Új Élet, 1988 (43. évfolyam, 1-24. szám)

1988-07-15 / 14. szám

1988. július 15. Nemzetközi sajtókonferencia Az Emánuel Alapítvány a ma­­gyar kultúráért jelmondat jegyé­­ben események egész sora előz­­te meg a fasizmus rémtetteinek áldozatául esett 600 ezer magyar zsidó mártír tiszteletére készülő emlékmű alapkövének letételét. Június 27-én Budapestre érke­­zett a magyar származású világ­­hírű amerikai filmsztár, Tony Curtis, aki egyben az alapítvány díszelnöke. Másnap, 28-án már ott volt azon a fogadáson és saj­­tótájékoztatón, amelyet az Emá­­nuel Alapítvány és a Magyar Iz­­raeliták Országos Képviselete kö­­zösen rendezett a Hilton szálló­­ban. Itt találkozhatott magyar és külföldi újságírókkal, a Magyar Rádió és Televízió munkatársai­­val. Rapcsányi Lászlónak, a Magyar Rádió főmunkatársának üdvözlő szavai után Keller László, az Emánuel Alapítvány és a Ma­­gyar Zsidók Világszövetsége ame­­rikai tagozatának elnöke, a Zsi­­dó Világkongresszus kelet-euró­­pai tagozatának igazgatója adott rövid áttekintést az Emánuel Alapítvány életrehívásának cél­­járól. Ezzel kapcsolatban egyebek közt emlékeztetett arra, hogy az alapítvány a magyarországi zsi­­dóság kulturális örökségének fenntartását, a magyarországi zsi­­dó műemlékek, temetők helyre­­állítását kívánja segíteni. A szer­­vezet —, amely a világhírű, ma­­gyar származású művész, Tony Curtis édesapjának utónevét vi­­seli — a többi között a 130 éves Dohány utcai zsinagóga és a nagy múltú Kazinczy utcai ortodox zsinagóga felújítását tűzte ki cé­­lul. Ugyanakkor az alapítvány feladatának tekinti, hogy meg­­szervezze a mintegy 1300 ma­­gyarországi zsidó temető megőr­­zését, megmentésének lehetősé­­gét. Egyidejűleg természetesen támogatja a magyar zsidó már­­tírok emlékművének kivitelezé­­sét is, amire Varga Imre Kos­­suth-díjas szobrászművész kapott megbízást. Keller László öröm­­mel nyugtázta, hogy a magyar kormány a két említett zsinagó­­ga rekonstrukciós költségének fe­­lét magára vállalta. Az ismertető után a jelenlevők számos kérdést tettek fel. Ezekre válaszolva Nagy Richárd, a Fő­­városi Tanács elnökhelyettese megerősítette az előbb elhang­zottakat, miszerint a zsinagógák felújításához szükséges összeg fe­­lét a kormány fedezi. Egyben kö­­zölte, hogy erre a célra az idén 200 millió forint áll rendelkezés­­re. Bakos Lajos, a MIOK ügyveze­­tő alelnöke hangoztatta, hogy Keller László — mint a Magyar Zsidók Világszövetsége amerikai tagozatának elnöke — már évek óta segíti a felekezet munkáját, az oktatás, a gyerekek nyári üdültetése, Talmud Tórák létre­­hozása vonatkozásában. Rámuta­­tott: az Emánuel Alapítvány cél­­jaihoz tartozik a zsidó nevelés, a zsidó élet bemutatása, s nem ke­­vésbé az is, hogy a magyar köz­­vélemény teljes képet kapjon a holocaust időszakáról, ismerje meg valósághűen mindazt, ami akkor történt. Természetesen alapvető fontosságú ennek meg­­ismertetése a magyar zsidó if­­júsággal. Minden bizonnyal az említettek megvalósításához meg­­felelő támogatást biztosít az Emánuel Alapítvány.