Abauj-Kassai Közlöny, 1904 (33. évfolyam, 2. szám)

1904-01-03 / 2. szám

XXXII. évfolyam. 1904. — 2-ik sz. Kassa, vasárnap január 3. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Fő­ utca 74. szám. Telefon 22. szám. Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. A lap megjelenik egyelőre: vasárnap, szerdán és pénteken. ABAUJ-KASS­AI KÖZLÖNY POLITIKAI, KÖZGAZDASÁGI ÉS VEGYES TARTALMÚ LAP. Előfizetési feltételek helyben házhoz hordva vagy vidékre postán küldve. Egész évre .. 12 kor. Félévre......... 6 kor. Negyedévre. . 3 kor. Egy hóra.... 1 kor. Egyes Mán. Ió fillér Hirdetési dij megállapodás szerint. Hirdetési és előfizetési díjak a kiadóhivatalhoz bem­entve küldendők. Főszerkesztő: Stekker Károly. — Felelős szerkesztő: Dr. Szauberer Béla. — Kiadótulajdonos­: Vitéz A. utóda. Kereskedők tömörülése. Budapest, január 2. Az a harc, mely a kereskedelem ellen folytatódott és melyet sajátságos terminológiával az agrárizmus harcának neveztek el a merkantilizmus ellen és mely kíméletlenségében nem riadt vissza attól sem, hogy a magyar kereskedelmet elernyeszsze, hogy azt kiszorítsa min­denünnen, sőt hogy bizalmatlanságot keltsen irányában idebenn és az ország határain kívül is — most mintha nyugvó­­pontra érkezett volna. De hogy véglegesen megszűnt, azt feltételezni nincs ok. A különböző foglalkozási ágak vér­tezve állanak egymással szemben és várják a megújuló küzdelem kezdetét. Úgy látszik, hogy az éles politikai harcok,­­ melyek legvitálisabb érdekeink körül forogtak, szorították­ egy időre­ háttérbe a gazdasági­ küzdelmeket. De rosszul fejeztem ki magamat; a szemben álló harcosok közül csak az egyik van vértezve ; a másik csupaszal küzd, mint a középkori istenítélet vádlottja a vádlónak bajnoka ellen. A mezőgazdasági érdekképviselet had­soraiban ott vannak az ország nagy nevei, az egész főnemesség nagy vagyonával és a múlt időkön alapuló nagy tekin­télyével. A kereskedő osztálynak ezzel szem­ben nincs semmi szervezete, semmiféle hatalma. A­kik vagyonuknál és képes­ségeiknél fogva hivatva volnának az egész osztály vezetésére, azok fáznak a harctól, mely erélyt és kitartást követel. A kereskedelmi egyesületek egyetlen eszköze a felirat és a deputáció: ez a rozsdás két fringia, mely már csak mutat, de nem vág. Egységes közvélemény sem fejlődhetik, mert az egyesületeknek nincs közös szerve és nincs érintkezési pontja, úgy­hogy nem egyszer esik meg, hogy a kormány széjjel ágazó, egy­mással homlokegyenest ellenkező szak­egyleti feliratokkal áll szemben. És mindennek nyomában kullog az in­dolencia, a viszonyok és idők súlyát fokozza a mohamedán fatalizmushoz hasonló nembánomság, melynek leküz­désére még nem vállalkozott harcos. Ami eddig nem sikerült, talán sikerül most. A­mire eddig nem volt mód, arra van most mód is, alkalom is.­ a ke­reskedők megalkotják az egész országra kiterjedő szövetséget, melynek célja egyesíteni az ország 120.000 kereske­dőjét és ezzel hatalmi faktorrá válni. Harc lesz a szövetség jelszava, de nem támadó harc. Az a harc, melynek célja megvédelmezni nemcsak egy osz­tály érdekeit, hanem annak az egyen­súlynak az érdekeit, melynek fenn kell állnia az egyes faktorok között és a­melynek megbillenése megzavarja az ország egész közgazdálkodását. A miskolczi és soproni kongresszus határozataiból folyólag az országos magyar kereskedelmi egyesülés legkö­zelebb életre kel. Hosszú idő telt el az előkészületekkel és engem, ki az elő­készületek vezetésével voltam megbízva, nem egyszer ért a Fabius Cunctatori vád, de vállalom a felelősséget a kése­delemért. Nagyot és hatalmasat akartam teremteni. Kereskedőtársaim, hozzátok fordulok! Félre minden tétovázással és minden kétkedéssel! Munkára szólítok minden kereskedőt, elsősorban hazánk jólétének felépítéséhez. Foglaljuk el erél­lyel, de egyúttal a kellő mértékletességgel azt a helyet, mely minket joggal megillet, mert hazánk nagyságának felépítésében akarunk résztvenni. Tegyük tehát le alapkövét az O. M. K. E.