A Hon, 1881. október (19. évfolyam, 269-299. szám)

1881-10-01 / 269. szám

269. szám. 19-dik évfolyam. Szerkesztési iroda* Barátok­ tere, Athenaeum-épület A lap szellemi részét illető minden közlemény A szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogad*­tatnak el. — Kéziratok nem adatnak vissza. HIRDETÉSEK szintúgy mint előfizetések a kiadó-hivatalba (Barátok- tere, Athenaeum-épü­let) küldendők. Reggeli kiadás: Budapest, 1881. Szombat, október 1. II !!■ ■!—— ■JBUWHMBBMBMaMMMMWMMMMMMIMMlWMWiMMWMMHWW !>>l———IMIIIIIIIgWlll "I r Kiadó-hivatal­­ Barátok-tere, Athenaeum-épü­let földszint, Előfizetési d­ij: Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti kiadás együtt: 1 hónapra 2 trt 5 hónapra ................................. 8 » 6 hónapra ..................................19» Az esti kiadás postai kü­lönküldéséért felül» fizetés negyedévenkint 1 » Az előfizetés ..a év folytán minden hónapban m“*» kezdhető, de ennek bármely napján történik is, mind­­­enkor a hó első napjától számitta­tik. POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI NAPILAP. Előfizetési felhívás A Hó XIX. évi folyamának okt.-deczemberi negyedére. Előfizetési Árak : Egy hónapra . . . . 2 írt Évnegyedre . . . . 6 » Fél évre . . . . 12 » Az esti kiadás postai különküldéséért felülfizetés év­­negyedenkint 1 forint. Az e­lőfizetés postai utalványnyal Budapestre A HON kiadó­hivatalába (barátok­ tere Athenaeum-épület) küldendő. A HON kiadóhivatala. Budapest, szeptember 30. A politikával, a kormánnyal, a szabad­­elvű­párttal absolute semmi összefüggésben nincs ugyan sem Várady G­ábor régi esete, sem Rohonczy Gedeonnak ellene történt fel­lépése, mindamellett mégis a mérsékelt ellen­zéknek higgadt és tárgy hiányában szenvedő lapjai abból, ki tudja: hányadszor, újra fegy­vert kovácsolnak a kormány és pártja ellen. Vájjon mi alapon? Valóban erre komoly vá­laszt alig lehet adni. Még a kormány és Vá­rady közti kapcsolatot is tökéletesen költött adatok alapján létesítik.Azt híresz­­telik, hogy a párt tanácskozás tárgyává tette Várady ügyét. Ez soha sem történt, azon egyszerű okból, mert Várady még csak nem is tagja a szabadelvű pártkörnek, sze­rencsétlensége óta ott nem is mutatta magát és a párt tagjai sorába be sem iratkozott. Igen természetes tehát, hogy mindaz, a­mit ezzel kapcsolatban felhoztak, a kormánynak és pártjának, ez ügygyel való cs a megtávolabib­s ,solidaritása, tekintetében is, teljesen és töké­­letesűen , valótlan. A kormány és pártja egy­szerűen csak azon ellenvetést használták R­o­­honczy fellépése ellen, melyben az ellenzék minden árnyalata osztozott, hogy az egész ügy az országgyűlés elé nem tartozik. E te­kintetből is bizton számíthatunk arra, hogy Ugron Gábor pártja sem fogja még csak azon indítványt sem pártolni, hogy ez ügy zárt ülésben tárgyaltassék, mert a­mit ő ennek okuladására felhozott, mintha a Rohonczy ellen intézett becsületbeli támadás a képvise­lőház becsületét támadná meg, vagy azt ér­dekli, abszolúte nem áll.