Új Élet, 1992 (47. évfolyam, 1-24. szám)
1992-01-01 / 1. szám
2 A MIBT elnökségi ülése A szervezet 1991. évi tevékenységéről tárgyalt a Magyar—Izraeli Baráti Társaság (MIBT) elnöksége legutóbbi ülésén. A megbeszélésnek vendégei voltak: Ijgyártó István kormányfőtanácsos, a Miniszterelnöki Hivatal Határontúli Magyarok Titkárságának képviselője, továbbá Dalmay Árpád, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) beregszászi járási szervezetének elnöke és Füzesi Magda költő, szintén Kárpátaljáról. A résztvevők meghallgatták Hidvégi Györgynek, a MIBT főtitkárának beszámolóját, aki értékelte a szervezet idei tevékenységét. Megállapította: — Az 1991-es esztendő összességében eredményes volt. Az időszakot nagy érdeklődést kiváltó, színvonalas rendezvénynek jellemezték. Ezeken ismert gazdasági szakemberek tartottak előadásokat, a műsorokban pedig neves művészek működtek közre. A főtitkár kiemelte: — A MIBT az egyik legnagyobb létszámú társadalmi testület. A benne tömörültek tagdíj fizetésével is deklarálják a szervezethez tartozásukat. A belépési nyilatkozatok alapján — családokra vetítve — a taglétszám 3—4 ezer fő között van. A társaság munkája — folytatta — 1991-ben is a két nép —■ az izraeli és a magyar — közötti barátság fejlesztésére, erősítésére irányult. Ugyanakkor — fontos feladatként — változatlanul előtérben állt az antiszemitizmus elleni küzdelem. A társaság vidéken is aktív tevékenységet folytat. Néhány vidéki városban önálló tagozatai is működnek, így Vácon, Zalaegerszegen, Debrecenben. Ezek számát gyarapítja majd hamarosan a pécsi és a szegedi. Felvetődött annak gondolata is, hogy a későbbiekben— a tagozatok integrálásával — létre lehetne hozni a Magyar— Izraeli Baráti Társaságok Szövetségét. Elképzelhető, hogy ebben a formában még eredményesebbé válna a munka. Bejelentette a főtitkár, hogy Zoltai Gusztávval, a BZSH és a Mazsihisz úv igazgatójával (ő is tagja a társaság elnökségének) történt megbeszélés alapján a jövőben a rendezvények nem a Váci út 19-ben, hanem a Wesselényi utcai Goldmark-teremben lesznek. Befejezésül hangoztatta: — Úgy vélem, nyugodt lelkiismerettel tekinthetünk viszsza az elmúlt évre, és bizakodással nézhetünk előre is. Remélem, 1992-ben szintén eredményesen fogunk dolgozni. Ezután Íjgyártó István kért szót, köszöntötte az elnökség tagjait és a Kárpátaljáról érkezett vendégeket. Ismertette a titkárság feladatait. Kifejezte örömét, hogy lehetőség nyílik a baráti társasággal való együttműködésre. A továbbiakban méltatta a nagyszöllősi és Babisvár-i megemlékezéseket (lapunk mindkettőről részletesen beszámolt). A kormányfőtanácsos szólt arról is, hogy a beregszászi zsinagógát (helyén jelenleg más funkciót betöltő épület van), szeretnék eredeti formájában helyreállítani. Ez a kárpátaljai zsidóság emlékhelye lenne, állandó kiállítás berendezését is tervezik, s egyben zarándokhellyé válhatna azok számára, akik le akarják róni kegyeletüket a holocaust áldozatául esettek tiszteletére. A megbeszélésen felszólalt Dalmay Árpád is, aki a beregszászi magyar színház létrehozásának tervét ismertette és indokolta a jelenlévők előtt. Közölte azt is, hogy szeretnék rendbe hozni a beregszászi járásban lévő elhagyott zsidó temetőket, s emlékművet szándékoznak állítani a Beregszászról és környékéről Auschwitzba elhurcolt