Új Élet, 1986 (41. évfolyam, 1-24. szám)

1986-01-01 / 1. szám

Teljes Ülése A Magyar Izraeliták Országos Képviseletének választói (Folytatás az 1. oldalról) Az ember az, aminek születik, aki zsidónak születik, bár min­­den más emberrel azonos, vala­­mennyi emberi tulajdonságát il­­letően, de mégis, láthatatlanul, lelkében, idegeiben, reflexeiben hordozza egész életén át Dávid csillagát. Mit jelent ma, a huszadik század végén, a teremtés 1746. évében Magyarországon zsidónak lenni, ahol nincs zsidókérdés és a felekezet valamennyi más egy­­házzal törvényesen egyenrangú és egyenjogú. Nem faj, és nem népcsoport vagyunk, hanem ma­­gyarok és zsidók, magyar zsi­­dók, akik szabadon gyakorolhat­­ják vallásunkat. A mai magyar zsidóság ősei­­nek egy része a honfoglalókkal érkezett hazánkba. Szomorúan változatos sorsát több, mint egy évezreden át társadalmi, gazda­­sági és politikai okok, illetve a vallási türelmetlenség alakítot­­ták. Üldözöttek voltunk, mint minden más, eretneknek kikiál­­tott közösség, mint például az ellenreformáció korában a pro­­testánsok. A magyarországi zsi­­dóságot 1867-től felekezetnek is­­merték el. Zsidónak lenni már akkor is vallási hovatartozást jelentett. A monarchia felbom­­lásának antiszemitizmustól ter­­hes időszakában Magyarországon a zsidóság lélekszáma jelentősen megnőtt és ezzel egyidejűleg megindult a zsidóság társadalmi asszimilációjának és nemzeti in­­tegrálódásának egy olyan egye­­dülálló folyamata, amelynek megvalósulását az antiszemitiz­­mus, a diszkrimináció és végül a genocídium zárta le. Ennek több, mint hatszázezer áldozatát soha nem felejtjük el, és a félelem olyan mélyen vé­­sődött a tudatunkba, hogy en­­nek leküzdéséhez erős hit, a fel­­szabadítók iránt érzett hála és a szocializmus eszméje iránti bi­­zalom szükséges. Szembe kellett néznünk azzal a ténnyel, hogy a m­agyar­r zsí־­dóság történetében, amely össze­­forrott az államalapító magyar­­ság sorsával, a felszabadulás után mind politikai, mind gaz­­dasági, mind hitéleti szempont­­ból új helyzet alakult ki. A tel­­jes politikai és jogegyenlőség 1895 utáni újbóli törvénybe i­k­­tatása ellenére a népirtást túl­­élők sorsválasztás előtt álltak. Akik a szocialista társadalom építésének eszméjét választották, integrálódtak a magyar társa­­dalomba, és az együvé tartozás tudatos vállalása mellett, vagy elutasították származásukat és vallási hovatartozásukat, és hit­­életi tevékenységük megszűnt, vagy megőrizték azt, és mint zsidó vallású magyarok vállal­­ták a sorsközösséget a nemzet­­tel. Felekezetünk igyekezett fenntartani az állam támogatá­­sával a hitéletet, a­ hagyomá­­nyokat és a szokások ismeretét. De közben múlt az idő, a túl­­élők egy része az élet természe­­tes rendje szerint meghalt, a megmaradottak megöregedtek, többségük egyedülálló, és a ha­­zai hitélet vonzása­ a megválto­­zott társadalmi körülmények kö­­zött erőtlen volt az új nemzedék számára. Kik képezik a mai magyar zsidóságot? Aki zsidónak szüle­­tett, vallását gyakorolja és zsidó temetőbe temetteti magát? Vagy aki zsidónak születik, zsidónak vallja magát, bár nem vallásos, de társadalmi asszimilációja el­­lenére a zsidóságra is jellemző általános emberi, lelki és ma­­gatartási reakciókkal bír? Ho­­gyan ítéljük meg azokat, akik szégyenük zsidó származásukat, pedig környezetük zsidóként tartja őket számon? Nincs okunk a szégyenkezésre és a bűntudatra, szerényen és őszin­­tén vállalt zsidóságunk, társa­­dalmi beilleszkedésünk és ma­­gyarságunk mellett. A zsidóság tehát változó ki­­terjedésű embercsoportot