­­ Tisztán „ ma­­gánügy, for­og itt fönn, a­melylyel„a­ képvise­­lőh­áz sem nyílt, sem zárt ülésében nem fog­lalkozik Minthogy pedig tegnap egyhangúlag konstatálta a képviselőház, hogy ez az ügy reá nem tartozik , egész ostenzáczióval és határozottsággal provokáljuk a mérsékelt el­lenzék közlönyeit, bizonyítsák be, hogy mily alapon állíthatják, hogy a kormányt és párt­ját legtávolabbról is érdekelné vagy érintené Várady ügye és mily logikai vagy tényleges alapon hozzák azokat ezzel a legtávolabbról is szolidaritásba ? A­míg ezt nem teszik, ad­dig egyszerűen és feltétlenül visszautasítan­dó inszinuácziónak deklarálják összes okos­kodásukat. Különösen ilyen az, mely megint a »korrupczió« régen elhangzott és tökélete­sen hatálytalannak bizonyult vádját szeretné újra forgalomba hozni. Beszélnek újra, a képviselőházról, pártunkról úgy, mintha az becstelen, érdekhaj­hászó, erkölcstelen eleme­ket foglalna magában. Nem oda Buda ! Az ilyen inszinuác­iókkal nem kell olyan könnyedén élni. Látták már, hogy olyan fegyver az, melyet idehaza komolyan nem vesznek, de melyet a külföldön ellenségeink nemzetünk ellen fordítanak, s mi ha megtör­ténik, épen azon magyar lapok háborodnak föl és követelnek elégtételt a román és szerb lapokkal szemben, melyek írták azokat a vá­dakat, melyeket ezek csak egyszerűen lefor­dítottak. Ez bizonyítj­a, hogy annyira alap­talanok és mesterkéltek voltak e vádak, hogy azok is megfeledkeznek róluk, kik kovácsol­ták. De ha ezen szempontból higgadtságra és igazságszeretetre nem bírhatjuk az ellenzéki lapokat, van módja annak, hogy vádaskodá­saikban legalább bizonyos korlátokat tartsa­nak — és ez az, hogy nem tűrj­ük meg az átalánosságban tartott vádakat, hanem köve­teljük azoknak konkrét megnevezését. Azt írja a »Pesti Napló« és »Magyarország«, hogy vannak az országgyűlésen nem becsü­letes elemek. Ha ismerik, ám nevezzék meg azokat! Nem abban áll az erkölcsbíró bátor­sága és kötelessége, hogy átalános inszinuá­cziókkal él, erre az alávaló shirt is képes, hanem abban, hogy praecizírozva a vá­dat , rásüti az illetőre a bélyeget úgy, hogy azt teljesen fölismerni és kétségen kívül helyezni lehessen. Föltételezzük azt, hogy az említett két lapot újabb vádas­kodásra nem bírta pártszenvedély, hanem komoly meggyőződés és becsületérzés, s föl­tételezzük másfelől azt is, hogy az országgyű­lés tekintélye, a szabadelvű párt és a kormány becsülete nem oly csekély dolgok, hogy azokon minden igaz ok és biztos adat nél­kül taposni, gázolni lehessen, viszont meg országos érdeknek tekintjük azt, hogy úgy a párt, mint a kormány és a képviselőház mo­­csoktalanul álljon az ország előtt; ezektől in­díttatva fölkérjük tehát az említett két lapot, hogy nevezzék meg azon mocsokfoltokat, melyeket állítólag látnak a többségen és a képviselőházban ? Az erkölcsbíró csak úgy ér­­zék­, ha egyszersmind kiégeti a mocskot és erre mi laptársainknak készségesen segéd­kezet nyújtunk. Lássuk hát a mocskot ! Ha meg nem mutatják, vádaskodásukkal magu­kat szennyezik be. — A képviselőház október hó 1-én, szombaton d. e. 10 órakor ülést tart. — Az országgyűlési szabadelvű párt ma október 1-sején d. u. 6 órakor értekezle­tet tart. — Az országgyűlési mérsékelt el­lenzéki párt ma este Királyi Pál elnöklete A HON TARCZÁJA.