Új Élet, 1986 (41. évfolyam, 1-24. szám)

1986-01-01 / 1. szám

Teljes Ülése A Magyar Izraeliták Országos Képviseletének választói (Folytatás az 1. oldalról) Az ember az, aminek születik, aki zsidónak születik, bár minden más emberrel azonos, valamennyi emberi tulajdonságát illetően, de mégis, láthatatlanul, lelkében, idegeiben, reflexeiben hordozza egész életén át Dávid csillagát. Mit jelent ma, a huszadik század végén, a teremtés 1746. évében Magyarországon zsidónak lenni, ahol nincs zsidókérdés és a felekezet valamennyi más egyházzal törvényesen egyenrangú és egyenjogú. Nem faj, és nem népcsoport vagyunk, hanem magyarok és zsidók, magyar zsidók, akik szabadon gyakorolhatják vallásunkat. A mai magyar zsidóság őseinek egy része a honfoglalókkal érkezett hazánkba. Szomorúan változatos sorsát több, mint egy évezreden át társadalmi, gazdasági és politikai okok, illetve a vallási türelmetlenség alakították. Üldözöttek voltunk, mint minden más, eretneknek kikiáltott közösség, mint például az ellenreformáció korában a protestánsok. A magyarországi zsidóságot 1867-től felekezetnek ismerték el. Zsidónak lenni már akkor is vallási hovatartozást jelentett. A monarchia felbomlásának antiszemitizmustól terhes időszakában Magyarországon a zsidóság lélekszáma jelentősen megnőtt és ezzel egyidejűleg megindult a zsidóság társadalmi asszimilációjának és nemzeti integrálódásának egy olyan egyedülálló folyamata, amelynek megvalósulását az antiszemitizmus, a diszkrimináció és végül a genocídium zárta le. Ennek több, mint hatszázezer áldozatát soha nem felejtjük el, és a félelem olyan mélyen vésődött a tudatunkba, hogy ennek leküzdéséhez erős hit, a felszabadítók iránt érzett hála és a szocializmus eszméje iránti bizalom szükséges. Szembe kellett néznünk azzal a ténnyel, hogy a magyarr zsí־dóság történetében, amely összeforrott az államalapító magyarság sorsával, a felszabadulás után mind politikai, mind gazdasági, mind hitéleti szempontból új helyzet alakult ki. A teljes politikai és jogegyenlőség 1895 utáni újbóli törvénybe iktatása ellenére a népirtást túlélők sorsválasztás előtt álltak. Akik a szocialista társadalom építésének eszméjét választották, integrálódtak a magyar társadalomba, és az együvé tartozás tudatos vállalása mellett, vagy elutasították származásukat és vallási hovatartozásukat, és hitéleti tevékenységük megszűnt, vagy megőrizték azt, és mint zsidó vallású magyarok vállalták a sorsközösséget a nemzettel. Felekezetünk igyekezett fenntartani az állam támogatásával a hitéletet, a hagyományokat és a szokások ismeretét. De közben múlt az idő, a túlélők egy része az élet természetes rendje szerint meghalt, a megmaradottak megöregedtek, többségük egyedülálló, és a hazai hitélet vonzása a megváltozott társadalmi körülmények között erőtlen volt az új nemzedék számára. Kik képezik a mai magyar zsidóságot? Aki zsidónak született, vallását gyakorolja és zsidó temetőbe temetteti magát? Vagy aki zsidónak születik, zsidónak vallja magát, bár nem vallásos, de társadalmi asszimilációja ellenére a zsidóságra is jellemző általános emberi, lelki és magatartási reakciókkal bír? Hogyan ítéljük meg azokat, akik szégyenük zsidó származásukat, pedig környezetük zsidóként tartja őket számon? Nincs okunk a szégyenkezésre és a bűntudatra, szerényen és őszintén vállalt zsidóságunk, társadalmi beilleszkedésünk és magyarságunk mellett. A zsidóság tehát változó kiterjedésű embercsoportot