A Hon, 1874. január (12. évfolyam, 1-25. szám)
1874-01-01 / 1. szám
Viceimét szokás megrendelni. Ily módon lehet az érvényes törvények és szokásjog gyűjtését eszközölni,mm -ígmint az Verbőczy által is történt, de egy rendszeres törvénykönyv kidolgozására irányt kell szabni. Avagy előbb készüljön a tervezet és azután fogja a miniszter úr az irányt meghatározni ? Volt ugyan már nálunk erre is eset, sőt nem csak terveztek tekintetében, hanem életbe léptetett törvényekkel is megkísértettük hátulról felkantározni a lovat, így példa szóbeliség útjának egyengetésére felállítottuk a semmitőszéket, behoztuk a végrehajtói intézményt, nagy részben igazságügyi költségvetésünk is megfelel a szóbeliség igényeinek, csak maga a szóbeliség hiányzik. Beloptuk ugyan a sommás eljárás útján, de következetesség nélkül a felebbviteli rendszerben és most úgy vagyunk vele, mint a formába esett féreg; ki akarunk harapódzani a bajból, de nem merünk belekapni. Babos K. javaslata a perrendtartás módosítására egy kísérlet volt ez irányban, de csak azon meggyőződésre vezetett , hogy fából nem lehet vaskarikát készíteni. Ha nem merjük a szóbeliséget egészben elfogadni, akkor szerintünk nem létezik más expediens, mint egyátalában egész sommás eljárásunkat a perrendtartás keretéből kiválasztva, azt az osztrák u. n. »bagatell eljárás szerint szabályozni. Természetes, hogy ennek megfelelőleg kellene Suhajda javaslatának átdolgoztatni. Mostani sommás eljárásunk mellett még külön »bagatell« eljárásnak semmi értelme sem volna. Nem tudjuk, hogy az enquete mily titkos tanácssal szolgált a miniszternek, de mi a fentebbi irányt ajánljuk figyelmébe, mert csak így bontakozhatunk ki az ellentétek tömkelegéből, a tévedések és a rendszertelenség eredményezte bonyodalmak labyrintusából. Ezen eszme talán bővebb megvitatást érdemel, semmint ezen évi szemle alkalmával lehetséges, de át kell térnünk a fizetési rendeletekről szóló törvényjavaslatra, melynek bő pártolója vagyok. Megengedem, hogy nem sok pernek fog általa eleje vétetni, de ha nálunk egyelőre nem is érnék el ezen czélt, úgy legalább a kereset megindításának hatályosabb jogi alakzatát képezné, mert míg most alperes a tárgyalásra való megidézésében mintegy ösztönt s felhívást lát a perlekedésre, addig a bírói fizetési rendeletben az alaptalan perlekedés és az azzaljáró költekezés eredménytelensége tüntettetik fel. ’ Konok perlekedőkre és nagyon megszorult adósokra ugyan nem fog hatni az ily lélektani pressio; de hisz börtön, bot és kínvallatás sem felel meg mindig czéljának. Leghatalmasabb ellensége azonban a fizetési rendeletek sikerének az ügyvédi kar fegyelmezetlen része, miért is égető szükség az ügyvédi rendtartás törvényesítése, mert különben nem sokára megéljük, hogy a régi olasz módra utczasarkokon és piaczokon nagy esernyős sátorokban nyittatnak ügyvédi irodák. E napokban jelent meg amagyar váltótörvénykönyv tervezete,a melyet az igazs. miniszt. megbízásából dr. Apáthy István jogtanár szerkesztett. E tervezet általános indokolását a szerző szaklapok utján közlé, midőn munkálatát sajtó alá bocsátá. Tudjuk tehát, hogy a köz, német váltórendszabályt véve alapul, egyúttal jelző és indokolá az attól eltérő rendszerét, amennyiben az egyes intézkedéseket a váltóintézmény természetének inkább megfelelő sorrendben tárgyalja. Igen természetes, hogy a javaslat becse fölött ítéletet még nem mondhatunk. Évi szemlénk kiegészítéséül még elkerülhetlenül említést kell tennünk a felsőbb oktatásról (ide értve a jogakadémiák) rendezéséről szóló törvényjavaslatot. Feltűnőnek találjuk, hogy az a legközelebbről érdekelt jogtanári kar részéről szó nélkül hagyatott. Pedig, hogy sok szó fér hozzá, arra elegendő azon megjegyzésünk, hogy a javaslat nem egyéb, mint — horrendum dictu ! a mostani állapotoknak törvénybe czikkelyezése. Kath., kálvinista, lutheránus és kir. jogakadémiák! íme bemutattuk a lefolyt évnek reformtörekvéseit. Lám mint pezseg és buzog nálunk a szellemi erő és tevékenység, melylyel az egész művelt világ és egész századunk vívmányait felkaroljuk, hogy önmagunk alkotó erejével hozzájárulva, teremtsünk nagy semmit! És e tényezők "’közt a legelső, mert legkiválóbb helyet foglalja el a magy. tud. akadémia. Ennek méltóságteljes nyugalmát nem zavarja