AGRÁRTÖRTÉNETI SZEMLE 27. évfolyam (1985)
1985 / 3-4. sz. - KÖVÉR GYÖRGY: A kondratyev-ciklus története
438 KÖVÉR GYÖRGY olyan „fájdalmas folyamat", amelynek során megszűnnek „a termelés és elosztás, a kínálat és kereslet között meghatározott feltételek hatására keletkező meg nem felelések és aránytalanságok, átmenet a nép- és világgazdaság egyik dinamikus egyensúlyából — amelynek további létezéséhez nincsenek meg a szükséges és elégséges feltételek — egy másikba".16 A hosszú ciklusok hipotézisét 1925-ben empirikusan megalapozó tanulmánya előtt — mint maga írja 1926-os vitacikkében, annak szinte bevezetéseként 17 — külön tanulmányt szentel a gazdasági statika és dinamika elméleti értelmezésének.18 Mivel a gazdasági jelenségeket alapjában dinamikusnak tartja, csak a teoretikus megközelítésekben állítható szembe a statikus és dinamikus koncepció. A változó elemekből összeszőtt dinamikus equilibrium mellett száll síkra. A dinamikus folyamatok között megkülönböztet minőségi és mennyiségi változásokat, illetve evolucionárius (megfordíthatatlan, pl. népesség-, ill. termelésnövekedés) és konjunkturális (hullámzó, ismétlődő és megfordítható; pl. árak, kamatláb, munkanélküliség aránya) folyamatokat. Az utóbbiakat nem abszolút értelemben tekinti irreverzibiliseknek, hanem az előzőhöz viszonyítva, és ezen belül szabályszerű és szabálytalan folyamatokat különböztet meg. A szabályszerűek között a szezonális és a ciklikus ingadozásokat említi. A kapitalista társadalom valósága kapcsán elméletileg megfogalmazza azt a problémát, hogy míg a gazdasági fejlődés egésze irreverzibilis folyamat, amelyben a haladás szakaszokon keresztül jut érvényre, addig bizonyos elemek (árak, bérek, kamatláb stb.) konjunkturális hullámzással jellemezhetők. Más elemeknél ez az ingadozás kompex folyamat, tartalmazza a trendet és a fejlődés ütemét, annak hullámzásaival együtt. A gazdasági folyamatok dinamikáján belül tett elméleti distinkció tükröződik abban a módszertani megkülönböztetésben, hogy a hosszú ciklusokat elemző tanulmány az árakat, béreket és kamatlábat (az ún. értékmutatókat) egyszerű statisztikai indexszel ábrázolja, a vegyes jellegű (kükereskedelmi forgalom), ill. tisztán naturális sorok esetében a trend-deviancia módszert alkalmazza. Az utóbbiaknál mindig egy főre eső adatokat használ, s a legkisebb négyzetek révén kiszámított szekuláris trendtől való elhajlásokat vizsgálja úgy, hogy 9 éves mozgó átlagolással megpróbálja kiszűrni a rövidebb ciklikus mozgásokat.19 A számba vehető elmélettörténeti előzmények áttekintését és az alkalmazott statisztikai módszerek részletes bemutatását az empirikus vizsgálat eredményeinek közlése követi. A tárgyhoz szabott kutatási módszer megválasztása bizonyos változásokat hozott a hosszú hullámok fordulópontjaiban, ezzel is jelezve, hogy a probléma — legalábbis módszertanilag — már eloldotta kötődését a rövid ciklusok csúcspontjaitól. Az első ciklus emelkedő hulláma 1810—17-ig tart, ereszkedő ága 1844—51-ig, a második 1870—75-ben tetőzik, és mélypontját 1891—96-ban éri el, míg a harmadfél hullám 1914—20 között vált sülylyedő tendenciára. Az elsősorban francia, angol, amerikai sorok között felsorolja azt a hat naturális mutatót is (21 közül), amelyeknél a hosszú ciklusok nem voltak kimutathatók. Ezt nemcsak tudományos korrektsége bizonyítékaként idézzük, hanem azért, mert a későbbi vitákban a kételkedők és kritikusok gyakran épp ezekből az adatokból indultak ki. 18 Uo. 208. o. 17 N. Kondratyev: A voproszva bolsih ciklah konjunktura. Planovoje hozjajsztvo 1926/8. 167. o. 18 Kondratyev 1924—25. Vö. a dinamikus equilibrium polgári felfogásával Mátyás Antal: A modern polgári közgazdaságtan története. Bp. 1973. 434. s. köv. p. 19 Kondratyev 1925. 32—35. o.