Abauj-Kassai Közlöny, 1904 (33. évfolyam, 2. szám)
1904-01-03 / 2. szám
XXXII. évfolyam. 1904. — 2-ik sz. Kassa, vasárnap január 3. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Fő utca 74. szám. Telefon 22. szám. Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. A lap megjelenik egyelőre: vasárnap, szerdán és pénteken. ABAUJ-KASSAI KÖZLÖNY POLITIKAI, KÖZGAZDASÁGI ÉS VEGYES TARTALMÚ LAP. Előfizetési feltételek helyben házhoz hordva vagy vidékre postán küldve. Egész évre .. 12 kor. Félévre......... 6 kor. Negyedévre. . 3 kor. Egy hóra.... 1 kor. Egyes Mán. Ió fillér Hirdetési dij megállapodás szerint. Hirdetési és előfizetési díjak a kiadóhivatalhoz bementve küldendők. Főszerkesztő: Stekker Károly. — Felelős szerkesztő: Dr. Szauberer Béla. — Kiadótulajdonos: Vitéz A. utóda. Kereskedők tömörülése. Budapest, január 2. Az a harc, mely a kereskedelem ellen folytatódott és melyet sajátságos terminológiával az agrárizmus harcának neveztek el a merkantilizmus ellen és mely kíméletlenségében nem riadt vissza attól sem, hogy a magyar kereskedelmet elernyeszsze, hogy azt kiszorítsa mindenünnen, sőt hogy bizalmatlanságot keltsen irányában idebenn és az ország határain kívül is — most mintha nyugvópontra érkezett volna. De hogy véglegesen megszűnt, azt feltételezni nincs ok. A különböző foglalkozási ágak vértezve állanak egymással szemben és várják a megújuló küzdelem kezdetét. Úgy látszik, hogy az éles politikai harcok, melyek legvitálisabb érdekeink körül forogtak, szorították egy időre háttérbe a gazdasági küzdelmeket. De rosszul fejeztem ki magamat; a szemben álló harcosok közül csak az egyik van vértezve ; a másik csupaszal küzd, mint a középkori istenítélet vádlottja a vádlónak bajnoka ellen. A mezőgazdasági érdekképviselet hadsoraiban ott vannak az ország nagy nevei, az egész főnemesség nagy vagyonával és a múlt időkön alapuló nagy tekintélyével. A kereskedő osztálynak ezzel szemben nincs semmi szervezete, semmiféle hatalma. Akik vagyonuknál és képességeiknél fogva hivatva volnának az egész osztály vezetésére, azok fáznak a harctól, mely erélyt és kitartást követel. A kereskedelmi egyesületek egyetlen eszköze a felirat és a deputáció: ez a rozsdás két fringia, mely már csak mutat, de nem vág. Egységes közvélemény sem fejlődhetik, mert az egyesületeknek nincs közös szerve és nincs érintkezési pontja, úgyhogy nem egyszer esik meg, hogy a kormány széjjel ágazó, egymással homlokegyenest ellenkező szakegyleti feliratokkal áll szemben. És mindennek nyomában kullog az indolencia, a viszonyok és idők súlyát fokozza a mohamedán fatalizmushoz hasonló nembánomság, melynek leküzdésére még nem vállalkozott harcos. Ami eddig nem sikerült, talán sikerül most. Amire eddig nem volt mód, arra van most mód is, alkalom is. a kereskedők megalkotják az egész országra kiterjedő szövetséget, melynek célja egyesíteni az ország 120.000 kereskedőjét és ezzel hatalmi faktorrá válni. Harc lesz a szövetség jelszava, de nem támadó harc. Az a harc, melynek célja megvédelmezni nemcsak egy osztály érdekeit, hanem annak az egyensúlynak az érdekeit, melynek fenn kell állnia az egyes faktorok között és amelynek megbillenése megzavarja az ország egész közgazdálkodását. A miskolczi és soproni kongresszus határozataiból folyólag az országos magyar kereskedelmi egyesülés legközelebb életre kel. Hosszú idő telt el az előkészületekkel és engem, ki az előkészületek vezetésével voltam megbízva, nem egyszer ért a Fabius Cunctatori vád, de vállalom a felelősséget a késedelemért. Nagyot és hatalmasat akartam teremteni. Kereskedőtársaim, hozzátok fordulok! Félre minden tétovázással és minden kétkedéssel! Munkára szólítok minden kereskedőt, elsősorban hazánk jólétének felépítéséhez. Foglaljuk el eréllyel, de egyúttal a kellő mértékletességgel azt a helyet, mely minket joggal megillet, mert hazánk nagyságának felépítésében akarunk résztvenni. Tegyük tehát le alapkövét az O. M. K. E.