meg jogfejlődésünk küzdelme ;nem törődik a codificatió és az élet egyéb apró viszontagságaival, hanem a helyett mentül kevesebbet gondol magával a jogtudománynyal! Az egész évben még csak egy árva jogi értekezés sem olvastatott fel (Matlekovits S. székfoglaló beszédén kívül). Pedig a tud. akadémia tagjai vitték a nagy szót az országbírói értekezletben, ők követelték az osztr. polg. törv.könyv kiküszöbölését, és most, midőn magyar polg. törv. könyv alkotásához kellene látni — a tudományos akadémia mint a szellemi rokkantak háza szerepel ! A haladás zászlóját a jogtudomány küzdterén évek óta csak a m. jogászgyülés lobogtatja. Jogéletünk regeneratiójának nagy feladatánál a magy. jogászgyülés szolgált egyedül némi tájékozásul sőt zsinórmértékül, mint péld. a keresk. törv.könyv kidolgozásánál , továbbá a perrendben a szóbeliség és közvetlenség alapjának, úgyszintén az önálló magyar magánjogi törv.könyv több nagy horderejű alaptételeinek elvi elfogadása által. Óhajtjuk ezért, hogy a jogászgyűlés tagjainak buzgósága el ne lankadjon soha, s igy örökre büszkeségem lehessen e társulás eszméjének megpendítése. Dr. Dárday Sándor. Országgyűlési tudósítás. A képviselőház ülése. Elnök Perczel Béla. Jegyzők: Szeniczey Ödön, by Algernon. A kormány részéről jelen vannak: Szlávy Jó- Pauler Tivadar. Szlávy József miniszterelnök és pénzügymister kihirdetés végett átnyújtja a honvédzászlóalszaporításáról, a magyar korona országaira eső vitaléknak a határőrvidék hátralevő részének, az I., II., III., IV, VII, VIII IX X. és XI. -rm határőrségi ezredek területének polgárosítása ■tán való megállapításáról, illetőleg az 1872. 35. rányczikk módositásáról ; továbbá a magyar sori csapatokhoz és hadi tengerészeihez az 1874. en kiállítandó ujoncz és póttartalék jutalék megírásáról ; a pénzügyekre vonatkozó jogi szabályok ínyben hagyásáról, végre a gömöri iparvasutak ■ségtöbbletének fedezéséről szóló törvényjavaslat.Beöthy Algernon és Szeniczey Ödön jegy(felváltva olvassák a szentesített törvényeziket)Elnök: Az imént kihirdetett törvényezikkek mló czélból át fognak küldetni a méltóságos fő-Méltóztassék a mai ülés jegyzőkönyvét meg-Szeniczey Ödön jegyző (olvassa a mai üléskönyvét.) . .. Elnök : Ha nincs észrevétel, a jegyzőkönyv sitye van. Ezek után a képviselőház t. tagjainak boldog új évet kivánván, a mai ülést bezárom. Ülés vége 12 óra 30 perczkor. A főrendiház ülése. Elnök: Majláth György. Jegyzők: Nyáry Gyula b., Prónay Dezső b. A kormány részéről jelen van: Wenkheim Béla b. Beöthy Algernon áthozza a képviselőházban kihirdetettjavaslatokat. Nyáry Gyula b. és Prónay Dezső b. Jegyzők (felváltva olvassák fel a szentesített törvényczikkeket.) Elnök : A legfelsőbb szentesítéssel ellátott és e házban is kihirdetett törvényczikkek az eredeti példányban biztos őrizet végett az országos levéltárba fognak elhelyeztetni. Mielőtt ez ülést, melynek több tárgya nincsen, bezárnám, engedjék meg a méltóságos főrendek, hogy a közelgő évforduló alkalmából szívből fakadt üdvkívánataimat fejezzem ki; egyúttal pedig számomra és tiszttársaim részére is azon szíves hajlamot és bizalmat, melylyel bennünket eddig támogattak, a reánk tekintő új évben is kikérjem. (Éljenzés.) Haynfeld Lajos ezután az elnöknek kiván boldog uj évet. A jegyzőkönyv hitelesíttetvén, az ülés véget ér. A világirodalom 1873 ban. A londoni »Athenaeum« évenkint nagybecsű eredeti szemléket szokott közleni az irodalom évi fejlődéséről. A múlt évről szóló tudósítást lapunk terjedelméhez mért kivonatban érdekesnek tartjuk olvasóinkkal közleni, megtartva azon sorrendet is, melyet az angol lap követ. Belgium. (Ismertető E. du Laveleye — Paul Frédéricq.) A porosz-franczia háborúban megőrzött nemzeti függetlenség érzetét tanúsítja ezen országban egy 1873. elején megjelent nagy nemzeti encyclopaedia, melyet »Patria Belgica« czimmel Van Bemmel adott ki s az egyes tárgyakat a legjelesebb tanárok írták meg. Eddig az első rész jelent meg »Belgique Physique» czim alatt, melyben a tartomány éghajlata, terményei s gazdálkodása ismertetik. E mű nemcsak a nemzeti érzületet elégíti ki, de az idegenekre nézve is egyik főmunka lehet ezen országra nézve. A szépirodalom terén kitűntek a következők: »Morsures Feminines« Leclercq Emil realistikus, de eredeti