A Honvéd, 1869 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1869-05-19 / 20. szám

Lenkey Károly, honvéd-huszár ezredes. Az első magyar hadügy-miniszterium által 1848-ban leg­előbb kinevezett törzstisztek egyike Lenkey Károly volt, ki már 1836-ban a hadipályáról azon szándékkal lemondván, hogy többé fegyverhez nem nyúl; ebbeli szándékát azonban e szózat: „a haza veszélyben van!“ minden habozás nélkül megváltoz­­tató, készséggel kardot kötött­­, s a síkra szállt az imádott hazáért éltét feláldozandó. Mennyiben vett részt utolsó szabadság­harczunkban, e lap hasábjain épen most közlés­ folyamatában levő „emlékirataidból olvasható, azonban röviden annyit mégis meg kell jegyeznünk, hogy Lenkey Károly azon tiszta, önzéstelen s kitűnő honfi erények egyike, ki, daczára annak, hogy rágalmazó vádak folytán félreismertetett, mellőzve jen, sőt mondhatni saját honfiai által üldöztetett, mindamellett a magyar szabadság­ügynek mindvégig tántoríthatlan hű bajnoka maradt, tanúsítja ezt leginkább azon tény, hogy a tábornokságot, melylyel öt Kossuth, mint az ország akkori kormányzója, két ízben meg­kínálta, határozottan visszautasítá, miáltal fényesen bebizonyítá, hogy nem haszon- s dicsvágyból, hanem a legszentebb köteles­ségből szolgálja a hazát. Lenkey Károly s öcscse János tábornok voltak az elsők, kik 1849-ben a szabadság-ügy bukását, több előjelekből sejtet­ték, de fájdalom, szavuk a pusztában hangzott el, mert midőn sejtelmöket más hadvezérekkel közlötték, azok nem adtak hitelt nekik , a mit később nemcsak hogy megbánták , hanem vér­tanú halállal lakoltak érette. Lenkey Károly a legvégső perczig hiven szolgált, minek diját el is nyerte ép úgy, mint sok más hű hazafi, 12 évre jön várfogságra (vasban) a cs. kir. haditörvényszék által elitélve, s Aradon ült 4 évig; de a gondviselés megóvta életét, vissza­tért kiállott szenvedései után, s még ma is ép s erőteljes férfiú, a ki még, ha kell, bármikor kész karddal kezében a síkra szállani. Lenkey jelenleg Egerben lakik s megyei tisztviselő, az ég megáldá őt családdal, s mi legfőbb nyugodt, s azon tiszta öntu­dattal, hogy hazájához mindig hű maradt. E. Ö. Lenkey Károly honvéd ezredes emlékirataiból. (Közli Egervári Ödön.) VI. Az alföldi táborozás. Perczel Mór hadsereg-szervező buzgalma s tehetsége. Perczel Mór tábornoknak sem lévén hadai, Lenkey Károlyt és Jánost arra hivta fel, hogy mennének le Czeglédre és szednének össze az országból minden tartalékokat, s szerveznének egy tartalék­sereget. Ennek folytán a két Lenkey követte őt Czeglédre, a­hova megérkezvén, Perczel erélyes in­tézkedéseket tett. Lenkey János tábornok megbetegedvén, a nagy­váradi fürdőbe küldetett orvosi­lag, Lenkey Károlyt pedig Per­­czel szolnoki parancsnoksággal bízta meg, s meghagyta, hogy minden oda érkező honvédet le­tartóztasson, bármely részéből az országnak jönne s át akarna Szol­nokon menni. Naponként jöttek hol felülről a vaspályán, hol pedig az ország más részeiből tartalékok, újoncz szállítmányok és magánosan utazó honvéd­tisztek. Lenkey Károly Perczel tábor­nok parancsához szigorún alkal­mazkodván, minduntalan jelentést tett Czeglédre tábora szaporodá­sáról. A lovasságot századokba, a honvédeket pedig zászlóaljakba szorozta. Fegyvert kért, de na­gyon csekély mennyiségben ré­szesült, — mindamellett vas nyár­sat eleget küldött a kormány, melyekkel kénytelenittetett sere­gét felfegyverezni, s gyakorlato­kat tartani. A lovasság csupa tartalékokból