és ott mártírhalált szenvedettek tiszteletére. Az elnökségi tagok közül Biksz János, dr. Sólyom Olga, Drucker Tibor, dr. Gonda György, Komjáthy Aladár, Füzesi Róbert, Szebeni Olivér, Illés László, dr. Komoróczy Géza szólalt fel, a Mazsihisz képviseletében pedig Lazarovits Ernő, aki a beregszásziaknak felajánlotta a szövetség segítségét és széles körű tapasztalatait. A hozzászólók többek között kifejtették: A MIBT alapvető feladata, mint eddig, ezután is, a híd építése Izrael és Magyarország között, olyan programok szervezése, amelyek Izraelről adnak sokoldalú tájékoztatást. Hangsúlyozták a tagság — benne az elnökség — nagyobb aktivitásának, a munka megosztásának szükségességét. Felhívták a figyelmet arra, hogy az eddiginél nagyobb nyilvánosságot kellene biztosítani a társaság működésének, és kiépíteni a kapcsolatot más szervezetekkel. Egyetértés mutatkozott a felszólalásokban azzal az elgondolással, hogy a baráti társaság alakuljon át országossá. Elhangzott olyan javaslat is: célszerű lenne, ha egy jól szerkesztett, színes lapot adna ki a szervezet, esetleg több nyelven. Egy másik indítvány szerint: az elnökség megvitathatná az ivrit nyelv magyarországi oktatásának helyzetét, különös tekintettel arra, hogy komoly érdeklődés tapasztalható annak tanulása iránt. A felszólalásokra adott válaszában Hidvégi György főtitkár egyetértett a javaslatokkal. Elsődlegesen az ivrit nyelv oktatásának kérdésével kíván a társaság foglalkozni. A továbbiakat fokozatosan igyekeznek megvalósítani — mondatta. go ALAPÍTVÁNY Kedvezménnyel Izraelbe is Az alapítvány célja, hogy megismertesse az egyetemes zsidó kultúra nemzetközi hagyományait, emlékeit, műemlékeit és jelenkori vetületét a magyarországi zsidó és nem zsidó lakossággal, valamint elősegítse az idelátogató zsidó és nem zsidó külföldiek számára a jelenlegi magyarországi helyzet sajátos és általános aspektusokból való megértését. Ezzel az alapítvány segíteni kívánja zsidók és nem zsidók, magyarok és külföldiek közeledését egymáshoz — egymás jobb megértésének és megismerésének útján. Az alapítvány céljaival összhangban... egyéni és társasutakat, rendezvényeket szervez saját tevékenységét propagálja. Az alapítvány valamennyi befizetésről igazolást ad, amelynek alapján a befizetett összeg a támogató adóalapjából leírható. ★ Az alapítvány izraeli ajánlatai: ״ Gyémánt” Izrael. Üdülés Natanján, amely nemcsak egyike a legkedveltebb fürdőhelyeknek, de a gyémántipar központja is. Elhelyezés: négycsillagos szállodák 2 ágyas, fürdőszobás szobáiban. Körutazás Izraelben. Nyolc nap repülővel és luxusautóbusszal. Jelentkezés: felvilágosítás: Top Mobil Travel, Bp. V., Vitkovics M. u. 3. T.: 111-7210,117-3641. telt Decemberi klubdélután ház mellett Izraeli kapcsolatok címmel rendezte meg decemberi klubdélutánját a Magyar—Izraeli Baráti Társaság. A meghívó ezúttal a Goldmark-terembe invitálta az érdeklődőket, akik zsúfolásig megtöltötték az esemény színhelyét. Még a pótszékek is gazdára találtak. Nem véletlenül jött össze a „telt ház”. Két illusztris vendége is volt a baráti társaságnak: Dávid Krausz, Izrael Állam magyarországi nagykövete és Kardos Péter, az Új Élet főszerkesztője. Hidvégi György, a MIBT főtitkára köszöntötte a résztvevőket, köztük az összejövetel két főszereplőjét, majd Rapcsányi Lászlónak, a baráti