jelent, aszerint, hogy milyen vonatko­­zásban van róla szó. A feleke­­zetet e csoportnak a vallási élet­­tel valamiféle kapcsolatban álló tagjai képezik és számarányuk a társadalmi, a politikai és a gazdasági helyzettől függően változó. Kétségtelen, hogy a hitélet iránt van igény és az állam en­­nek zavartalan gyakorlását le­­hetővé teszi. A mai Magyaror­­szágon megszűnt a zsidókérdés, és ez nemcsak felekezeti létün­­ket biztosítja, hanem feladatain­­kat is megszabja. A magyaror­­szági zsidó felekezeti önállóság, a vallási, hitéleti és szociális igények kielégítését szolgálja. Ugyanakkor a zsidó identitást, öntudatot, lelki tartást és igaz emberi eszmények együttesét je­­lenti, önök bizonyára jobban tud­­ják nálam, hogy a felekezet mi­­lyen súlyos hitéleti és pénz­­ügyi-gazdasági helyzetbe került. Orvosra van szüksége, ami a zsidóság történetében nem egye­­dülálló. Nyolcszáz éve, hogy Mózes Majmunidesz, az egykori egyiptomi zsidóság vezetője lett, és hogy a legnagyobbak közül egy magyar példát is említsek, a múlt századi Országos Kong­­resszus elnöki tisztét Hirschler Ignácz szemészprofesszor töltötte be. Választóim talán azért is emeltek e magas posztra, mert orvos vagyok, aki hivatástuda­­tomról már bizonyságot adtam, és talán az igazak ivadéka is, Lamed vov, a L­évi törzsből származó Lőwy lévén. Orvos vagyok, aki hivatását soha fel nem adja, hiszen em­­beri, társadalmi és nemzetközi rangomat az adja meg, hogy orvos vagyok, az orvostudomá­­nyok kandidátusa, és az egyetlen középkelet-európai zsidó kórház főorvosa. Orvos vagyok, aki er­­kölcsi tekintélyével őszinteséget, a bizalom légkörének megterem­­tését és a hibák megalkuvás nélküli feltárását hirdeti orvos­­hoz méltó következetességgel, a felekezet meggyógyítása érdeké­­ben. A felekezetnek a mai társa­­dalmi körülmények között is van létjogosultsága, a hitélet fenn­­tartásában, a rászoruló zsidók szociális ellátásában és a nem­­zetközi kapcsolatok ápolásában. A felekezetnek helyre kell állí­­tania minden vonatkozásban a reputációját, igazat kell monda­­nunk és cselekednünk. Megen­­gedhetetlen, hogy bármiféle mo­­rális vád érhesse bárki hibájá­­ból a felekezetet. Mindenki is­­meri az emberiség egyik alap­­történetét Káin és Ábel sorsvá­­lasztásáról. E történet eredeti szövegében szerepel egy szó: timsel, amelynek a magyarra for­­dítása meghatározza a történet erkölcsi tanulságát. A szó álta­­lam elfogadott fordítása így hangzik: a lehetőség. Mindenki­­nek, minden embernek megada­­tik a választás lehetősége. Tud­­juk, hogy a rossz mindenütt ott van, de a jó is. És bár a bűn „az ajtónk előtt hever”, megvan rá a lehetőségünk, hogy a jót válasszuk és ez nemcsak lehető­­ség, hanem emberi kötelezettsé­­günk is. Hirdetem, hogy aki az elmondott etikai elvek szerint élni, dolgozni és cselekedni nem képes, az távoz­ttassék el a fe­­lekezetből és töröltessék az ő neve, ahogy ezt az ősi törvények előírják, mert az általános em­­beri­ etikai normák szerint aka­­runk élni és megítéltetni. Mindazon jelenségek ellen, amelyek az antiszemitizmust táp­­lálják, táplálják, vagy a jövőben táplálhatják, küzdenünk kell. An­­nál is inkább, mert felekezetünk túlságosan nagy árat fizetett a vallási és emberi tolerancia el­­vének érvényesüléséért. Mind­­azon megnyilvánulások ellen, amelyek sajnálatos módon eti­­kátlanok és antiszemitizmust éb­­reszthetnek, küzdenünk kell, kü­­lönösképpen, ha a mi hibánkból történnek. Különös gondot kell fordíta­­nunk arra, hogy a felekezet fenntartására kapott összegekről teljesen tiszta képet tudjunk adni mindenki