Új Élet, 1993 (48. évfolyam, 1-23. szám)

1993-01-01 / 1. szám

( egyenként összeszedve Smot haftarája !.Azon a napon elcsépeli az Örökkévaló a kalászokat az Eufrátesztől Egyiptom patak­­jáig. De titeket, Izrael fiai, egyenként fognak összeszedni! Azon a napon megharsan a nagy kürt, és visszajönnek, akik elvesztek az asszírok földjén, és akik szétszóródtak Egyiptom földjén. Leborulnak az Örökkévaló előtt a szent hegyen, Jeruzsálemben.” (Je­­sáháju/27:12—13.) Jesájáhu ben Ámoc próféta Jeruzsálemben született, előke­­lő patricius családban. Unoka­­öccse volt Ámácjának, Júda ki­­rályának. Négy évtizeden át prófétáit, mialatt a szomszédos Asszíria meghódította a kör­­nyező országokat, és a polgári időszámítás előtt 721-ben beke­­belezte Júda testvérállamát, Iz­­rael királyságát, amelynek Somron volt a fővárosa. Húsz évvel később, 702-ben Jeruzsá­­lemet is megostromolták az asszírok, és csak isteni csoda révén menekült meg a pusztu­­lástól. A hagyomány szerint Jesájáhu, — aki nem ismert te­­kintélyt, és csípős nyelvvel os­­torozta mind az orgiákat ülő előkelőségeket, mind az ügyet­­lenül politizáló, a nemzet ügyét eláruló vezetőket — Menássé király pogány uralma alatt szenvedett mártírhalált, mert a király elégedetlen volt „defet­­ista” jövendöléseivel A haftará és a heti szidra közötti összefüggés nyilvánva­­ló. ״ Izrael szenvedett Egyip­­tomban, de Izrael elnyomói megkapták méltó büntetésüket. Izrael szenvedései Jesájá nap­­jaiban csekélyek ahhoz képest, ami ellenségeire vár. Izrael Egyiptomban a rabszolgaság évszázadai alatt már egészen elfásult a megváltás elhúzódá­­sa miatt, elfáradt Mózes és Áron tárgyalásai alatt. Jesáfa korában is kigúnyolták a pró­­fétai tanítás unalmas egyfor­­maságát és kételkedni kezdtek az isteni ígéret beteljesülésé­­ben. Az egyiptomi felszabadu­­lás megmutatja, hogy végül az igazság győzedelmeskedik a vi­­lágegyetemben; a késői korok emberei is meg fogják látni, hogy Isten keze igazgatja a vi­­lágot, és hogy senki sem áll­­hat ellen Isten rendelkezései­­nek.” (J. H. Hertz.) Ennek a haftarának egy ré­­szében „Efráim iszákosait” pel­­lengérezi ki a próféta: azokat, akik fényűzéssel és kicsapon­­gással töltött életüket nem a nép szolgálatába állítják, ha­­nem kizárólag saját élvezeteik­­nek élnek, ezért nem kerülhe­­tik el végzetüket. Mint a leg­­több próféta, Jesájáhu is mes­­terségesnek tekintette a két zsidó állam közötti határt, és mindkét állam vezetői rétegét egyformán ostorozta. Egyaránt elítélte Somron — azaz Sama­­ria — ״ pompázó ékességének hervadó virágát” és a jeruzsá­­lemi uralkodó réteget, a papo­­kat, akik a prófétákkal együtt ״ tántorognak az italtól, megza­­varodtak a bortól! Támolyog­­nak az ital miatt, tántorognak, amikor látomásuk van, inga­­doznak, amikor döntést hoz­­nak”. (Jesaiás 28:7) A jó hely­­zetismerettel rendelkező prófé­­ta felháborodva folytatja: ״ Minden asztal tele van undok hányással, nincs sehol tiszta hely!” (Uo. 8.) Egy kommentátor szerint ezekben a sorokban egy orgia konkrét leírása olvasható. Je­­sáháju belép, és undorának ad kifejezést, de a jelenlévők sem maradnak adósak: ״ Kit akar ez