­­ A ma­­gyar zsidó vezetésnek szívügye, kötelezettsége is, hogy minél na­­gyobb mértékben nyilvánosságot kapjon mindaz, ami 44 éve tör­­tént ebben az országban. Erre nemcsak a zsidó fiatalság, ha­­nem a mai felnőtt ifjú magyar generáció is kíváncsi, amit nap mint nap egyre inkább tapaszta­­lunk. Ezeket az igényeket ki kell elégíteni, s ez a mi feladatunk — jelentette ki az ügyvezető al­­elnök. Dr. Losonci András, a MIOK elnöke — kiegészítve az előzőek­­ben elhangzottakat — hangsú­­lyozta: — Nekünk a leghatáro­­zottabb véleményünk, hogy a ge­­nocídiumot meg kell ismertetni az emberekkel, az erre vonatko­­zó írásműveket hozzáférhetővé kell tenni, tanítani az ezzel fog­­lalkozó irodalmat, nyilvánosság­­ra kell hozni azt, ami már törté­­nelem — tehát szembe kell néz­­nie a nemzetnek a genocídium­­mal. A továbbiakban az elnök is ki­­tért a Keller László által nyúj­­tott sokoldalú segítségre, ami nagyban hozzájárul a Kelet- Európában működő egyetlen or­­todox, rituális felügyelet alatt álló, kóser ellátást biztosító zsi­­dó kórház tevékenységének za­vartalan fenntartásához. Az egészségügyi intézmény támoga­­tása megnyilvánult például ab­­ban, hogy EKG-készüléket, fon­­tos műszereket, vasalógépet kap­­tunk, amelyek nélkülözhetetlenek. De említésre méltók azok a szakfolyóiratok is, amelyek a kórházban dolgozó orvosok to­­vábbképzését szolgálják évek óta. Elmondotta az elnök azt is, hogy a Reichmann család 426 ezer, és a JOINT 220 ezer dolláros anya­­gi segítsége nyomán lehetővé vá­­lik a kórház bővítése egy új szárnnyal, ahol 50 ágyat tudnak majd elhelyezni. A tervek sze­­rint az új épületrészt jövő év nyarán adják át rendeltetésének. Szólott dr. Losonci András ar­­ról is, milyen nagy a jelentősé­­ge annak, hogy a Joint is tá­­mogatja a magyar zsidóságot. Megemlítette, hogy az eddigi évi 1 millió dolláros összeget — Miklós Imre államtitkár, az Ál­­lami Egyházügyi Hivatal elnöké­­nek közreműködésével — ebben az esztendőben 1,5 millió dollár­­ra emelték. A sajtókonferencia második ré­­szében Tony Curtis — aki Kelly­­vel, hat gyermekének egyikével együtt volt jelen — válaszolt készséggel az újságírók kérdései­­re, amelyek csak úgy záporoztak felé. Elmondotta: Bár amerikai, magyarnak és zsidónak tekinti magát, s ez igen jó érzés. Nagy élmény számára, hogy most itt lehet. Nagyon szereti Magyar­­országot, s amit csak lehet meg­­tesz érte. Hozzáfűzte:­­ Ame­­rika pedig szívesen segít, nem­­csak a zsidók, az ott élő magya­­rok is. — Most, hogy itt vagyok — folytatta —, különösen sokat gondolok szüleimre, főként édes­­apámra. Ő — az Emánuel Ala­­pítvány révén — úgy mondhat­­nám, örök életű lesz. Amikor el­­mondották nekem, hogy alapít­­ványt akarnak létrehozni, rögtön kedvet kaptam hozzá, hiszen tudtam, hogy ily módon édesapám emlékéért tehetek valamit. Ezért döntöttem úgy, hogy az ő tisz­­teletére Emánuel Alapítvány le­­gyen az elnevezés. Ezt követően még jó néhány kérdést intéztek Tony Curtishez, magánéletével és művészi tevé­­kenységével kapcsolatban. Ezek­­re is készséggel válaszolt. Fogadás a Fővárosi Tanácsnál Nem sokkal a sajtókonferencia után Irányi Pál, a Fővárosi Ta­­nács elnöke a Városházán foga­­dást adott Tony Curtis tisztele­­tére, abból az alkalomból, hogy a művész — aki festészettel is foglalkozik — egy képet ajándé­­kozott a Fővárosi Tanácsnak. A szívélyes, baráti hangulatú foga­­dáson jelen volt Andrikó Miklós, kereskedelmi minisztériumi ál­­lamtitkár. Ugyancsak részt vett Keller László, az Emánuel Ala­­pítvány elnöke, dr. Losonci And­­rás, a MIOK elnöke, Bakos Lajos ügyvezető alelnök, dr. Seifert Gézáné főtitkár, valamint Varga Imre Kossuth-díjas szobrászmű­­vész. Iványi Pál a következő sza­­vakkal fordult Tony Curtishez: — Nagyon örülök, hogy elláto­­gatott Budapestre, ön az Emá­­nuel Alapítvány díszelnöke. Tud­­juk, hogy ez milyen nemes cé­lokat szolgál. Különösen örü­­lünk, hogy az alapítvány részt kíván venni két budapesti zsi­­nagóga felújításában is, amit a főváros is támogat. Úgy gondol­­juk, mindkét