-nek. Isten nevében. Sándor Pál. Kassa, január 2. A politikai újév. Tegnap nemcsak a társadalom, de a politika újesztendő napja is lezajlott. Nem kötöttünk az utóbbihoz semmi szép reményt s igy nem is csalódtunk. Tisza miniszterelnök újévi beszéde alig állott egyébből, mint a parlamentarizmus sülyedése feletti kesergésből és burkolt fenyegetőzésekből a házszabályok revíziójával. A fuldokló kétségbeeső kapkodását domborította ki az egész beszéd, mely semerre sem kelthet bizalmat, avagy megnyugvást. Sokkal nagyobb jelentőségű volt Apponyi Albert gróf nyilatkozata, mely az újjáéledő nemzeti párt akciója- TÁRCA: Ha a leves el van sózva. Az „Abauj-Kassai Közlöny“ eredeti tárcája. Irta: Békefi Ödön. Az asszony: Fiatal, üde és kívánatos, mint a hamvas barack. Még félig-meddig tapasztalatlan, de alig három heti házasélet után máris azt tartja, hogy mindent éretre kell, hogy történjék Olyan mint a halacska, amelyet friss vízbe eresztenek és ide-oda vickándozik, miközben az orrocskáját néha beleüti az edény üvegfalába is. A férfi: A közönségesebb fajtából való. Eszik, iszik és alszik. Nappal el van foglalva, de szabad idejében imádja a feleségét. A mézeshetekről azt tartja, hogy azok az étvágyra semmi befolyással nincsenek. Mind a ketten az asztalnál ülnek. A férj mohón habzsolja a levest. Az asszony: Ilyenek maguk férfiak. Először elforgatják a szegény leány fejét, füt-fát. Ígérnek neki, aztán mikor nőül veszik, nem akarnak tudni semmiről. Unalmasak mint egy jegesmedve ! Esznek-isznak, jönnek-mennek anélkül, hogy csak egy szerető szavuk is volna hitvesükhöz! Miért nem tűzi a szalvétát a nyakába, egészen becsöpögteti a kabátját! Még erre is nekem legyen gondom? A férfi: Kedves Mariskám, mert nem hagysz te engem nyugodtan ebédelni? Az asszony: Már ez is bántja magát ? O Istenem, Istenem, hát kellett ez nekem? Mért is nem maradtam odahaza az én édesanyámnál! A férfi: Mariska, egészen kihűl a levesed. Különben is sós. Az asszony: Mondom! Most meg a leves ellen van kifogása. Hej, várjon, várjon, megnyalná maga még mind a tíz ujját is az én főztöm után, de már akkor késő lesz (elérzékenyül), már én akkor lenn a hideg sírban . . .$. A férj: Nem volnál olyan szives édesem a húst feltálalni? Az asszony: (a szeme villámokat szór) Maga is csak mindig a gyomrára gondol ! Most már persze nem többé „egyetlen drága Mariskám“ ! (A cseléd bejön.) Anna magára is oly sokat kell csengetni. Hozza be a húst! — de azt hiszi kedves férjem uram, hogy sokáig fogom tűrni ezt az állapotot? Nagyon csalódik ! A férj: (Beleszurja a villát a húsba). Mit szándékozol tenni? Az asszony: Mit? Hát itt hagyom, hazamegyek ! A férj: Előbb talán szíves lesz mai ebédemet egészen ideadni, mert én borzasztó éhes vagyok. Az asszony: (kezeit összecsapja) Oh, óh! Hallatlan önzés. Nem! Ezt már tovább nem tűröm! Anna, Anna! Milyen sokáig kell magára csengetni! Hozza be az utazótáskámat! A szekrényből szedje ki a ruhámat, minden holmimat szedje össze, nem maradok itt tovább egy pillanatig sem ! (Anna a kapott utasításhoz híven kifordítja a szekrény egész tartalmát és egy perez alatt szanaszét hevernek a ruhák. Anna el.) A férj: Már látom, hogy éhen maradok. Az asszony: Úgy, úgy! A gyomra legyen az első ! (Összevissza hányja a ruhákat). Tudja meg, hogy mi elválunk, igenis elválunk, mert én magát gyűlölöm! A férj: A válság oka tehát engesztelhetetlen gyűlölség. Az asszony:Hálátlan! Megmondok odahaza mindent, de mindent! Végre kibeszélem