számára, és a fe­­lekezet vagyonával nyilvánva­­lóan és megtámadhatatlanul gaz­­dálkodjunk. Nincs és nem is lehet semmi­­féle titkunk! Feladatainkat három nagy cso­­portba sorolhatjuk. Először. Vallási és szociális teendőink. Az állam nemcsak biztosítja a felekezet számára a vallás gya­­korlásának jogát, hanem e te­­kintetben elvárásokkal is él. A legfontosabb követelmény a fe­­lekezet vallási igényeinek kielé­­gítése. A Magyar Izraeliták Or­­szágos Képviseletének biztosíta­­nia kell az összes vidéki hitköz­­ség, valamint a Budapesti Iz­­raelita Hitközség hitéleti és val­­láskulturális intézményeinek mű­­ködtetését. Ennek elengedhetett­len feltétele a hitközségek Vilá­­gi vezetőivel és a rabbikarral való zavartalan együttműködés. Minden magyarországi hitközség létének feltétele és egyben biz­­tosítéka az istentiszteletek meg­­tartása, a valláskulturális és szo­­ciális feladatok ellátása. Különös fontosságot tulajdoní­­tunk a Ta'mud Tóra oktatás fejlesztésének, amelynek igen szén példáival találkozunk és ezek nagy jelentőséggel bírnak mind a hazai, mind a külföldi megítélésünk szempontjából. Az Országos Rabbiképző Inté­­zet jövője és fenntartása érdeké­­ben igen fontos, hogy hazánk if­­júságának érdeklődését felkeltsük a rabbi hivatás iránt és ameny­­nyiben igénylik, rendelkezésre állunk e vonatkozásban is min­­den közép- és kelet-európai or­­szágnak. A Magyar Izraeliták Országos Képviselete kezelésében működő Szeretetkórházunkat és Beteg­­otthonunkat, mint a legfonto­­sabb szociális intézményünket, magas színvonalon kívánjuk mű­­ködtetni. Megragadom az alkal­­mat, hogy köszönetet mondjak az­­ Egészrénd­gyi Minisztérium­­nak kórházunk és a Központi Szociális Bírót Várni״ fő betegott­­honunk támogatásáért.. És egy­­idejűleg kérem e támogatás biz­­tosí­tását a jövőben is. Természetesen fejleszteni sze­­retnénk a Zsidó Múzeumot, a Levéltárat, a könyvtárat, könyv­­kiadásunkat, a balatonfüredi Üdülőt, és az Új Élet címmel megjelenő újságunkat is, amely­­nek a jövőben hitéleti, vallás­­erkölcsi és szociális céljaink megvalósításában az eddiginél nagyobb szerepet szánunk. Tudatában vagyunk annak, hogy az ősi zsidó tradíciók fenn­­tartásában mit jelent a magyar ortodoxia. Mindent el fogunk követni annak érdekében, hogy az ortodoxiával kialakult test­­véri kapcsolatunk a jövőben is megmaradjon, és a vallási, val­­láserkölcsi és rituális szabályok betartásán túl, az általános em­­beri etikai normák szerint ala­­kuljon. Másodszor: Gazdasági feladataink. Elsőrendű kötelességünk a leg­­többet szenvedett vidéki zsidó­­ság hitközségi, szervezeti tevé­­kenységének támogatása és fenn­­tartása. A rendelkezésünkre álló minden lehetőség igénybevételé­­vel biztosítani kívánjuk a köz­­ségkerületek tevékenységét. Tudatában vagyunk a fennálló nehézségeinknek mind személyi, mind anyagi vonatkozásban. Tisztában vagyunk azzal, hogy hatékony együttműködést csak megfelelően szervezett, széles kö­­rű helyismeretekkel rendelkező, jól tájékozott irányító szervek­­kel lehet elérni. Mindent el fo­­gunk követni, hogy a községke­­rületek és a vidéki hitközségek az eddiginél nagyobb támogatást kapjanak. Ez az egész maradék magyar zsidóság elsőrendű köte­­lessége. Fő feladatunkat képezi a Ma­­gyar Izraeliták Országos Kép­­viselete és a Budapesti Izraelita Hitközség intézményei működé­­sének biztosítása. A legtöbb in­­tézmény tevékenységében nehéz­­ségek vannak. Hiányoznak a zavartalan munkához szükséges személyi feltételek. Nincs meg a legalapvetőbb szükségletek ki­­elégítéséhez a kellő anyagi fede­­zet. Hogyan