Nyugaton a héber kódexeket sűrűn illusztrálták: a Bibliát, a zsidó húsvétest, a széder olvasmányát, a Hággádát (״ elbeszélés”-t); imádságkönyveket, a bibliai Eszter-tekercset; de orvosi műveket és törvénykönyveket is. 1906-ban a Magyar Tudományos Akadémia birtokába jutott ajándékképpen Kaufmann Dávidnak, az Országos Rabbiképző Intézet fiatalon elhalt professzorának ritka értékű hebraica- és judaica-könyvtára. Ma a Keleti Könyvtár alapját képezi. 592 héber kézirat van itt, közöttük 25 illusztrált és 750 töredék a kairói genizából, az ottani zsinagógában felhalmozott írásokból. Az illusztrált darabok jórészt a padovai Trieste testvérektől származnak. A legtöbbnek belső kötéstáblájára Kaufmann — jellegzetes lila tintás írásával — héber nyelven, prózában vagy lelkesült versben megörökítette a könyv eredetét és házáig vezető útját. Saját gyűjteménye alapján Kaufmann elsőül vállalkozott a középkori zsidó kódexillusztráció történetének megírására — ehhez a tanulmányhoz a szakemberek máig visszatérnek (Zur Geschichte der jüdischen Handschriften-Illustration a dolgozat címe, és Bécsben jelent meg 1898- ban. A dátum a Kaufmann ha-׳ lála előtti év.). Kaufmann Dávid gyűjteményének legszebb darabja a négykötetes Májmann-kódex. Körülbelül 600 finom pergamenre írt, háromhasábos, nagyméretű (folió) lap. A kezdő szavak vörös festékkel készültek. Az arany máig frissen fénylik rajtuk. Májmúni Mózesnek (1135—1204), a középkor legnagyobb zsidó szellemének — a nagy hírű filozófusnak és orvosnak — Törvénykönyve ez, a Misne Tóra (״ a Tóra, a Tan ismétlése”). Tizennégy részében — ״ könyvében” — héber nyelven a zsidó jog rendszerét adja. A kor tudományos igényének megfelelően nem Commentatiót (magyarázatot) írt,hanem — mint maga vallja — Summát (összefoglalást, rendszert). Számos illusztrált példányát ismerjük e könyvnek. Ez a legszebb, s egyúttal egyike a világ legpompásabb héber kódexeinek. A gótika remeke. Nátán ben Simon Hállévi 1295. április 25. és 1296. szeptember 9. között másolta és mintálta. Gyönyörű írás. Sokszor a betűkkel is ábrákat alakít ki. Sógora és egyben mecénása, Ábrahám ben Beredhja részére készítette. A lovagi jeleneteken, meseállatokon, ördögökön és koboldokon, a középkori humor e jellegzetes alakjain túl, az egyes könyvek kezdőlapjai mind illusztráltak Ezekkel foglalkozott már eddig is a műtörténeti irodalom (E. Moses, Zeitschrift für Bildende Kunst 1926—1927; R. Wischnitzer, Gazette des Beaux-Arts, 1935), de megnyugtatóan nem fejtette meg szimbolikájukat. Pedig mindig megtalálható az illusztrációk ér■ telme. Vegyünk néhány példát A VI. könyv többek között a bortól való tartózkodás törvényeivel foglalkozik. Ezért ábrázolja a születésétől bornemissza Sámsont az oroszlánnal. A VII könyv tárgyalja a levita városokat is. Ezért mutatja be az illusztráció Dávid és Góliát harcát; az utóbbi hatalmas kardot hord. Később a Saul elől menekülő Dávid Nóbban, az egyik papi városban megkapja Góliát ott őrzött kardját (Sámuel I. könyve, 21:10—11.). A VIII. könyv a Szentély felszerelését sorolja fel. Érthető, ha itt a képen a hárfázó Dávid látható. A X. könyvben a halott okozta tisztátlanságról szó esik. Ez a magyarázata annak, hogy az ábra témája Izsák feláldozásának próbatétele. A XII. könyv illusztrációja: Mózes Izrael gyermekeire borítaná a Színáj-hegyet, ha nem fogadnák el a Tízparancsolatot. Azért éppen a XII. könyvben, mert Izrael tizenkét törzsből állt. A legproblematikusabb a XIII. könyv ábrája: Ádám, Éva és a köztük a fára tekerőző kígyó. Ebben a könyvben kerül tárgyalásra a kamat is. A kamat héber neve — neseci — marást jelent. A hagyomány szerint olyan, mint „a kígyó marása” (Rási Exodushoz, 22:24). Belemar a tőkébe, belemar a kölcsönvevőbe. A Helikon egy kötetet készít elő illusztrált lapjaiból kódexsorozatában, hasonmás kiadásként, Rajna-Séd Gabriella párizsi professzor műtörténeti és e sorok írójának könyvtörténeti (kodinológiai) tanulmányával. E néhány sor