A Hon, 1875. május (13. évfolyam, 99-121. szám)
1875-05-04 / 101. szám
101. szám. XIII. évfolyam. Kiadó-hivatal 1: Barátok tere, Athenaeum-épület földszint. Előfizetési elíj : Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti kiadás együtt : 3 hónapra............................ • • 6 írt ki. 6 hónapra...........................................12 » » Az esti kiadás postai különküldéseért felülfizetés negyedévenkint ... 1 » — » Az előfizetés az év folytán minden hónapban megkezdhető, de ennek bármely napján történik is, mindenkor a hó első napjától számittatik. Reggeli kiadás: Budapest, 1875, Kedd, május 4. Szerkesztési iroda: Barátok tere, Athenaeum-épület. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. — Kéziratok nem adatnak vissza. POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI NAPILAP. HIRDETÉSEK szintúgy mint előfizetések a kiadóhivatalba (Barátoktere, Athenaeum-épület) küldendők. 99 Előfizetési felhívás. A no A -b Xull-dik évi folyamára. Előfizetési árak: in Titlel s Külön előfizetési iveket nem küldünk szét. Előfizetésre a postai utalványokat kérjük használni, melyek bérmeit tesitve tíz írtig csak 5, 10 írton felül pedig 10 krb kerül. Az előfizetések a »Hon« kiadóhivatala ezim alat Pest, Ferencziek tere Athenaeum-épület küldendők. A »Hon« kiadóhivatala. Budapest, május 3. Az országházból. Ma Sennyey újra programmot követelt, újra programmpontozatokat mondott. Nem mondhatjuk, hogy bármi tekintetben is segített volna akár csak jó tanácscsal is az ország állapotán, mert részben régi és csaknem a kifejezésekben is ugyanazonos eszméit állítá fel kérdés alakjában a kormány előtt, részben oly dolgoknak adta, nem épen részrehajlatlan parafrázisát, melyek nagyon ismeretesek. Beszédének van egy része, mely ellenzéki taktika. Ez az, melyben azt szerette volna feltüntetni, hogy a mostani pénzügyi politikával a volt jobboldal és Széll Kálmán megtagadta előbbi politikáját, a mennyiben oly fedezeti módot fogadott el, melyet Tisza ajánlott és melyet »veszélyesnek« mondottak volt; másodszor az »óriási« többség létrejöttét tulajdonitó tülvérmes reményeknek, egyes egyéniségek nymbusának, a hatalom oltalmához való ragaszkodásnak — de nem annak, aminek köszönhető: az ország valódi és Sennyey által is múltkori beszédében hangoztatott azon szükségének, hogy a pártokelvi alapon csoportosuljanak. A fedezet kérdésében kellő és hatásos választ kapott Sennyey, Széll beszédében; az átmeneti idei budgetnek csak oly fedezetet lehet teremteni, amilyen van, amilyen valósítható és nem olyant, amely az idén, rögtönözve, be nem hajtható és a szükséges reformok előtt, nem is foganatosítható. Senynyey azon jóslatát pedig, hogy a jövő évben lesz új kölcsön és adófelemelés is , arra redukálta a pénzügyminiszter, hogy a kölcsön kész maradványa elég lesz a jövő évi deficit fedezésére is, csak a jövedelmek rendetlen befolyása fog egy ideiglenes hitelműveletet az év folytán szükségessé tenni. A túlvérmes reményekre mértéket, féket egy kormány sem használhat ugyan, de az mindig kedvező jel a consolidatera, ha az ország nagy bizalommal viseltetik a parlamenti többség és kormány iránt, mert ez bizonyítja azt, hogy szervezete, iránya a szükségnek felel meg; múltja*,jelene, elemei a jövőre képeznek garantiát. .