zamata regénye; Lemonniertől »Contes Flammands et Wallons«; Graviere Carolina regényeinek gyűjteménye s Pergamenéi néhány csinos élet jellemrajza Brüsselből. Hoch Ágost a népbabonákról s a családi élet történeti fejlődéséről irt csinos műveket. Ezenkívül Veydt Miksa s Dubois Jenő hátrahagyott művei érdemelnek figyelmet. A drámai irodalom termékei közül felemlíthetők Romberg, Delmotte, Stoumon, Hennequin s a legjelesebb belga-franczia író Potvin Károly művei. Az utóbbi »Rubens anyja« czímű drámáján kívül egy önálló művet irt »La Corruption Littéraire en France,« melyben a franczia irodalom újabb termékeit világosan s határozottan ismerteti. Loison, az újabb német irodalomról irt egy terjedelmes művet, Michiels Alfréd kitűnő »Histoire de la Peinture Flamande«-ja tovább folytattatott. — A történelmi irodalom gazdag volt. Juste Teodor »Guillaume le Taciturne« s Palmerston életrajzát irta meg. Piot műve : »Le Régne de Marie Thérése dans les Pays-Bas Autrichiens« igen lelkiismeretes mű. De Bavay az 1830-ki belgiai forradalmat érdekes részletekkel, de részrehajlólag irta le. Igen szép monographia »L’Histoire d’Arion« Prat jó nevű archaeologtól. Fourdin Ath város régi okmányait birálatilag adta ki. Reusens tanár keresztyén archaeologiai kézikönyvet adott ki. Más történelmi műveket írtak : Deschamps miniszter, Laveleye, Dupasquier, Passy Thonissen. — A bölcsészeti szakban első helyet foglal el Tiberghien, brüsseli egyetemi tanár műve : »Enseignement et Philosophie.« Fuerison ghenti egyetemi rektor érdekes előadást tartott. A jelen kor művészetéről az irodalomhoz viszonyítva. Quetelet Adolf nevezetes művet adott ki »Anthropométrie, ou, Mesure des differentes facultés de l’ homme.« — Az anthropologiai és archaeologiai nemzetközi congressus hatodik üléséről egy nagybecsű 600 lapnyi kötet jelent meg Dupont Emil szerkesztése mellett több száz térképpel s tervekkel. Az utazási művek közt említésre méltók a következők : »Sahara és Lapphon« Alviella Goblettel igen jó leírással s az ellentétek feltüntetésével. De Smet jezsuita az Oregoni indián törzsekről irt. A jogi irodalomban legelőbb kell említeni Defacqt Jenő hátrahagyott művét Belgium régi törvényeiről, mely valóban »mestermű úgy históriai tudomány, mint jogi éles elméjűség tekintetében«. Laurent a polgári törvényről s a takarékpénztárak ismertetéséről az iskolákban irt, mely utóbbi műért tízezer franknyi Guinard jutalmat nyert. A flamm nép is kezd felébredni százados apathiájából s törekszik az önművelődésre. Hendrik Conscience, csinos regényeket ír flamm nyelven. — Mellette említésre méltók még Courtmansné, Van den Abeele, Van der Cruyssen, Dodd s mások. Nagyobb fontosságú regény azonban a múlt évben nem jelent meg. Dr. Nolet de Brouwere érdekes két kötetnyi essayt közlött. A költészet mezején legelőbb két új kiadásról kell megemlékeznünk, egyik Cort Ferencz kedvelt költő műveinek gyűjteménye s két költőnő Leveling Rosalia s Virginai költeményeinek második kiadása; ez utóbbiak Longfellow s Uhlandra emlékeztetnek. E két igen kedvelt gyűjteményen kívül Fergant János, Weghe Victor s Sevens Teodor költeményei ébresztettek nagyobb figyelmet. Brockhausnál Lipcsében egy nagyobb gyűjtemény jelent meg »Nederlandsche Bibliothek« czímmel, melynek szerkesztését Heremans ghenti philologiai tanár s Hiel Emanuel költő vették át. A drámai irodalomban sok mű jelent meg, különös figyelmet érdemel egy polgári színmű »A meny« Block és Van Hoordetól s Van den Brande József történeti drámája »Antwerp elfoglalása 1853.“ Az irodalomtörténetre nézve igen fontos értekezés Rooses Miksától a Niebelungok s az Eddáról. A franczia uralom (1794—1814.) alatt fejlődött flamm irodalmat Devigne irta le ily czim alatt »De Zuid - Nederlandsche schrijvers van het tijdstip der franseke overheersching«. Van Ackere költőnő »Petronilla Moens« czim alatt irodalmi tanulmányt irt, Heeckx ifj. Dumas művei erkölcstelenségét mutogatta ki. Philologiai tekintetben érdekesek De Bo »West-Vlaamsch Idioticon« czimű műve s a flamm Kazinczy Willems János válogatott művei. Ez utóbbi nevére egy társulat is alakult. Haeghen Ferdinánd Vaernewijek történetét adta ki, mely ma a 16-ik századbeli vallásos mozgalmakat ismerteti. Más inkább helyi érdekű történelmi kiadványokat