csupán érzékeltetni kívánta az 1980-ban kiadásra kerülő pompás kéziratos könyv jelentőségét. Barabás Tamás: A körlevél kezdete — Igen tisztelt Kolléga Úr! — és vége — kartársi üdvözlettel — ugyanolyan volt, mint az összes többi körlevél eleje és befejezése. Csak a közte levő, 14 sornyi szöveg! Az bizony már eltért minden korábbi körlevél szövegétől... Válaszoljon 132 kérdésre! A Német Orvosszövetség ezt a körlevelet már 1933 tavaszán szétküldte tagjainak, ugyancsak sietősen, alig néhány hónappal a nácik 1933. jan. 30-i hatalomátvétele után. Hogy mi volt ennyire sürgős az orvosszövetségnek? A körlevélhez kérdőívet mellékeltek, azon 132 ^!s, igen, nem kevesebb, mint — betűkkel írom le — százharminckét kérdés szerepelt és a körlevél kötelezővé tette a válaszolást. Napi 20 birodalmi márka büntetést állapított meg késedelmes visszaküldés esetére (a kérdőívet ugyanis egy héten belül kellett kitöltve visszaküldeni, a büntetésről pedig közölték: az illető orvos legközelebbi, a betegsegélyző pénztártól járó honoráriumából fogják levonni). A válaszokat pedig — erre is fenyegetően hívott fel a körlevél — — az illető orvosnak legjobb tudása és lelkiismerete szerint, mintha eskü alatt vallana, kellett kitöltenie. A 132 kérdés lényegét egyetlen mondatban is össze lehet foglalni. Az orvosszövetség vezetősége arra volt kíváncsi, tagjai — hitleri értelemben véve —árják-e, vagy sem? A „sem” más megfogalmazásban azt jelenti: vagy pedig zsidónak számítanak. Ezért a sok, 132 kérdés: mi volt az apja, nagyanyja, szépapja? Hát a doktor úr kedves feleségének a családja hogyan áll ebben a vonatkozásban, nem található-e esetleg a nagyságos asszony családfáján nemkívánatos zsidó származás? Olyan alapos volt ez a kérdőív, hogy nem elégedett meg az illető orvos házastársának családi adataival, hanem — ha volt neki — minden korábbi feleség, illetve orvosnő esetében: férj származási adatait is be kellett vallani! Zsidótlanítás, kényszer nélkül két tudós professzornak, Stephan Leibfried, a brémai egyetem és Florian Tennstedt, a kasseli egyetem tanárának jelent meg néhány héttel ezelőtt közösen írt könyveNyugat-Németországban. A címe: Berusverbote und Sozialpolitik 1933, magyarul: Foglalkozási tilalmak és szociálpolitika 1933-ban Ebből a munkából idéztük — idézte részletes ismertetésében a hamburgi Spiegel — a német orvosszövetség 1933 elején kelt körlevelének szellemét. A két szociológia-professzor végigrágta magát egykori birodalmi munkaügyi minisztérium minden iratán és aktáján, áttanulmányozta a potsdami Központi Állami Levéltár anyagát, feldolgozott egy sereg magánarchívumot és dokumentumot —, ilyenformán a 348 oldalas, a brémai egyetem kiadásában megjelent könyv minden sora egyszersmind cáfolhatatlan bizonyíték. Vizsgálódásaikat az ezer és tízezer gondosan átvizsgált dokumentum alapján véleményüket így foglalják össze: ״ A szélsőségek normális szintre emelését, a hivatásos, orvosi Holocaust hétköznapjait, a foglalkozási tilalom politikáját, a zsidók, a szociáldemokraták és a kommunisták üldözését az orvostársadalmon belül az orvosok messzemenően eltűrték, ha nem éppen maguk vették kezükbe mindennek kezdeményezését a gleichschaltolt orvosi szövetségekben” Azaz: hivatalos dokumentumok tömegével Leibfried és Tennstedt professzorok könyvükben azt bizonyítják, hogy 1933-ban a német orvosok, orvosi szövetségek (betegsegélyező pénztárak, stb.) a nácik nyomása nélkül, anélkül, hogy erre a Gestapo, az SS vagy más náci terrorszervezet kényszerítette volna őket — önként, maguktól, többnyire saját kezdeményezésből kezdték el kiírtani, azaz: soraikból kizárni, foglalkozási tilalom alá vetni a zsidó (és a nürnbergi törvények értelmében zsidónak számító) német orvosokat. Nácik terrorizmusa, felsőbb hivatalok kényszere nélkül, önként zsidótlanítottak! Minden értelmiségi között a legnácibbak... Már csak azért sem volt nagyon szükségük a felső nyomásra, mert ott voltak a nácik a saját soraikban, szép