És ha e kormány állítólag programm nélkül volt képes ily bizalmat kelteni maga iránt, már ez életképessége mellett bizonyít. Sennyey beszédének másik részében azt mondta el, hogy ha ő jutott volna kormányra, mit tett volna. Ő az országgyűlést egy pár hóra elnapolta volna, készített volna programmot és azután az újonan összehívottrszággyűlés elé terjesztette volna azt. Ezzel felvesztettük volna a budget- és már elkészülttörvényjavaslatokra szükséges időt ; elkéstünk volna a jövő évi delegáció és budgettárgyalásokkal ; a jövő évet újra felhatalmazással kellett volna kezdeni. És mit nyertünk volna ? Programmot oly dolgokról, melyek , nemcsak hogy ez országgyűlés elé valók , de egy kapcsal szóba sem jöhetnek. És milyen programmot ? Sennyey ma is nyilatkozatot követelt beszéde harmadik részében az iránt, hogy le akarja szállítni-e a kormány a minisztériumok és képviselők számlát ? Akar-e 5 éves országgyűlést ? A véd- Arám vagy szabad kereskedelem híve-e ? Abankkérdésben akar-e a hitelforgalom szabá- l lyozásán kívül, állami jövedelmet is elérni ? Mit akar a municipiumokkal és közigazgatással ? Sőt ez utóbbiban kijelenti, hogy ennek rendezése nélkül az államháztartást rendezni sem lehet. Már most tegyük fel, hogy a kormány Sennyeynek kategorice ezt feléli. Nem akarja a képviselők ésminisztériumok számát apasztani, nem akar öt éves országgyűlésit a bankkérdéstől csak igen csekély állami illetéket , de annál több és önállóbb IntelForgalmi működést vár ; védvám és szabad kereskedelemről a legújabb időben senki sem beszél, aki a tárgyhoz ért , hanem minden egyes vámtételnél, mikor erről lesz szó (mert átalánosságban beszélni haszontalan dolog) az ország forgalmi és pénzügyi hasznait egyaránt tekintetbe kell venni, valamint a nemzetközi forgalmi igényeket is számításba szükséges venni ; a municipiumokban a főispáni hatáskör szabályozásával, a közmunka- és közlekedésügy autonomikus kezelésével, a közigazgatási jogszolgáltatás szabályozásával akar reformot létesítni — de mind e tárgy ez országgyűlés elé nem tartozik; ennek feladata a függőben lévő kérdések és legszükségesebb intézkedések elvégzése. Kérdem, ha mindebben kategorikus választ is ad a kormány Senynyeynek , ha ennek következtében előáll a védvám és szabad kereskedelem, az önálló és közös vámterület, a magán- és állambank, a választott és kinevezett hivatalnokrendszer közötti szóharcz, mennyivel javulna az ország állapota ? Épen semmivel, sőt a frázisok közt eltelt idő miatt roszabbá válnék az. Sennyey szereti a közigazgatási reformot és uzsorakérdést ismételten, csaknem ugyanazon kifejezésekben előhozni. Ez utóbbiban annyiszor ismétli a vagyonkonfiskációt, hogy az ember csakugyan azt hiszi, hogy ő tudna azon segítni. Azt hisszük erre nem szükséges, hogy a kormányra lépjen; ne hitegesse a népet, mondja el l is végzerét , mert a művelt világ abban a meggyőződésben van, hogy uzsoratörvénynyel e bajon segítni nem lehet. Ő sem mondta, hogy lehet, de mégis intézkedést vár a kormánytól. Mondja el, hogy ő mit akar. Mi azt hisszük, hogy semmit csak frazizálni. A közigazgatási reformnak a pénzügyekkel való kapcsolatát elismerjük , de az össze-sen 4 millióba kerülő közigazgatást Sennyey sem fogja olcsóvá tenni, hogy a 21 l/1 millió deficit elenyészszék. Pedig most erről van szó. Egyébiránt Sennyey aggódik, hogy a választóknak nem lesz mi felett ítéljenek, kér a kormánytól erre substrátumot és mégis azt mondja, hogy ő tudja, hogy fentebb jelzett kérdéseire a kormány vele egy véleményen nincs, ezért van ő,ellenzéken. Igaz és helyes. De ha már ő tudott ítélni álláspontjára nézve, tud az ország is, mert az evrek és emberek sokkal ösmeretetesebbek a múltból, hogy sem e felett valakinek habozni lehetne. Ma Sennyeyvel szép összhangban beszélt Simonyi Ernő is; az ő argumentumai ismeretesek, hogy mindig indítványoz egy-egy határozati javaslatot, az köztudomású dolog csak az volt érdekes, hogy a végletek mikor találkoztak parlamentünkben. Ez képezi a szabadelvű párt erejét és jövőjét! A Dunavecsén május bő 27-én délután 3rakor pártszervezkedés tekintetéből alakuló kerületi gyűlés tartozik, melyre e kerület választópolgárai tisztelettél meghivatnak. A pestmegyei szabadelvű párt megbízásából Földváry József, Szőke István. — A szlavonországi végvidéken a »Narodne Novini« értesülése szerint nagy küldöttség van készülőben, mely a határőrvidéki vasútnak tárgyában menne király ő felsége elé Fiuméba. Erdélyben a kormány 9 törvényszéket akar, a »Ref.