jelent, aszerint, hogy milyen vonatkozásban van róla szó. A felekezetet e csoportnak a vallási élettel valamiféle kapcsolatban álló tagjai képezik és számarányuk a társadalmi, a politikai és a gazdasági helyzettől függően változó. Kétségtelen, hogy a hitélet iránt van igény és az állam ennek zavartalan gyakorlását lehetővé teszi. A mai Magyarországon megszűnt a zsidókérdés, és ez nemcsak felekezeti létünket biztosítja, hanem feladatainkat is megszabja. A magyarországi zsidó felekezeti önállóság, a vallási, hitéleti és szociális igények kielégítését szolgálja. Ugyanakkor a zsidó identitást, öntudatot, lelki tartást és igaz emberi eszmények együttesét jelenti, önök bizonyára jobban tudják nálam, hogy a felekezet milyen súlyos hitéleti és pénzügyi-gazdasági helyzetbe került. Orvosra van szüksége, ami a zsidóság történetében nem egyedülálló. Nyolcszáz éve, hogy Mózes Majmunidesz, az egykori egyiptomi zsidóság vezetője lett, és hogy a legnagyobbak közül egy magyar példát is említsek, a múlt századi Országos Kongresszus elnöki tisztét Hirschler Ignácz szemészprofesszor töltötte be. Választóim talán azért is emeltek e magas posztra, mert orvos vagyok, aki hivatástudatomról már bizonyságot adtam, és talán az igazak ivadéka is, Lamed vov, a Lévi törzsből származó Lőwy lévén. Orvos vagyok, aki hivatását soha fel nem adja, hiszen emberi, társadalmi és nemzetközi rangomat az adja meg, hogy orvos vagyok, az orvostudományok kandidátusa, és az egyetlen középkelet-európai zsidó kórház főorvosa. Orvos vagyok, aki erkölcsi tekintélyével őszinteséget, a bizalom légkörének megteremtését és a hibák megalkuvás nélküli feltárását hirdeti orvoshoz méltó következetességgel, a felekezet meggyógyítása érdekében. A felekezetnek a mai társadalmi körülmények között is van létjogosultsága, a hitélet fenntartásában, a rászoruló zsidók szociális ellátásában és a nemzetközi kapcsolatok ápolásában. A felekezetnek helyre kell állítania minden vonatkozásban a reputációját, igazat kell mondanunk és cselekednünk. Megengedhetetlen, hogy bármiféle morális vád érhesse bárki hibájából a felekezetet. Mindenki ismeri az emberiség egyik alaptörténetét Káin és Ábel sorsválasztásáról. E történet eredeti szövegében szerepel egy szó: timsel, amelynek a magyarra fordítása meghatározza a történet erkölcsi tanulságát. A szó általam elfogadott fordítása így hangzik: a lehetőség. Mindenkinek, minden embernek megadatik a választás lehetősége. Tudjuk, hogy a rossz mindenütt ott van, de a jó is. És bár a bűn „az ajtónk előtt hever”, megvan rá a lehetőségünk, hogy a jót válasszuk és ez nemcsak lehetőség, hanem emberi kötelezettségünk is. Hirdetem, hogy aki az elmondott etikai elvek szerint élni, dolgozni és cselekedni nem képes, az távozttassék el a felekezetből és töröltessék az ő neve, ahogy ezt az ősi törvények előírják, mert az általános emberi etikai normák szerint akarunk élni és megítéltetni. Mindazon jelenségek ellen, amelyek az antiszemitizmust táplálják, táplálják, vagy a jövőben táplálhatják, küzdenünk kell. Annál is inkább, mert felekezetünk túlságosan nagy árat fizetett a vallási és emberi tolerancia elvének érvényesüléséért. Mindazon megnyilvánulások ellen, amelyek sajnálatos módon etikátlanok és antiszemitizmust ébreszthetnek, küzdenünk kell, különösképpen, ha a mi hibánkból történnek. Különös gondot kell fordítanunk arra, hogy a felekezet fenntartására kapott összegekről teljesen tiszta képet tudjunk adni mindenki