felesleges felemlítenünk. Művészeti tekintetben érdekes Collinet szobrász és Loran építész nagy műve a flamm művészeti emlékekről s egy Brüsselben lakó angol Wheale tanulmánya Memlingről. A zenészeti irodalomban Benoit Péter reformokat igyekezett létesíteni Wagner Richard nyomdokain. Mindebből látható, hogy a flamm irodalom már elég tiszteletre méltó helyet foglal el s a franczia irodalom túlsúlya ellen érvényesen léphet fel. Dánia. Ismertető: Jessen E. A megemlítésre mélunk,a közönség a két ntionalliberal«-ok röpirata socialisták is érdeket keltó művek nem nagy szágú párt,a parasztok és »nnáltal volt igénybe véve. A trek s azon kivül a Grundlvig egyházi párt, mely Xither katechismusát meghamisítani igyekezett. Mndez idegeneket nem érdekel. Fontosabb Strodtman műve a dán szellemi életről német nyelven, mely egyes hiányai daczára eddig a legterjedelmesebb mű a dán irodalomról. A pártok itt szellemi téren is ki vannak fejlődve. A költészetben uralgó norvégiai irány ellen reactio lépett fel legelőbb a kopenhágai kritikusok által (Petersen.) II. Vallásos orthodox észak, Darwin, Renan iránt edül figyelemre méltó kölertran de Born fotos Brandes nagy melyből ezen évben a czimü iromá-Björnson maga is meghólt nemzeti phrasisok uralkos ellenszenv uralkodik. F tészeti termék Recke lyrai drámája. Igen halomtörténeti müve, sodik kötet jelent meg s német romantikus iskolát ismertetve. E mü szabadelvü s mert szerzője még zsidó eredetű is, e mü nagy ellenszenvet kelt fel a közönségben, annyival inkább, mert szerző némi nemzeti bálványokhoz is kizálólag nyúlt. Overkou egy nagy művet adott ki a dán királyi színházról. Högens Lange művészeti tanulmányokat írtak. Hansen, Vaupell, Hordum, Schmidt történetiműveket adtak ki.Steenstrups,Finsen jogi kézikönyveket.Worsaae egy archaeologiai munkát adtak ki, mely utóbbit nálunk tudvalevőleg Hunfalvy ismertette. Végül megemlítendő, hogy több fordítás jelent meg Boccaccio, Byron, Tourgenies, Spielhagen, Hayse, Lanfrey, Taines más írók művei után. Francziaország. Ismertető Masson Gusztáv. A franczia irodalomnak egy ága sem látszik hanyatlani s minden téren sok jeles munka jelent meg. Ismertető legelőbb a philologia s archaeologiáról szól. Athén romjai sok vonzerővel bírnak a francziákra nézve. Filleul Pericles korszakáról, Perrot a görög szónoklat történetéről, Barthalemy Saint Hilaire Aristoteles politikájáról irt. S igy tovább. Le Bas és Washington, Perrot igen érdekes topographikai helyrajzokat adtak. Lenormant az assyriai s babyloniai művelődésről s általában keleti művekről sokat s kitünőleg irt. — A philologiára nézve fontosak még Bopp összehasonlító nyelvtanának fordítása Breál által, Adam Lucien Mantchu grammatikája, Rosny Leo japán nyelvtana. Ez utóbbi egy nagy Dr. Hoffmann leydeni tanár által tervezett nyelvtanítási mű egy része. Belleguet báró a celt népekről becses ethnographiai munkát irt. Cassagnac a franczia nyelv ős alakjait ismertette s több mint 30 évi tanulmányozás után azon eredményre jutott, hogy a franczia nyelv csak kis mérvben származik a latintól, de lényegesen s csaknem kizárólag a celttől. Sajátságos azonban, hogy e nyelvet sem az előbbiek, sem Jubainville és Pictet nem ismerik; még eddig egy celt feliratot sem tudtak teljesen meghatározni. E műveknél maradandóbb becsű Littré nagy s épen most befejezett szótára »bizonynyal a franczia nyelv legnagyobb emlékeinek egyike.« Történeti müvekben a francziák ezen évben szegények voltak. Legjelesebb Picot György müve az egyesült államok történetéről. A »Dictionnaire d’Histoire et de Géographie« írójaval, ki ez évben halt el, Duquesneről érdekes biographiát irt. Guizot »Vies de Quatre Grands Chrétiens Français» czím alatt egy művet adott ki, melyet több protestáns kathólikus szelleműnek tartott. Challamel igen érdekes nyelven irt egy történetet a franczia nép számára, melyben népies kutforrásokat is felhasznált. Barni Gyula előadásokat tartott a moralistákról. Conches Feuillet XVI. Lajos, Maria Antoinette és Erzsébet levelezéseit adta ki hiteles okmányok után. Grouchy és Ségur gr. emlékiratokat adtak ki, az utóbbi igenis érdekeg, történeti mireteket tartalmaz I. Napoleon korából. Vielcastel a restauratioról 15 kötetet irt 1826-ig; Delord a második császárságról irt. Az 