« értesülése szerint megtartani. Ezek székhelyei következők lennének: Kolozsvár (Kolozs m. nagyobb része, Tordam, s Aranyosszék), M.-Vásárhely (Maros-Udvarhelyszék s Küküllő megye), K.-Fehérvár (A.-Fehér- s Szászsebesszék), Szász- Régen (Kolozs egy része, Besztercze, Naszód s Gyergyó fiuszék), Szamosujvár (Belsőszolnok- s Dobokamegyer, Kézdi-Vásárhely (Csik-, Háromszék s Felső-Fehér egy része), Brassó (F.-Fehér másik része, Brassóvidék s I.-Sinkszék), Nagy-Szeben (Szeben- Medgyes-, Újegyház-, Szerdahely- s Segesvárszék) s Déva (Hunyadm. s Szászvárosszék.) . A képviselőház vasúti és pénzügyi együttes bizottsága ma d. u. 5 órakor tartott ülésében tárgyalta a vasutak építéséből felmerült kártalanítási követelések kiegyenlítéséről szóló tvjavaslatot. A magyar észak-keleti és nyíregyház-ungvári vasutak függő kérdéseinek rendezéséről szóló tvjavaslat s az illető szerződés felolvastatása után Zsedényi azon kérdést intézi a kormány jelen levő képviselőihez, miképen történhetett az, hogy a hozott roppant áldozatok daczára a vasutak ismét az állam pénzét veszik igénybe. A köziek, miniszter indokolásában a múltban rohamos vasútépítkezésekre hivatkozik és úgy látszik, hogy a közi minisztérium illető közegei hiányosan készült tervek alapján ajánlották az engedélyezést, ennek jövőre nem szabad megtörténnie, kívánja, hogy a minisztérium utasítassék arra, hogy ilyen eljárás jövőre ne történjék. Péchy miniszter válaszában biztosítja előtte szólót, hogy jövőben csak részletes tervek alapján történnek az engedélyezések, kifejti, miért nem volt felvehető az indokolásban az előbbi eljárás megemlítése. Lipthay K. a kártalanítási követelések alapos volta felől nincs kellőleg felvilágosítva. Mire Záhorszky közlekedési minisztertanácsos részletes felvilágosítást ad, Nikolics Sándor az Unionbank túlságos követeléseit támadván meg, kijelenti, hogy nézete szerint a minisztérium illető községei felelősségre vonattassanak. Molnár György kifejti miért rém járulhat az előtte szólott nézetéhez. Simonyi Ernő nem hiszi, hogy az országgyűlés hátralevő idő elég legyen a számítások megvizsgálására, kívánja a jelentésbe betétetni, hogy a felelőség továbbra is a miniszteré. Péchy minister: A ministérium csak azon követeléseket fogadja el, amelyeknek jogos alapjuk van. Ajánlja ajavaslatokat, melyek a kormányra nézve nem kedvezőtlenek. Végre Horváth Gy. Lipthay, Zsedényi Széll Kálmán és Péchy miniszterek felszólalásai után a bizottság kimondja azon megállapodását, hogy a tvjavaslatot átalánosságban elfogadja, mire a részletek észrevétel nélkül helyben hagyattak. Ezután az átalános felhatalmazásról szóló tvjavaslat vétetett fel. Ez ellen He iy emel szót, mir a hoszszabb vita után az 1. §. elfogadtatott. Az érdekes ülésről, mely közel 9 óráig tartott, a részletes tudósítást közelebbi számunkban közlendjük. Országgyűlési tudósítás. A képviselőház ülése május 3. Az esti lapunkban közléttek után felszólal Sennyey Pál báró . Mielőtt magára a fennforgó tárgyra nézve szerény nézetemet elmondanám, engedje meg tehát, hogy azon tárgyalásokra, melyek a múlt hetekben és hónapokban a költségvetés megállapítása körül e házban folytak, némely retrospectív pillantást vethessek, (Halljuk !) ami a jelen helyzet constatálására és egyszersmind a jövő