szóbanforgó zsina­­góga az egyetemes, ezen belül az európai és a magyar kultúrának is szerves része, s méltóak arra, hogy megfelelően felújítsuk, s megőrizzük őket. Természetesen ehhez a magyar kormány és a fővárosi tanács is segítséget nyújt — mondotta a tanácselnök. Ezután így folytatta: — Na­­gyon örülünk annak is, hogy je­­len lehet a mártíremlékmű alap­­kőletételének ünnepségén. Külön szeretném megköszönni, hogy lá­­togatása alkalmából megtisztelte fővárosunkat ezzel a festménnyel, amelyet a Budapest Galériában fogunk kiállítani, hogy a főváros lakói is megtekinthessék. Egy idő után pedig múzeumban lesz a helye, több más nagyszerű alko­­tással együtt. — Kívánom, hogy érezze ma­­gát jól, s gondolom, hogy prog­­ramjának szervezői mindent meg is tesznek ennek érdekében. Azt hiszem, érzi, hogy Budapest sze­­retettel fogadta, hiszen ön is­­mert és népszerű művész Ma­­gyarországon, ami bizonyára a még hátralevő programokban is érezhető lesz. Még egyszer kö­­szönöm, hogy elfogadta meghí­­vásunkat és nagyon kellemes itt-tartózkodást kívánok. A fővá­­ros nevében ismételten köszönöm az ajándékot. Az üdvözlő beszéd után Ivá­­nyi Pál átnyújtott Tony Curtis­­nek egy Budapest Emlékplaket­­tet, a fővárost bemutató, fény­­képekkel illusztrált albumot, és egy díszes vázát , Szász Endre munkáját. Tony Curtis Mátészalkán Tony Curtis magyarországi lá­­togatásának egyik legnagysze­­rűbb napját Mátészalkán, apja szülővárosában töltötte. A forró napsütésben megtett hosszú út után az Emánuel Alapítvány díszelnöke, a világ­­hírű filmszínész szinte egy pil­­lanat alatt felfrissült, amikor meglátta az út mentén sorakozó embertömeget, akik mind látni kívánták a város „nagy fiát”. A tanácsházán a városi veze­­tők fogadták a művészt. A ta­­nácselnök-helyettes sorba be­­mutatta a fogadóbizottságot, amelyben ott voltak a város társadalmi szervezeteinek, kul­­turális életének vezetői. A kö­­vetkező program gazdája Far­­kas József, a múzeum igazgató­­ja, az egész látogatás motorja volt. A múzeum egyik legérté­­kesebb kincsén, egy hatüléses lovas díszkocsin utazott tovább Tony Curtis és kísérete a mú­­zeum tanyasi portát idéző ud­­varára, ahol — a művész kí­­vánsága szerint — sólettel kí­­nálták a vendégeket. Természetesen ebéd közben és utána nem maradhatott el a rajongók és tisztelők autogram­­kérő rohama, sem pedig a fo­­tósok ostroma. A következő program az em­­lékezés, a megrendülés perceit hozta. Tony Curtis megtekintet­­te a mátészalkai zsinagógát, amely mai, romos, elhagyatott, düledező állapotában is mutat­­ja az egykori mátészalkai zsi­­dóság művészetszeretetét, áldo­­zatkészségét, és egyben Máté­­szalkának a környék zsidósága életében betöltött központi sze­­repét. A művész és lánya meg­­rendülten álltak meg a temp­­lomban a mártírok neveinek százait felsoroló táblák előtt, keresve az esetleges rokonok neveit. A lovakocsi ezután tovább indult a zsidó temető fellé. A temetőben Tony Curtis a­­hely­­történet avatott szakértőitől részletes tájékoztatást kapott a sírkert több száz éves történe­­téről. Majd a­­kísérők tapintatosan hátramaradtak. Lányával, Kel­­lyvel kegyeletteljes sétára in­­dult a magas fűvel benőtt te­­metőben, a régiségtől fakult táblák között. Visszaérkezésük­­kor könny csillant mindkettő­­jük szemében, — talán e rövid pillanatok alatt az elődökkel társalogtak. A látogatás a tanácsházán folytatódott. Tony Curtis meg­­köszönte a kedves vendéglátást, gyakorlati kérdésekre tért át. Elhatározta — mondotta —, hogy segítséget