a tudományára tanítani? Kivel akarja e kijelentést megértet­­ni? Akiket most választottak el az anyatejtől? Akiket most vet­­tek le az anyamellről? (Uo. 9.) A részeg gúnyolódok röhej tár­­gyává teszik a próféta papolá­­sát, ami csak arról szól, mit nem szabad. ״ Ez a parancs, az a parancs, ez a szabály, az a szabály, itt egy kicsi, ott egy kicsi!” (Uo. 10.) A vérig sértett próféta, akit a korhelyek azzal, vádoltak, hogy úgy beszél velük, ahogyan a gyerekekkel szokás, azt vá­­laszol­ja, hogy ha jön az ellen­­ség, az valóban idegen, érthe­­tetlen nyelven fog szólni (Ámosz Cháchám). Isten nem­­sokára ״ asszír nyelven” fog veletek beszélni. A könyörtelen hódító kemény, rövid szavakkal fog benneteket megismertetni,­ és ez lesz méltó büntetéstek.” (J. H. Hertz) A prófécia nagy ígérete — a 27. fejezet végén — a szórvá­­nyok egybegyűjtése Jeruzsá­­lemben, amikor felharsan a kürt, a sáfár hangja, és az Örökkévaló ״ elcsépeli a kalá­szokat” az Eufrátesztől ״ Egyip­­tom patakjáig”, vagyis a Nílu­­sig. Ámosz Csíád­ám a Dáát Mikrában azt a magyarázatot adja erre, hogy Asszíria és Egyiptom itt a gálát, a szétszó­­ratás összes országát jelképezi, mindenhonnan jönnek majd az elveszett, elkallódott, asszimi­­láns, öntudatukat, identitásukat vesztett zsidók — haza, Jeru­­zsálembe, hogy hálatelt szívvel vállalják újra zsidóságukat. És az Örökkévaló, — aki, ha kell, „elcsépeli a kalászokat” — egyenként gyűjti majd össze a magukat elveszettnek hitt zsi­­dókat, és hozza őket haza, Je­­ruzsálembe, ahová a sáfár hangja hív. • • Nemhiába iktatták Jesájáhu­­nak ezeket a fennkölt verseit a Ros Hásáná-i imádság egyik legfontosabb részébe, a muszáj Sofrotjába: a kibuc gálujot, a szórványok egybegyűjtése a megváltás előfeltétele. Más ma­­gyarázat szerint az Eufrátesz és a Nílus közötti terület, a bib­­liai Ígéret Földje. Az Örökké­­való azért „csépeli” Erec Jisz­­ráélt, hogy elválassza a búzát az ocsútól: eltávolítsa az idege­­neket, hogy csak a zsidók ma­­radjanak országukban. (Ámosz Cháchám: Dáát Mikrá). N. K. HAGYOMÁNY. HAGYOMÁNY... A próféták népe Elhagyta a nyomdát az ősi Forrás második kötet, a Prófé­­ták népe. Ez utóbbi is Naftali Kraus munkája és Chábád Lu­­bavics Zsidó Nevelési és Okta­­tási Egyesület kiadásában je­­lent meg. David Krausz, Iz­­rael budapesti nagykövete, Zoltai Gusztáv ny. igazgató, valamint a lektor, Zvi Mosko­­vits, végül a szerző előszava vezeti be a könyvet, amely a Haftarákat írja le. Olvasóink előtt már nem is­­meretlen a stílus, amelyben a könyv íródott, hiszen lapunk­­ban számos alkalommal közöl­­tünk haftara-magyarázatot a szerzőtől. Ez a stílus merőben eltér az elmúlt évtizedek ha­­sonló műfajának stílusától. A rendelkezésünkre álló Károli­­féle fordítástól, a majd 100 éve készült más szentírás-irat tol­­mácsolásáig. Naftali Kraus munkái nemcsak hogy mai nyelvezeten íródtak, de még a pesti szleng is megjelenik oly­kor, amely erénye — ha szabad szentírási szövegről ezt­ leírni — kimondottan szórakoztató olvasmánnyá avatja akár a leg­­szigorúbb próféta legostoro­­zóbb művét is. A szerző — vallomása szerint —­ az elkallódás, az asszimi­­láció ellen