számban. A náci orvosszövetség már 1929-ben (tehát csaknem négy évvel Hitler hatalomra jutása előtt) megalakult azzal a bevallott céllal, hogy „a gyógyítást nemzeti szocialista szellem járja át”. Gerhard Wagner müncheni orvos volt e szervezet alapító elnöke, helyettese, Hans Deuschl, ugyancsak müncheni orvos pedig tagja volt az SS- nek is. Rövid távú célkitűzésként már 1931 táján nyilvánosan bejelentették: a német néptársak gyógyítására csak német származású (értsd: a szigorú nürnbergi törvényeket is kiállóan árja) orvosnak van joga! 1932 novemberében (a náci hatalomátvétel előtt negyedévvel) Julius Moses berlini orvos és szociáldemokrata parlamenti képviselő szomorúan állapítja meg az Arbeiterwohlfahrt (Munkásjólét) című folyóiratban: ״ Ma el lehet mondani, hogy egyetlenegy értelmiségi foglalkozás tagjai között sem aratott olyan sikert a nemzetszocialista propaganda, mint éppen az orvosi pályán”. Moses doktort később a theresienstadti koncentrációs táborban gyilkolták meg a nácik. Számok is bizonyítják, amit Dr. Moses megállapított: a birodalmi német orvosok 45 százaléka volt tagkönyvviselő, tagdíjfizető tagja a náci pártnak. (Összehasonlításul: a tanítóknak csupán 23 százaléka). Minden negyedik orvos (az orvosnőket itt nem számítva) tagja volt az SA-nak, 7,3 százalékuk pedig az SS fekete egyenruháját öltötte magára — hétszerte többen, mint a felnőtt összlakosság átlaga! És minden szakmai szervezet, céh, egyéb egyesülés közül az orvosok szervezete a legeslegelsők közé tartozott, amely a hatalomátvétel után szóban és írásban hódolatát fejezte ki Hitlernek, örömét afelett, hogy a nácik jutottak kormányra. Zsidó orvos bizonyítványát nem fogadják el 1933. április 22-én kelt a bírodalmi munkaügyi minisztériumnak — az orvosszövetség által előkészített — rendelete, amely megtiltja a nem árja származású, illetve a korábban kommunista szellemben tevékenykedett orvosoknak, hogy a biztosító intézeteknél, betegsegélyezőknél orvosi hivatásukat gyakorolják. Ennek nyomán küldték ki mind a 32 ezer biztosítási vagy betegsegélyezési egyesületnél dolgozó orvosnak a már említett körlevelet a 132 pontos kérdőívvel —, tehát arra kényszerítve az érintett nem-árjákat, hogy önként jelentsék fel magukat. A 3641 (betegsegélyezőnél, biztosítónál működő) német—zsidó orvos közül az első szórásban mindjárt 1377-et dobtak ki. (Betegsegélyező bélyegzőjüket 3 napon belül le kellett adniok, ellenkező esetben ...!) A második hullám további 247 zsidó orvost sodort el.(Eleinte ugyanis voltak kivételezettek, akik kitüntetést szereztek az első világháborúban, vagy akik első világháborús hadiárvák voltak, stb.) És aki, zsidó létére, még betegsegélyező orvos maradhatott jogilag, az ellen hadjáratot indítottak erkölcsileg, az illető „kivételezett” (még éppencsak megtűrt) zsidó orvos bojkottálására szólították fel, harsogó és erőszakos propagandával, a betegeket. Ezzel párhuzamosan, zsidó orvosok leleteit, igazolványait, receptjeit, bizonyítványait hivatalos helyeken egyszerűen nem fogadták el, ezzel is arra kényszerítve a betegeket, hogy ilyen papírokért árja orvoshoz forduljanak. Totális tilalom 1933. augusztus 20-án (látjuk: alig néhány hónap telt el csupán) a náci orvosi szervezet elérte, hogy rendelet jöjjön ki, amely megtiltotta a kollégális kapcsolatot árja és nem árja orvosok között. Ezzel és a fentebb ismertetett eljárásokkal gyakorlatilag egyszerűen lehetetlenné tették még az engedéllyel rendelkező (mert „kivételezett”) zsidó orvosok működését is —, legalábbis, ami a biztosított betegeket illeti. Privát betegeket ugyan elvben továbbra is kezelhettek a nemárja orvosok, de, mint láttuk, annyi volt a megkötés, hogy ezt maguk a betegek nem vállalták többé. Egyedül Berlinben 1113 „szabadúszó” nem-árja orvos veszítette el pácienseit. 1936. április elsején pedig megalakult a birodalmi orvosi kamara. Ennek aztán már egyetlen nem-árja orvos sem lehetett tagja, kivétel itt nem volt. 1938. július 25-én pedig rendeletet hoztak, amely az utolsó német—zsidó orvos orvosi tevékenységét is egyszer s mindenkorra betiltotta. 