A Hét, 1971. július-december (2. évfolyam, 27-53. szám)

1971-11-26 / 48. szám

Világ proletárjai, egyesüljetek ! Példás együtt­működés Egy mind magasabbra ívelő, széles nemzet­közi kisugárzású barátság újabb jelentős megnyilvánulása zajlott le Temesváron. Pár­tunk főtitkárának, az Államtanács elnökének, Nicolae Ceausescu elvtársnak a meghívására baráti látogatást tett hazánkban Joszip Broz Tito, Jugoszlávia Szocialista Szövetségi Köz­társaság, valamint a Jugoszláviai Kommunis­ták Szövetségének elnöke. A román—jugoszláv kapcsolatokat a mélységes bizalom, az őszin­teség és az olyan elvszerű kölcsönös megértés jellemzi, amely közös eredményeiben és kon­krét megnyilatkozásaiban példamutató, külö­nösen most, a nemzetközi életnek ebben a bonyodalmakkal teli, komplex fejlődési szaka­szában. Éppen ezért és sok másért, a legma­­asabb szintű román—jugoszláv találkozó teb­et jelent, mint két egymással szomszédos nép, két azonos társadalmi rendet építő baráti nemzet legmarkánsabb — és nemzetközileg is nagy tekintélynek örvendő — államférfiéinak munkatalálkozója, noha ezeknek a megbeszé­léseknek elsősorban a konkrétság adta meg a jellegét; többet jelent, mert ismét gyakorlati módon igazolja azt, hogy azok a huszadik századbeliségünk új társadalmi törvényeiből kinőtt elvek, amelyeket mindkét szocialista állam vall s amelyek ezeknek a kapcsolatok­nak is megingathatatlan alapját képezik, egye­temes érvényűek. Vagy ahogy Nicolae Ceausescu elvtárs ezt megfogalmazta: „érde­keltek vagyunk abban, hogy azok az elv­ek érvényesüljenek a világ összes államai közötti kapcsolatokban, amelyeken Románia és Jugo­szlávia kapcsolatai alapulnak — a teljes jog­egyenlőségnek, a nemzeti függetlenség és szu­verenitás tiszteletben tartásának, a belügyek­­be való be nem avatkozásnak és a kölcsönös előnyöknek az elvei". Ha ehhez hozzászámítjuk azt a tényt, hogy a két ország álláspontja a nemzetközi élet legfontosabb kérdéseiben azonos vagy nagyon közelálló, valamint azt, hogy a kétoldalú gazdasági, technikai, valamint kul­turális jellegű kapcsolatok gyorsított ütem­ben fejlődnek, akkor nyilvánvaló, hogy a temesvári találkozó nemcsak azt­­ a puszta tényt szögezhette le, hogy a nemzeti füg­getlenségért és a társadalmi haladásért vívott közös harcban született román—jugo­szláv barátság megszilárdult, hanem hogy újabb konkrét együttműködés útjai és le­hetőségei nyíltak meg. Ezek az újabb lehe­tőségek természetesen szoros kapcsolatban állnak azokkal a sikerekkel, amelyeket a két ország népei a szocialista építésben, különö­sen pedig a modern szocialista ipar megte­remtése terén elértek. A termelés műszaki-tu­dományos szintjének rohamos növekedése, a műszaki-ipari forradalom legigényesebb meg­valósításainak a gyakorlatba ültetése kedve­zően hatnak ki erre az együttműködésre és annak perspektíváira. A két nép felszabadult energiáinak összefo­gására igen jellemző példa a vaskapui vízi­­erőmű létrehozása. „Úgy vélem — hangsú­lyozta Joszip Broz Tito elvtárs —, hogy a ju­goszláviai és romániai szakembereknek ez a gigászi műve — a Szovjetunió bizonyos mű­szaki támogatásával —, amiről itt Ceausescu elvtárs említést tett, az objektum nagyszerűsé­génél fogva sok embert bámulatba ejt a vi­lágon és Európában. A történelem során elő­ször zaboláztuk meg Európa legnagyobb folya­mát és Románia meg Jugoszlávia népei szol­gálatába állítottuk. Egy ilyen folyam megza­­bolázása bizonyítja, mit jelent az együttmű­ködés, amelyet ennek az építkezésnek a so­rán megvalósítottunk, amikor igen kritikus helyzetekre is sor került." A termékeny román—jugoszláv kollaboráció újabb távlatait tárták fel a temesvári­­ talál­kozón. Az együttműködést pedig szélesebb távlatokban kell értelmezni, mint ahogy eze­ken a megbeszéléseken is így értelmezték. „Az országaink közötti együttműködés fejlesz­tésével foglalkozva — hangsúlyozta Nicolae Ceausescu elvtárs — mi ugyanakkor behatóan érdeklődünk az európai biztonság kérdései iránt, s arra törekszünk, hogy a Balkánon mi­nél jobb együttműködést építsünk ki. Egyéb­ként úgy véljük, hogy a balkáni