Új Élet, 1986 (41. évfolyam, 1-24. szám)
1986-01-01 / 1. szám
A Magyar Izraeliták Országos Képviseletének választói Teljes Illése (Folytatás a 2. oldalról) Jól tudjuk, hogy a felszabadulás után eltelt 40 esztendő az idősebb nemzedék számára az előzmények átélését is jelenti, míg a fiatalok különböző objektív és szubjektív okok miatt a legújabb múlt megismerésével és megértésével küszködnek. Amikor négy évtized elteltével a deportálásokra, a budapesti gettó felszabadulására emlékeztünk, szívünkkel és értelmünkkel a történelmi tragédia áldozatait gyászoltuk és tisztelegtünk a mártírok előtt. A megemlékezés fogalom is volt, nem történhet meg még egyszer, amit sajnos már nem lehet meg nem történtté tenni. Az emlékezéseken elhangzott megnyilatkozások, és az azokhoz kapcsolódó, többségében színvonalas tanulmányok és más írások, hozzájárulnak a történelmi tudat tisztázódásához, különösen a fiatalok eligazodásához. Tisztelt Országos Képviselet! A Magyar Népköztársaságban az izraelita felekezet, a többi egyházzal és felekezeti egyenrangú, aktív vallási közösség. Szabadon végzi hitéleti tevékenységét, eredményesen működnek a felekezeti munkához tartozó szociális, kulturális intézményei, amelyek értékesen hozzájárulnak társadalmunk humánus törekvéseinek megvalósításához. Elismeréssel szólhatok az izraelita felekezet vezetőinek és tagjainak közéleti tevékenységéről, a gazdasági, a politikai, a kulturális élet különböző területein. Államunk — mint köztudott — jogi, politikai, erkölcsi és anyagi támogatást nyújt a felekezet működéséhez. Türelmesen, de határozottan fellép az olyan jelenségekkel szemben, amelyek akarva-akaratlanul szítják az antiszemitizmus pislákáló lángját.A magyar zsidóság megtalálta helyét szocialista társadalmunkban. Évezredes hagyományokra épülő kulturális örökségük szerves részét képezi népünk, nemzetünk kulturális és tudományos életének. Érthető, hogy a hazai és a nemzetközi közvélemény nagy érdeklődéssel figyeli a magyar izraelita felekezet tevékenységét. Ha a felekezet vezetősége következetesen támaszkodik a vallásukhoz és hitközségükhöz ragaszkodó, szocialista hazánkhoz hű hittestvéreik konstruktív véleményére, akkor nemcsak megőrizni képes, hanem növelheti is az eddig kivívott hazai és nemzetközi tekintélyét. Jól emlékszünk rá, hogy az eddig megtett út sem volt zökkenőmentes. A közös küzdelemben követtünk el hibákat, tévedtünk néhány kérdés megítélésében, de volt erő, akarat a korrigáláshoz és így az eredmény sem maradt el. Amikor az eredményről szólok, tisztelettel emlékezem a felekezet azon kiváló vezetőire, akik példamutatóan sokat tettek azért, hogy a magyar zsidóság végre igazi otthonát lelje saját hazájában és sokoldalú kapcsolatot építsen ki a hazánktól távol élő magyar hittestvéreikkel, más országok hitfelekezeteivel, a hazánkban működő keresztény egyházakkal. Gondolok itt elsősorban Seifert Gézára, a MIOK elnökére, Scheiber Sándor professzorra, az Országos Rabbiképző Intézet igazgatójára, a nemzetközi hírű tudósra, Salgó László főrabbira, a magyar zsidóság országos és nemzetközi hírű vezetőjére, országgyűlési képviselőre, Máté Miklósra, az Anna Frank gimnázium igazgatójára, Weisz Mártonra, az Ortodox Rabbikar elnökére és másokra, akiknek távozásával kneiply veszteség érte a magyar zsidóságot és a társadalmat egyaránt. A magyar izraelita felekezet teljes jogú tagja a Zsidó Világkongresszusnak, és elsősorban a Központi Szociális Bizottságon keresztül —, amelynek élén dr. Borsa Mihály elnök úr oly nagy odaadással és szakértelemmel tevékenykedik — a JOINT-tal rendszeres kapcsolatot tart, amely nagy