bizonyos kitűzött irányainak kifejtésére nézve tanúságul szolgál. (Halljuk !) Két irányban ébresztheti fel figyelmünket az, ami e tárgyalások közben felmerült. Az első az, hogy bár a fedezet kérdésében a pénzügyi bizottság ezt első ízben beadott jelentésében függőben hagyta, mégis a fedezet volt az, amely az átalános vitánál a legellentétesebb, a legkirívóbb és legelágazóbb vélemények tárgyát képezte, olyannyira, hogy midőn a volt balközépnek t. vezére a fedezetnek azon módozatát jelezte és ajánlotta, amely a ma tárgyalás alatt levőörvényjavaslatba felvétetett, akkor a mai t. pénzgyminiszter úr és mindazok, kik az ő nézetét támoatták, ezt mint veszélyest perkorrestálták. A második, ami fegyelmet ébreszthet, az, hogy a tárgyalások akkori stádiumában a volt balközép ezen költségvetést még a részletes tárgyalás alapján sem fogadta el, kijelentvén azt, hogy az ő meggyőződése szerint, mely az enyémmel is találkozik, a létezőrendszer alapján a pénzügyi bajainkat orvosolni nem lehet, (igaz a szélsőjobb és a szélső balfelől) és kiemelvén egyszersmind, hogy nincs időnk veszteni való, nem szabad egy perczet is elmulasztani, hogy a tervszerű reformműködés terére mielőbb kilépjünk. Közbejött a kormányválság, közbejött a hatásaiban még sokkal fontosabb és nevezetesebb pártválság. Ennek befejezéséül megalakult a márczius 2-iki kormány és a budget tárgyalására nézve egy transactió jött létre, melynek következtében a mai kormány a kevés változtatással elfogadott régi budgetet elfogadásra ajánlotta a t. háznak. A fedezet kérdésében pedig ma elfogadtatik azon módozat, amely, mint említem, az átalános vita alkalmával mint veszélyes perkorrestáltatott. A transactió létesülése ellen nincs semmi kifogásom, mert meggyőződésem szerint a közéletben az erkölcsi önmegtagadás gyakran nagyobb polgári erény a merev következetességnél,kivált ha nagy czélok elérése az indoka; s hogy csak ez lebegett a kormány szemei előtt, arra nézve nincs semmi kétségem. Nem is szenved kérdést az, hogy a kormánynak alakulása peretében sürgős volt az állam szükségleteinek ellátásáról gondoskodni, mert hiszen az alakulás a megkezdett év első negyedének úgyszólván végszakába esett. Azonban mégis bátor vagyok megemlíteni azt, hogy a budgettárgyalás rendje körül követendő eljárására nézve kettő lehetett az út, mely közt a t. kormány választhatott. Vagy egy több hónapra kiterjedő indemnityt kellett volna kérnie — és ezt így sem kerülte el — és elnapolni az országgyűlést, és az országgyűlés szünetelése alatt felhasználni az időt arra, hogy neki feküdvén a munkának, tanulmányozta, kezdeményezte és megállapította volna terveit mindazon kérdések megoldására nézve, amelyek pénzügyi bajainknak orvoslásával összeköttetésben vannak és ezt elvégezvén, miután ezek keresztülvitele és foganatosítása különben is a stádiumokba való beosztást igényli, az újonan egybevitt országgyűlésnek nagy szabásokban elmondani politikája alapeszméit, terveit és kivitelük módozatait, s azokat, amelyek netán rögtön létesíthetők és melyek mint a jövő létesítésére mintegy alapul szolgálnak és már jelenleg megállapítandók, az átdolgozott és átváltozott költségvetésben máris kifejezésre hozni. A második ut az volt, melyet a t. kormány választott, t. i. kölcsönösen lemondván mindegyik a maga véleményéről és adoptálván egymásnak nézeteit, egy átmeneti budgettel gazdálkodni. Nem tagadom, t. hát, hogy én jobban szerettem volna, ha a t. kormány az első utat választja. (Helyeslés a szélsőjobb oldalon.) Először azért, mert midőn mindnyájan annyiszor hangsúlyoztuk és hangsúlyozzuk egyre mind a két házban, mind az országban, hogy nincs veszteni való időnk, hogy ép a reformok terén