1870—71-ki háborúról természetesen sok mű jelent meg. Ravaisson a Bastillera vonatkozólag adott ki egyes adatokat; Villemain »VII. Gergely pápa története« czímű műve új kiadásban jelent meg. Ugyanekkor megemlíthetjük, hogy Saint-Simon emlékiratai olcsó tizenketted kiadásban jelentek meg. Villehardouin és Joinville szép kiadásai s Didet középkori franczia művek gyűjteménye igen nevezetes. Végül a történelmi művek közül egy fontos könyvet említünk fel, Perrens művét a demokratikus eszmék terjedéséről a középkorban Francziaországban. Különösen érdekes e műben a 14-ik századbeli s 1871 -ki commune összehasonlítása. Bölcsészeti művek nagy számmal jelentek meg, de a becsesebbek száma igen csekély. A spiritualisták s positivisták küzdenek egymással. Ribot »Spirituálisaié et Materialisme« czímű művében inkább csak rombol. Hartsen lélektana igen ügyes, de a kijelentés alapján áll, épen úgy mint Lescoueur is. Valroeer még elfogultabban vizsgálja a fajok eredetét. Joly (az ösztönről) s Bouillier híres művei új kiadást értek. Littré összegyűjtött értekezéseiben a tudományok összefüggését a positív iskola elvei szerint igen világosan tárgyalja. A bölcsészettörténeti művek közül Huit Parmenidese, Chaignet műve Pythagorasról említendő. Ide tartoznak még Fouille becses műve az akaratszabadságról, Vera polemikus irata Strauss ellen, s Renan ismert Antikrisztusa. — Godefroy Mesnil-Glaise élvezhető művet adott ki a családi élet fejlődéséről az utolsó három században,, s általában a régi franczia bourgeoisie szelleméről. Martel gróf a forradalom korszakából érdekes részleteket közöl Fouché életrajzában s egyúttal őt, mint a mostani communismus ősét mutatja be. Chenier András prózai művei most jelennek meg, s határozott forradalmi szelleműk s journalistikai ügyes nyelvezetük folytán is feltűnést okozhatnak. Fouqiéres ezen kiadáson kivül még Panges Ferencz, Chenier benső barátjának, töredékeit is közlötte. Deschamps Emil művei is megjelentek négy kötetben s ismertető e műveket, mint valóban üres s alaptalan fecsegéseket határozottan elitéli. A franczia klassikusok kiadásai között még most is első helyen áll Hachette gyűjteménye »Les Grands Écrivains de la France«, melyet Lemerre és Daffis oly gondosan szerkesztenek. Ebből jelenleg Moliére első s Racine nyolczadik (utolsó) kötete jelent meg. Ezen utóbbi műveinek utolsó kötetében feltűnőleg egy vádirat is van mellette, hogy jól tudott írni, leginkább Viktor Hugo követőinek rágalmai ellenében. Melin de Saint-Gerays költeményei s művei uj kiadást értek. Ezen szó a reformatió korának kezdetére esik s különösen politikai működése érdekes. D’Aubigne főbb művei is kinyomattak, azonban a »franczia irodalom ezen egyik dicsőségének« még mindig nincsenek összes művei kiadva. A régi kiadások közül megemlíthető még Halle Ádám, 13-ik századbeli troubadour műve Coussemaker kiadásában. E kiadás érdekes, mert a költészeti zenének csaknem minden faja képviselve van benne, csak az a kár, hogy a kiadó átírta nagy részét. Sanchez és Delaplace szintén egy gyűjteményt adtak ki a franczia írókról s különösen a középkori mysteriumok, játékok Fournier Eduard által igen ügyesen vannak magyarázva. A fordítások nagy számmal hagyták el a sajtót s több kitűnő külföldi mű jön a franczia irodalomba átültetve. Méziéres Alfréd Göthe Faustját forditotta le s egyúttal a szerző életrajzát is tartalmazza. A többiek jelentéktelenebb fordítások. Sainte Beuve »Lettres á la Princesse« czímű műve kiadatott. La martine levelezéseiből s önéletrajzából „Mémoires Inédits« és »La Manuscrit de Ma Mére« czimmel több kötet jelent meg. Tudósító a regényírókról csak általában emlékezik meg s megróvja, hogy mélyebb lélektani tanulmánya egynek sincsen s csak monstrumok, vagy szerelmi kalandok által hatnak. Zola és Belot tovább mennek, de még Gautier Theophi elbeszélései is igen hiányosak. Sandeau Gyula »Jean de Thommeray« és Erckmann-Chathamn »Deux Fréres« czimű regényei csaknem egyedüli kivételek Bizonyos Sámán úrhölgy »Enchantements de Prudence« czim alatt magasra repülő bölcsészetet s régen virágzott szenvedélyeket említ fel. A költészetre vonatkozólag alig van eredeti mű. Soulary, Thieuriet és Coppée művei új kiadást nyertek. Tudósító ezen moralisáló szavakkal végzi ki