segítséget jelent a naagukra maradt, megöregedett, szociális támogatásra szoruló hittestvéreiknek. Ismerjük a felekezet gondjait és nehézségeit is, államunk igyekszik segíteni ezeken. Gondolok itt elsősorban a Dohány utcai zsinagógára, a ■temetők rendezésére és más kérdésekre. A személyi veszteség, és az anyagi gondok ellenére, a MIOK tevékenységének, a felekezeti élet folytonosságának zavartalansága megmaradt. Ebben nagy szerepe volt Héber Imrének, a MIOK nyugállományba vonult elnökének, aki nagy türelemmel, egészségi állapota által engedett erejével szolgálta a felekezet érdekeit és közös ügyünket. Eredményes munkásságát a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa 60. születésnapja alkalmából magas kitüntetéssel ismerte el. Az Országos Képviselet előtt személyesen is kifejezem köszönetemet Héber elnök úrnak a tisztében nyolc éven át végzett tevékenységéért. Kívánok megérdemelt pihenést, családja körében boldog, hosszú életet. Tisztelt Országos Képviselet! Bizonyára egyetértünk abban, hogy a felekezet előtt álló tennivalók eredményes megoldásához a MIOK nemrég választott tisztségviselőinek és a megújult rabbikarnak egységes, összehangolt tevékenysége szükséges. Fontosnak tartom a higgadt, a pillanatnyi hangulatokon és jelenségeken továbblátó vezetői erény hangsúlyozását. Tisztelettel köszöntöm a Magyar Izraeliták Országos Képviselete újonnan megválasztott elnökét, dr. Losonci András urat, akinek elnökké választásához a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa bizalommal adta előzetes hozzájárulását. Sok sikert kivének elnöki tisztében v°szendő munkásságához és üdvözlöm elhatározását, amely szerint a MTOK Szeretetkórház igazgató főorvosaként eredeti hivatásának eleget, téve orvosi tevékenységét is folytatta. Amikor eddigi tevékenységének ismeretében megalapozott reménység?״ és bizalommal tekintünk elnöki munkássága eké, bizalmunk mellett biztosíthattuk társadalmunk támogatásáról is. Az Állami Egyházügyi Hivatal munkatársai és a Juageam nevében gratulálok elnökké választásához. Kívánjuk, hogy elnök úr vezetésével tovább erősödjék a felekezet tagjainak felelősségteljes közéleti tevékenysége, erre magasabb fokon jussanak kifejezésr״ azok a társadalmi, politikai ké״ násokhel kifejtett haladó állásfojglalások, ame lyek mind haz״ i, mind nemzetközi szinten edd׳ g is tekintélyt, meeho-1,1 rést, szereztek a magyar zsidóságnak. A felekezeten belüli erkölcsi rend, fegyelem megszilárdítása az állam és a felekezet közötti jogviszonyt, a politikai együttműködést is erősíteni fogja. Hölgyeim és Uraim! Elérkeztünk az év végére, s miközben egymásnak boldog újesztendőtkívánunk, gondolataink a jövőt kutatják. Ez minden évfordulón így van. Úgy tűnik azonban, hogy az 1985—86. évek váltása nem egyszerűen egy a sok közül, hanem a különleges jelentőségűek közé tartozik. Hazánk belső élete szempontjából kiemelkedő fontossággal bír elsősorban azért, mert 1985-ban kezdődik népgazdaságunk VII. ötéves terve. Az Országgyűlés december 20- án kezdődő ülésszaka fogja megvitatni és bizonyára jóváhagyni ezt a kivételes jelentőségű, a hazai és nemzetközi — elsősorban gazdasági — viszonyokkal reálisan számoló népgazdasági tervet. Az előzetes ismeretek arra engednek következtetni, hogy a terv megvalósítása egész népünk öszszefogott erőfeszítését igényli. A kitűzött célok és feladatok eredményessége elsősorban a termelésben közvetlenül résztvevő dolgőzök, a termelést különböző szinteken irányítók jó munkájon múlik. De nemcsak rajtuk! Valamennyiünkön, a nemzet minden alkotni képes és alkotni akaró állampolgárán. Az állam és az egyházak között