számára, és a felekezet vagyonával nyilvánvalóan és megtámadhatatlanul gazdálkodjunk. Nincs és nem is lehet semmiféle titkunk! Feladatainkat három nagy csoportba sorolhatjuk. Először. Vallási és szociális teendőink. Az állam nemcsak biztosítja a felekezet számára a vallás gyakorlásának jogát, hanem e tekintetben elvárásokkal is él. A legfontosabb követelmény a felekezet vallási igényeinek kielégítése. A Magyar Izraeliták Országos Képviseletének biztosítania kell az összes vidéki hitközség, valamint a Budapesti Izraelita Hitközség hitéleti és valláskulturális intézményeinek működtetését. Ennek elengedhetettlen feltétele a hitközségek Világi vezetőivel és a rabbikarral való zavartalan együttműködés. Minden magyarországi hitközség létének feltétele és egyben biztosítéka az istentiszteletek megtartása, a valláskulturális és szociális feladatok ellátása. Különös fontosságot tulajdonítunk a Ta'mud Tóra oktatás fejlesztésének, amelynek igen szén példáival találkozunk és ezek nagy jelentőséggel bírnak mind a hazai, mind a külföldi megítélésünk szempontjából. Az Országos Rabbiképző Intézet jövője és fenntartása érdekében igen fontos, hogy hazánk ifjúságának érdeklődését felkeltsük a rabbi hivatás iránt és amenynyiben igénylik, rendelkezésre állunk e vonatkozásban is minden közép- és kelet-európai országnak. A Magyar Izraeliták Országos Képviselete kezelésében működő Szeretetkórházunkat és Betegotthonunkat, mint a legfontosabb szociális intézményünket, magas színvonalon kívánjuk működtetni. Megragadom az alkalmat, hogy köszönetet mondjak az Egészréndgyi Minisztériumnak kórházunk és a Központi Szociális Bírót Várni״ fő betegotthonunk támogatásáért.. És egyidejűleg kérem e támogatás biztosítását a jövőben is. Természetesen fejleszteni szeretnénk a Zsidó Múzeumot, a Levéltárat, a könyvtárat, könyvkiadásunkat, a balatonfüredi Üdülőt, és az Új Élet címmel megjelenő újságunkat is, amelynek a jövőben hitéleti, valláserkölcsi és szociális céljaink megvalósításában az eddiginél nagyobb szerepet szánunk. Tudatában vagyunk annak, hogy az ősi zsidó tradíciók fenntartásában mit jelent a magyar ortodoxia. Mindent el fogunk követni annak érdekében, hogy az ortodoxiával kialakult testvéri kapcsolatunk a jövőben is megmaradjon, és a vallási, valláserkölcsi és rituális szabályok betartásán túl, az általános emberi etikai normák szerint alakuljon. Másodszor: Gazdasági feladataink. Elsőrendű kötelességünk a legtöbbet szenvedett vidéki zsidóság hitközségi, szervezeti tevékenységének támogatása és fenntartása. A rendelkezésünkre álló minden lehetőség igénybevételével biztosítani kívánjuk a községkerületek tevékenységét. Tudatában vagyunk a fennálló nehézségeinknek mind személyi, mind anyagi vonatkozásban. Tisztában vagyunk azzal, hogy hatékony együttműködést csak megfelelően szervezett, széles körű helyismeretekkel rendelkező, jól tájékozott irányító szervekkel lehet elérni. Mindent el fogunk követni, hogy a községkerületek és a vidéki hitközségek az eddiginél nagyobb támogatást kapjanak. Ez az egész maradék magyar zsidóság elsőrendű kötelessége. Fő feladatunkat képezi a Magyar Izraeliták Országos Képviselete és a Budapesti Izraelita Hitközség intézményei működésének biztosítása. A legtöbb intézmény tevékenységében nehézségek vannak. Hiányoznak a zavartalan munkához szükséges személyi feltételek. Nincs meg a legalapvetőbb szükségletek kielégítéséhez a kellő anyagi fedezet. Hogyan lehetséges ez? Mi