___ SZERETVE MIND A VÉRPADIG. Történeti regény a Rákóczy-korból. Irta JÓKAI MÓR. ELSŐ KÖTET. I. A zomotor. Ez a szó »z o m o t o r« olyan régi már, hogy csak a nyelvtudósok és régiségbuvárok ismerik, azok pedig nagyon fogják a fejüket csóválni, mikor meg­tudják, hogy itt most egy nagy lakodalom van készülőben, mert amaz egészen mást jelent. Pedig hát az nevezetes lakodalmi vendégség volt, a mihez nemzetes Tisza Istvánné nagyasszonyom úri portáján készültek, úgy pünkösd után való hétben 1798-ban. Az előkelő nagybirtoku asszonyság egyet­len leányát, Ilonkát adja férjhez, a környék egyik legtekintélyesebb férfiéhoz, tekintetes visontai Ko­vach István uramhoz, Verebély megye alispánjához. Verebély vármegye neve maga sincs már a földabroszon, valamint sok minden nem kerül már az asztalra, a mi akkor kézen-közön forgott, többek kö­zött azok a drága étekfogások sem, a­mikkel a haj­dani magyar nagyúr a meghívott násznépet meg­szokta vendégelni. Nem a mai kákabélű ivadéknak valók azok. Most ha csak foghegyen kóstolgatnátok is végig egy ilyen traktát, hat doktor nem támasztana fel, úgy ágynak esnétek tőle, — akkor doktor se volt kéznél, a kinek megártott a sok bevett jó, ott volt a kenő­ asszony, kidömöszkölte a hátából a magyar be­tegséget. Kellett is aztán az ilyen ételek előállításához ember, több, mint elég. Nemzetes Tisza Istvánné úrasszonyomnak a portáját ismeri minden ember. Hajdan az ő férje is alispánja volt a megyének, folyvást sok vendéget kel­lett ellátni. Volt abban a házban négy-öt konyha, külön a nyárson­sültek számára, meg más a kalácsok­nak ; azonkívül vagy három kemencze a szilvásban a levelensült készítéshez. A konyhaművészet összegezett remekeinek előállítására szolgáló laboratórium azon­­­­ban közvetlenül az úrasszony lakszobájával állt ösz­­szeköttetésben, hogy ő maga mindenre felügyelhessen s vitás kérdésekben döntő szavával igazságot szol­gáltasson. A­mire ilyen nagy vendégség előkészü­leteinél elég sűrű alkalom van. Ma van a vő­legény megérkezésének a napja, délelőtti istentisz­telet után lesz az esküvő. Azért halad ki ilyen ké­sőre az időből az egybekelés, mert a család egyetlen férfitagja, Gábor urfi, odalenn van a Bánátban, a nemesi bandériummal, a török ellen; mind azt vár­ták haza: a menyasszony nagyon óhajtotta, de csak nem jőve meg. Már most hát nála nélkül költik el a lakodalmas kását. Tisza Istvánné asszonyomnak magának is van régi nagytapasztalatu szakácsa, de a mai napra még elhozatta Bánffy-Hunyadon lakó nénjének az erdélyi szakácsát is; azonkívül Léváról felinvitálta Euróné asszonyomat, a­ki nélkül derék lakodalom meg nem eshetik a környékben: tortáját, marczalánkot, meg liktáriumot csak az ő keze után ismer meg igazán az ember. Segédszemélyzetül pedig annyi szakácsné, he­­tesné, kukta hemzseg a konyhában, hogy alig lehet tőlük mozdulni, pedig mindenkinek tele a keze do­loggal. — Hanem hát épen az a baj! Két szakács egy konyában. Mind a kettő kevély arra, a­mit tud, és a­mit jobban tud, mint a másik. Még hozzá az egyik erdélyi, a másik magyarországi. Kész a parti­­kularismus. Hogy volna az jó az erdélyinek, a­mit a magyarországi kotyvaszt ? és megfordítva. — Most épen azon bepóztáskodnak, hogy a »pulpinella«-már­­táshoz miféle alkatrészek kellenek ? Ez igen bonyo­lult kérdés. Egy hideglelésről szóló reczipe abból a korból nem lehet annál czifrább és változatosabb. Egyik fél sem engedi a magáéból csak egy szerecsen­­dió-virágnyit sem. »Én Apafy Mihály fejedelem kony­hájában szolgáltam két esztendeig!« — »Utcza ne! Apafy Miskáék nem is ismertek mást, csak a Kospo­­ros levet!