Hanuy Ferenc szerk.: Religio, 1913.
1. szám
1. szám. RELIGIO következ is, hogy a békekötés részleteiről jelentést tegyen. Mátyás király és Vetési Albert veszprémi püspök között továbbra is megmaradt a jó viszony, amelyet többé nem zavart meg pillanatig sem a királyi kegyúri jog kérdése, amelynek jellemző lapját alkotja az 1473. évi veszprémi eset. Lukcsics József dr. A kalocsai érseki könyvtár ékiratos terracottahengere. Néhány évvel ezelőtt Kalocsán jártam. A gazdag és példás rendben tartott érseki könyvtár megtekintése alkalmával a könyvtáros, sőt, Winckler Pál úr, több ékiratos szöveget mutatott be, melyeket a megboldogult egyházfejedelem egy exotikus vendége X. mezopotámiai főpap hagyott Kalocsán, valószínűleg hálából azért a szívélyes vendégszeretetért, amelyben ottléte alkalmával volt része. Az egész ékiratos gyűjtemény nem nagy. Most márnem emlékszem pontosan, három vagy négy darabot tesz-e ki ? A kisebb tárgyak ujjnyi hosszú agyagszegek rövid feliratokkal, melyek tanúsága szerint Gudea, lagasi pateszi korából valók (Kr. e. 2500 körül), akinek nevét viselik és építkezéseiről tesznek említést. Az effajta agyagszegek épen nem mondhatók ritkáknak. Majd minden európai múzeumban akad egynéhány. A keleti egyházfő valószínűleg baghdadi hívei révén jutott birtokukba, ezek pedig de Sarzec báró, a lagasi (tel-loh-i) ásatások vezetőjének munkásaitól kaphatták. A derék arabusok ugyanis ilyenkor lopnak, mint a szarkák, kisebb tárgyakat szó nélkül raknak zsebre, és ha lehet, értékesítik. Innen van, hogy egyes «antikák» csodálatos kalandok után kerülnek egy-egy európai gyűjtemény biztos menhelyébe. A gyűjtemény legértékesebb darabjának azonban egy hordó alakú, 15 cm. hosszú terracottahenger látszott, amely hosszában 36 sort kitevő, rendkívül szép és könnyen olvashatónak ígérkező ékírásos szöveggel van borítva. Láttára csaknem magánkívül lettem örömömben. Csakhogy, sajna, ez az öröm nem volt tartós. Mert a hengert kezembe véve nagy megdöbbenéssel konstatáltam, hogy ékiratos tudományom teljesen cserben hagyott. A henger 36 sorának több mint 500 feléből alig tudtam felismerni egyet. Hiába erőltettem szememet és agyamat. A dolog nem ment, nem ment. A verejték kiült képemre és úgy éreztem magamat, mint a diák, amikor beszekundázik. Reszeltem a dolgot szörnyen. Végül nem volt más hátra, mint őszintén megmondanom: non liquet; ehhez türelem és nagyítóüveg kell; ha megengedik, a holmit magammal viszem és otthon meglátom, tudok-e vele boldogulni. Nagy örömre rám hagyták, csak vigyem. Most már alig vártam, hogy hazaérjek s a rejtelmes felirat titkainak megfejtéséhez fogjak. De ime, újabb, még keservesebb csalódás ért. A jól ismert ékek olyan furán, idegenszerűen vigyorogtak felém ! Akárhogy néztem, akárhogy forgattam drága hengeremet, azok az ékek mintha megbomlottak volna. Meg kell ugyanis jegyeznem, hogy a babyloniai írás elemeit alkotó ékek csakis három helyzetben fordulnak elő: vízszintesen (c·—), függélyesen (Y) és ferdén (Y ), az ék csúcsa pedig jobb felé, illetve lefelé mutat. A kezeim között levő hengert olvashattam akárhogy, forgathattam akárhogy, az ékek csak nem akartak normális helyzetbe jönni : az egyik irányban a függélyes ékek állnak tótágast a másikban a vízszintesek mutatnak udvariatlanul hátat( -<). Látva, hogy a dolog nem megy, lenyomatot akartam csinálni a szövegről. Federweisst és plasztilint szerezve munkához fogtam. Mindjárt az első lenyomat után láttam, hogy az ékek helyzete a lenyomatban normális, tehát az írás tükörírás. E felfedezés némileg megörvendeztetett, mert a lenyomatcsináláshoz szükséges maszatos holmikat félrerakva hengeremet kis kézitükör elé állítottam és a tükörbe nézve tanulmányoztam szövegét. Ujabb bosszúság! Az ékek állása immár normális volt ugyan, de a jelekre most sem tudtam ráismerni. Hiába erőltettem a szememet, könnyezni kezdett, conjunctivitist kaptam s a munkát abba kellett hagynom. Néhány hét múlva újból elővettem hengeremet. Eredmény: ismét semmi. Azóta sokat, sokat vesződtem vele, végigtanulmányoztam mindenféle ékírásfajtákat, ékíratfényképeket, de zöldágra még sem tudtam vergődni. Olykor eszembe jutott, hátha misztifikáció az egész? Hátha bűnös időpocsékolás minden perc, amit az én bolond hengeremmel eltöltök? De ezt a gondolatot nem bírtam bevenni. Az én kedves hengerem finom kalligráfiája modern csaló munkája volna? Soha! Hiszen, ha valaki hamisítani akar, már csak nem úgy hamisít, hogy a hozzáértő egy pillanat alatt tisztában van a dolog mivoltával ? És ha a henger hamisítvány, vájjon hol hamisították? Európában ? E föltevés kizártnak látszott, mert a henger ajándékozója Mezopotámiában jutott birtokába, oda pedig Európából nem igen importálhatták. Azonfelül európai hamisító nem viszi keletre, hanem Párisban vagy Londonban hozza forgalomba. A henger anyaga hamisítatlan mezopotámiai agyagnak látszott és így nem tudtam elképzelni, micsoda misztérium lappang furcsa írásjelei mögött. Mikor a hengert tovább nem tarthattam magamnál, elvittem Mahler Ede dr. bölcseletkori kollégához 1 Fraknói, Mátyás király magyar diplomatái, 44. 1 A régi babyloniak a tükörírást nem alkalmazták. A több mint 400 jegyet kitevő komplikált ékírás alkalmazását lehetetlenné tette. 11