jelentését. A képzelet műveire nézve, sokkal inkább mint az irodalom más ágainál teljes lehetetlen az átalakulás, ha maga a társadalom előbb nem reformáltatik s a regényíróknak, bizonyos határig, joguk van mondani, hogy mindent csak úgy rajzolhatnak, amint maguk körül látják. Bálinth Gábor mongolországi utazása. Bálinth Gábor részben Fogarassi János akadémiai tag, részben az akadémia költségén két év előtt utazott el fővárosunkból, azon szándékkal, hogy fajrokonaink ősi lakhelyein nyelvészeti és népismei tanulmányokat tegyen. Bálinth utazásairól koronként Fogarassi János az akadémiában adott rövid jelentést. A múlt év február hava óta azonban Bálinth Gáborról semmi hírt sem hallottunk. Ez idő alatt bejárta Mongolországot, s pár nap előtt ezen útjáról visszatérve, most Szent-Pétervárott tartózkodik. Deczember 21-ikén kelt levelében, melyet Vámbéry Árminhoz intézett, csak röviden emlékszik meg ezen útjáról és eredményéről; a tüzetesebb és részletesebb jelentést későbbre tartja fenn. E levele és más közleményei nyomán szándékozom mongolországi útjáról egyet mást elmondani. Bálinth Gábor oroszországi utazása előtt már itthon nagy szorgalommal és szép eredménynyel tanulmányozta a mongol nyelvet, miután a törököt már derekasan elsajátította, mely utóbbit nem csak irodalmilag szabatosan és helyesen kezeli, hanem annak egyes tájszólalásait is érti. Bírta már a persa és orosz nyelvet is, mikor Budapestről hosszú és több évet igénylő útjára ment. Első czélpontja utazásának volt Kazán, honnan Asztrakhanba és a káspi tenger nyugati partjaira rándult. Itteni tanulmányairól annak idején az akadémiai tudósításokban tüzetesen megemlékeztünk. Kazánból visszatért Szent-Pétervárra, hol a mongol és finn tudósokkal ismeretséget kötött, s mongolországi útjára előkészületeket tett. Schieffner finn tudós, ki egy év előtt fővárosunkat is meglátogatá, igen elismerőleg nyilatkozott az akadémia kiküldöttéről, s szép eredményeket jósolt vállalatáról. Szentpétervárról február hóban elindulva Nisni-Novgorodba ment, onnan Kazanba, Permbe, s az Uralon át Ekaterinburgba. Meg kell jegyeznem, hogy Bálinth Gábor mindenütt orosz pártfogás mellett és ajánlólevelekkel ellátva utazott. Az orosz helytartók mindenütt barátságosan és szívélyesen fogadták a magyar akadémia küldöttét. Támogatták a mennyire csak tehették, s e tudományos utazásában lehetőleg segítették. Szibériai utazásáról érdekes részleteket fogunk hallani saját közleményeiből; most csak anynyit említek, hogy a fáradalmas és hosszadalmas út majdnem kimerítette erejét és pénzkészletét. Ő nem panaszkodik ugyan nélkülözésekről, de soraiból sejteni engedi, hogy abból az útravalóból, mit az akadémiától kapott, bizony nem nagyon telt mellékes kirándulásokra ; alig volt elegendő arra, hogy a kitűzött czélhoz érjen. Levelében ezt írja Vámbérynek : »Annyit, mennyit tanár úr kiállott, én nem állottam ki, de nem is tudtam volna kitartani. Előttem mindig az volt annyira törekedni, mennyire eszközöm és szervezetem megengedte. A Kökö Nporhoz jutni csaknem minden tekintetben lehetetlen volt, — eltekintve attól, hogy az orosz határszélen kapott orosz-mongol-sínai nyelvű útlevélben Urga volt szorosan kijelölve tartózkodásom helyéül, úgy a mint az akadémia ajánló és megbízó levelében is áll, a kapott 1600 rubel felettra sem lett volna elég. Az urgai konzul Sismaros úr csodálkozott, hogy ily csekély összeget kaptam, s meglehet azért is történt, hogy oly nagy szívességgel volt irányomban. Én elmondottam neki, hogy ez összeg csekély ilyen útra, de akadémiánk egyesek áldozatából alakult, minden kormányt támogatás nélkül; elmondottam, hogy ezen összegnek felét egyik akadémiai tag áldozatkészségéből kaptam,« stb. Útját Szibérián át Irkutskba vette; itt a Baikal tavon átkelt; folytatta útját Kiakhta felé s átlépve Mongolországba a khalka törzs fővárosába, Urgába érkezett. Urga a benlakóktól Kürennek nevezett város volt Bálinth Gábor utazásának czélpontja. Elérte e helyet, hová évek óta vágyakozott, az ő Mekkájába. Urga volt főállomáshelye. Urga, a mongoloknál Küren, szent város; itt lakik a nagy Dalai- lama, a Lama király egy nagy kolostorban. E kolostorban és a mellette levő kisebbekben 30,000 lama lakik. Minden jó lama üdvös tettnek és szent kötelességnek