« — »Micsoda? Az én fejedelemasszonyom, Bornemissza Anna ő nagysága, oly miskulánczia-sa­­látát csinált, hogy a palóczok úrvacsorájának ették volna! — Szófia a beszéd! scripta manent! Itt az én szakácskönyvem. Pulpinella mártás. Magam írtam ki Pálffy herczeg archivumából!« — »De az én szakács­­könyvem nyomtatva van!« A két hadvezér elkeseredett harczába termé­szetesen, hogy a fehérnép is belekotnyeleskedett, győzték nyelvvel; zenekiséretül közbe hangzott a fal­­zajtörő mozsárcsengés, meg a habverő pergése, közbe egy-egy kastankodó kutyának a nyikkantása, a­kit megrágott valaki. Ez izgalmas konyhai értekezés alatt senki sem vette észre, hogy a nyitott konyhaajtón egy sárral, porral fedett alak settenkedik be a konyhába, kinek hajdan kecskebékazöld szín dolmányáról jócskán le-, foszlott a sárga sujtás : a piros nadrág a két térdén ki van szakadva, s a csizmájának a talpát csak az át­kötött szíj tartja. A legénynek olyan fekete a képe a napsütésről, mint a miskolczi czipó, a kajla savószin bajusz mintha csak krétával volna ráfestve. A vállán egy kopott bőriszákot czepel s a kezében egy görbe csákányt hoz, azt oda is támasztja az ajtóhoz. Ott azután egy darabig körülnézeget, kétfelé törüli a ba­juszát, s mikor nagyhamar megérti, hogy olyan vesze­delem van itt, a­mibe neki jobb lesz bele nem ártani magát, szétnéz a szögletek felé s megpillantva a nagy mákoskalács-sütő kemencze mellett egy köteg rőzsét, arra szépen leül a sutba, s onnan nézi aztán, a két tenyerébe támasztva az állát, mint a megtestesült makktűz, az egész nagy patáliát. »Mi kell az igazi pulpinella-mártáshoz ?« Ki kell czitálni a nagyasszonyt! Ő ítélje el a dolgot. Ő a tekintély. A legfelső appellata. Kijönne az különben maga is , hisz a pogány lárma a harmadik szobáig behat. Itt öltözteti ő épen a menyasszonyt, azt kell neki abbahagyni. Épen jókor jött, mert a két szakács már a pala­csintasütővel meg a molnárostya serpenyővel indult egymás ellen duellálni. A nemzetes nagyasszony, az igaz, hogy egészen arra való alak volt, hogy respektust szerezzen maga körül; derék, magas, termetes matróna, piros, telt or­­czával, a­mi kettős tokát vetett s szegletes tudott len­ni, mikor haragudott. Szürke haja akkori módi sze­rint szélesen volt felfelé dudoritva s egy fekete csip­kefőkötővel megkoronázva. — Micsoda pogány lárma ez itten! kiálta fel­­recscsenő szóval. Azt gondolja az ember, Eger várát vívják a törökök ! Mit keres itt ez a sok csűrbe nép ! Csiba ki innen a konyhából, a kinek nincs itt semmi dolga! Olyan zsinat van, hogy az ember a maga sza­vát se hallja. Hogy »mi kell a pulpinella-mártás­hoz?« Hogy a kakas csípje meg a fületeket! Mindjárt igazságot teszek. Előbb lóduljon innen minden torkos, pákosztos had, a­ki nem ide való. S rögtön sietett is az ítéletet végrehajtani, egy pár szájtátó kukta, kályhasütő csak úgy penderedett ki az ajtón, hatalmas tenyerétől előmozdíttatva. »Kell pulpinella-mártás ?