a kezdeményezés sürgőssége nyújt reményt és mutat irányt a czél mielőbbi elérhetésére: megkívántam és óhajtottam volna azt, hogy ezen annyira sürgetett tervszerű reformműködésnek alapkövet már ez évben lerakattak volna. Most a status quo ideiglenes fenntartása mellett a szünetelésnek egy bizonyos stádiuma állott be, melyet, nem tagadom a t. kormány jóakarata administratív intézkedéseivel bizonyos tekintetben enyhíthet, amely mellett azonban azon tételek, melyek az országgyűlésnek hozzájárulását és közreműködését igénylik, a jövő országgyűlésre, illetőleg a jövő évre elhalasztatnak. De ennél még sokkal fontosabb oknál fogva kivántam volna, hogy a t. kormány az első utat választotta volna; kivántam volna azért, hogy a nemzet azon helyzetbe jött volna: megismerni a kormány nézeteit a közigazgatatás rendezésére, a pénzügyi bajok orvoslásának módjaira s mindazokra nézve, amik nemzetgazdászati és hitelviszonyaink rendezésére szükségesek és nem jelszavak, nem egyes személyek nimbusának hatása alatt, hanem a kormány politikájának tüzetes felismerése alapján, annak helyeslése, vagy nem nem helyeslése mellett (Élénk helyeslés a szélső jobb és szélső baloldalon.) mondotta volna ki az ország a jövő választásoknál azon alkotmányos verdictet, melynek hazánk sorsára oly messze kiható befolyása lehet. (Helyeslés a szélső jobb és szélső baloldalon.) És ezt— megvallom őszintén — kivántam volna a kormány és pártja érdekében is. A tiszta helyzetek, tehát, habár látszólag a pillanatnyi eredményre nézve nem mindig a legelőnyösebbek, a valódi, az igaz, a maradandó értékre nézve mindig a leghasznosabbak. Mai nap azt látjuk, hogy túlvérmes remények, fokozott várakozások köttettek a kormány működéséhez és ezen varázserő hatása alatt mondhatnám,, egy óriási párt’keletkezett a kormány támogatásáramely inkább külterjessége és az ez által kétségtelenül gyakorlott hatalmas, mint bensőbohaesiója által biz sulylyal. Tetszés a szélső jobb és baloldalon.) A kormányférfiak irányában méltán táplált rokonszenv és bizalom, a szabadelvűség zászlójának varázsereje, és valljuk meg őszintén, t. ház. (Halljuk!) a kormányhatalom oltalmának sokak előtt megszokott kényelmes és kedves léte sokkal nagyobb befolyással bír e párt tömörítése, mint az eszmék, a meggyőződések azonossága. (Élénk helyeslés a szélső jobb és szélső baloldalon. Mozgása közepén) és a nemzet,mely igen hajlandó az elcsüggedés és a túlbizalom szélsőségei között mozogni, ma önmagában az egyesülés, az egybeolvadás fényében gondolja föllelhetni már magának a megoldásnak létét és lényegét. Hatalmas — senki sem tagadja kevésbé mint én, — igen hatalmas eszköz egy erős kormány kezében az egyesülés,a fusió, de csak eszköz; nem lehet czél nem maga a megoldás. (Helyeslés.) A megoldás azon eszméktől,azon tervektől,azon intézkedésektől függ, melyekkel a kormány ezen eszközzel működni fog és ezek lehetnek ma a bizalom, a várakozás, a jóhiszem tárgyai, de mint tények még a jövő homályában rejlenek. (Igaz a szélső jobb és szélső baloldalon.) S a közvélemény ezen irányzatában, megvallom egész őszinteséggel, tehát, én némi veszélyt látok rejteni, mert azon majdnem önmegtagadással és vak odaadással keletkezett túlságos bizalom, melylyel ma a kormány mintegy előzetesen megajándékoztatik, a helyzet egész nehézségét a kormány vállaira tereli és fokozza felelősségét, és ha, t. ház ! a nehézségek nagyobbak találnának lenni, és a bajok gyökerei mélyebben feküdnének, mint némelyek gondolják, ha t. ház, a mai mámoros pillanatban felajánlott bizalommal nem fog a nemzet türelme és béketűrése egy színvonalon állani, ha a t. kormányférfiak minden tett — és szellemi erejük és jóakaratuk