A Honvéd, 1871 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1871-02-09 / 6. szám
i éppen úgy mint meg annyi tiszt úr, kik kinevezésük után tanultak és tanulnak, mert köztünk is van elág kik a haladással szavazunk, s mig az asztal mellett gyengéknek tűnünk feli, addig a téren jó katonák lehetünk. „Rossz káplár az, a ki generális lenni nem akar.“ Több járás őrmester nevében. ________ Zágonij.ő. Egy indítvány a honvéd zenekar felállítása tárgyában. A honvéd zenekarok felállításának czélszerűtlensége a „Honvéd“ lap 1871. 2-ik számában megjelent czikkben annyira kiderítve lett, hogy egyéb nem marad fenn, mint hogy az abban kifejtett nézetet magunkévá tegyük. A czélszerűtlenségről meggyőződve ugyan, engedtünk a kerületi parancsnokság abbeli fölhívásának, s már 11 hónapja, hogy fizetésünk két százalékát a zenekar alapjára fordítjuk, de zenekarunk még nincs, míg az alaptőke önkéntes adakozások stb. által felsegítve 18.000 írtra fölszaporodott. Ez tekintélyes összeg ugyan, de nem örvendenénk, ha ez a kitűzött czélra fordittatnék, hanem czélszerübbnek s szükségesebbnek látnók, hogy egy üdvösebb intézmény alapjául fektettessék. A honvédtisztek özvegyeiről s árváiról gondoskodva nincs a kormány részéről. Fájdalom ugyan, hogy e tekintetben még a hivatali szolgáknál is kedvezőtlenebb elbánásban részesülünk, azonban a szentesített törvény előtt meghajolunk, másfelől egy nyugdíjintézet létesítéséről mélhatlanul gondoskodnunk kell. Igaz, hogy ezen cél a fennálló magánintézeteknél a nyugdíjbiztosítások által elérhető lenne, de eltekintve azok szoliditásától , ne téveszszük szem elől azt, hogy az illető díjak oly magasak, hogy a vagyontalan tiszt, s ilyenekből áll bizonyára a tiszti karnak nagyobb fele, annyit nem nélkülözhet, sőt örvendhet annak, ha ily drága időszakban nélkülözésekkel nem küzd ; ily eseteket pedig ritkán fogunk registrálhatni. Hadjunk fel tehát a zenekarokkal, hanem adjuk az e czélra szánt összeget az érintett nyugdíjintézet javára s gyarapítsa azt tehetségünkéhez képest azon meggyőződésben, hogy ezáltal sok özvegyet s árvát a nyomortól, sőt tán koldusbottól is megmentünk. Az adakozóknak ez ellen aligha lesz kifogásuk. S. M. k. honvédtisztek arczkép-csarnoka. (Egervári Ödön „Honvédtörzstiszt album“-ából.) Tolnay Gábor, magyar királyi honvéd-őrnagy. Selyei és sz.-lászlói literáti Tolnay vagy Tárdy Gábor született 1822-ben maros-széki Folyfalván. Elemi oktatásban Erzsébetvárosban s Nagy-Szebenben részesült, s igen korán előbb szebeni majd a kézdi-vásárhelyi katona-növeldébe adatott, tanulmányait Maros-Vásárhelyen végezte. 1847. végén külföldi utazásából hazatért 1848-ban őszszel már egy zászlóalj élén találjuk őt, melyet midőn Maros felé vezetne, Kutyfalván táborozó székelységet a császáriak visszavonulásra kényszerítették. Tolnay, ki Dátoson feküdt, ezen leverülni hallatára a Maros kompjához sietett zászlóaljával , mit a császáriak észrevevén, visszahúzódtak, s ekként helyreállott a közlekedés. Midőn Gedeon Maros-Vásárhelyhez közeledett, épen akkor kapott Tolnay rendeletet a vásárhelyi sereghez való csatlakozásra, azonban odaérvén, a város végén már dragonyos előőrsökre talált, miért is kénytelen lön a bándi