« A­mint ritkulni kezdett a gyülekezet, megpil­lantja Árgus­ szemeivel azt a szögletben gunnyasztó, rongyos alakot. * — Hát te is itten ? nem lódulsz ki mindjárt ? Neked is kell pulpinella mártás ? A gubbaszkodó­ alak fel sem veszi a fejét a két tenyeréből, csak úgy ingatja azt, határozottan kife­jezve, hogy nem kivan belőle. A haragos nagyasszony azután megkapja a gallérjánál fogva s úgy fölemeli, hogy a lába sem éri a földet, hanem azután a helyett, hogy kilökné azt is többi után, hüledezve szól hozzá: — Nini! Hát nem a­z Marczi ez ? A Gábor fiamnak az inasa ? Te vagy az Marczi ? Hát mért nem mondod senkinek, hogy megjöttél? — Ha nem kérdezte tőlem senki. Felelt a le­gény, egész palócz flegmával. — Hát csak magad jöttél, mi ? — Csak egy szál magam biz­zen, mert a lovam odaragadt a poroszlói­degesbe. A nagyasszony megdöbbent. —Az anyaszívnek előérzete van. Hirtelen betuszkolta a poros legényt a mellékszobába, nem bánta már, ha fenekestül felfor­­dítják is a konyhát. Ott kezdte azután vallatóra ven­ni a palóczot. — Mi hírrel jöttél a táborból ? — Semmi nagy hírrel, biz een. — Hát a fiam nem jön el ? — Jönne biz az, de nem jöhet. — Valami baja van talán ? — Nem fáj biz annak semmije se. — Hát mit szent ? — Semmi rosszat sem izent biz az, eedes meezem. — Hát miért nem jöhet? miért küldött téged? — Hát mert a czifra dolmánya kilikadt. — Micsoda czifra dolmánya te ? — A­kit az Iluska kisasszony varrott ki arany tulipántokkal, az a bársony. — Mi történt vele? Mondd hamar! — Hát egy gelebics kilikasztotta a czifra dol­mányt , aztán olyankor, mikor maga is benne volt. — Meghalt a fiam ? kiálta fel Tiszáné, s hirte­len visszafojtotta hangját. — Én egy szóval se mondtam, hogy meghalt; csak azt, hogy a czifra pruszlikáját kisikasztotta a gelebics: az pedig itt van a tarisznyámban, nee! Azzal kihúzta a bőristákból az összegöngyölge­­tett buzavirágszin bársony mellényt, melynek a bal oldalán egy kerek lyuk volt, s a körül széles vörösbarna folt volt, a kiomlott vér. Tiszáné görcsösen szok­ta mind a két kezével a szivéhez azt a drága öltöny darabot, s ajkát beharap­­va, halálos kinnal forditá szemeit az ég felé — de nem zokogott. — De ne búsuljon a nagyasszony, vigasztaló a palócz, mert levágták ám a füleet. Erre meg a méreg öntötte el az anya szivét, dühösen markolt a palócz üstökébe s megrázta annak a fejét, kegyetlenül odaütögetve a falhoz. • — Kinek a fülét ? te! — Hát nem is az urfiét, hanem azét a beste karaffiáét, a ki meglőtte. — Hát bajvivásban esett el? — Riz­a volt annak a veege. — Miért vívott ? Kivel vívott ? Ki volt a gyil­kosa ? — Hát tudom een azt? Nem kötötteek azt az een norromra. Keek huszár volt a Pálffy regement­ből. Nem verjük már azt utol, mert az, a mint a füleet levágták, a gyenerális parancsolattyából, mindjárt dezertált a törökhöz Temesvárra: pribék lett, pogány lett; ezóta szarácsit csináltak belőle. — Nem beszélted még ezt el senkinek ? — Ha senki se k­érdezte tőlem. — Hát akkor azt mondom, hogy egy terem­­­­tett léleknek se szólj felőle, a­mig a mai nap el nem múlik. — Nem szólneek­ben meeg a maókusmadár­­nak sem , csak már az üstökömet eresztené el a nagy­asszony. Mert még annál fogva mindig kézben tartotta. — Lódulj be ide ebbe a kamarába, sugá dör­­mögve a nagyasszony, betaszítva a legényt egy sötét oldalfülkébe, a­mi afféle kézi éléstár lehetett. Találsz enni-inni valót eleget, aztán feküdjél le, a­mig rád nem nyitom az ajtót, fel ne ébredj, ha trombitaszót hallasz is. Azzal belökte a palóczot a sötét odúba, a ki soha annál kedvesebb tömlöczöt még paradicsomul­g-­­ kívánhatott volna magának. (Folytatása következik.) alatt tartott értekezletében egy bizottságot küldött ki, hogy a budgetvitában elfoglalandó álláspont iránt tegyen javaslatot. Ezen