daczára netalán a hozzájuk kötött várakozásokon innen maradnának és ha a közszellemnek ezen irányzatában fordulat állana be, akkor, t. hát, nem egyállamférfi, nem egy kormány, nem egy párt fogna megbukni, — a mi rendes körülmények között mindig nagy megrázkódtatások nélkül megtörténhetik, — de felbomlanék az egész óriási párt teremtése körül felhalmozott államépületnek szerkezete, mely minthogy ma minden számba vehető politikai tényezőt magában foglal, a mai helyzetnek, a mai combinatiónak úgyszólván kizárólagos sarkkövét képezi. A t. kormány azonban a másik utat választotta és én vindiálom magamnak és elvtársaimnak azt, hogy mi ezen útjában még csak egy szükségfeletti szóval sem akadályoztuk. Híven álláspontunkhoz és kijelentett modorunkhoz, mi ellenőrző szerepünket és kötelességünket mindannyiszor gyakorolni fogjuk, valahányszor ezt elveink oltalma és megvédése megkívánja. És e téren, meglehet, hogy gyakran oly helyzetbe fogunk jönni, hogy határozott és netalán merev ellenzéki álláspontot foglaljunk el, de különben sem nem keressük, sem nem óhajtjuk az alkalmat: a kormánynyal szemben ellenzéki álláspontot elfoglalni és a mi magunk tartása által nem kívánjuk sem a helyzet nehézségeit súlyosbítani, de más részről a kormány felelősségét sem enyhíteni, nehogy akkor, amikor az ő reformtervei concret alakban fognak előttünk feltűnni és azok netalán mégis hézagosoknak mutatkoznának, magunknak azon szemrehányást tehessük vagy mások által azon szemrehányással illettethessünk, hogy a kormánynak tevékenysége teljes kifejtésében, ideje beosztásában bármily akadályt gördítettünk volna útjába. E czélból tartózkodók voltunk a költségek részletes megállapításánál, mert különben is azon nézetben voltunk, hogy egyes tételeknek aprólékos törlése nem nagy jelentőségű, és hogy ha ez nem a kormány kezdeményezése mellett történik, gyakran a közigazgatás gépezetére hatna zavarólag; és miután egyébként is az a meggyőződésünk, hogy a közigazgatás rendezésére nézve a kezdeményezés joga és kötelessége a kormányt illeti, megszavaztuk sans phrase az adótörvényeket, nem mintha azokat benső értékükre nézve valami igen helyeseknek találtuk volna, és nem mintha azt hinnék, hogy azok a különben is gyarló adórendszerünknek szerencsés konceptiójú kiegészítéseit vagy reformjait képezik, hanem mert azt hittük, hogy a megszavazott költségeknek egy bizonyos fedezetéről gondoskodni kellvén, az országgyűlésnek jelen stádiumában más fedezeti forrásokat rögtön teremteni, találni nem lehet, és mert azon reménységben vagyunk, hogy ezen adótörvények is, mint az átmeneti budgetnek folyományai csak ideiglenes természetűek, ideiglenes jellegűek lesznek és a kormány igyekezni fog helyesebb adósreformok initiálása által azoktól vagyis azok hátrányaitól az országot minél előbb megmenteni. Én megszavazom, tehát a ma előttünk levő törvényjavaslatot is, mert ez igénytelen véleményem szerint először is nem egyéb, mint korolláriuma azon határozatoknak, melyekben a t. ház máris megállapodott, és mert én ebben bizalmi szavazatot, legalább különösebbet annál,mely minden más pénzügyi törvény megszavazásánál adatik, nem látok és mert a bevett parlamentáris gyakorlat és ildom szerint egy újonan keletkezett kormánynak a budget-törvényt meg nem szavazni csak a lehető legrendkívülibb esetekben szokás. Különben is, tehát, ami a fedezet kérdését illeti, az előttünk levő törvényjavaslatban foglalt fedezet megfelel azon álláspontnak, melyet én bátor voltam az átalános vitánál jelezni, amikor kimondottam azt, hogy alkalmasint lehető azon eset, hogy az idei deficit legnagyobb részét az utolsó kölcsön részleteiből fogjuk fizetni és ennek következtében ehez