Új Élet, 1997 (52. évfolyam, 1-24. szám)
1997-08-15 / 16. szám
4־( Kozma Sándor emlékezete Aki nem hitt a vérvádban —100 éve hunyt el az első magyar főügyész ״ A modern magyar Iustitia nagy halottját a zsidóhitű magyarság mint felekezet is siratja. Kozma Sándorra hálával és tisztelettel fog visszaemlékezni a hazai zsidóság generációk múlva is. A zsidóság mindig szívébe zárta azokat, akik iránta igazságosak voltak, hát még olyan férfiút, ki az volt, midőn a zsidóságot illetőleg homály borította a különben világos elméket is. Liturgiánkban áldást mondunk Harbonára, mert egy megjegyzésével hozzájárult az igazság kiderítéséhez, midőn hazug rágalmak folytán veszedelem fenyegette Ahasvéros tartományaiban a zsidókat. Hány áldással tartozunk Kozma Sándor emlékének, aki tizennyolc hónapon át nem nyugodott és nem pihent; tűrt gúnyt, rágalmat és üldözést, csak hogy kiderüljön az ártatlanok ártatlansága; csak hogy diadalt ne üljön a butaság és rosszakarat Magyarországon. Nem a zsidókért, hanem az igazságért. Hatalmával és befolyásával az igazságot és jogot szolgálta mindig; de hogy tette ezt akkor is, amikor az igazságot nem akarták a különben igazak sem; örök dicsőségére válik Kozma Sándor emlékének. Csak akik ott voltak, tudják, milyen daemonfészekbe nyúlt bele Kozma Sándor igazságos és erős keze Tisza-Eszlár idejében. Szenttüzű fáklyával világított be a sötétségbe és a kísértetek szétrebbentek és nappal lett, nappali világosság. Nem lehet e lapok feladata méltatni azokat a nem múló érdemeket, miket Kozma Sándor a modern magyar igazságszolgáltatás körül szerzett, de nem hallgathatjuk el ezen a téren azt a soha nem halványuló dicsőséget, hogy lánglelke, nagy szíve, tiszta látása, erős keze folttól óvta meg a magyar Iustitiát. Pirulva tekintene vissza ma a nyíregyházi pörre Magyarország, ha Kozma Sándor nem veszi észre a veszedelmet, mely az igazságot fenyegette és ha idejekorán szét nem tépi a sötét hálót, melyet elfogultság és rosszakarat szőttek és melyet bölcs elmék sem vettek észre akkortájt. Áldva legyen az igaz, tiszta férfiú emléke. Fakadjon igazság az ő igazságából. Fogadjuk imánkba Kozma Sándor nevét. Sirassuk halálát, de adjunk hálát Istennek, hogy férfiút adott mi magyar hazánknak, minő Kozma Sándor volt." Szabolcsi Miksa *** A fenti idézetet egyik lapelődünk, a Szabolcsi Miksa szerkesztésében megjelent Egyenlőségből, mégpedig annak 100 esztendős számából vettük át. A szerkesztő ifjú tudósítóként végig jelen volt a hírhedt bűnper tárgyalásain. Tudta, a nyíregyházi vármegyeház dísztermében vádat képviselő Szeifert Ede királyi főügyészhelyettes, a vérvádolók megrökönyödésére azért ejtette el a vádat, mert főnöke, Kozma Sándor főügyész erre utasította. Ismerte azt is, hogy id. Krúdy Gyula és ügyvédtársai korábban bepanaszolták a fővádlót és főnökét, hogy a bűnperben ״ az ügyész védőként jár el”. Hiába fenyegette meg azonban a panasz címzettje, Pauler Tivadar igazságügy-miniszter alárendeltjét, Kozma főügyészt, az kiállt helyettese mellett, magára vállalva minden felelősséget. Mert Kozma Sándor, mint a hírhedett antiszemita lap, a Függetlenség tulajdonosának adott interjúban nyilatkozta: egyáltalán nem hiszi, hogy a tiszaeszlári Solymosi Esztert zsidók ölték meg, hogy a húsvéti pászkát előírásosan („keresztény szűzlány vérével”) tudják elkészíteni. Miként is hihette volna a főügyész 1882-ben, a per idején, hogy ily kegyetlen vallási követelmény is van a zsidóknál?! Még emlékezett a 20 évvel korábbi élvezetes beszélgetéseire, amelyeket a marcali tudós rabbival, Morgenstern