tartja Kürenbe zarándokolni, épen úgy, mint a mohammedán Mekka és Medinába. — Messze vidékről, Mandsuriából és a legtávolibb Tibetből zarándokolnak el e jámbor hívők, csak hogy a Dalai-Láma közelében lehessenek. A mongolok Dalai-Lámát isten gyanánt tisztelik. Ő halhatatlan, s az ő leírásáért nagy irigységgel viseltetnek a khinaiak a mongolok iránt: ezek viszont a legnagyobb féltékenységgel őrzik e szent vagyonukat. Bálinthnak tehát, ki a mongol nyelv minden szójárásával akart megismerkedni, Kürenbe kellett zarándokolni, hogy ott a legtávolabb vidékről jött mongolok kiejtését és nyelvét tanulmányozhassa. A jámbor zarándokok közt forgolódott, elleste beszédjükből mindazt, amit sajátságosnak, az eddig ismert dialectusoktól eltérőt talált. A mennyiben módját ejthető, közeledett hozzájuk és nyelvtörténeti szempontból érdekes dalokat, mondákat s népmeséket írt össze az ő kiejtésük és előadásuk után. Gyűjteménye gazdag s a tudományos világot sok uj dologgal fogja meglepni. Gyűjteményéről és helyes, tiszta átírásáról orosz tudósok, többek közt Schiefner, elismerőleg nyilatkoztak. Leveléből, melyben igen szerényen nyilatkozik útjáról, ide iktatom a következő részt: »Látva a mongolság lelkét, a khalka mongol földön egy csepp vágyam sem volt a délnyugatiakat látni. Ha egészségem engedi vala, az akadémiától új segítséget kérve, Mancisuországba mentem volna, s hol több népet találtam volna, s hol a rokon fajtájú népre némileg ébresztőleg is hathattam volna. Költözködő néppel nem lehet semmit csinálni; erre nézve minden törekvés sikertelen; szóba sem akar állani az idegennel, nemhogy közölné azt, amit tud. Utazásom fő eredménye az, hogy a mongol főnép nyelvét megismertethetem a tudományos világgal, hogy a mongol nyelv szótára fog-e bővülni gyűjteményem által, nem tudom, de a mondatszerkezet a maga természetes egyszerűségében lesz világossá ; mert mindaz, a mit gyűjtöttem, a köznép nyelvéből van véve.« Bálinth Olgából ugyanazon utón, melyen oda utazott, tért vissza Szent-Pétervárra, s most gyűjteményének földolgozásával foglalkozik. »Jelenleg — írja — a finn nyelvvel s a samanismus mandisu nyelvű valláskönyvének olvasásával foglalkozom. — Közbe-közbe hosszakat pillantva a szibériai föliratok másolataira, melyekben annyi hasonló jegy van a mi székely írásunkéval. Pénzkimélés tekintetéből egy Szent Pétervártól 36 versztnyire fekvő gyárfaluban élek, hol a finn nyelvet is hallom, s honnan a városba, hol Schiefner úrral szoktam találkozni , minden nap beindulhatok.« Bálinth Gábor mongolországi útjáról tüzetes és részletes jelentést küldött Fogarassi Jánosnak, ki azt hihetőleg fel is fogja olvasni az akadémiában. Bálinth Gábor az akadémia által reábízott tisztet szép eredménynyel teljesítvén, most utazásának eredménye vár közlésre, hogy ebből mindazt értékesíteni lehessen, a mi fajunk történelmére és nyelvészetére fontossággal bír. Ellenkező esetben az előbbi költekezés is hiába való volt. »Én most, utam befejezte után vagyok legnagyobb bizonytalanságban, nem tudom merre forduljak.« Így töprenkedett Bálinth levelében. Utazásának gyümölcsét hazájának oltárára szeretné áldozni , de ha itt nem talál támogatásra, akkor kénytelen azt az oroszoknak adni, akik szívesen elfogadják mindazt, mit az ő hatalmukban levő, de a távol ismeretlen keletűek aknáiból kibányásznak. Ha itt maradok — írja — az oroszok által ajánlott állást kell elfogadnom, s a haza minden költsége hasztalan marad. Tolakodó sem itt, sem otthon nem akarok lenni.« Reméljük, hogy Bálinthunk nem fog idegen kenyérre szorulni, hanem az akadémia, mint erre elsősorban kötelezett, gondoskodni fog, hogy az ő megbízatásából tudományos czélból sikerrel utazott magyar ember a magyar hazában értékesíthesse tapasztalatait, melyeket magyar pénzen szerzett. Reméljük, hogy Bálinth Gábornak hazajövetelére és itthoni tudományos működésére segédkezet fog nyújtani a magyar akadémia és az ír közbenjárása folytán a magyar kormány. Az egyetemen a mongol nyelvnek kathedrát kellene emelni, hogy a magyar összehasonlító nyelvészetnek ezen ága se heverjen parlagon, miután akadt ennek derék névelője. A hun-avar mongol rokonság kérdése ez áldozatot mindenesetre megérdemli. KÜLÖNFÉLÉK — A budapesti honvéd egylet jan. 4-kén d. e. 10 órakor a megyeház