168óra, 1989. április-december (1. évfolyam, 1-34. szám)
1989-05-09 / 2. szám
Kisúgott a miniszterelnöknek „Nem tekintem átmenetinek sem a kormányt, sem magamat” Mester Ákos interjúja Németh Miklóssal Az elmúlt hét csütörtökjén két részre szakadt a Tisztelt Ház. Az egyik felén érződött a lelkesültség, hogy végre most már olyasmi van napirenden, amihez hozzászólhat. A másik fele viszont restelkedett, hiszen semmi sem történt. A vita tét nélkül folyt, pedig az ország baja éppen elég nagy ahhoz, hogy a haza sorsáért különösen felelős parlamenti tagok ne kótyavetyéljenek el egy egész napot. De legalább bebizonyosodott: túl nagy kockázat a régi szereposztásban játszani az új darabot. E felismerést igen megkönnyítette, hogy például a kormányfő hat tárca élén tartotta fontosnak a személycserét. A folyamat azonban nem állhat meg, további változások várhatók. - Beszédének elején ön azt állította, hogy a kormányt talán már korábban át kellett volna alakítania. Miért nem tette? Ki vagy mi akadályozta meg? Egyszerűen a munkatempó. Több mint háromszor annyi törvényt terjesztettünk elő például ebben az öt-hat hónapban, mint akár a Lázár-kormány, akár a Grósz-kormány működésének hasonló időszakában - együttesen. Március tájékán még nem volt időm erre, s még jelöltjeim se voltak. Akkor kezdett formálódni bennem, hogy milyen kormányzati stratégiát kellene megfogalmazni. Még nem a program, csupán annak váza, s az, hogy megvalósításához milyen típusú emberekre lenne szükség. Párt és állam külön - közismert az a régi mechanizmus, amely megszabta a kormányelnöknek, hogy kik legyenek a miniszter jelöltjei. Az ön beszédének egy másik passzusában az áll, hogy elindult a kormány és a kormányfő önállóvá válásának folyamata. Ez azt is jelenti, hogy ma még egyik sem igazán önálló. Ebből arra is következtetni lehet, hogy a kormányfő alapvetően nem térhet el a párt irányvonalától. Már csak azért sem, mert ő maga is tagja a párt vezető testületének. A párt és az állam szétválasztásának elvét és gyakorlatátegyaránt helyeslem, szükségesnek tartom. Ám ma még nem tartunk itt, hiszen magam is a hatalmon lévő MSZMP tagja vagyok. - Nincs tehát ezen semmi szégyenkeznivaló, hiszen a jelenlegi helyzetből következik, hogy ön nem tudja függetleníteni magát a párt koncepciójától... - Ha eljönnek a választások és több párt lesz a porondon, annak a pártnak, amelyik megnyeri a választást és, mondjuk, koalícióban kormányoz mint bárhol a világon, nálunk is kötelessége lesz programját, akár harc árán is, a gyakorlatba átültetni. - Hogy valójában mi lesz, azt majd meglátjuk. Pillanatnyilag még eléggé zavaros, nehezen áttekinthető a magyar politikai élet. Most éppen miniszterek cserélődtek, hat tárca élére került új ember. Milyen megfontolások vagy tanácsok, netán „súgások'’ alapján? - Nem írta elő nekem senki, hogy ki legyen X vagy Y tárca jelöltje. A leendő minisztereket magam választottam. Menesztett miniszterek - A menesztett miniszterektől ön nyilatkozata szerint - részint a tervezett kormányprogram megvalósítása, részint a már megkezdett munka javítása érdekében vált meg. Mindkettő valójában körülírása annak, hogy ön nem volt elégedett az illető munkájával. Szerintem eléggé nehezen megállapítható manapság, ki alkalmatlan személyében is a munka elvégzésére, és ki az, akit ebben a jelenlegi