bizottság tagjaivá Apponyi Albert gr., Bittó István, Grünwald Béla, Horváth Lajos, Somssich Pál és Szilágyi Dezső választot­tak meg. — Az országgyűlési függetlenségi párt ma tartott értekezletén, melyen László Imre elnökölt és Turgonyi Lajos a jegyzőköny­vet vezette, megválasztattak a kandidáló és a válasz­felirati bizottság tagjai. A kandidáló bizottság tag­jaivá megválasztattak: Mocsáry Lajos, Helfy Ignácz, Madarász József, Kada Elek, László Imre, Náray Imre, Szalay Imre ; a válaszfelir­ati bizottságba: Mo­­csáry Lajos, Helfy Ignácz, Eötvös Károly, Ugrón Gábor, Győry Elek.­­­ Azon képviselők, kiknek megválasz­tása ellen a képviselőházban petitionáltak, a követ­kezők : Zselinszky Róbert mérsékelt ellenzéki; M­á­n­y­i Gyula, H­o­ll­ó­s­y Károly, M­i­h­a­t­o­­v­i­c­s Miksa, P­r­ó­n­a­y Gábor b., Vidovich Gy. Pázmándy Dénes függetlenségi pártiak; K­e­­m­é­n­y Gábor b., ifj. Ráday Gedeon gr., Szent­­kereszty Béla b., Sporzon Ernő, Péchy Tamás és Porubszky szabadelvűpártiak. — A képviselőház osztályai mai ülésük­ben befejezték az igazolást. Az I. osztály a IX. osztályba sorozott kép­viselők megbízó leveleit vette vizsgálat alá, s az a) betű alá helyezve kifogástalannak találta 41 tag vá­lasztási jegyzőkönyvét. Porubszky Jenő megbízó leve­lét, mint a­kinek választása ellen kérvény érkezett, a b) betű alá helyezte. A II. osztály az I. osztály valamennyi tag­jait, számszerint mind a 43-at igazolta. A III. osztály 40 tagját igazolta a II. osz­tálynak a b) betű alá 3 tag, névszerint Pázmándy Dénes, Szentkereszty Béla b. és Zselinszky Róbert gr. választási jegyzőkönyvét tette. A IV. osztály kifogástalannak találta a III. osztály valamennyi (43) tagját. Az V. o­s­z­t­á­l­y 41 tagját igazolta a IV. osz­tálynak s Kemény Gábor b. választási jegyzőkönyvét a b), Szőgyény kerületét pedig a c) alá tette. A VI. o­s­z­t­á­l­y az V. osztályból 42 tagot igazolt s Prónay Gábor báró választási jegyzőköny­vét a b) alá tette. A*. VII. osztályban a VI. osztályból 38 tag igazoltatott; a b) alá tétettek: Mihailovics Miksa, Móni Gyula, Péchy Tamás, Sporzon Ernő és Vidovics György választási jegyzőkönyveik. A VIII. osztály a VII.osztály 42 tagjának megbízó levelét kifogástalannak találta; ifj. Ráday Gedeon gr. választási jegyzőkönyvét a b) alá helyezte. A IX. osztályban 40 tag igazoltatott a VIII. osztályból; a b) alá tétetett Hollósy Károly, a c) alá Hermann Ottó és Reviczky Károly választási jegyzőkönyve. E szerint összesen 370 képviselő választása iga­zoltatott. Összesen 386 választási jegyzőkönyv mutat­tatott be. 16 választás nem igazoltatott, ezek közül 13 a b) alá helyeztetett, mint a­mely választások ellen kérvény adatott be, 3 választás pedig a c) alá, mint a melyek jegyzőkönyvei törvényes kifogás alá esnek. — A magyar felsőházat a mai »N. fr. Pr.« egy czikke éles kritika alá veszi. Kimutatván, hogy a magyar felsőház Európában a legnépesebb, (1869-ben 777, jelenleg pedig 713 személy kapott meghívást a felsőházba, míg az osztrák urak házá­­nak ( egy 1876-iki kimutatás szerint 190, a porosz­nak 296, az angol lordok házának 479, az olasz sze­nátusnak 317, a spanyolnak 360 és a francziának 300 tagja volt) azt mondja, hogy tényleg mégis számra nézve is a leggyöngébb első kamara, mert tagjainak nagy száma daczára a tárgyalásokban rendesen csak 20—30 főrendi vesz részt. A magyar felsőház politi­kai tehetetlensége okául a »N. fr. Pr.