Danielik János szerk.: Religio, 1850. 1. félév

32. szám

nagyobb áradással csapódtak vissza. Miért is min­denekelőtt a' gondot ide kell fordítani's az ifjuság'ne­velésének olly irányt adni, hogy az illyetén merény­letektől szivének belsejében visszaborzadni tudjon. Szomorú szánakodással kellett ugyanis tapasztalnunk, hogy a' pólyából alig kinőtt gyermek okosabbnak hitte már magát, a' mult század' bölcseinél, vagy az őszbecsavarodott, 's tapasztalás által megedzett öre­geknél. Szomorúan kellett tapasztalnunk, hogy az ol­vasni alig megtanult iskolás-gyermekek pajzánon ne­vették ki, 's nézték le az előttük isteni 's akár szent­irási tekintélyt emlegetőket; hogy már törvényeket, intézményeket birálgatni merészkedtek, 's azokat nem helyeselve gyakran föl sem vették, sőt tanitó- 's elöl­járóikat, és a' törvényekhez hiven ragaszkodókat fe­nyegetésekkel illetni már vétségnek sem tartották. Igy lett korunknak ama' ferde iránya, hogy parancsolni ugyan mindenki, de magánál felsőbb hatalomnak hó­dolni senki sem akart, 's hogy a' felsőség iránti enge­delem és tisztelet' érzete a' szivekben mintegy kihalni látszott. Sokat lehetne itt szólanunk a' házi nevelésről, a' fenyiték- és engedelmességről, mellyre jókor kell szoktatni a' gyermeket, de ez czélunktól távolabb el­vezetne. (1) Itt csak a' felsőbb intézetekbeni tudomá­nyos nevelésre kívánunk futó pillanatot vetni. Az Európát ismét iszonyú convulsiokba hozott 1848-diki franczia forradalom előtt több évekkel, a' tanitási rendszer vallástalan szint öltvén, a' nemzetre revolutiot hozott, mellynek kárhozatos fuvallata Eu­ropa' csaknem minden országait által járta. A' felsőbb intézetekben, a' lázadás előtt néhány évvel, hirtelen 's istentagadó tanítók foglalván el az oktatói széket, a' forradalomban részt vett nemzedéket már eleve megvesztegették, és pedig annál könnyebben, mint­hogy az akkori kormány az i­lyeneket nemcsak párt­fogolta, sőt a' vallástalan elveket elhintő tanítók' mun­káit még jutalomra is érdemeseknek tartotta. Ugyanis Laroche-nak, a' cahorsi egyetem' igazgatójának, G­r­a­­­­­e­n-A­rnold toulousei, és Damiron sorbon­nei tanítóknak munkáit, kik közül az első a' bünte­tések' örökkévalóságáról­ tant istentelennek állitá ; a' másik a' katholicismus' halálát, egy nem sokára tá­madandó uj religio' születését, Montagne 's Ro­bespierre' apotheosisát hirdeté, a' harmadik pedig egy uj revelatioról álmodozik, ezen tanítóknak és ily­lyetén munkáit a' közoktatás' hivatalos lapja 1843-ban, mint jutalomra méltókat számlálá elő; Parisban pedig a' lengyel szökevények' egyike, mint nyilvános intézeti tanító, 's a' ,College de France'-nek tagja, zavaros és pantheistikus eszmékkel teli felolvasásokat tarta egy új messiás' érkeztéről, a' lélekvándorlás­ról 'stb . a' mindezeknek gátat vetni törekvő clerus' felszólalásának ellenére. A' gyászos következmény már most megmutatta, hogy a' tanitási rendszer, minő ott lábra kapott, milly fanyar gyümölcsöket termett. Azonban az egyetemi vallástalan tanítók 's tani­tási rendszer ellen, a' clerus' részéről történt felszó­lalásnak mi lett eredménye? Mit nyert az egyház és *2) Parisban, Bécsben és Pesten a' forradalmi mozgal­makban a' ki első részt vett, az ifjúság volt. A' pesti eseményekről az azon időbeli tudósítások mart. 15-ké­ről ezeket közlék : ,A' franczia forradalmat megelőzött reformlakomák' magvai termékeny földre találtak ha­zánkban is. A' középponti ifjuság'lelkesbjei' (bizonyára nem a' legerényesbjei) ,fölkarolták a' reformlakomák eszméjét, melly csak hamar viszhangra találván, csak­nem az egyetemes ifjúság által melegen pártoltatott', (természetes, mert azokban tanulni nem kellett) • • • 's e' lakomára mintegy 80 aláirási iv bocsáttatván ki ,történt, hogy az egyetemi tanárok' egyike egy illy aláirási ivet egy jogásztól erőszakosan ( ! ? ) elvett, 's azt nézetei szerint pártos irányúnak találta',­­de már ekkor az ifjúság többet tudott tanítójánál, azért annak szavára mitsem adván, a' gyülekezetet megtartotta és) ,Petőfi Sándor elszavalá nemzeti dalát, hol az e­s­k­ü­s­z­ü n­k szavaknál a' jelenlévők' (körülbelül 60— 70-en) ,mindannyiszor megesküvének , hogy rabszol­gák lenni többé nem akarnak." (Egy pesti akadémikus és rabszolga ! !) . Azután a' fönebbiek az orvosnöven­dékekhez indulának. Az orvosnövendékek épen lecz­kéken valának. A' lelkesült ifjúság benyitván az egyik iskola' ajtaját, oda tömegesen betódult' (természetes egész illedelemmel, ugy hogy a' tanítónak ki kellett mennie) a' növendékek pedig az ifjúsághoz csatlako­zának, 's az egyetem' udvarán Jókay ujolag felolvasá a' proclamatiot, valamint Petőfi is elszavalá nemzeti dalát, hol a' jelenlévők ujolag megesküvénék, hogy rabszolgák többé lenni nem akarnak (szegények, utol­jára csak­ugyan elhitték, hogy rabszolgák.) .Midőn a' lelkesült sokaság az egyetem' udvarából kiindult, a' tömeg már 3—400 főből állott, kik a' legszebb jo­gok' (! ?) kivivásának büszke érzetében valamennyien a' bölcsészek- és jogászokhoz menének ... az iskolák megnyittattak, és a­ nemes érzelmű (e­ tettben, bizo­nyára nem) ifjúság rögtön kezet fogva a­ többiekkel a­ seminarium előtti téren már mintegy 2000 főnyi tömeg zajos iljenekben nyilatkoztatá a­ korszerű moz­galmak iránti rokonszenvét. Itt ismét ... a­ fölül em­litett eskü 1500 ajkon zengett el.­ L. Nemz. Ujs. 1848. 661. szám. Illy kép­viselé magát a' pesti ifjúság, melly egy kárhozatos pártnak szánandó eszközeül magát könnyelmüleg felhasználtatni engedte. Hány atyát és anyát ejtett ez kétségbe, és döntött a' sírba. *3) Többnyire a' szüléktől függ, hogy azon örömöt, mely­lyel természetnél fogva sajátjaik iránt viseltetnek, a' jó példa és nevelés által koronázzák is. Itt beteljese­dik ama' példabeszéd : mindenki úgy alszik, a' mint vetette ágyát ; a' gyermekből az, és ollyan lesz, a' mivé a' szülők és nevelők által képeztetik. A' nevelés által építik hanyatló koruknak örömét, 's magzatjaik' jövendő boldogságát. A' gyermek' évei, a' vetésnek ideje, ugy aratnak, a'mint vetettek. A' felsőbb tu­dományos nevelésnek is talpköve itt tétetik le. *4) Bel. és Nev. 1834. II. 71. lap.

Next