struktúra gátol. Hiszen most egy-egy miniszter esetleg csak lobbizásra lát esélyt, nem pedig a testületi társaival való igazi együttműködésre, Így viszont nemigen van lehetőség arra, hogy a kormány hasonló vagy rokon szemléletű emberek testületeként jelenjen meg a közvélemény előtt. Csakugyan, ma még a struktúra is gátja annak, hogy ez megvalósuljon. Az egyes tárcavezetők ma még jórészt ágazati vagy részérdekeket képviselnek a kormányban. A minisztereknek valóban politikusokká kell formálódniuk ahhoz, hogy a kormány, a szó igazi értelmében, politikaformáló hatalmi centrummá váljon. Mindaz, amit ön - joggal - említett, ennek a gyötrelmes átmenetnek a jellemzője. - Témát váltva: észrevehető az a törekvés, hogy a párt - fölismerve a mai változásokat - mintha megpróbálná kihelyezni, „átmenteni” embereit, az egykori funkcionáriusokat... - Korábban valóban így volt, most ez a gyakorlat megtörni látszik. Egyre ritkábban fordul elő, hogy az apparátusból vagy a pártközpontból kikerülő embereket magas állami posztokra helyezik. Az utóbbi négy-öt hónapra semmiképp sem jellemző ez a régebbi szokás. Négy-öt hónap most valóban elég hosszú időnek számít. De ha mondjuk az elmúlt másfél évet vesszük figyelembe, még elég sok példát találunk arra, hogy vezető állami pozícióba kerültek azok, akiket a pártközpontból nagy hirtelen „kihelyeztek”. Ez önmagában még nem olyan nagy baj, hiszen egyáltalán nem biztos, hogy az ilyen ember alkalmatlan az új munkára. - És az sem biztos, hogy nincs meg az új feladathoz szükséges felkészültsége. - Igen, de én ennél nagyobb bajnak tartom, hogy fölnőtt egy rendkívül tehetséges nemzedék, a harmincéveseké, amely nem tud bekerülni a vezetésbe, mert a helyek már foglaltak. Pedig e generációban szép számmal vannak olyanok, akiknek az okfejtése napnál világosabb, logikájuk irigylésre méltó. És nemcsak abban különböznek az előttük járóktól, hogy nem viselnek nyakkendőt, hanem az egész észjárásukban, koncepciójukban. - Csak idő kérdése - méghozzá a nem távoli időé -, hogy ezek a fiatalemberek bekerüljenek a vezetésbe. Törekednünk kell arra, hogy a kormányban, a minisztériumokban ilyen friss gondolkodású, más felfogású, habitusú „harmincévesek” helyet kapjanak. I Ön más habitusú, más felfogású emberekről beszél, de nyugodtan nevezhetnénk őket „másként gondolkodódnak is... - A másként gondolkodó kifejezésben sohasem éreztem elmarasztaló tartalmat, most sem érzek. Másként gondolkodás, viták, az alternatívák nyílt feltárása nélkül nem juthatunk el a jó megoldásokig. Beosztást vagy nyugdíjat ! - De mi legyen azokkal, akik hosszú éveken, évtizedeken át nem voltak képesek változtatni a felfogásukon? Mit kezdjünk azzal, aki ma sem tud másként gondolkodni, aki még most is azt hiszi, hogy számára a hatalom, a vezetés örökös hitbizomány? - Meg kell őket szólítani egymás után. Tudatni kell velük, hogy más idők, más követelmények vannak, és kulturált, emberi módon más beosztást vagy nyugdíjat, de mindenképp valamilyen helyet kell nekik ajánlani. Annak érdekében is, hogy az új erők szerepet kaphassanak. - Ezek között az emberek között - akik, mondjuk, híján vannak a kellő intellektuális készségnek, a megfelelő retorikai tudásnak, a meggyőző erőnek - vannak, akik még ma is parlamenti képviselők, itt vannak tehát most is a Tisztelt Házban... II