tetőre visszavonulni, összehívta a zászlóaljakat, melyek közöl csak 4 század volt lőfegyverrel felszerelve, s elébek adván a történteket, kérdés kik akarják követni, hogy az ellenségen keresztül vágva magukat, Kolozsvárra juthassanak? Hatszázan rögtön vállalkoztak. Ezekkel Tordán át Kolozsvárra érkezett. Szilágy-Somlyónál Bem tábornok vezérlete alatt Tolnay zászlóalja volt a legelső, mely Deésnél a jégen áthatolván, a császáriakat visszavonulásra kényszerité. Midőn már a 87-ik zászlóalj kiegészíttetett, Tolnay Herkulovics ezredes parancsnoksága alatt Megyesre rendeltetett, Puchner seregének feltartóztatására. A frekki hidat az ellen elfoglalva tartotta. Csikorgó hideg éj volt, a honvédek meguntak a hó tetején állani, lábuk majd elfagyott. Ekkor Tolnay azt kérde: „fiuk! ki vállalkozik a hídon átmenni?“ E kérdés általános viszhangra talált. Az első század rögtön nyomban követte, de bármily csendesen haladtak is, a hídon egy 3 fontos ágyú dörgése fogadta őket, azonban a honvédek általános fegyvertüze elűzte az ellent, mely csak Brasóhoz közel Fekete-Halomnál állott meg és ott fogadta el a csatát, melyben a sereg balszárnyát Nagy Dániel őrnagy, a középpontot pedig Tolnay Gábor vezényelte. 3 órai véres harcz után magyaroké lön a győzelem. A Lugos ellen intézett hajnali támadást, mely igen jól sikerült, Tolnay vezette; harmadnapra Bem tábornok őt Puchner visszaverésére Detta felé küldé. Dettán a temesvári postát sikerült elfognia Tolnaynak, melyből megtudá, hogy Puchner Karánsebesnél igyekszik áttörni, azonnal tudósítá Bemet, hogy ő ennek következtében visszahúzódott Lugos közelébe Temesvárral szembe. Ezen intézkedést igen helyesnek találta a tábornok, s Tolnayt egészen Temesvár alá küldte, másnap pedig 4 század honvéddel, négy ágyúval s egy század huszárral Becskerek felé indiá, azon meghagyással , hogy azt bevegye. Becskerektől két órányira az ellenségnek egy századját megtámadta, s egészen a városig visszaüzte, azonban a nagy égi vihar s a beállott sötétség Elek helységbe visszavonulni kényszerité, azt színlelvén, mintha Lázárfalvát akarná elfoglalni, mely az ellenség visszavonulási vonalát képezte. A csel sikerült, mert éjfél előtt már jelentették, hogy a város üres, hol az osztrákoknak vagy 8000 emberük s 12 ágyusuk volt. Fehér Templom bevétele után szabadságot kért Tolnay, roncsolt egészsége helyreállítása végett; az oroszok betörése az előpataki fürdőben találta őt, honnan azonnal Bánságba sietett s zászlóalját Szeg-Hegynél találta Guyon hadtestében, mint tartalékot, ahol Jellasics által hajnalban megtámadottak. Tolnay tartalék-zászlóaljával csakhamar a balszárnyon termett, s 2 ágyújával az egész ellenséges balszárnyat visszahúzódni kényszerítette, melyet a magyarok jobbszárnya észrevevén, kettőzött erővel adván a lökést, s a győzelem a mieink részére dőlt el. Továbbá részt vett Tolnay Titel ostrománál, a szegedi csatában, hol a táborban hanyatlani kezdett fegyelem helyreállításának nagy tényezője volt. A Szegedtől Temesvárig való visszavonulást Tolnay, Máriássy zászlóalj, néhány osztály lovasság- s néhány ágyuüteggel fedezte. A temesvári csatában különösen kitüntette magát Tolnay Gábor, magy. kir. honvéd-őrnagy. 22