Márkus Alaldár (szerk.): Magyar zsidó diák családi naptár 1925-1926
Dr. Zsoldos Jenő: Bibliai képek Petőfi költészetében
Bibliai képek Petőfi költészetében Petőfi költészetének és a bibliának viszonya végső elemzésben: egy vallási és egy politikai eszmeáramlatnak irodalmi ölelkezése. Az analízis két alkotója: a reformáció és a demokrácia. A református énekszerzők dalaiban a vallási és hazafias elem Jeremiás próféta siralmain és Dávid király zsoltárain át szövődik össze. Isten két kiválasztott népének, a zsidónak és a magyarnak sorsa, panasza, gyásza és reménye azonos. És mintha valóságos irodalmi atavizmus mutatkoznék: a XVI. század protestáns költészetének hangja újból előre lobban Petőfi lírájában. Petőfi is bibliai képekhez, hasonlatokhoz fűzi érzelmeit és gondolatait. A demokrácia és konzervatív világfelfogásban meddővé száradt költészetnek lendületes ösztönzést adott. Az elgyengült korszemlélet már nem alkotott újat, csak felújított. Az egyetemesért rajongó idealizmus kiélte magát. Helyébe lépett az egyéni, a reális világnézet irodalmi lecsapódásában: a népies irány. Petőfi, öntudatlanul is felhasználta az egyszerű néplélekben elevenen élő bibliai embervilágot, hogy ezzel is közelebb férkőzzék a néphez, melynek költője volt. Petőfi fantáziájának teremtő erejével, képzettársító szemléletével a biblia kimagasló jeleneteinek könnyen emlékezetbe vésődő csoportjait, személyeit, a legváltozatosabb megérzések hordozóivá tette és köréjük fonta benyomásainak végnélküli tarkaságát. Költészetében minden bibliai alak vagy esemény egy-egy meglátásnak vagy rejtett gondolatnak érzéki kifejezője. Az értelmet mindenkor a jelképileg érzékeltetett eszme fejezi ki és sohasem a beállított kép, mert Petőfinél nem a felszín a fontos, hanem az eltakart lényeg. Ennek a szimbolikus kifejező módnak jellegzetes példája, hogy a költő egy ismert bibliai személy mellett megteremti az ugyanazt a gondolatot konkretizáló női alakot is. A biblia szerint Noé nagyatyja, Metúsélaph 969 évig élt. A nép képzeletében Metúselahh — Matuzsálem néven — megszemélyesítője az évszázadokon át élő, törődött, vén embernek. Ilyen értelemben használja Petőfi is: Én részemről... el nem feledem Legyen bár Matuzsálem-életem. Mi sem könnyebb, mint hogy Petőfinél az öreg ember párja, a vén — 61 —