rendezett nartneri viszony egyben a közös felelősség״ is jelenti a közös ügyért. A Hazafias Népfront kongresszusa nyilván olyan programmot fogad el és hirdet meg, amely minden hazafinak segít megtalálni saját feladatát a szerteágazó gazdasági, politikai feladatok sokaságában. Nagyra értékeljük és bizalommal várjuk a Magyar Izraeliták Országos Képviselete vezetőségének, a Rabbikarnak, az izraelita ,felekezet tagjainak eddig is tapasztalt, hozzájárulását társadalmunk közismert gondjainak megoldásához. Számítunk aktív és sokoldalú részvételükre szocialista társadalmunk célkitűzésinek megvalósításában. Bizonyítsuk, hogy a szocialista állam és az P״׳ házak, felekez״ tek közötti új ץחי nocem״ csövetagVSZPT’T'P* 15- lent történelmi távlatot, a li״ p״b°r pedig gyakorlati együttműködést. Tisztelt Országos Képviselet! A Mihail Gorbacsov főtitkár és Ronald Reanan elnök közötti csúcstalálkozó új helyzetet és új lehetőségeket teremtett a világban, még akkor is, ha a találkozó után nem lett kevesebb a fegyver, és az Egyesült Államok kormányzata nem mondott le a hírh°dt csillagháborús tervéről. Mégis, a genfi eszmecserét, bizonyosan történelmi eseményként fegyzik majd fel a történetírók. A magyarországi izraelita felekezet Európa egyik legnagyobb zsidó közössége, amelynek ítéletére és állásfoglalásaira — nem utolsósorban Seifert Gézánné főtitkár közreműködésének köszönhetően — a világ minden tájáról érdeklődéssel tekintenek. A nemzetközi zsidó szervezetekben többnyire igénylik és figyelembe veszik véleményüket. Ez nagy elismerést és nagy felelősséget is jelent. A kialakult nemzetközi helyzetben az enyhülés és a feszültség jelei, elemei együttesen vannak jelen. Jól érzékelhető az egyházi világszervezetekben is — legyen az a Vatikán, vagy a Zsidó Világkongresszus — különböző irányzatok között vita folyik arról: hogyan tovább? Természetesen tudatában vagyunk annak, hogy nem rajtunk múlik e viták alakulása. De arról nem mondhatunk le, hogy erőnkhöz képest hatással legyünk a világi és az egyházi téren folyó politikai küzdelem végkifejlődésére. Aktív , közreműködésre van szükség a nukleáris háború elkerülése, a népek közötti együttműködés előmozdítása, a nemzetközi válsággócok felszámolása, a társadalmi igazságosságért, a népek önrendelkezési jogáért való küzdelem elősegítésére. Az egyházi világközpontok évezredes, évszázados, vagy éppen évtizedekre visszanyúló történetük során nem először állnak a jövőjükre nézve történelmi döntés előtt. A „három” világban élő vallásos emberek millióinak békeakaratára hallgatnak-e, a továbbhaladás útját választják-e, vagy engednek azoknak a politikai erőknek, amelyek az egyházakat ismét fel akarják használni a konfrontálásra, a politikai, ideológiai és katonai feszültség növelésére. Csak józan, reális döntés esetén tarthatnak igényt e világszervezetek arra, hogy a tényleges egyházi világközpontok maradjanak. Ellenkező esetben csupán idő kérdése, hogy a világ különböző térségeiben élő egyházak, a vallásos tömegek elszakadnak, legalábbis eltávolodnak e világ-egyházi centrumoktól és a központi irányítás formálissá, illuzórikussá válik. Ennek bizonyos jelei érzékelhetők a Vatikán és a latinamerikai vallásos milliók, az ott működő katolikus egyházak esetében, és úgy tűnik, hogy ennek terjedése lehetséges a világ más térségeiben is. A Vatikán felhívásai, köztük a budapesti Kulturális Fórumon résztvett szentszéki delegáció állásfoglalásában foglaltak is csak akkor találnak fogékony, visszhangra, ha az elveket mindig szélesebb összefüggésbe helyezve értelmezik. Ezért érdeklődéssel várjuk, hogy a rendkívüli püspöki