Mihállyal, Marczali Henrik történettudós édesapjával folytatott, s amelyeken megismerhette az ősi zsidó vallás szépségeit, igazságait, bölcsességét. Ez is magyarázza, hogy 1867-ben, miközben ő már az Igazságügyi Minisztériumban dolgozott, a családja egy ideig még Siófokon lakott, Andor fiát miért éppen — az akkor már koedukált (!) — siófoki zsidó iskolába járatta. S hogyne győzött volna a 15 ártatlan vádlott igazsága, amikor az öttagú védői kar vezetője az az Eötvös Károly volt, aki pápai diákként sokat hallott a Petőfivel és Jókaival a „képzőtársaságban” irodalmi versenyt folytató diákelődről, Kozmáról, akinek a hívására jó 10 éve még 8 hónapig ügyészi tisztet is vállalt. Lehet-e csodálkozni, ha a két barát titkon taktikai megbeszéléseket is folytatott, miként erről Eötvös Károly A Nagy per című háromkötetes könyvében is írt több helyütt. Az ügyészi szervezet főnökeként mindent elkövet, hogy a bűnperek gyorsabban fejeződjenek be, feleslegesen ne tartsanak letartóztatásban senkit, az ügyészek ne akarják a vádlottakat mindenáron elítéltetni, az enyhítő körülményeket tárják fel és vetessék figyelembe, legyenek elviselhetők a börtönviszonyok. Hitt a bűnelkövetők megjavíthatóságában. Augusztus 5-én, 100 éve hunyt el, 25 évi főügyészi irányító munka után, 10 gyermeke volt. Anyját és négy gyermekét korán meggyászolhatta. Leányági szépunokája, a jelen nagy művésze, Melocco Miklós Kossuth-díjas szobrász. Az ügyészség napján, minden június 10-én koszorúval és emlékbeszéddel tisztelegnek a ma ügyészei Kozma sírjánál. Két éve a Budapesti Ügyvédi Kamara irattárának mélyéről előkerült egy Kozma-mellszobor. Alkotója Kiss József zsidó vallású szobrász, aki késői háláját ezzel fejezte ki első főügyészünknek, a tiszaeszlári per körüli működéséért. Talán éppen az Új Élet valamelyik kedves olvasója ismeri a nemeslelkű szobrász életét és munkásságát, mivel a lexikonokból csak 1875-ös budapesti születése, 1936-os hollandiai elhalálozása, s az tűnik ki, hogy sok plakettet is készített. A Kozma-szobor egyébként — Lenin helyén — egy magas posztamensen áll a Szalay utcai Jogászház dísztermében. Dr. Nagy Károly Kozma Sándor-díjas ny. főügyészségi tanácsos Kozma Sándor 4 Szemelvények a pesti ortodoxia múltjából (2) ״ Boldog a szem, amely mindezeket látta, hiszen puszta hallomása is fáj szívünknek”. (Jom Kippur, Muszáj) Még egy ilyen korai sábboszi mindenél is több kajhén és lévi volt. Végül a legmagasabb összeg ígérőjének elkelt a hágbe és a glib is. Azaz, a Tórát felemelő és a Tórát felöltöztető tisztsége is. Ezeket a pénzösszegeket mindig és mindenkor jótékony célra fordították. Elmondom, hogy mit értek ezeken a magas összegeken. Szó sincs róla, hogy ezek a tisztségek ilyen összegekért keltek volna el azokban az időkben (1910—1930) 600 és 800 koronáért (pengőért)! Dehogy! A valóságban 30 és 50 fillérért. Csakhogy Sábbeszkor nem szabad olyan összegeket említeni, ami azonnal átszámítható, hogy teszem azt, megér nekem 40 fillért egy glib vásárlása? Amikor én ezért az összegért a Shrekért. kóser szalámi- és füstöltáru-gyárának ״ főüzletében” vehetek a feleségemnek és a gyerekeimnek 3 pár (duplám füstölt) virslit. De hatszáz, az más, az imaginárius szám. Ez nem hasonlítható össze más áru értékével. A ״ lije micvék vásárlásakor a járatos ember tudta, hogy ha a ״ nagyon is” kiskereskedő, egy Laudon utcai, vagy Holló utcai kisbolt tulajdonosa vesz a Nagykorona utcai textil-nagykereskedőnek egy tórafelhívást, akkor már hétfő reggel odamehet a nagykereskedőhöz, és a legszebb árut, a lehető legolcsóbban kapja meg. Vagy — de ne személyeskedjünk — ha a többlányos családapa a jelen lévő csinos fiatalembernek, és ő viszont valami „micvet” vesz Sábbesz délben, vagy akár délelőtt — ebből biztosan sidach-házasság lesz. A micvek teljes eladása után Herczog samesz bácsi úgy indította el a Minche kezdetét, hogy: ... Tausend Hagbe und glile Vajdabér Adajsem el Majse lémajr... jelt adott a korbonajsz elkezdésére. A Minche befejezése után a templomból való távozásomkor jött számomra a legszörnyűbb — hobile — stressz. A földszinten laktak a samesz bácsiék. Nos, onnan a legcsodálatosabb sóletillat áradt, amitől én majdnem mindig rosszul lettem. Annyira szerettem (és szeretem) a sóletet. Ez az állapotom addig tartott, amíg hazaérve, ebéd előtt nem kaptam egy-két kanálka ״ elősóletet” édesanyámtól. ״ Kérő kisfiának enged enni egyet...”. A darabka út — két utcasaroknyi — sokáig tartott, mert Sábboszkor nem szabad sietni, és a templomból kiáradó sokaság (umberufen) lassan, kolecolva, csoportokba verődve beszélgetett, hogy: ...erre Vázsonyi a parlamentben azt mondta, hogy... vagy ...Haben Sie gehört reb Mordecháj, was hatt der Csuzi Rov gesagte?!... vagy: Lesen Sie das in der mittwocher Pester Lloyd... és így tovább. Többen, így édesapám is „megcsalta” a Kazinczy utcai (no 52) sábboszi minden való részvételét, hogy részt vehessen a Petez Neumann zd. lakásán tartott Medves vagy Perek Ovajsz szemináriumán. Ez számunkra, gyerekek számára nyomasztó volt, ugyanis egy Király utcai kirakás szűk szobájában mérhetetlen hosszú ideig kellett ücsörögni. Itt említem meg, hogy ezt a Kazinczy utca 52. szám alatti Sász Chevrét kapta meg később a Tiferész Bacharim, a felnőtt fiatalemberek vallási egyesülete. Hadd mondjam el, hogy idősebb fiútestvéreim még nem járhattak akkor egy „államilag engedélyezett első nyilvános” zsidó iskolába. De engem és kortársaimat, akik 1917- ben lettünk iskolakötelesek, már az első budapesti államilag engedélyezett, nyilvános, méghozzá ortodox zsidó iskolába írattak be szüleim. Az épület még ma is megvan, a VII. kerület, Dob utca 35. szám alatti hitközségi épületkomplexumban. Nagyon szomorú, hogy ez az épület már nem ezt a gyönyörű célt szolgálja. A Kazinczy utcai nagytemplom udvarában álló épület L alakú. Hosszabbik szárában volt a fiúiskola, a rövidebben a leányiskola. A jól felszerelt tornaterem az épület földszintjén volt, akárcsak az iskola pedellusának, a Kovách ״ Szoli bácsi”, ״ szolga” bácsi lakása. (Folytatjuk) Bálint Marcell ÚJ ÉLET 1997. AUGUSZTUS 15. Száz éve született Weiss Arthur Száz esztendeje, 1897. augusztus 15-én Bécsben látta meg a napvilágot Weiss Arthur, a zsidó ellenállás hőse. Ugyanebben az évben a Weiss család Budapesten táblaüveg-lerakatot létesített, amelynek szerény székhelye a belvárosi Vadász utcában, a későbbi Üvegház elődjében működött. A cégvezető, Julius Weiss keresztnevét magyarosította, ifj. Weiss Gyula tábla- és tükörüvegnagykereskedése hamarosan rangos, virágzó vállalkozássá nőtt. Hét gyermekéből három fia az üzleti életben vállvetve dolgozott. A legidősebb fivér, Arthur sokat teljesített, művelt, több nyelven beszélő vezetője lett a cégnek. A harmincas évek elején Bauhaus-stílusban pompás épületet terveztetett, amelyben a szépség és a praktikum harmóniája érvényesült. A Vadász utca 29. szám alatti kétemeletes cégház a Lipótváros értékeit gyarapította, fehér márványüveg borítása után méltán kapta az Üvegház nevet. A Weiss család több, mind erősebb szállal kötődött a cionizmushoz, az 1927-től Magyarországon új lendületet kapott szövetség és mozgalom tevékenységéhez. Ezek