bővebben hozzászólni nem tartom szükségesnek , inkább azok részéről indokolandó az előttünk levő fedezet elfogadása, kik akkor ezen módozatot mint veszélyest repudeálták. És bár így, tehát, az 1875-iki államszolgálatnak szükséges minden tekintetben fedezetet találnak, mégis ki kell emelnem azt, hogy ha a jövő felé tekintünk, minden aggodalom nélkül nem lehetünk. Én igen valószínűnek tartom és a legközelebb megjelent pénztári kezelési kimutatások szerint sejteni lehet, hogy a pénztári deficit az év folytán talán a jelenjavaslatban kimutatott összegnél, vagyis a 212 milliónál nagyobb fog lehetni, és hogy akkoron a még ez évben biztosítandó és az 1876. január első perezében beállandó fizetések ellátására egy új hitelművelet teend szükséges. Hogy a jövőnek ezen tűnődései mellett vannak, akik aggódva a pénzügyminiszter úrhoz fordulnak azon kérdéssel: »mi fog történni a jövőben, azt természetesnek találom, azt rész néven venni nem lehet Már sok alkalommal felkéretett Ő, hogy adja elő részletes pénzügyi terveit, pénzügyi programmját, és ő mindannyiszor azt mondá, hogy miután ő azt már megadta, újabban és ismételten megadni nem tartozik. Én, t. hát! őszintén megvallom, azok közt, akik mindig részletes, meg részletes pénzügyi tervet kérnek a t. miniszter úrtól, és azon állítás közt, hogy ő már adott pénzügyi programmot, az igazságot a középen látom. Megvallom őszintén, nincs igazsága a t. barátomnak a pénzügyminiszternek,ám azt mondja, hogy adott pénzügyi programmot. Ő nem adott, és — amit későbbi szerény nézetem szerint bátor leszek kifejteni — nem is adhatott. Ő azt mondá hogy átmeneti budgettel áll szemben, és akkor fog adni részletes pénzügyi programmot, midőn saját budgetét fogja előterjeszteni; időközben pedig a kormány irányára nézve kifejtette azt, hogy a kormány igyekezni fog a lehetőségig takarékos lenni,hogy igyekezni fog czélszerű gazdálkodás által az ország jövedelmeit növelni, és ha mindez nem sikerülne, szükség esetében a terhek szaporításához is hozzá fog fordulni. Ez, tehát nem programm, hanem oly propositum, oly szándéklat, amelyet minden miniszternek ily formában ki kell mondania, mert én nem képzelhetem, hogy legyen miniszter, aki azt mondaná: »nem akarok takarékoskodni, nem akarom czélszerű gazdálkodás által emelni az ország jövedelmeit és hogyha mindez nem sikerül, még akkor sem fogok a terhek emeléséhez, vagy bármely hitelművelethez fordulni. Minden eszmének az alkalmazás és mérvük adja meg az értéket és erre nézve a t. pénzügyminiszter úr nem nyilatkozott, és mint bátor leszek elmondani, nem is nyilatkozhatok, mert meggyőződésem szerint ezen országban pénzügyi politikát megalapítani nem lehet mindaddig míg közigazgatásunk rendszerére, míg nemzetgazdászati politikánk sok ágára nézve politikánk alapelvei részletesen kifejtve és megállapítva nem lesznek. (Élénk helyeslés.) És azért őszintén megvallom, nem zaklatom a t. miniszter urat, hogy adjon részletesebb határozottabb pénzügyi programmot. Aki számítani tud,körülbelül láthatja és tudhatja, hogy azon kilátásnak nézünk eléje, hogy a jövő országgyűlésen kölcsönkötésre,adóemelésre is kerül a sor. És részben ma már nyilatkozatot mintegy kicsikarni a minisztertől részemről szükségesnek nem tartom, de igenis szükségesnek tartom, és engedje meg a t. ház, hogy az összkormányhoz forduljak egy kéréssel és egy felhívással. (Halljuk.) Kérésem az, hogy midőn látjuk a situatióból, hogy minden pénz, minden fillér, mely a szükségen felül elköltetnék, vagy egy megkötendő inproductív kölcsön rovására költetnék el, mely a jövő terheit fogná szaporítani, vagy pedig elköltetnék a létező közterhek emelésének rovására, azon közterheknek, melyekre