társaság elnökének riporteri minőségben feltett kérdéseire válaszolt Dávid Krausz. Több igen érdekes, színes epizóddal fűszerezve részletes áttekintést adott életútjáról, kisgyermekkorától napjainkig. Az élettörténetben szó volt a dunaszerdahelyi gettóról, Auschwitzról, ahonnan a családtagok — sajnos — már nem tértek viszsza. Dávid Krausz, mint a holocaust számos más túlélője, röviddel azután, hogy ismét szabad ember lett, Izraelt választotta új hazájának, ahol ritka szép karriert futott be. Két éven át a katonaságnál teljesített szolgálatot, azt követően pedig teljesült gyermekkori vágya: a rendőrség kötelékébe került. Az utóbbi 5 esztendőben ő töltötte be — a magyar ajkúak nem kis büszkeségére —, az országos rendőrfőkapitányi tisztet. A riporter és a közönség kérdései nyomán Dávid Krausz alapos betekintést nyújtott az izraeli rendőrség tevékenységébe, amelynek középpontjában — mint hangsúlyozta — a biztonság fenntartása, a lakosság védelme, szolgálata áll. Szavaiból azt is megtudtuk, hogy nagyon boldog családfő: feleségével — akit még óvodás korában ismert meg —, több mint négy évtizede él együtt. Két gyermeke és öt unokája van. A klubdélután második részében ,Kardos Péter főrabbival, az Új Élet főszerkesztőjével — riporterként — Drucker Tibor, a baráti társaság alelnöke beszélgetett. Ez volt az első alkalom, amikor a főszerkesztő találkozott az olvasókkal. A kérdésekre adott válaszokból a jelenlévők megtudhatták egyebek közt a szerkesztési alapelveket, és értesülhettek arról is, hogy 1992. január 1-jétől a lap a Szikra Lapnyomdában készül, s új, a jelenleginél nagyobb formátumú lesz. a. r. ÉJ ÉLET SZILÁRD GYULA: ״...Sodrában a szörnyű malomnak” Megrázó olvasmány Szilárd Gyula ... Sodrában a szörnyű malomnak... című dokumentumregénye. De milyenek is lehetnek a deportáltak, munkaszolgálatosok visszaemlékezései ? Együtt és külön-külön tartanak tükröt az emberiség elé: íme, ennyire határtalan lehet a gyűlölet, íme, ennyire hiszékennyé válhat az ember. Hajlandó elhinni a legnaivabb, legátlátszóbb dajkamesét, ha egy védtelen embercsoport kollektív bűneiről, hitványságáról, leértékeléséről — ugyanakkor saját felsőbbrendűségéről — van szó. A fajelmélet „szent” bűvöletében gyilkolták zsidó nők és gyermekek millióit a legnyugatibb Nyugat kultúrnemzetének németjei, de egész Európa, sőt, az egész világ hozzájárult a genocídiumhoz (lásd eviani konferencia)! — Hitler Evianban még tárgyalni akart a zsidók pénzmegváltásáról. Az öt kontinens országai miért nem mentek bele ebbe az alkuba? — egy ország sem ajánlotta fel, hogy — esetleg csak átmenetileg — befogadják a szerencsétleneket? — miért nem bombázták a haláltáborokhoz vezető vasútvonalakat. Ez ma is érthetetlen (azaz: nagyon is érthető!). Pedig az évezredek óta vissza-visszatérő vádak, egymásnak is ellentmondó hazugságok kísértetiesen hasonlítanak a boszorkányperek rágalmaihoz, amelyeken ma már mosolyogni illik. S az ítélet? A boszorkányokat máglyán égették el. Azóta nagyot lépett előre a világ — ugye —: a zsidókat először a gázkamrákba hurcolták s csak ezután kerültek a krematóriumba. De létezett a „leszámolásnak” más, még kínosabb módja: a nyugatra deportált munkaszolgálatos alakulatokat általában— német orvosok kísérletei alapján — a leghosszabb szenvedést jelentő késleltetett kínhalálra, éhhalálra