« annak ösz­­szeál­l­itását mondja. Számos tag nem is illik a felsőházba. Ilyenek mindenekelőtt a 23 czimzetes püspök, a­kiknek nincs sem egyházi kerü­letek, sem nagy fekvő birtokuk; milyen érdekeket képviselnek tehát ? Továbbá egészen jogosulatlan ama nem ma­gyar herczegek, grófok és bárók tagsága, a kiknek van ugyan magyar indigenátusuk, talán földbirtokuk is az országban, de sose tartózkodnak ott. Továbbá kirívó baj minden magyar herczeg, gróf és­ báró »született« törvényhozósága, mihelyt nagykorú lett. Vissza kell utasítani a főispánok részvételét is a felsőház tárgya­lásaiban , minthogy a főispánok ma már nem méltó­ságok, hanem a kormány fizetett hivatalnokai. Azonkívül a »született« tagok közt sok van, a­kik nem bírnak sem anyagi se szellemi javakkal.­­ Tagjainak nagy száma daczára a magyar felsőház érzékeny hézagokat mutat fel egészséges konzervatív eszmék képviseletében. A protestáns egyházak pél­dául, befolyásos állásuk daczára az államban és a társadalomban, a magyar felsőházban nincsenek kép­viselve. Épúgy hiányzik az intelligenc­ia, a tudomány és művészet képviselete; azonkívül, az országbíró ki­vételével, hiába keressük az igazságszolgáltatás és a legfelsőbb ellenőrzési hatóságot, úgyszintén a tőke­pénz és a nagyipar képviselőit. A magyar felsőház mostani összeállításában nem a konzervatív és fen­­tartó hatalmak képviselete az államban, hanem még mindig a régi feudál-katholikus állam jellegét viseli magán és a magyar képviselőház csaknem demokrata természetével sajátságos ellentétet képez. — A budapest-fiumei személyfor­galom. A kereskedő s más utazó közönségnek mél­tán panasza lehet a déli vasút ellen, a miatt, hogy a Fiuméba menő személy­forgalomra nem fordít kellő gondot. Eltekintve attól, hogy e nevezetes emporiális helyre mindössze csak egy személyvonat közlekedik, nagy kellemetlenségére s nem ritkán direkt kárára is szolgál az utazó közönségnek az a körülmény, hogy ez egyetlen vonat Prágerhofra éjfélkor érkezik meg, s ott vesztegel gyakran több óra hosszat, míg a három vonat oda a különböző irányokból megérkezik. A prágerhofi pályaudvar pedig legkevésbé sincs úgy be­rendezve, hogy az utazó közönség hosszas éjszakai időzésével járó kívánalmaknak megfelelhetne. Nagyon is harmadrangú állomás az­­ éjszaka gyakran egész kórházzá válik. Mindenesetre kívánatos tehát, hogy a vasút igazgatósága Fiuméba direkt közlekedést lép­tessen életbe Budapestről, hogy ne kelljen éjnek ide­jén órákig Prágerhofon időzni. — A franczia kabinet újjá­alakí­­tássát illetőleg —a »N. W. Tagbl.« jelentése szerint — oly kombináczión­ dolgoznak, melyet »az elnökök minisztériumának« neveznek. E szerint G­a­m­­betta lenne a miniszterelnök, Say Leo külügy­­vagy pénzügyminiszter, Ferry belügyminiszter és Freycinet hadügy- vagy külügyminiszter. Tehát négy elnök képezné az új kabinetet. A mostani kül­ügyminiszter és hadügyminiszter állása tarthatatlan és Barthélemy és Favre kilépése annyi mint bizonyos. — Oroszország legújabb haladá­sáról Közép-Ázsiában a »D. Tel.