Palásthy Pál szerk.: Religio, 1866. 1. félév
41. szám
ezek ; de ha az elöljáró hibáit az utolsó falusi gyermek is tudja, nem lehet kivárni a lelkipásztortól, hogy csak ő legyen vak, s a feketét is fehérnek mondja. Ezek és ehez hasonlók, melyekkel napjainkban oly sokszor találkozunk, s valóban nehéz fájdalmak és szenvedések a lelkismeretes lelkipásztorra nézve s gyakorta legnagyobb akadályai az áldásos lelkipásztorkodásnak, s nem mindenkinek sikerül, kiben az akarat megvan is, eltávolítani azokat. — Da Domine auxilium ab alto. .—. A Pálosok Buda-sz.-Lőrinczi főmonostoráról. A hazánkban hajdanra kitűnően virágzó pálos szerzetnek rendházai közöl, melyeknek száma Pázmány szerint 170-re ment fel, a Buda-sz.-Lőrinczi ház maga idejében bizonyára a legjelentékenyebb volt ; mert azonkivül, hogy mint a szerzet főhelye, annak minden zárdáit fényben, gazdaságban fölülmulta, erényekben tündöklő szerzetesei közöl több írót, tudóst, művészt mutathat fel az utókornak. Mindamellett története s hajdani állapota kevésbé ismeretes ; szabadjon azért nekem a szerzet történetíróiból kiböngészett történeti adatokkal azt közelebbről megismertetni. Lőrincz, a szerzet provinciálisa, S idők folytán első generalis, emeltette e kolostort az ős budai hegyekben, hol most a „Szép juhásznéhöz" nevezett vendéglő áll. (1304.) Nem sokára keletkezte után Robert Károly, Óváry János gróf s Velenczei Pál budai polgár gazdagította azt. Hogy mily gyorsan virult fel, onnan is kitűnik, hogy a szerzet főnöki széke, mely előbb a Pálosok alapitója b. Özséb által épitett Pilis-sz.-Kereszten volt, ide helyeztetett át. Szerzeteseinek száma, virágzásának ezen korában, nem kevesebb mint 500 volt, kiknek eltartására a különben gazdag kolostor sem volt képes, azért Lajos király 1353-ban a máramarosi királyi sóbányák jövedelméből évenkint 100 aranyat rendelt e szerzetház részére. Ugyanezen nagy király remete sz. Pál a Pálosok védszentének ereklyéit (fejét kivéve, mely csak Lajos alatt hozatott be) a velenczeiektől megszerezvén, hazánkba hozá s nagy pompával a királyi udvar kíséretében itt letétette 1381-ben , miáltal uj jelét adta a szerzet iránti hajlamos kegyességének. A Lajostól rendelt 100 arany helyett Zsigmond 1391-ben a budai polgárok közt tett gyűjtésekből évenként 300 arany forintot engedményezett e kolostornak, melyet 1439-ben Albert király, valamint 1456-ban V. Ulászló megerősített. Az utóbbi még 100 arany forintot csatolt az összeghez a szerzett ruházat költségeinek fedezésére. 1456-ban virágzott e kolostorban. Bátory László szerzetes, s társainak a lelkiekben mestere, ki számos szentnek életén kivül az egész szentírást magyarra fordította. Ő első, névről ismert, biblia-forditónk. Kiváló szeretettel viseltetett e rendház iránt Mátyás király, kiről tudjuk, hogy ide gyakran betérvén, nyájas leereszkedéssel társalgott és étkezett a szerzetesekkel. Sőt őket saját királyi asztalához is meghívta, hol azonban rendszabályaikkal meg nem férő eledelt magokhoz venni vonakodtak. 1476 körül élt Pesti Imre, bölcsészettudor, kitűnő jámborsága s tudománya miatt nevezetes. Tatay Antal hitszónok, szerzett misekönyvet és breviáriumot, Szombathelyi Tamás (Th. de Sabaria) a szerzetnek ez időtájt géneralisa, magyar egyházi beszédein kivül több vallási munkát s szerzete szabályait irta meg. Midőn 1479-ben nagy szárazság uralkodott s Pest-Buda s környékének lakóit éhhalállal fenyegette, a sz. Lőrinczi barátok felkéretvén, körmenetet tartottak, s esőért esedeztek az Úrhoz. S ime, alig hogy visszatértek kolostorukba, a felhők megeredtek s belölök az eső záporban ömlött a földre. Mely eseményt a szerzet történetiről következő párversben örökítettek meg : Adventu fratrum sitiens terra imbre rigatur : Quos populi laudant, imbriferosque vocant. 1484 körül élt Dénes, hires szobrász, sz. Pál díszravatalának (mausoleum) alkotója, melyet midőn egykor a Mátyáshoz küldött török követ meglátott, elbámulva a mű szerkezetén, e szókra fakadt : „Valóban maga Isten tanította e művészt, és nem ember " 2) 1492-ben halt meg Thar Ispán Albert (A. Thar Ispán) ki mint budavári várnagy s a kánok kapitánya a szerzetbe lépvén, társainak a kegyesség, mértékletesség és föltétlen engedelmességben példányképet adva, élte le napjait. Költségein épült fel e kolostornak sz. Pálról nevezett kápolnája, melynek csudálatos alkotmánya mindenkit azonnal meglepett. Nagyszerűségéről eléggé tanúskodnak Hansisten Boleszlávnak Schlechtan Jánoshoz irt sorai : „Marmoream Pauli primi conspeximus aedem, Esse suam qualem, casta Diana velit. Hanc non Cretaei quondam videre parentes ; Nec statuere suo talia fana Jovi. Haec Agrippaeas superant delubra columnas, Cedunt Paulino, Flavia templa, Tholo. Marmoris haud tantum Memphis, bustumque Simandri Aut auri, aut verae relligionis habent.. Felices Istri populos, felicia rura, Felicemque Budám, Numine, Paule, tuo." 1513 körül élt Gergely, a szerzet géneralisa, ki különösen a régi építmények javítása s ujak épitése által szerzett magának érdemeket. Különösen Oszvald és Lukács zágrábi püspökök, Horváth Pál nándorfehérvári s Gergely ó-budai kanonokok, továbbá János, erdélyi vajda s Szapolyai Imre nádor s szepesi gróf végrendeletileg a szerzetnek hagyományozott alapítványaiból a Buda-sz.-Lőrinczi egyházban templomkart sószerkezetü orgonát állíttatott, a templomépületeket megnyittatta, pompás fehér márvány főoltárt emeltetett a szentélyben, melyeknek fényét különösen emelte jeles műveivel Vincze, hires szobrász, ki itt ez időtájt virágzott. " Nem akartam a sz. ereklyék áthozatalának részleteibe bocsátkozni, melyeket a szerzet történetirói, nevezetesen Eggerer (Fragmen Panis Corvi) Orosz. (Synopsis Annalium Ordinis s. Pauli) s Pongrácz (Triumphus Pauli) elég terjedelmesen közölnek. A sz.István-társ. által kiadott „Szentek életében" is találhatni a sz ereklyék áthozatalát (I kötet 79 lap.) *) Nem rég a mausoleumnak egy kis, de a munka nejéről azonnal meggyőző vörös márvány emlékére akadtak, melyet dr. Breát, az ottani birtokos, a m. museumnak ajándékozott. 41* -n 323 .•