célja a palesztinai ״ zsidó nemzeti otthon” megteremtése volt, az ottani zsidóság erőfeszítéseinek többoldalú támogatása, a Magyarország és Palesztina közötti gazdasági kapcsolatok fejlesztése. A magyarországi cionisták a Keren Kajemet és a Keren Hajeszad akciót a Pro Palesztina Szövetség keretében segítették. A pénzbefizetésekkel, áldozatos gyűjtésekkel földvásárlási, faültetési, mezőgazdaság-fejlesztési terveket keltettek életre. Weiss Gyula a haifai Karmelen telket vásárolt, a család a palesztinai faültetési akciókra visszatérően áldozott. (A hat Weiss fivérből három Palesztinába települt, a család bécsi ága Ausztria annektálása után szintén.) Weiss Arthur ismeretségi köre, tekintélye folyamatosan nőtt. Társadalmi elismertségét jelezte, hogy San Salvador tiszteletbeli konzulja lett. Feladatot vállalt elöljáróként a hitközségi életben is. Az 1944. márciusi német megszállást követően Weiss Arthur a reménykedő kivárást és halogatást elutasítva a cselekvést, az ellenállást választotta. Maga köré gyűjtötte a cionista frakciók vezetőit. Együtt a svájci kormányhoz fordultak, minden kapcsolatot mozgósítottak, hogy a palesztinai kivándorlási mozgalomhoz támogatást nyerjenek, a mind zártabb náci-német hálóból kimeneküljenek. Egyeztették a tennivalókat egyes tapasztalt, felkészült északerdélyi cionista vezetőkkel is. Erőfeszítéseik realitását az élet igazolta. A svájci kormány hozzájárult a védelem megszervezéséhez. Weiss Arthur az Üvegházat felajánlotta a zsidó kivándorlás szervezésének céljaira, a Magyar Cionista Szövetség kieszközölte, hogy a svájci követség védelme alá került. Karl Lutz svájci konzul intézte, hogy a magyar kormányzat 7800 magyar zsidó palesztinai kivándorlását engedélyezte, s azt is, hogy az ehhez szükséges adminisztráció a Vadász utcába települjön. Ezzel megnyílt a svájci követség Idegen Érdekeket Képviselő Osztálya, a lendületes mentőmunka bázisa. A tömeges zsidómentéshez, a svájci ún. kollektív útlevélhez listák készültek, ezek messze meghaladták az eredetileg engedélyezett létszámot. Egyéni igazolásokat, családoknak és később munkaszolgálatos századoknak is svájci védleveleket állítottak ki. Az életveszélyben nagy számban készültek okmánymásolatok, hamis papírok. Weiss Arthur befogadta a külföldről menekült, illegalitásban élő fiatal cionistákat, ők magyar társaikkal együtt önfeláldozóan küzdöttek a végveszélybe jutott zsidók mentéséért. Sok ezer budapesti túlélő köszönheti életét az Üvegházból kisugárzott cionista mentőmunka részeseinek. A minden áldozatot vállaló futároknak, beszerzőknek, nyomdászoknak, változó egyenruhát öltő fegyveres harcosoknak, a sokirányú helytállásnak. Itt álltak résen az ifjú őrök, hogy védjék a házba szorult menekülteket, szökött munkaszolgálatosokat, anyákat és gyermekeket. Az Üvegházból is szervezték, segítették a nagy gettó élelmezését, a gyermekotthonok ellátását. Az Üvegház végvárrá vált. Szálasi terrorja idején három-négyezren húzódtak meg benne. Részben a szomszédos házak is menedékül szolgáltak. A sötét napokban Weiss Arthur példaadó optimizmussal, higgadtsággal viselte nehéz posztját. Kitartó szervezőmunkával biztosította a rettegő sokaság ellátását, az összezártság okozta reakciók kezelését, a fiatal cionisták ,akcióinak hátterét, a nyilas támadások leszerelését. 1944 utolsó napján Weiss Arthur még csatát nyert a nyilas ordasokkal szemben. Másnap csellel elhurcolták — s mint Komoly Ottót — megölték. A végvár kapitányát lemészárolták, de védencei megmenekültek. Hősi áldozata emiatt is máig emlékezetes. Szita Szabolcs