nyújt a zsinagó­­ga és a temető további romlá­­sának megállításához. Vissza­­térve az Egyesült Államokba, több tízezer dollár értékű saját festményét küldi el a városnak, amelynek árából bizonyára te­­lik majd a zsinagóga falainak szigetelésére és a temetőben a gaz és burján eltakarítására. A város vezetői természetesen megígérték, hogy az állagvédő munkálatokat hamarosan elin­­dítják. A látogatás a rajongók és autogramkérők ismételt roha­­mával ért véget, s a búcsúzás virágcsokraival fáradtan, meg­­rendülten és boldogan utazott vissza Budapestre Tony Curtis, T. A. ­JJ­ELET A Zsidó Világügynökség elnökének látogatásai Szimcha Dinitz, a Zsidó Vil­­­ágügynökség elnöke a Magyar Izraeliták Országos Képviseleté­­nek vendégeként július 2. és 5. között Budapesten tartózkodott. Részt vett és felszólalt a ma­­gyar zsidó mártírok emlékmű­ vének alapkőletételénél. Látoga­­tása során felkereste a magyar izraelita felekezet több intézmé­­nyét, és megbeszélést folytatott a Magyar Izraeliták Országos Képviseletének elnökségével. Szimcha Dinitzet fogadta Vár­­konyi Péter külügyminiszter és Miklós Imre államtitkár, az Ál­­lami Egyházügyi Hivatal elnöke. * * * Szimcha Dinitz — Avi Baker­­rel, a Zsidó Világkongresszus izraeli tagozatának főtitkárával, és Keller Lászlóval, az Emánuel Alapítvány és a Magyar Zsidók Világszövetsége amerikai tago­­zatának elnökével együtt — Ba­­kos Lajosnak, a MIOK ügyve­­zető alelnökének társaságában — felkereste a balatonfüredi nyári gyermektábort, majd Siófokon megtekintette a nem régen épült új zsinagógát. Tony Curtis látogatása a Magyar ENSZ társaságnál Szerdán, június 29-én Tony Curtis a Magyar ENSZ Társaság vezetőivel, Simai Mihály elnök­­kel, Gömbös Ervin főtitkárral és az intézőbizottság tagjaival ta­­lálkozott a Magyar Tudományos Akadémia székházában. Az eseményen bemutatták a művész „Erdőskertek” című fest­­ményének másolatát, amelynek eredetijét Curtis az ENSZ Tár­­saságok Világszövetsége (WFUNA)­­ filatéliai programjá­­nak ajándékozta. A világszövet­­ség e program keretében neves festők képeinek lenyomatával el­­látott borítékokon első napi bé­­lyegzésű ENSZ-bélyegeket árusít. Tony Curtis festménye azokat a borítékokat díszíti, amelyeken az 1988. március 18-án kiadott „Az erdők életben maradása” elneve­­zésű bélyegeket árusítják. E bé­­lyegekkel az erdők pusztulásának okaira, a mezőgazdaságot és a­ környezetet sújtó ártalmak ha­­tásaira hívja fel a figyelmet az ENSZ. A találkozón beszélgetést foly­­tattak az ENSZ tevékenységéről és a­­ nemzetközi együttműködés lehetőségeiről. A találkozón ne­­ves hazai filmművészek is részt­­vettek. Ott volt az eseményen Mark Palmer, az Egyesült Államok budapesti nagykövete is. Látogatás a Pető Intézetben Az Emánuel Alapítvány veze­­tői — a MIOK Elnökségének kíséretében — június 29-én, szerdán délelőtt látogatást tet­­tek a Kútvölgyi úti. Mozgássé­­rültek Pető András Nevelőkép­­ző és Nevelőintézetében, nép­­szerűbb nevén a Pető-intézet­­ben. A küldöttséget dr. Hári Mária főigazgató fogadta, bemu­­tatva nekik az Intézet tevékeny­­ségét, áldozatos működését, és szólt az utóbbi időben egyre szélesedő nemzetközi kapcsola­­tairól is. Az intézetet röviddel a felsza­­badulás után dr. Pető András alapította, feladata elsősorban a mozgássérülésben szenvedő gyer­­mekek rehabilitációja, illetve az ezt elősegítő terápiás módszerek kialakítása. Az utóbbi időben számos külföldi , köztük iz­­raeli gyermek gyógykezelését is végzik itt, valamint a szakem­­berek nevelését is elősegítik. Az