zömében közgyűlést tart. — A honvédmenházra egy terézvárosi asszonyság letett húsz forintot, rendeltetése helyére juttatjuk. — A harmadik, január ikán tartandó irói és művési estélyen két felolvasás lesz. Az egyik Hajnalkától, felolvassa: Prielle Kornélia asszony; a másik, az »Újdondász« czimü humoristikus genrell Tors Kálmán tollából, melyet a szerző maga is felolvasni. Énekelnek: Weber k. k. a., a drezdai sinház volt énekesnője olasz áriát és Michalovichtó egy uj dalt; Nádayné Wébertől és Gounodtól; Blauné pedig uj dalokat mutat be Langer Viktortól és Simonffytól Közreműködnek még: Deutsch Vilmos , Blau Gyula, kik Goldmark egy művét fogják eladni zongorán és" hegedűn. " Képviselőválasztás, Knrpatajon 41 órai szavazás után ma reggeli negysfél órakor Szederkényi Nándor, ki 1285 szavazato kapott, választatott meg országgyűlési képviselőn, Földváry Gábor 939 szavazata ellenében. A szavás rendben folyt le. — A természettudomáyi társulat jan. 2-án pénteken este 6 órak a vegytani intézetben (Országút 42.) termésstudományi estélyt tart, melyre a közönség meghivat. Ez alkalommal Khon Gyula fogja kisérletekkegybekapcsolt előadását folytatni a hangszinezetérős Szabó József a bécsi tárlat drágaköveiről tart tadást mutatványokkal. — A kis-honti választókérletben Kubinka István képviselő elhunyta során megindult a választási mozgalom. Mint a »Göni L.«-ban olvassuk, az intelligenczia több község biráival, egy nem igen népes értekezleten Rinyi Ödön klenóczai birtokost jelölte ki. Miután anban ez nem igen hajlandó a jelöltséget elfogad, újabb értekezletet határoztak tartani jan. 5-én ha-Brezón. — Történeti okmányt közzététele.) A Thurzó-féle családi levélban őrzött okmányoknak sajtó utján leendő kiadás ügyében a vallás- és közoktatási miniszter, mint hivatalos lapban olvassuk, a következő levelet erte gróf Zichy Edmund úrhoz : Értésemre esett,szerint az árvai várban megőrzött Thurzó-féle csai levéltárban számos oly okmány találtatik, mek hazánk közmivelődési, társadalmi és gazdaságllapotaira kiváló fényt vetni képesek, s melyek keregestákkal felszerelt kinyomatása a magyar törelem továbbfejlesztésére nagy lendületet adnak- ismerve nagyméltóságodnak minden Szép és üdó létesitésére törekvő hazafias hajlamait, azon a kereséssel játorkodom nagyméltóságodhoz, mint árvái uradalom főigazgatójához fordulni, miszeri ezen okmányoknak az illető uradalom költségéiító utjáni kiadmányozását kieszközölni méltóztat. — A közlemény rendezésének és kiadásaina feltségeiből az egyes érdekelt uradalmi közbirtookra háramló részlet azoknak alig fog érezetes termükre válni, mig mindannyian osztoznal azon dicsőségben, mely ily közhasznú seink múltjának helyesb elismerésére vezető mű léttét koszoruzza. — Népesedési mozgalom b3 n. A pestvárosi statistikai hivatal heti kiműt alszerint dec. 21-től dec. 27-ig. Élve született 216 gémek, elhalt 164 személy ; a születések tehát Vitettel múlják felül a halálozásokat. Az élve születközt volt 154 törvényes, 62 törvénytelen; nemrétve 116 fiú, 1:() leány. Halva született 10 gyem llottak közt volt 99 férfi, 66 nő, egy éven algyrmek 42. A halálesetekből esik: IV. kerületi(Alváros) 10, V. kerületre (Lipótváros) 10, VI. II. kerületre (Terézváros) 56, VIII. kerületre (zi város) 33, IX. kerületre (Ferenczváros) 14, kerületre (Kőbánya) 1, kórházakra 41. A halászta: tüdőbaj 45, hagymáz 8, Himlő 9, cholerangás 6, bélhurut 5, veleszületett gyengeségigeny 14 esetben. Piaczi árak a főváros A vásári felügyelőség feljegyzései szerint a leyebb múlt heti vásáron a főbb élelmiczikkek ank voltak: rozskenyér fontja 13 kr, marhahús 12 kr, sertéshús fontja 38—— kr, malacz darabjai 40 kr, nyúl 1.40 kr, egy tyúk 60 kr, csibe párjsír, kappan párja 1.50 kr, récze dbja 70 ft pulyk — kr, disznózsír fontja 44 kr, marhazsír 72 kr 70 kr, tojás darabja 4 kr, tej itezéje 10 kr, tejsír, vörös hagyma fontja 6 kr, savanyu káposzta 7 kr. Tüzelőszerek ára: bikkfa öle 16 frt —, tölgyfa 15 frt, 15 ft. , — Meghunyászkodást vetnek a® apók Vámbéry szemére, ki miután annyi évig jött az angol és német sajtóban Oroszorszg ázsiai hódítása ellen, most legközelebb a »Brvue«-ben, mint már említettük, eddigi művét megtagadva irt czikket. Vámbéry e köpenyfoli vád ellen a berlini »Nord. Alig. Ztg.« nyila)»