küzd. Mesterének, a lubavicsi rebbének parancsát teljesíti, amikor nem mond le egyetlen zsidóról sem a vilá­­gon. Naftali Kraus a pártállam idején a nyugati magyar nyel­­vű sajtó hasábjain küzdött az assszimiláció ellen, pellengérre tűzve mindent és mindenkit, aki csak élt és mozgott a hit­­község berkeiben. A rendszer­­váltás nála stílusváltással járt. Most ismereteket közöl az el­­kallódás ellen. Reméljük, ez a módszere eredményesebb lesz. A PRÓFÉTÁK NÉPE • , '־*■ f*־ לsv». . • ✓..ív.. A HÁFTÁRÁK könyve]­­ז AZ ŐSI FOKKÁ SOROZAT? ו CO ‘. . .׳ ־. ג. NAFTALI KRAUST . י*׳־. Í­J­ELET 1993. január­­i Pécsi panoráma Berger István főrabbi, Klein Ferenc elnök társaságában a pé­­csi német konzulátuson felkereste Hans Rehfeldet, viszonozva ezzel a Baranya megyei német főkonzul korábbi látogatását. A főkonzul áttekintette vendégeivel a német belpolitikai helyzet gondokra is okot adó visszásságait, majd értékelte a német jószolgálati aktivis­­ták nyári önkéntes munkáját, amelyet a Johanita Lovagrend irá­­nyítása mellett a mágocsi temetőben végeztek. A főkonzul vége­­zetül a helyi hitélet és a zsidó ifjúság problémáiról érdeklődött. • • A Városháza népművelési osztályán élménybeszámolót tartot­­tak a testvérvárosi cserelátogatás keretében Izraelben járt küldött­­ség tagjai. A beszélgetést Balikó Zoltán nyug. evangélikus lelkész, országgyűlési képviselő vezette, majd Szalai Tamás népművelő be­­mutatta több mint 3 órás, a Szentföldről szóló videofelvételét. A Honvéd Helyőrség Székházának dísztermében Szakály Sán­­dor történész A zsidótörvények és a Magyar Királyi Honvédhad­­sereg címmel tartott előadást. Az előadó merőben új megvilágítás­­ba helyezte az utóbbi évtizedekben elég keveset vitatott témát. A hozzászólók közül dr. Sebők Imre, volt munkaszolgálatos, mint túl­­élő szemtanú, első kézből származó információval egészítette ki az elhangzottakat, nem egy vonatkozásban revideálva az előadó he­­lyenként önkényesnek minősíthető megállapításait. Jó hírek Szegedről A zsinagóga újjáavatása óta a tetőzet felújításán dolgoznak. Ehhez további anyagi segítséget nyújtott Amerikában élő, a vá­­rosunkból elszármazott hittest­­vérünk. Nagy gondunk — más hitköz­­ségekhez hasonlóan —, 160 éves temetőnk rendben tartása. Az elmúlt évtizedekben erre nem volt pénzünk. 1991-ben, a váro­­si önkormányzat a hitközség ké­­résére 500 ezer forinttal lehetővé tette a halottasház felújítását. Ez a munka ez év májusára be­­fejeződött. A hitközség ügyveze­­tő elnöke ez évben is kért anya­­gi támogatást a polgármestertől, amely kérés ismét megértésre talált, így jelenleg 550 ezer fo­­rint átutalása van folyamatban, járdaépítésre, valamint a temető főbejárati részének diszköveté­­sére. Ezzel az anyagi hozzájárulás­­sal temetőnk terv szerinti köz­­ponti kegyeleti hellyé való ala­­kítása reális közelségbe került. Az anyagi segítségért ezúton is köszönetet mondunk az önkor­­mányzatnak. Ez azonban még nem minden, mert az önkormányzat egy pá­­lyázati előterjesztést elbírálva, 200 ezer forint támogatást adott a zsinagóga ismertető prospek­­tusának magyar, angol és német nyelvű újrakiadására. Összegezve