állván , fel volt ugyan szerelve, de még igen gya­korlatlan állapotban. E modorban fáradhatatlan erélyességgel Perczel tábornok Czegléden, Lenkey pedig Szolnokon igen tekintélyes, mintegy 18.000 emberből álló tartalékot, alig 30 nap alatt szerveztek. A tüzérség a leggyengébb lábon állott, s Lenkeynek nem jutott több, mint négy darab 3 fontos, 2 db. tizenkét fontos vet­­és két db. hat fontos ágyúnál. Perczel két hadosztályba osztván fel seregét: az 1-ső hadosztály parancsnokául Gaál László ezredes, a másodikéhoz Lenkey Károly neveztetett ki. Lenkey hadosztályában csak a 19-ik zászlóalj , Nyeregjártó alezredes vezénylete alatt, volt tökéletesen felfegyverezve, a többi ujon­­czokból állott és vas nyársakkal volt felszerelve. Midőn már ennyire jutottak, naponként hadgyakorlatokkal foglalkoztak. Perczel Czegléd felé küldte Lenkeyt hadosztályával, Gaál pedig Szolnok alatt foglalt állást csapataival. Azonban néhány nap múlva összevonta seregét Szolnok alatt, a­hol egy pár napot együtt töltöttek a táborban. Ezután Lenkeyt hátrahagyván, Gaál hadosztályával Szeged felé indult, Lenkeyt pedig hadosztályával a szolnoki híd védelmére hagyta hátra. Egy napon Perczel Mór tábornoktól parancs érkezett, melyben Ujszászra rendelé Lenkeyt hadosztályával, és azon hadtanilag kiterve­zett megtámadást, melyet Viszoczky és Dessewffy Aristid összes hadai a Gaál hadosztályával egyesülten, Túránál szándékoltak a muszkák ellen intézni, tudatá­t meghagyá, miszerint Lenkey hadosztályát úgy vezesse, hogy a reménybe helyezett győzelem után a muszka sereg hátába esvén, a végvereség esz­közlésére közreműködjék, mind­­azáltal a kivitelre nézve uj ren­deletet várjon. Szolnokból Uj- Szászra indult Lenkey s 48 óráig táborozott ezen helység alatt, a Zagyva folyóra támasztván se­rege jobb szárnyát. Másodnap estéjén egy futár érkezett Perczeltől, azon meg­hagyással, hogy azonnal vissza­vonuljon Szolnokba, mert Mé­száros és Dembinszky a sereghez érkezvén, az első tervet megvál­toztatták és Perczelt megakadá­lyozták abban, hogy összes erővel támadhasson. Mindezt azonban oda módosították, hogy a musz­kák ellen egy erőszakolt kém­szemlét csupán lovassággal és tüzérséggel tegyenek. Ebből fejlődött ki a túrás csata, és miután nem úgy ütött ki, mint Perczel remélette, és nem az ő terve szerint hajtatván végre, ennélfogva nehogy Lenkey a se­regtől elvágatassék, ideje korán tudósittatott, s szolnoki állását újra elfoglalá. Szegedről csakhamar egy ren­delet érkezett, melyben a kormány Lenkeyt hagyta hátra Szolnok védelmére. Mészáros és Dembin­­szky rebizta az összes tiszai had­seregnek vezényletét , melybe Gaál és Lenkey hadosztálya is­­ bele­olvasztatott, a minek Perczel lemondása jön az eredménye. Perczel alvezéreit sértette ezen eljárás, de a haza iránti köteles­ségből Gaál és Lenkey megtartották Perczel üzenete folytán a vezény­letet. Mészáros s Dembinszky együtt vezénylettek, Szegednél öszpon­­tosították egész erejüket, Lenkeyt pedig Szolnokból, Tiszafüredre rendelték. Lenkey már Török-Sz.­Miklóson volt julius utolsó napjaiban, midőn Dembinszky egy futár által Czibakházára visszarendelé és fele­lőssé tévé őt, Czibakházánál gátolni Schlicknek a Tiszán való átkelését, s hogy ha azt megakadályozni nem lenne képes, magát Szegedtől elvágni ne engedje. Lenkey ezen rendelet vételével rögtön megindult hadosztályával, s Czibakházára jutott, egy nagy s gyors menet után. Lenkey Károly 1848-ks honvéd-l­uszar ezredes.

Next