Alapítvány vezetői ígéretet tettek segítség nyújtására. Tony Curtis, az Alapítvány díszelnöke elmondta, hogy ma­­gyarországi tartózkodásának ta­­lán legnagyobb élménye volt látni a beteg, mozgássérült gyermekek testi-szellemi javu­­lását. A világhírű színművész később is, amikor csak ideje engedte, újra elment oda, hogy beszélgessen a növendékekkel, s hogy festeni tanítsa őket. Az Alapítvány koncertje a Vígadóban Az Emánuel Alapítvány ren­­dezésében, egyben az alapítvány javára elhangzott koncert ritka élményt nyújtott számos ember részére a Vigadó hangverseny­­termében. Ezen a június végi meleg estén az érzelmek hőfoká­­tól is fűtött közönség nagy ün­­neplésben részesítette az előadó­­kat, akik különleges élvezetet nyújtottak a számukra. A műsor bevezetőjeként a kö­­zönség érdeklődését egy nem ze­­nei esemény ragadta meg elő­­ször. Az est vendége Tony Curtis, a világhírű színművész köszön­­tötte a megjelenteket, a maga egyéni, kedves, mindenkit elbű­­völő modorában. Elmondta, hogy ennek az előadásnak, a hang­­versenynek fővédnöke a Zsidó Világkongresszus és leglényege­­sebb célkitűzése, hogy népszerű­­sítse az Emánuel Alapítványt és elősegítse a zsidó mártírok em­­lékének megőrzését, valamint a Dohány utcai zsinagóga s a Ka­­­­zinczy utcai ortodox templom restaurálását. A művész bele­­szőtte rövid beszédébe zsidósá­­gát, magyar származását és fel­­villantott valamit az amerikai életből. Ezután Tóth Emil, az Orszá­­gos Rabbiképző Zsinagógája fő­­kántorának énekszámai vezették be a műsor zenei eseményeit. Jiddis és hébernyelvű dalai jó hangulatteremtő erőt sugároztak. Kálmán Tamás, a Bethlen téri Zsinagóga főkántora operaéne­­kesi szintű hangjával bámulatos könnyedséggel adta elő a leg­­bonyolultabb zenei feladatokat igénylő liturgiai dalokat. A szólisták kíséretének nehéz, kiemelkedő tudást igénylő fel­­adatát Lisznyai Mária nagysze­­rűen oldotta meg orgonajátéká­­val. A Goldmark Kórus lépett ez­­után a dobogóra és R. Ádám Mária kitűnő vezényletével gyö­nyörködtették a közönségek hé­­ber és jiddis énekeikkel, ame­­lyek nagy részét a kórus alapí­­tója, a néhai Ádám Emil gyűj­­tötte össze és komponálta szín­­padon is előadható kórusművek­­ké. Szólót énekeltek: Fekete László, Tóth Emil, Kleinné Fi­­scher Anikó és Fischer Éva. A szünet után Joseph Malo­­vany, a New York City Fifth Avenue Synagogue nagyhírű fő­­kántorának díszhangversenye kö­­vetkezett. A bársonyos hangú bel canto tenorista liturgiai zsi­­nagógai énekeivel, bibliai dalai­­­val, jiddis melódiáival váltott ki a közönségből osztatlan el­­ismerést. Kiderült, hogy nem­­csak különlegesen képzett kán­­tor, hanem nagyszerű előadó is, igazi showman, aki a humor, hangját is képes megcsillantani. A műsort Ra­pcsányi László, a Rádió neves riportere konferál­­ta. Hangverseny a Dohány utcai zsinagógában Fél órával a kezdés előtt már jókora tömeg hullámzott a pad­­sorok között. Ismerős arcok min­­denfelé a közönség soraiban. Előttünk izraeli turisták ültek, jólesően figyelték, mennyi em­­bert vonz ide a zsidó zene. Dr. Schöner Alfréd főrabbi megnyitó beszéde után Tony Curtis, az est díszvendége mon­­dott néhány kedves szót az egy­­begyűlteknek. A várakozás tető­­fokán a népszerű Déri János ri­­porter konferálta be Joseph Ma­­lovany New York-i főkántort. Gyönyörű héber dallamok csendültek fel ezekben a rövid­­nek tűnő percekben. A hatalmas templomot betöltő, szép tenor megnyerte az emberek szívét. El­­komolyodtak az arcok, majd az előadás végén még a nagymama korú hallgatók is