lehetséges ez? Mi az oka? És van-e megoldás? A kérdésekre a következő közgyű­­lésen fogok érdemi választ adni. Most áttérek feladataink har­­madik nagy csoportjára, amely felekezetpolitikai vonatkozások­­kal bír. A társadalom és a felekezet érdekei azonosak a magyar tár­­sadalom felépítésében, ami biz­­tosítéka államunkkal való jó vi­­szonyunknak. Mint eddig, a jö­­vőben is számítunk az állam támogatására, mert mi, magyar zsidók a mai magyar társada­­lom építésének aktív résztvevői voltunk, vagyunk és leszünk. Ezt sokszor bebizonyítottuk. Külföldi vonatkozásban­ pedig mindazon országokban élő zsidó felekezetekkel kapcsolatokat aka­­runk­­tartani, akikben él a hu­­mánum, és akik feltétel nélkül hajlaandók felekezetünk támoga­­tására. Tudomásom van arról az áldozatos segítségről, amelyet felekezetünk számára a Joint, a Központi Szociális Bizottságon keresztül juttat, amiért is­ nem csak köszönetemet szeretném ki­­fejezni, de egyidejűleg azon ké­­résemet is előterjesztem, hogy jövőbeni terveink megvalósítá­­sát támogassák. A magyar zsidó felvezet ףוס­­ralis, gazdasági és pénzügyi ba­­jokkal küzdvén, életenek kriti­­kus szakaszába jutott. Ezen az állapoton csak nagyon fere’os­­s(s״ t«0i«s és tisztességes munká­­val lehet változtatni. Orvos va­­gyok, bízom a gyógyulásban és enn­ek érdekében minden lehetőt elkövetek, amire csak képes va­­gyok. *A hibák feltárásához, az már­­־ á* kimondásához, a bizalom ié״ k*rének megteremtéséhez és a Bpd.nesti Izraelita׳ Hitköz«״* kryzcftry (בוך0$ן elmondott u.i ו^י׳ר szerek f.lkalm־ zá־ éb״) kérem seeftó együttműködésüket, a fe­­lekezet meggyóngítésa érdekében. Tisztelt Országos Képviselet! E megszentelt helyen, a ma­­gyar zsidóság házában, ahol a naev ő*rik szelleme él és körül­­vesz bennünket, nem alibitek fedetlen fővel az irántuk érzett tisztedből, de azért sem, mert e״ v Malmupidesznek tulajdoní­­tott régi imával, amely eS'׳ b״ n a zsidó orvosi eskü is, fejezném be székfoglalómat: Sémá Jiszroél! Jó és könyörületes Isten! Böl­­csességedben Te teremtetted meg az ember testét. Milliárdos szervet helyeztél el ben״ e_ h"״ v szüntelenül teveksnyked rnnek, hogy óvják és táplál­ják 1° sé״ gel az örök élet előszobájá­­ban Megállás nélkül, csendben végzik munkájukat, rendben, egymást kiegészítő harmoniá­­ban. Ámde, ha az anyag tövé­­kenysége, vagy valamilyen fék télén vagy megszakítja ezt a rendet akkor összeütköznek az erők és félő, hogy a test össze­­omlik és visszatér a porba. Bővelkedővé tetted földedé a gyógyítás anyagaival, hogy c־ t ־ lapíthasd teremtményeid fájdal­mait és elhárítsd tőlük a rom­lást hozó bajt. És megadtad a bölcsességet hogy meg tudja menteni a testet, hogy megismerje működésé­rez­lves rendjét és zavarait és hogy elő tudja hozni a gyógyító anya­­gokat lelőhelyeikről. örök figyelmed, hogy oltal­­mazd teremtményeid életét és egészségét, engem is kiváll״ tott s íme, most készen állok, hogy betöltsem küldetésemet. Segíts engem, konyorulete:5 ■ ten, nagy feladatomban és vidd sikerre munkámat! Töltsd meg lelkemet hivatá­­som és teremtményeid iránt sze­­retettel, ne engedd, hogy elra­­gadjon a haszonlesés, hogy a dicséret és megalázkodás bele­­keveredjék munkámba, mert ezek az igazság és az szeretet ellenségei, kérlek hat, ne engedd, hogy ezek eltérítsenek nagy feladatomtól, de engedd, hogy teremtményeid javát szol­­gáljam. " Erősíts meg és legyek minden­kor készen a cselekvésre ne érezzék fáradtságot, ha gazdag, ha szegény a beteg, ha 10, ha rossz, ha szeret, ha gyűlöl. Helyezz belém egészséges , egyszerű elmét, amely