tehát, az elmúlt két évben összesen egymillió­­kétszázötvenezer forint támoga­­tást kaptunk a város vezetősé­­gétől. Ez idén első ízben fizikai mun­­kával is segítették a temető őszi rendben tartását. A Szegedi Vá­­rosgazdálkodási Vállalat dolgo­­zói összegyűjtik a lehullott leve­­leket, majd elszállítják azokat, amely azért nagy feladat, mert a temetőben három hosszú fasor és még sok-sok fa található. Kö­­szönet a vállalat vezetőinek, akik anyagiak helyett így nyúj­­tanak támogatást a temető kar­­bantartásához. Gráf Imre elnök Felhívás egy zsinagóga megmentésé me gyéjében ma már csak egyetlen működő zsinagóga létezik. A zsi­­nagógát 136 évvel ezelőtt építet­­ték elődeink. Több hibát észlel­­ve annak állagában, egy pályá­­zatot nyújtottam be a Műemlék­­felügyelőség Bács-Kiskun Me­­gyei Hivatalához, amelyre 150 ezer forintot utaltak ki a zsina­­góga felújítására. A fenti összeg a mai körülmények között na­­gyon csekély, a közösség részé­­ről ugyanennyit tudtunk a fel­­újításra biztosítani. Ahogy ez ál­­talában lenni szokott, ilyen régi épületnél, a padló felszedésekor és a padok eltávolításakor olyan hibák merültek fel, amelyekre sem a tervezőmérnök, sem mi nem gondoltunk. Ezért fordulok hittestvéreim­­hez, akiknek szívügye, hogy a múlt rendszerben a megyében felszámolt zsinagógák közül ez az egy­ Isten házaként álljon ren­­delkezésre. Kérem az elszármazottak se­­gítségét, zsinagógánk felúj­ításá­­nak támogatására. Az átutalást a 401—001803— 00—256 számra, a Kereskedelmi Bank Rt.-nél vezetett számlára, USA-dollárban lehet eszközölni. COMMERCIAL AND CREDIT BANK LTD HUNGARY SWIFT: OKHBHUHB. Reinhold Sándor elnök Kiskunhalas, Kazai József u. 6. Mint a Kiskunhalasi Izraelita Hitközség elnöke, az alábbi ké­­réssel fordulok a Kiskunhalas­­ról elszármazott hittestvéreim­­hez. Bács-Kiskun megyében, az ország legnagyobb területű me- Róth Ernőre emlékezve Az 1991 májusában elhunyt néhai rabbiképző intézeti tanár és rabbi emlékére a közelmúlt­­ban kollegái, tisztelői és volt ta­­nítványai közreműködésével Joel Berger, stuttgarti rabbi szerkesz­­tésében emlékkötet jelent meg. A tartalomra vonatkozólag — a teljesség igénye nélkül — a kö­­vetkezőkről olvashatunk: A má­­sodik ünnepnap intézményéről ír Grünewald, volt müncheni rab­­bi. Hirsch Sámson Rafael res­­ponzumairól értesülünk Ahren kölni pszichológus tollából, Kaufmann Dávid három, eddig kiadatlan levelét Paul de La­­gardhoz közeli Polnauer Dávid Hannoverből, valamint az ang­­liai országos főrabbi egy már máshol publikált újságcikkét, amely a zsidóság fennmaradásá­­nak egyedüli biztosítékát, az or­­todox zsidó élet és világnézetben jelöli meg. J. Teichmann (Zürich) visszaemlékezéseket közöl Róth Ernővel és családjával kapcsola­­tosan, Levinger (Basel) az ún. Al-Tikrei olvasatokkal foglalko­zik összeállításában. J. Berger ’(Stuttgart), egy h­ászid történet forrásáról és annak hátteréről értekezik. E sorok írója méltatja Róth Ernő tanári tevékenységét és tudományos munkásságát. A héber nyelvű dolgozatok és köz­­lemények halachikus és talmu­­dikus problémákat tárgyalnak. Schmelzer Herman Imre (Svájc)

Next