lelkes diák­­lányként, állva tapsoltak, élje­­nezték. Apáink nemzedékében nem le­­hetett akárki kántor. Nagyon is fontos volt ez a mesterség, hi­­szen nagyünnepeken a chazán hangja kopogtatta az ég kapuját. Hogy mi kell ahhoz, hogy vala­­ki jó kántor legyen, megtudhat­­tuk ezen az estén. Kitűnő hang — ez isteni adomány, és emberi tulajdonságok: közvetlenség, jó kapcsolatteremtő készség és elhi­­vatottság. Joseph Malovanyt, aki Izraelben és Londonban tanulta „szakmáját”, szívébe zárta a mai " gyar közönség. Az est második felében itthoni kórusok léptek fel. Malovany után fellépni, korántsem hálás feladat. A Dohány utcai zsinagó­­ga kórusa, Somló Andor vezeté­sével más hangulati szférába ka­­lauzolta át a hallgatót. A Gold­­mark kórus is előadott néhány számot, R. Ádám Mária vezeté­­sével, szólót énekelt Fekete Lász­­ló, Tóth Emil, és Kleinné Fis­­cher Anikó. Ezeket a dalokat ta­'­lán túlságosan is jól ismerjük, reméljük a közeljövőben új éne­­keket is megszólaltat ez a jól összeszokott kórus. Lehetetlen elfogultság nélkül ír­­ni a gyerekkórusokról, hiszen ők a „mi gyerekeink”. A Bethlen té­­riek karát Klein Ervin és Mayer Erika vezényelte. Szépek voltak a kelet-európai hagyományt idé­­ző jiddis dalaik. Az Anna Frank Gyerekkórus és Zenekar, Lisz­­nyai Mária vezetésével jó han­­gulatban zárta az estét. Végre modern zenét is hallhattunk a zsinagógában. Öröm volt nézni a lelkesen muzsikáló, éneklő gyere­­keket és szüleiket. A kellemes Adam­ aulom feldolgozás szóló­­ját Schöner Gábor énekelte. Kü­­lön szót érdemel az ifjú művész­­nő, Zakariás Éva produkciója. Reméljük, a világot jelentő desz­­kákon­­sem fogja elfelejteni, mennyire meghatotta a Jiddise Marie kedves előadása a pesti közönséget ezen az estén. -tt­ Joseph Malovany énekel Nemzetközi gálaest Az Emánuel Alapítvány ren­­dezésében lezajlott számos ese­­mény végére a Pesti Vigadó hangversenytermében sorra ke­­rült nemzetközi gálaest tette a pontot. Ezt az estét is, mint a többit, Tony Curtis fellépése fémjelezte. Ezen a július 3-i, vasárnap esti gálaesten fellépő művészek a nagy amerikai szí­­nész és most már festő vendé­­gei voltak. A zsúfoltságig megtelt hang­­versenyterem közönsége Tony Curtis bevezető szavai után olyan nagynevű énekesek hang­­ját hallhatta, mint Marjorie Vance (Egyesült Államok), Andreas Giessbacher (NSZK), Judith Lanczmann (Ausztria) és Csaba Horváth ugyancsak Ausztria, akik mind a határon túlról érkeztek­­hozzánk. De ugyanolyan nagy élvezetet nyújtottak a közönségnek­­ azok a művészek is, akik a magyar színházi élet sztárjai, kiemelke­­dő szereplői, így Kincses Vero­­nika, Kalmár Magda, Bessenyei Ferenc, Petress Zsuzsa, Tiboldi Mária, Jankovits József, Bencze Ilona, Balázsovits Lajos, Zsa­­dón Andrea és Szolnoki Tibor legjobb tudásukkal érdemelték ki a lelkes közönség szűnni nem akaró tapsviharát. A zenét Váradi Kati,Biró Attila­ kisegyüttese szolgáltatta. A műsorvezető Poór Klári volt, aki talpraesetten, kiváló hu­morérzékkel konferálta be az egyes műsorszámokat. A mű­­sort Zoltai Gusztáv szerkesz­­tette. • * * Úgy érezzük, feltétlenül emlí­­tést kell tennünk arról, hogy az Országos Idegenforgalmi Hiva­­tal különböző rendezvények szervezésével — és e munkában külön elismerést érdemel Vadas Vera, osztályvezető fáradságot nem ismerő közreműködése — messzemenően igyekezett segíte­­ni az Emánuel Alapítvány ne­­mes céljainak elérését. Ezt bi­­zonyítja az is, hogy a belépődí­­jas rendezvények bevételének nettó összegét átutalják az Ala­­pítvány javára 3

Next