az oka? És van-e megoldás? A kérdésekre a következő közgyűlésen fogok érdemi választ adni. Most áttérek feladataink harmadik nagy csoportjára, amely felekezetpolitikai vonatkozásokkal bír. A társadalom és a felekezet érdekei azonosak a magyar társadalom felépítésében, ami biztosítéka államunkkal való jó viszonyunknak. Mint eddig, a jövőben is számítunk az állam támogatására, mert mi, magyar zsidók a mai magyar társadalom építésének aktív résztvevői voltunk, vagyunk és leszünk. Ezt sokszor bebizonyítottuk. Külföldi vonatkozásban pedig mindazon országokban élő zsidó felekezetekkel kapcsolatokat akarunktartani, akikben él a humánum, és akik feltétel nélkül hajlaandók felekezetünk támogatására. Tudomásom van arról az áldozatos segítségről, amelyet felekezetünk számára a Joint, a Központi Szociális Bizottságon keresztül juttat, amiért is nem csak köszönetemet szeretném kifejezni, de egyidejűleg azon kérésemet is előterjesztem, hogy jövőbeni terveink megvalósítását támogassák. A magyar zsidó felvezet ףוסralis, gazdasági és pénzügyi bajokkal küzdvén, életenek kritikus szakaszába jutott. Ezen az állapoton csak nagyon fere’oss(s״ t«0i«s és tisztességes munkával lehet változtatni. Orvos vagyok, bízom a gyógyulásban és ennek érdekében minden lehetőt elkövetek, amire csak képes vagyok. *A hibák feltárásához, az már־ á* kimondásához, a bizalom ié״ k*rének megteremtéséhez és a Bpd.nesti Izraelita׳ Hitköz«״* kryzcftry (בוך0$ן elmondott u.i ו^י׳ר szerek f.lkalm־ zá־ éb״) kérem seeftó együttműködésüket, a felekezet meggyóngítésa érdekében. Tisztelt Országos Képviselet! E megszentelt helyen, a magyar zsidóság házában, ahol a naev ő*rik szelleme él és körülvesz bennünket, nem alibitek fedetlen fővel az irántuk érzett tisztedből, de azért sem, mert e״ v Malmupidesznek tulajdonított régi imával, amely eS'׳ b״ n a zsidó orvosi eskü is, fejezném be székfoglalómat: Sémá Jiszroél! Jó és könyörületes Isten! Bölcsességedben Te teremtetted meg az ember testét. Milliárdos szervet helyeztél el ben״ e_ h"״ v szüntelenül teveksnyked rnnek, hogy óvják és táplálják 1° sé״ gel az örök élet előszobájában Megállás nélkül, csendben végzik munkájukat, rendben, egymást kiegészítő harmoniában. Ámde, ha az anyag tövékenysége, vagy valamilyen fék télén vagy megszakítja ezt a rendet akkor összeütköznek az erők és félő, hogy a test összeomlik és visszatér a porba. Bővelkedővé tetted földedé a gyógyítás anyagaival, hogy c־ t ־ lapíthasd teremtményeid fájdalmait és elhárítsd tőlük a romlást hozó bajt. És megadtad a bölcsességet hogy meg tudja menteni a testet, hogy megismerje működésérezlves rendjét és zavarait és hogy elő tudja hozni a gyógyító anyagokat lelőhelyeikről. örök figyelmed, hogy oltalmazd teremtményeid életét és egészségét, engem is kiváll״ tott s íme, most készen állok, hogy betöltsem küldetésemet. Segíts engem, konyorulete:5 ■ ten, nagy feladatomban és vidd sikerre munkámat! Töltsd meg lelkemet hivatásom és teremtményeid iránt szeretettel, ne engedd, hogy elragadjon a haszonlesés, hogy a dicséret és megalázkodás belekeveredjék munkámba, mert ezek az igazság és az szeretet ellenségei, kérlek hat, ne engedd, hogy ezek eltérítsenek nagy feladatomtól, de engedd, hogy teremtményeid javát szolgáljam. " Erősíts meg és legyek mindenkor készen a cselekvésre ne érezzék fáradtságot, ha gazdag, ha szegény a beteg, ha 10, ha rossz, ha szeret, ha gyűlöl. Helyezz belém egészséges , egyszerű elmét, amely megérti