béke és együttműködési övezet megteremtése szerves része az európai biztonságnak." A temesvári találkozó pedig szerves része hazánk követ­kezetes és pozitív szellemű tevékenységének, és teljes mértékben beleilleszkedik pártunk mély felelősségtől áthatott bel- és külpoliti­kájába. A látogatás nagy nemzetközi vissz­hangja pedig arról vall, hogy az európai és egyetemes világpolitika egyik emlékezetes és fontos momentumának voltunk tanúi. MIKLÓSI DÉNES A vaskapui duzzasztó gát Victor Bircu felvétel* 1971. november 26. II. évfolyam --------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------20 oldal A SZOCIALISTA MŰVELŐDÉSI ÉS NEVELÉSI TANÁCS TÁRSADALMI—POLITIKAI—MŰVELŐDÉSI HETILAPJA Aza­­­les Etikusfi és vállalatvezetés Az ember és a gazdasági élet millió kölcsönhatáson alapuló viszonylatában, e viszonylat egé­szének és részleteinek mindig időszerű vizsgálatában az etikai vonatkozások természetszerűleg kerülnek előtérbe a szocializmus emberközpontú termelés-szerve­zésének körülményei között. Az új ember erkölcsi, tehát tudati ér­tékei az új társadalmi viszonyok talaján szinte anyagi erővel ha­tó „belső erőforrásokká“ lépnek elő. Nem jelenti ez, természetesen, sem azt, hogy az új erkölcsi, eti­kai értékek a priori adott velejá­rói a szocializmus emberének, sem azt, hogy kialakításuk fatáli­san csak idő kérdése. Még akkor sem, ha minden társadalmi fo­lyamatban a legtöbb időt igény­lő éppen az új ember kialakí­tása. Az érettük való aktív munka mindig most és sohasem holnap, a szocializmus fejlődésével e­­gyenes arányban növekvő igény, társadalmi rendelés, amely bár­­mifye halasztást csak megbosz­­szulhat, de semmi esetre sem tűrhet meg. Ebben az összefüg­gésben a párt Központi Bizott­ságának legutóbbi plenáris ülé­sén elfogadott program akár gazdasági programnak is tekint­hető, hiszen rendkívüli értékű előirányzatai egészében és köz­vetlenül érintik a sokoldalúan fejlett szocialista társadalomért folyó munkánk minden terüle­tét, így magát a szorosa­n vett gazdasági tevékenységet, a ter­melőmunkát is. Az a gazdasági vezető, aki a­­laposan és lényegében tanulmá­nyozza ezt a programot, pártunk főtitkárának előadói beszédét, ki kell, hogy olvassa belőle a lé­nyeget: a szocialista, a kommu­nista etikum és méltányosság elveinek szabad — és mondhat­juk nyugodtan: kizárólagos — érvényesülése nem csupán em­ber és ember közötti viszony, de gazdasági egység és gazdasági egység közötti viszony kérdése is. Más szóval, a szocialista eti­kum és méltányosság elveinek át kell hatniuk a vállalataink közötti viszonyt is. Ne érezze senki anakronisztikusnak az i­­gény ilyen értelmű megfogal­mazását csak azért, mert hiszen törvényeink — amelyek meg­szabják ezeket a viszonyokat — már eleve ebben az szellemben készültek. Legtöbbször törvé­nyek határozzák meg — lénye­ges vonatkozásaiban — az ember és ember, az ember és vállalat viszonyát is, és alakulásukban mégis hatnak azok a visszatartó erők, amelyek, úgymond , törvé­nyen kívüliek. A vállalatok kö­zötti viszony is végső soron em­bereken múlik, olyanokon, aki­ket áthatott vagy kevésbé ha­tott át a szocialista etika és méltányosság eszméje. És ak­­­kor. .. Egy példa, hogy világosabban megértsük egymást : x üzem a réginél jobb termékkel jelentke­zik szerződéskötésre, y üzem a régivel. És bár törvény, logika, méltányosság, gazdasági érdek — minden x üzem sikerét emel­né „törvényerőre“, mégis y üze­mé lesz az. Miért ? Mert vala­hol közbejött az az emberi té­nyező, az a „szubjektív hatóerő“, amelyet ugyan kizár a törvény, de mégis érvényesült. Mert... Mert y üzem megbízottja nekem adhatja „ajándékba“ a minta­­példányt, esetleg lehet „barátom“ és így tovább és így tovább. Az a vállalatvezető vesse rám az első követ, amelyik nem tart­ja lehetségesnek — sőt, olykor személyére nézve is „előnyös­nek“ — a hasonló eseteket. Azon a címen, hogy „emberek va­gyunk“. Hát éppen erről van szó. Ez az a terület, ahol gazdasági programmá válik az ideoló­giai tisztaságot, a kommunista erkölcsiséget és méltányosságot erősítő pártprogram. BLÉNESI ERNŐ

Next