szánták. A válogatott megpróbáltatásoknak, lassú elgyengülésnek, millió megaláztatásnak, falat kenyérért való élethalál harcnak, hajszolt gyalogmeneteléseknek gyötrelmes emlékeit írja le Szilárd Gyula is. Nincs könyörület! Sorsuk, kilátásaik egyre reménytelenebbek. A lerongyolódott, csontvázzá soványodott páriák egymást támogatva vonszolják magukat a Mauthausentól Gunskirchenig vezető véghetetlen országúton. Egyre több holttestet hagynak maguk után: fiatal életek virágjukban enyésznek el Szilárd Gyula szenvedélymentes, tárgyilagos előadásmódja hitelessé teszi írását: sem hősnek, sem áldozatnak nem akarja feltüntetni magát. Az olvasó arra gondol, hogy nyugodt, józan helyzetfelmérése, testi-lelki kondíciója (persze a véletlenen túl) annak idején is lényegesen hozzásegítette a túléléshez. Visszaemlékezései is hozzájárulnak közelmúltunk, tegnapunk sokoldalú megismeréséhez, sezzel mindeddig adósa maradt az elpusztult milliók emlékének ... — azoknak, akiknek nevét sem fába, sem kőbe nem vésték” — vallja könyve bevezetőjében. Ez késztette, hogy a négy évtized előtti infernális élményeit végül is papírra vesse. Mezei András költő méltatja a dokumentumregényt színvonalas és megkapóan lírai fülszöveggel, amellyel teljes mértékben azonosulni lehet, kivéve talán azt, hogy a ״ szerző nem hivatásos író”. A mű stílusa, szerkezete, megjelenítő ereje cáfolja ezt a megállapítást. S ha Szilárd Gyula — mint eddig — ezután sem fog majd toll־ — csak annyit lehet mondani: Kár! Schmideg Edit A könyv a Mazsikében (VII., Garay u. 48.) kapható. 1992. január 1. Ez is csoda ! A budapesti gettó Síp utca 8. szám alatti házában voltam. 1944 tele, Chanukka. Villany nem volt a gettóban. Világosodáskor az ablaknál Thilimet mondtam. Egy reggelen, ahogy ott állok elmélyedve az imába, egy nagy, lángoló valami repül előttem a magasból és hullik le a kövezett udvarra nagy becsapódással, óriási gödröt kiásva. A becsapódáskor az egész ház megrázkódott, és minden ablak hangos csörömpöléssel, darabokban kihullott. És csodák csodája az az egy ablak, ahol én a Thilimet mondtam, csak ez az egyetlenegy ablak maradt meg épségben. Soha ablaknak annyi nézője nem volt, úgy csodálták, bámulták. Isteni csoda, mondták az asszonyok, hogy ez az ablak nem tört ki. Mi, akik tanúi voltunk ennek az eseménynek, nem tudjuk elfelejteni ezt az ablakot. Azóta is a legkedvesebb, mindennapi imakönyvem a Thilim. Doffné Bernstein Diana Kedves Gyerekek! Mindenekelőtt köszönet a sok szép és helyes megfejtésért! A szépen kiszínezett betűkön kívül a helyes megfejtés a következő: Nész Godajl Hojo Som — Nagy csoda történt ott Nész Gádol Hájá Po — Nagy csoda történt itt (Izraelben) A Menora: 7 ágú, a hhanukija 8 + 1 ágú. Jutalomban — sorsolás útján — a következők részesültek: 1—1 ezer forint értékű könyvcsomagot nyert: Szalai Judit, XIV. ker., Lőcsei u. 7/C., Domán Dávid, XIII. ker., Szt. István krt. 30. 1—1 díszes dajuikiját nyert: Borsodi Csilla, Miskolc, Engels u. 1. Szolnoki Dóra, VIII. ker., József krt. 37-39. 1—1 korlátlan fogyasztással egybekötött uzsonnát nyert a Dob utcai kóser cukrászdában: Arató Dani és Gábor, VII., Király u. 15. A pesti nyertesek jutalmukat személyesen vehetik át szerkesztőségünkben, munkanapokon 9— 1/22 óra között (Bp. VII., Síp u. 12. I. 16.) A vidékieknek postán küldjük el.