azt ami történik és helyesen értelmezi, amit sejt. Ne engedd, hogy lejjebb szállva tévedjen abban, amit meglát, és azt sem hogy fölemelkedjék és olyasmit lásson, amit már nem láthat. Töltsd meg a betegek szívét belém, és mesterségembe vetett hittel, és tedd, hogy hallgassanak tanácsaimra. Amikor nálam bölcsebb mesterek igyekeznek helyes útra igazítani, tedd, hogy lelkem hálát érezzen irántuk és figyelmezzen szavukra, mert a mesterségünk igen szerteágazó, és az egyik nem látja meg azt, amit a másik észrevesz. Ha azonban bölcsességnek híjával való dölyfös emberek intenének engem, kérlek, erősítsd meg szellememet, hogy legyen olyan erős, mint a vas a hivatásunk szeretetében és szálljon velük szembe az igazság védelmében, anélkül, hogy számításba venné ellenládásaim nagyságát, vagy életkorát. Mert ilyenkor a meghátrálás teremtményeid betegségét, vagy halálát okozhatja. Adj lelkemnek nyugalmat és türelmet, midőn társaim utasítani próbálnak. Add, hogy hasznot húzzak abból, ami jó bennünk, mert hiszen nem kevés, amit tudnak, s ami eddig idegen volt számomra. Irgalmadban ajándékozz meg azzal, hogy ne legyek nagyravágyó, de nem ebben az én nagy hivatásomban; ne engedj bennem olyan gondolatokat ébredni, hogy már eleget tudok. Hanem adj nekem erőt, időt és kedvet, hogy ismereteimet szüntelenül kiigazíthassam és szert tegyek újabbakra. A hivatásom nagy, de az ember értelme sem ismer határokat: állandóan igyekszik előbbre haladni. A tegnapi tudásomban ma igen sok hibát fedez fel a lelkem, és a mai tudásomról holnap úgy találja, hogy sok benne a téves. Jó és irgalmas Isten! Te szemeltél ki engem arra, hogy őrizzem teremtményeid éltükben és halálukban, íme itt vagyok hát készen arra, hogy küldetésemet teljesítsem. Erősíts meg nagy feladatomban, mivel a Te segítséged nélkül a legcsekélyebb dolog sem járhat ■sikerrel.” ÓMÉN A nagy tetszéssel fogadott székfoglaló után, az elnök felkérésére Miklós Imre államtitkár, az ÁEH elnöke emelkedett szólásra. Tisztelt Országos Képviselet! Kormányzatunk, valamint a Hazafias Népfront és az Országos Béketanács képviseletében szívélyesen köszzöntöm a Magyar Izraeliták Országos Képviselete választói teljes ülésének alkotó tagjait. Az elmúlt évtizedek során többször ért az a megtiszteltetés, hogy meghívásuknak eleget téve, részt vehettem magas szintű vezető testületük ülésein, így ma már mint meghívott vendég, régi ismerősként jöttem. Ahogy elnök úr is említette, néhányan éppen a Hazafias Népfront kongresszusáról érkeztünk, ahol a többi egyház és felekezet képviselőivel együtt a magyar zsidóság reprezentánsai is részt vesznek. A Hazafias Népfron VIII kongresszusa élénk és előremutató vita közepette összegzi az elmúlt 5 esztendő legfontosabb tapasztalatait, különös tekintettel arra, hogyan érvényesül a Magyar Szocialista Munkáspárt szövetségi politikája és milyen feladatainkvannak az eredményesen fejlődő szövetségi kapcsolatok folyamatának magasabb szintre emelése érdekében. A magyar vallásos zsidó emberek a felekezet világi vezetőivel és rabbikarával együtt aktívan, szocialista társadalmunk elismerését elnyerve vesznek részt hazánk jelenének és jövőjének formálásában. Engedjék meg hogy köszönetet mondjak mindazonak, akik munkahelyeiken, a felekezet keretein belül, a közéletben és a családjaikban felelősen segítik építeni eddigi közös eredményeink forrását, a ^ 0®f^zsegeken is továbbmutató jövőnk zálogát, a nemzet egységét. (Folytatás a 3. oldalon)