1933 elején 6488 — 1938 nyarának végén is még 3152 zsidó orvos élt Németországban. Közülük 709-nek megengedték, hogy sárga csillagos papíron még recepteket írjanak, kizárólag zsidókat kezelhessenek. Egyébként német orvos volt dr. Josef Mengele is mielőtt mezőgazdasági gépek adásvételével kezdett el foglalkozni Dél-Amerikában. Kipokratész hűtlen fiai A magyar egyházak és felekezetek képviselői a Hazafias Népfront Országos Tanácsa főtitkáránál A magyar egyházak és felekezetek püspökei, vezető tisztségviselői december 12-én szerdán tanácskozásra jöttek össze a Hazafias Népfront székházában. A találkozón — amelyen részt vett Miklós Imre államtitkár, az Állami Egyházügyi Hivatal elnöke is . Sarlós István, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának főtitkára adott tájékoztatást az ország, a nép előtt álló politikai, gazdasági, társadalmi, szociális és kulturális tervekről, feladatokról. A tájékoztatót követő kötetlen beszélgetés során észrevételek és javaslatok hangzottak el a társadalmi igazságosság és a szocialista nemzeti egység erősítésére. A felszólalók között volt dr. Lékai László bíboros érsek, a magyar római katolikus püspöki kar elnöke, dr. Bartha Tibor a tiszántúli református egyházkerület püspöke, a református egyház zsinatának lelkészi elnöke, D. dr. Káldy Zoltán, a magyarországi evangélikus egyház elnök-püspöke, dr. Nagy József, a Szabadegyházak Tanácsának ügyvezető elnöke és dr. Ferencz József unitárius püspök. Felekezetünk képviseletében megjelentek Héber Imre, a Magyar Izraeliták Országos Képviseletének elnöke és dr. Salgó László főrabbi, a Budapesti Rabbiság elnöke. Héber Imre felszólalásában többek között hangsúlyozta, hogy a jövő év tavaszán ünnepeljük hazánk felszabadulásának 35. évfordulóját. Különösen nagy ünnep ez a maradék magyar zsidóság számára, amely a szovjet hadsereg felszabadító harcának köszönheti életét. Az elmúlt 35 év alatt a magyar zsidóság élete alapvetően megváltozott, mert szocialista államunk teljes mértékben biztosítja a vallás és lelkiismeret szabadságát, az egyházak és felekezetek zavartalan működésének feltételeit. A felekezet tagjainak örömére szolgál, hogy maradéktalanul érvényesül a szövetségi politika, mert csak így lehet az ország, a nép érdekeit megvalósítani. A tömegeknek a közügyekbe való bevonása csak az egyre erősbödő nemzeti egység keretében bontakozhat ki. Éppen ezért ezt a törekvést minden erőnkkel támogattuk a múltban, támogatni fogjuk a jövőben is. A felekezet minden tagja saját tapasztalata alapján tudja: a helyes életszínvonal-politika eredményeként állandóan nőtt a reáljövedelem és a fogyasztás. A jövőben az az alapvető feltétel, hogy még jobb legyen ■a gazdasági munka, s jobban fejeződjék ki a jövedelemben a végzett munka minősége. A magunk területén is mindent megteszünk a fejlődés, a fejlesztés érdekében. Héber Imre végezetül azt mondotta: ,,minden erőnkkel támogatjuk hazánk további felemelkedését, népünk eredményes munkáját, s azt a politikát, amelyet a Hazafias Néppont képvisel. Reméljük, hogy ez a politika az országok közötti jobb és békésebb kapcsolatot hivatott szolgálni.” Dr. Salgó László főrabbi felszólalásában kiemelte, a hazánkban létrehozott nemzeti egység jelentőségét. Ennek megteremtésében nagy segítséget jelentett a Hazafias Népfront. Jóleső érzéssel tölt el bennünket, hogy nemcsak szemlélői lehetünk a társadalom, a nemzeti élet fejlődésének, hanem az a megtiszteltetés jutott osztályrészünkül, hogy felelős megbízatásokat kapunk és munkánkkal is elősegíthetjük nemzeti célkitűzéseink megválasztását. Felekezetünk tagjai jó lélekkel és érzéssel vesznek részt a közösségi munkában. Mi lelkészek és az izraelita hitfelekezet tagjai szeretettel és az államvezetés iránti bizalommal várjuk a most megújuló polgári esztendőt és az utána következő éveket.