nézve már az 1861-iki országgyűlés feliratában kimondotta, hogy azok súlya alatt összeroskad a monarchia népe, pedig azóta tetemesen emelkedtek, azon közterheknek, melyekre nézve mindnyájan hangoztatjuk, hogy csaknem elviselhetlenek, ily körülmények közt arra kérem a t. kormányt, ne engedje magát azon, nem kétlem jó szándékában, hogy a takarékosság ösvényén elmegy a lehető legszélsőbb határig a status quo fenntartása mellett érvényesülhető befolyások, az abban meggyökerezett érdekek és előítéletek által vezetni, ne engedjen azon vágyaknak és követelményeknek, melyeket annál nehezebb elutasítani, minthogy az ily elutasítások gyakran a népszerűség kockáztatásával, a jó hangulatnak felfelé és lefelé is megzavarásával vannak összekötve, ne engedje magát befolyásoltatni a hatalom körében gyakran felmerülő bizonyos tekintetek által, hanem lépjen következetesen és határozottan a takarékosság ösvényére és haladjon ezen egész azon mértékig, ahol a monarchia biztonsága, az ország léte, polgári rendjének fenntartása, anyagi és állami valóságos és nem képzelt érdekeinek megóvása mértéket és határt szabnak. (Élénk tetszés a szélsőjobboldalon.) Második kérésem, illetőleg felhívásom pedig a következő. Az országgyűlés berekesztésének küszöbén állunk ; küszöbén állunk a jövő választásoknak. Azt hiszem, elkerülhetetlen, hogy a t. kormány, akár ma, akár máskor az általa választandó időben és alkalommal, hanem mindenesetre még ezen országgyűlés folyamában, a maga politikájának alapeszméire, törekvéseire és terveinek mivoltára nézve az ország előtt tüzetes nyilatkozatot tegyen. (Élénk helyeslés a szélsőjobbon és szélsőbalon.) Mondom a választások küszöbén állunk és én azt hiszem,hogy minden képviselőnek kötelességében áll megtudni az alapot, amelynél fogva választói előtt akár a kormány politikájának helyeslését vállalja magára, akár pedig, ha ezt nem teszi, megtudni azon alapokat, melyeknél fogva kénytelen maga és a a kormány között határvonalat húzni. Nem egy tagértelmű programmot kérek a kormánytól; nem olyat, aminőt, már adott, t. i. a teendők bizonyos sorozatát. Engedje kimondanom, hogy ez nem egyéb, mint egy csontváz, mely csak akkor válik életté, ha testtel és kivált szellemmel fog bírni. Nem is kívánok én, mint az előadó úr jelezte, conkret javaslatok előterjesztését, mert tudom, hogy azok előterjesztésére és tárgyalására idő nincs. Hanem megvallom őszintén, hogy épen a teendők azon sorozata, melyet alakulásának első perceiben a t. kormány programaiként terjesztett elő a háznak, sok tekintetben kiegészítést, sok tekintetben felvilágosítást kíván, ha azt óhajtjuk, hogy a kormány politikájára nézve az ország teljesen tájékozva legyen. Bátor leszek egy pár pontot kiemelni és legyen kegyes a ház megengedni, hogy kijelenthessem azt, hogy midőn e pontokat megemlítem, azok kiemelése és másoknak elhallgatása által a kormány politikájának és tevékenységének sem substratumot készíteni, sem pedig határt szabni nem kívánok. Csak azért emelem ki azokat, amiket meg fogok említeni, mert azok az actualitással vannak bizonyos összeköttetésében és mert azt hiszem, hogy különösen ezek képezik a kormány előadott programjának főbb hézagait. (Halljuk.) Kívánatos, hogy tájékozhassuk magunkat, hogy a t. kormány a parlament reformjára nézve miképen gondolkozik? Különösen helyesli-e, vagy elutasítja-e azon általam s több oldalról is megpendített eszmét, melynél fogva a képviselők száma megfelelőleg leszállítandó és a választási ciklus öt évre volna kiterjesztendő. (Helyeslés a szélső jobboldalon. Ellenmondás a szélső baloldalon.) Kívánatos tájékozni magunkat arra nézve, hogy a közigazgatás egyszerűsítése szempontjából