« szentpéter­vári levelezőjének egy érdekes táviratát közli f. bő 26-ról, úgyszintén egy jól megerősített adminisztra­tív központi pótsereg felállításáról Askabadban, me­lyet az orosz külügyi hivatal néhány hónap előtt az angol kormány megjegyzéseire válaszkép az orosz operác­iók határának mondott a Kaspitán túli terü­leten, a­hol ez idő szerint csak egy orosz előőrs van. A levelező biztos, ez askabadi előretolt állomás léte­zését megerősítő hírek alapján közli, hogy e puszta Budapest, szeptember 30. Az osztrák alkotmánypárt legkiválóbb vezére, Herbst által megindított s a parla­menti szünidő alatt négy-öt ízben, legutóbb Rumburgban tartott beszédével tovább élesz­tett német-nemzeti agitáczió közel van ahhoz, hogy megteremje igen keserű utószt­­rák alkotmánypárt két töredéke, mint ezt Herbst kilátásba helyezte s a mint leg­újabban is erősitik, »német klubot« fog alakitni s igy a párt tettleg merev német­nemzeti alapra helyezkedik. Egyesült tehát legalább két frakc­ió az alkotmánypártból s ez előnyös a foszlányra szakadozott pártra nézve, magában véve, de helytelen és követ­kezményeiben káros az alap, melyen ezt az egyesülést végbe viszi.­­ Ezer elő­­bségből minoritássá törpült párt sokat hallotta emlegetni ellenfeleitől, hogy legnagyobb szerencsétlensége a túlzá­sokon kívül, melyeket elkövetett, az, hogy szét van darabolva. Egyesülni, tömörülni akar tehát, de oly szerencsétlen és eltévesztett alapon, hogy többet fog veszítni az ellenpárt­nak ez által okozott szorosabb összetartása által, mint a­mennyit nyerni vélt elforgácsolt erőinek egyesítése által; kivált ha tekintetbe veszszük, hogy ezen egyesülésben nincs s nem is lesz egybefoglalva az alkotmánypárt minden eleme, sőt biztos kilátás van reá, hogy ezen kizárólagos német nemzeti alapon keresztülvitt alkotmánypárti tömörülés el fogja árasztani azokat is, kik bár nem osz­trák-németek, de elvi tekintetekből a szabad­elvű alkotmány­párt zászlója alá sorakoztak. A »Köln. Zrg« egy bécsi levelezője azt akarja tudni, hogy Taaffe gróf nemcsak nem gördít semmi akadályt az alkotmányosok eme nemzetiségi törekvései elé, sőt örvend azoknak, mert úgy számít, hogy az alkotmá­nyosok a német nemzeti eszme forszírozása és gyűlöletes hangoztatása által előbb-utóbb kollízióba kell,hogy jöjjenek: az állami szük­ségességgel, a dualizmussal, Ausztria-Magyar­­ország nagyhatalmi állásával s a koronával. Tehát elég nagy dolgokkal s elég nagy erdő­gyümölcseit. Az új előőrs jelentékeny várrá , a Kaspitán túli vidék főse­regévé és adminisztratív központjává fejlődött, me­lyen jelenleg egy egész ezred gyalogság, egy üteg tü­zérség és két lovas század kozák állomásozik, míg két további kozák hadtest mintegy 25 angol mértföld­­nyire Askabadtól a Chuli szoros őrzésére a perzsa ha­táron állomásozik. A katonai vasút Kizil-Arvatig kész és kocsi járművekre alkalmas utak Askabad és Basui közt, úgyszintén e helytől Tsikizsárig építtettek és készletek most Michailowskból, a Kaspi tenger partján Askabadba 4—5 nap alatt szállíttatnak úgy, hogy a közlekedés nehézségei, e pontig le vannak győzve és Oroszország magának biztos, minden szük­ségletre fölszerelt alapot teremtett további operá­­cziókra. Geok-Tepe erőd, mert temetetlen holt­testek kigőzölgései következtében egészségtelen kez­dett lenni, elhagyatott. De két mértföldnyire tőle egy kis erődöt állítottak fel. A többi, újonnan megerősí­tett fő állomás: Kizil Árvát, Bendessen és Duzulum, míg Krasnovodsk, Michailovs, Tsikizlar és Tsat állo­mások szintén megtartották.

Next