szinódus után a katolikus egyház központjában, a II. Vatikáni Zsinaton elfogadott irányelvek továbbfejlesztése, vagy attól viszszalépés következik-e be. A Zsidó Világkongresszus politikai magatartásáról — különösen a ZSVK fennállásának közelgő 50-ik évfordulója alkalmából — szeretnénk remélni, hogy a Nahum-Goldman-i alapelvek szerint kívánják a világ zsidósága valóságos érdekeit képviselni és nemcsak egy-egy ország, vagy politikai-ideológiai csoportosulás törekvéseinek eszközeként működnek. A világ különböző országaiban élő zsidó közösségek valódi érdeke, hogy a Zsidó Világkongresszus ne csak nevében és szervezeti szabályzatában, hanem hosszú távú és mindennapos gyakorlati lépéseivel is a világ zsidóságának valódi képviseleti szerve legyen. Ilyen magatartás, és csak ilyen politika teszi lehetővé, hogy a dialógusokon keresztül a jelenlegi helyzet továbbfejlődjön. Kormányunk, mint ismeretes, nemcsak másoktól vár kezdeményezéseket a megértés és együttműködés javítására. Emlékeztetni szeretnék arra, hogy megkönnyítette a rokoni kapcsolatok ápolását és a turizmust az Izraelben és az itthon élő magyar zsidóság számára. Merem remélni, hogy a nemzetközi zsidó-keresztény szeminárium is, amelyet a közelmúltban Magyarországon tartottak, cselekvő hozzájárulást jelent a magyar és más országok zsidó és keresztény hitelveket valló lakosai közötti jobb megértéshez és együttműködéshez. Örömmel üdvözlöm Schöner Alfréd főrabbi úrnak: az Országos Béketanács legutóbbi egyik tanácskozásán héberül és magyarul idézett szavait és az ebből,evont következtetést. ..a békát nemcsak akarni, a békéért tenni is kell.” Tisztelt Országos Képviselet! Kedves Barátaink! Köszönöm, hogy meghallgatták felszólalásomat. Még egyszer köszöntöm dr. Losonci András elnök urat és a megválasztott világi vezetőket, a megújult Rabbikart. Eredményes jó munkát kívánok és ígérem, hogy az Állami Egyházügyi Hivatal részéről mindazt a segítséget és közreműködést megadjuk, amit igényelnek. Kedves mindnyájuknak és családjaiknak az új polgári évre kivánókb,e refotimizrátust, a jövőben bízó és a jobbért való küzdelmet is vállaló életkedvet, a béke esélyeit és nénünk életét megjavító boldog új esztendőt! Az elnöki tisztet betöltő dr. Losonci András ezekkel a szavakkal reagált a nagy tapssal fogadott beszédre: — Hálásan köszönöm Államtitkár Úrnak megtisztelő szavait. Mind magam, mind az Országos Képviselet Elnöksége, Intézőbizottsága, s tagjai nevében állíthatom: a jövőben is mindannyian mindent el fogunk követni annak érdekében, hogy az állam és a felekezet között eddig fennállott jó viszony továbbra is megmaradjon, kiteljesedjen, s tovább fejlődjön. Hálásak vagyunk Államtitkár Úrnak mindazért, amit itt szíves volt elmondani, s igyekezni fogunk szavait hazánk és a magyar zsidóság javára megszívlelni. A vidéki zsidóság nevében ezután Miklós Imre az ÁEH elnöke beszél (László fotók) Lipkovits Tibor a Dél-dunántúli Izraelita Községkerület elnöke mondott üdvözlő beszédet. Tisztelt Teljes Ülés! Elnök Úr! Kedves Vendégeink! őszinte örömömre szolgál, hogy a vidéki zsidóság nevében elsőként és én üdvözölhetem dr. Losonci András elnök urat és tolmácsolhatom neki mindannyiunk jókívánságait. Szívből kívánjuk, hogy mint elnök és mint orvos munkatársaival együtt — találjon gyógyírt mindazokra a bajokra és problémákra, amelyekkel a magyar zsidóság és ezen belül talán elsősorban a vidék zsidósága megküzdeni kénytelen. Gyertyafényes péntek estéken, amikor a szombat köszöntésére összegyűlünk templomainkban és imaházainkban, elszorult szívvel és fájó lélekkel látjuk az egyre (Folytatás a 4. oldalon)