168óra, 2020. január-március (32. évfolyam, 1-13. szám)
2020-03-12 / 11. szám
IRA PUBLICISZTIKA !MENTÉS MÁSKÉNT Sajtó mortále „Kívánjuk a sajtó szabadságát, a cenzúra eltörlését!” Petőfi már napok óta molyott ezzel a mondattal, de sehogyan sem akart rendesen összeállni. Mindig talált benne olyat, amitől megijedt, a fejében működő kis öncenzor szorgalmasan tette a dolgát. Vasvári, aki szintén márciusi ifjú volt, még nálánál is jobban aggodalmaskodott. - Baj lesz ebből, Sándor! - mondta. - Odafönt nem fognak neki tapsikolni. Kapják be, gondolta Petőfi, de hangosan nem mondott semmit. Megbízott ugyan a barátjában, de tudta, hogy ahol ketten beszélgetnek, ott még a falnak is füle van. Egyébként meg sajtószabadság volt, csak minden szöveget jóvá kellett hagyatni az illetékes hivatallal. Mely hivatalról persze senki nem tudta, hogy ki ő és merre székel, annyira titkosan végezték a dolgukat, hogy gyakran még saját magukat sem ismerték. Ha néhanapján mégis lelepleződtek, akkor a BBC szerkesztési elveire hivatkoztak. Pedig - és ezt már a kései utókor nevében tesszük hozzá - a BBC még csak jóval ezután lett föltalálva. Ekkor jött a hírrel Jókai: indított egy Facebook-csoportot, az a neve, hogy Szabadítsuk ki Táncsicsot! - Lájkoljátok, lécet! - mondta. Jókai volt a legokosabb közöttük. Reményteljes írónak indult, később klasszikus lett belőle, utcákat, tereket, művelődési házakat neveztek el róla. Amúgy meg volt még egy napjuk a forradalomig, miért ne lájkolnának, valamivel el kellett ütniük az időt. A randalírozásból már kinőttek, meg az a magatartás nem is volt nekik a sajátjuk soha. Rendes, tisztelettudó fiatalemberek voltak, a légynek sem ártottak volna. - Csak ne essen az eső 15-én, mert akkor sokan odahaza maradnak - aggodalmaskodott Vasvári. - Nem leszünk gyarmat! - jegyezte meg Petőfi, csak úgy, szőrmentén. Tovább molyott a mondatával. „Kívánjuk a sajtó szabadságát, a cenzúra eltörlését." Censúrának írta, mert a cenzúra szót a korabeli szövegszerkesztők aláhúzták pirossal. Tartott tőle, hogy a főnökei nem engedik nyomtatásba ezt a mondatot, hiába, hogy a BBC, akkor sem. Szigorú rend uralkodott a korabeli közmédiában, tetőfokára hágott a szólásszabadság, csak volt, amiről nem szabadott írni. Jókai törte meg a csendet. - Aztán tudjátok-e, hogy mi az a szamizdat? Hogyne tudták volna. Fel is csillant a szemük. - Talán a Rajk-butikban érdemes próbálkozni - mondta Vasvári. - Úgy tudom, nyomdája is van a Lacinak. Csak hát nem tudták, hogy merre van az a nyomda. Egyedül a titkos rendőrök tudták, hogy hol kell keresni Rajk nyomdáját, de tőlük zsenánt lett volna megkérdezni. Meg tán meg sem mondták volna. Vészesen közeledett a lapzárta, érthető, ha Petőfi egyre jobban szorongott. Hogyan lesz ebből 12 pont, ha már az elsőt is elkaszálják? Megosztotta az aggályait a barátaival, akik azonban nem voltak ennyire borúlátók. - Egyet se törődj velük, Sándor! - mondta Jókai. - A te neved még akkor is fényesen fog ragyogni, amikor ezekről a sehonnai bitangokról már senki sem fogja tudni, hogy kik voltak. Másnap aztán minden úgy történt, ahogyan meg van írva: kitört a forradalom, nem volt semmi csúszás. A többi már történelem, akit bővebben érdekel, megnézheti a Nemzeti alaptantervben. / FöldS. Péter FŐÚR! RENDEL! Rajz: SZŰCS ÉDUA 2020. március 12. 33