168óra, 1999. január-június (11. évfolyam, 1-25. szám)
1999-05-06 / 18. szám
maguk eszközeivel siettetik is a folyamatot. Egyszerűen tudniuk kell, hogy mikortól számíthatnak tagságunkra. Többről, másról van szó, mint arról, hogy ezek a cégek olcsó munkaerőt és drága termékeiknek piacot keresnek nálunk. A DaimlerChrysler például - amely a maga 130 milliárd eurós éves forgalmával a világ hatodik legnagyobb konszernje - természetesen érdekelt abban, hogy nálunk járműveket értékesítsen, részt vegyen honvédségünk informatikai rendszerének fejlesztésében, a távközlésben, a MiG 29-esek korszerűsítésében, a Malév repülőgép-állományának megújításában. De ugyanakkor magyarországi vállalkozásaival tőkét hoz az országba, munkahelyeket teremt (egyedül Dunakeszin, az Adtranz vasútijármű-üzemben ezret). Vállalatainak forgalma nálunk tavaly 120 millió márka volt, de a konszern ugyanezen időszakban 200 millióért vásárolt árut és szolgáltatást, így is hozzájárulva külkereskedelmi mérlegünk javításához. IDŐ KÉRDÉSE A nagy kérdés tehát az, hogy csakugyan, mikortól is leszünk EU-tagok. Klaus Mangold, a DaimlerChrysler igazgatósági tagja, cége érdekeinek megfelelően, nem 2004-et szeretne, hanem jóval korábbi időpontot. Chikán Attila előadása szerint 2002-re leszünk felkészültek. Erwin Teufel, Baden-Württemberg miniszterelnöke tüzes szónoklatban fejtegette, hogy konkrét célt kell kijelölni, még ha az talán utópisztikusnak tetszik is, mert különben nem valósul meg semmi. Nézzük csak meg az európai valutaunió kérdését: még egy éve is voltak opponensei, sok volt a bizonytalanság, a vita. De kitűztek egy időpontot, és akkorra minden akadályt legyőzve meg is valósították. Bátorság kell, mint 1956-ban és 1989-ben. Bátorság és munka. Az utóbbiból persze van elég, Nikolaus van der Pas, az Európai Bizottság Task Force csatlakozási tárgyalásainak vezetője alig győzte sorolni a feladatokat. Mint kifejtette, az EU ma még nem Európa. Majd csak akkor lesz azzá, ha integrálja mindazokat, akik valóban oda tartoznak. A bővítésre szánt eszközöket mindenesetre megduplázták, előkészítésre és felvételre 80 milliárd euró áll rendelkezésre. Ők is 2002-re gondolnak, ennek azonban gyakorlati előfeltételei vannak. Mivel a technikai kérdésekre, például tizenöt parlament ratifikálási folyamatára másfél évet kell számítani, az előkészítésnek Magyarországon ez év közepére meg kellene lennie. Mint erről Gottfried Péter külügyminisztériumi államtitkár elmondta: a csatlakozási tárgyalások szakértői (átvilágítási) és megoldási szinten megfelelően folynak, a harmincegy fejezet kétharmada túljutott az átvilágításon, július másodikén kezdődik az utolsó szakértői tárgyalás, és novemberre minden pontban átadjuk álláspontunkat. Az ember óhatatlanul elgondolkodik: vajon annak idején, mikor Kompországot még a túlparthoz rögzítették eltéphetetlennek rémlő kötelek, KGST-tagságunkat is ilyen gondos előkészítés előzte meg? Akkor is ennyi feltételnek kellett megfelelnünk a belépés előtt? Ó, ha néhányban elbuktunk volna... Rovatunkat a Külügyminisztérium támogatja Klaus Mangold, a DaimlerChrysler igazgatósági tagja, és Chikán Attila gazdasági miniszter az együttműködési és ellentételezési megállapodás aláírása után 168 óra 25 Európa EUROBAROMETER Az EU-csatlakozásra készülő országok közül Magyarország belépését támogatja a legnagyobb mértékben a nyugat-európai közvélemény. Az unió tagországaiban ugyanis átlagosan a felnőtt lakosság 54 százaléka ért egyet belépésünkkel. A listán Lengyelország következik 49, Csehország 48, Ciprus 46, Szlovákia 43 százalékkal; legkisebb a támogatottsága Romániának és Szlovéniának 39-39 százalékkal. Többek közt ezt állapította meg a Gfk Europe legutóbbi „ Eurobarométer ” felmérése. A magyar belépés ellenzőinek aránya 24 százalék, a legalacsonyabb. A cseh csatlakozás ellenzőinek mutatószáma 28, a lengyelé és ciprusié 29. A legnagyobb arányt Románia ellenzői képviselik, 37 százalékkal. A magyar csatlakozás megítélése egyik évről a másikra majdnem mindegyik EU-tagországban kedvezően változott. Leginkább Spanyolországban, ahol tavaly 10 százalékkal többen képviseltek pozitív véleményt, mint egy évvel korábban. Ugyanez az arány plusz 9- 9 százalék Franciaországban és Portugáliában. Ausztriában viszont nem növekedett az igenlők tábora. Az unió bővítésével legnagyobb mértékben a svédek értenek egyet, a megkérdezettek közel kétharmada adott igenlő választ. A lakosság többsége képvisel támogató véleményt Dániában 61, Hollandiában 57, Finnországban és Görögországban 56-56, Spanyolországban pedig 54 százalékkal. Hogyan viszonyulnak a tagországok polgárai a jelenleginél nagyobb Európai Unióhoz? A válaszadók legnagyobb része, 74 százaléka szerint a bővülés azért előnyös, mert minél több országot tömörít az EU, annál fontosabb lesz a világban. Európa kulturális gazdagodását, illetve a földrész békéjének és biztonságnak garanciáját látja a bővülésben 66-66 százalék. Még mindig a többség ért egyet azzal a véleménnyel, hogy az új országok felvétele előtt meg kell reformálni az unió intézményrendszerét. „Ha új tagokkal bővül, akkor az EU a mi országunknak kevesebb pénzbeli támogatást fog juttatni. ” Ezzel az állítással a megkérdezettek 47 százaléka ért egyet. „Mostantól kezdve a jövőbeni tagországoknak már részesülniük kellene pézügyi támogatásban az EU részéről, hogy felkészülhessenek a belépésre.” Ezt az állítást a megkérdezettek 36 százaléka igenli, viszont 42 százaléka nem ért vele egyet. A bővítés nyomán a munkanélküliség növekedésével a nyugat-európai közvélemény 36 százaléka számol, 34 pedig azzal, hogy Európán belül saját országának jelentősége csökken. Mit tart a tagországok közvéleménye legfontosabb feltételeknek az új belépőknél? A sorrend a választ adók több mint 90 százaléka szerint a következő: 1. a csatlakozó ország ismerje el az emberi jogokat és a demokrácia alapelveit; 2. küzdjön a szervezett bűnözés és a kábítószer terjedése ellen; 3. törekedjék a környezet védelmére.