megérti azt ami történik és helyesen értelmezi, amit sejt. Ne engedd, hogy lejjebb szállva tévedjen abban, amit meglát, és azt sem hogy fölemelkedjék és olyasmit lásson, amit már nem láthat. Töltsd meg a betegek szívét be­­lém, és mesterségembe vetett hittel, és tedd, hogy hallgassa­­nak tanácsaimra. Amikor nálam bölcsebb mes­­terek igyekeznek helyes útra igazítani, tedd, hogy lelkem há­­lát érezzen irántuk és figyelmez­­zen szavukra, mert a mestersé­­günk igen szerteágazó, és az egyik nem látja meg azt, amit a másik észrevesz. Ha azonban bölcsességnek híjával való döly­­fös emberek intenének engem, kérlek, erősítsd meg szelleme­­met, hogy legyen olyan erős, mint a vas a hivatásunk szere­­tetében és szálljon velük szembe az igazság védelmében, anélkül, hogy számításba venné ellenlá­­dásaim nagyságát, vagy életko­­rát. Mert ilyenkor a meghátrálás teremtményeid betegségét, vagy halálát okozhatja. Adj lelkemnek nyugalmat és türelmet, midőn társaim utasí­­tani próbálnak. Add, hogy hasz­­not húzzak abból, ami jó ben­­nünk, mert hiszen nem kevés, amit tudnak, s ami eddig idegen volt számomra. Irgalmadban ajándékozz me­g azzal, hogy ne legyek nagyravá­­gyó, de nem ebben az én nagy hivatásomban; ne engedj ben­­nem olyan gondolatokat ébred­­ni, hogy már eleget tudok. Ha­­nem adj nekem erőt, időt és kedvet, hogy ismereteimet szün­­telenül kiigazíthassam és szert tegyek újabbakra. A hivatásom nagy, de az ember értelme sem ismer határokat: állandóan igyekszik előbbre haladni. A tegnapi tudásomban ma igen sok hibát fedez fel a lelkem, és a mai tudásomról holnap úgy ta­­lál­ja, hogy sok benne a téves. Jó és irgalmas Isten! Te sze­­meltél ki engem arra, hogy őriz­­zem teremtményeid éltükben és halálukban, íme itt vagyok hát készen arra, hogy küldetésemet teljesítsem. Erősíts meg nagy feladatomban, mivel a Te se­­gítséged nélkül a legcsekélyebb dolog sem járhat ■sikerrel.” ÓMÉN A nagy tetszéssel fogadott székfoglaló után, az elnök fel­­kérésére Miklós Imre államtitkár, az ÁEH elnöke emelkedett szólásra. Tisztelt Országos Képviselet! Kormányzatunk, valamint a Hazafias Népfront és az Orszá­­gos Béketanács képviseletében szívélyesen kös­zzöntöm a Magyar Izraeliták Országos Képviselete választói teljes ülésének alkotó tagjait. Az elmúlt évtizedek során többször ért az a megtiszteltetés, hogy meghívásuknak eleget téve, részt vehettem magas szintű ve­­zető testületük ülésein, így m­a már mint meghívott vendég, régi ismerősként jöttem. Ahogy elnök úr is említette, néhányan éppen a Hazafias Nép­­front kongresszusáról érkeztünk, ahol a többi egyház és felekezet képviselőivel együtt a magyar zsidóság reprezentánsai is részt vesznek. A Hazafias Nép­fron VIII kongresszusa élénk és elő­­remutató vita közepette összegzi az elmúlt 5 esztendő legfonto­­sabb tapasztalatait, különös te­­kintettel arra, hogyan­ érvénye­­sül a Magyar Szocialista Mun­­káspárt szövetségi politikája és milyen feladataink­­vannak az eredményesen fejlődő szövetségi kapcsolatok folyamatának maga­­sabb szintre emelése érdekében. A magyar vallásos zsidó embe­­rek a felekezet világi vezetőivel és rabbikarával együtt aktívan, szocialista társadalmunk elisme­­rését elnyerve vesznek részt ha­­zánk jelenének és jövőjének for­­málásában. Engedjék meg hogy köszönetet mondjak mindazo­nak, akik munkahelyeiken, a fe­­lekezet keretein belül, a közélet­­ben és a családjaikban felelősen segítik építeni eddigi közös ered­­ményeink forrását, a ^ 0®f^zse­­geken is továbbmutató jövőnk zálogát, a nemzet egységét. (Folytatás a 3. oldalon)

Next