-nek. Isten nevében. Sándor Pál. Kassa, január 2. A politikai újév. Tegnap nemcsak a társadalom, de a politika újesztendő napja is lezajlott. Nem kötöttünk az utóbbihoz semmi szép reményt s igy nem is csalód­tunk. Tisza miniszterelnök újévi beszéde alig állott egyébből, mint a parlamentariz­mus sülyedése feletti k­esergésből és bur­kolt fenyegetőzésekből a házszabályok re­víziójával. A fuldokló kétségbeeső kapko­dását domborította ki az egész beszéd, mely se­merre sem kelthet bizalmat, avagy megnyugvást. Sokkal nagyobb jelentőségű volt Apponyi Albert gróf nyilatkozata, mely az újjá­éledő nemzeti párt akciója- TÁRCA: Ha a leves el van sózva. Az „Abauj-Kassai Közlöny“ eredeti tárcája. Irta: Békefi Ödön. Az asszony: Fiatal, üde és kívánatos, mint a hamvas barack. Még félig-meddig tapasztalatlan, de alig három heti házasélet után máris azt tartja, hogy minden­t éretre kell, hogy történjék Olyan mint a halacska, a­melyet friss vízbe eresztenek és ide-oda vickándozik, miközben az orrocskáját néha beleüti az edény üvegfalába is. A férfi: A közönségesebb fajtából való. Eszik, iszik és alszik. Nappal el van foglalva, de sza­bad idejében imádja a feleségét. A mézeshetek­­ről azt tartja, hogy azok az étvágyra semmi be­folyással nincsenek. Mind a ketten az asztalnál ülnek. A férj mohón habzsolja a levest. Az asszony: Ilyenek maguk férfiak. Először elforgatják a szegény leány fejét, füt-fát. Ígérnek neki, aztán mikor nőül ve­szik, nem akarnak tudni semmiről. Unal­masak mint egy jegesmedve ! Esznek-isz­­nak, jönnek-mennek a­nélkül, hogy csak egy szerető szavuk is volna hitvesükhöz! Miért nem tűzi a szalvétát a nyakába, egé­szen becsöpögteti a kabátját! Még erre is nekem legyen gondom? A férfi: Kedves Mariskám, mert nem hagysz te engem nyugodtan ebédelni? Az asszony: Már ez is bántja magát ? O Istenem, Istenem, hát kellett ez nekem? Mért is nem maradtam odahaza az én édes­anyámnál! A férfi: Mariska, egészen kihűl a le­vesed. Különben is sós. Az asszony: Mondom! Most meg a le­ves ellen van kifogása. Hej, várjon, várjon, megnyalná maga még mind a tíz ujját is az én főztöm után, de már akkor késő lesz (elérzékenyül), már én akkor lenn a hideg sírban . . .$. A férj: Nem volnál olyan szives éde­sem a húst feltálalni? Az asszony: (a szeme villámokat szór) Maga is csak mindig a gyomrára gondol ! Most már persze nem többé „egyetlen drága Mariskám“ ! (A cseléd bejön.) Anna magára is oly sokat kell csengetni. Hozza be a húst! —­­ de azt hiszi kedves fér­jem uram, hogy sokáig fogom tűrni ezt az állapotot? Nagyon csalódik ! A férj: (Beleszurja a villát a húsba). Mit szándékozol tenni? Az asszony: Mit? Hát itt hagyom, haza­megyek ! A férj: Előbb talán szíves lesz mai ebédemet egészen ideadni, mert én bor­zasztó éhes vagyok. Az asszony: (kezeit összecsapja) Oh, óh! Hallatlan önzés. Nem! Ezt már tovább nem tűröm! Anna, Anna! Milyen sokáig kell magára csengetni! Hozza be az utazó­táskámat! A szekrényből szedje ki a ruhá­mat, minden holmimat szedje össze, nem maradok itt tovább egy pillanatig sem ! (Anna a kapott utasításhoz híven ki­fordítja a szekrény egész tartalmát és egy perez alatt szanaszét hevernek a ruhák. Anna el.) A férj: Már látom, hogy éhen maradok. Az asszony: Úgy, úgy! A gyomra le­gyen az első ! (Össze­vissza hányja a ru­hákat). Tudja meg, hogy mi elválunk, igenis elválunk, mert én magát gyűlölöm! A férj: A válság oka tehát engesztel­hetetlen gyűlölség. Az asszony:Hálátlan! Megmondok oda­haza mindent, de mindent! Végre kibeszélem

Next